Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Itt az idő elfelejteni a diplomáciai finomkodást
Európának el kell ítélnie, hogy Trump szétveri Amerikában a demokráciát. Erre figyelmeztet Paul Taylor, az Európai Politikai Központ nevű agytröszt vezető munkatársa a Guardianben. Már nem érvényes az a megszokás, hogy nem szólunk bele a szövetségesek belügyeibe, mert ami a tengerentúlon történik, az nem marad odaát. Ám idáig az európai vezetők elfordították tekintetüket és inkább leharapták volna a nyelvüket, sem mint hogy szóvá tegyék, amint az elnök pajszerrel esik neki a demokratikus intézményeknek. Ehelyett udvaroltak neki, nehogy kifaroljon a kontinens védelméből. A kontinens nem tudja megóvni a jogállamot az Egyesült Államokban, de a saját területén igen, márpedig fennáll a veszély, hogy az a trumpi politikai járulékos áldozata lesz. Az erősödő amerikai illiberalizmus és elnyomás már jelen van pl. Magyarországon és Szerbiában. És ha Elon Musk felhasználhatja a X-et és a világ legnagyobb közösségi platformját, hogy beleavatkozzon a német választásokba, akkor az EU is hallathatja hangját odaát. Fokozódik a veszély, hogy a Fehér Ház beveti a hadsereget a tiltakozó tömegek ellen. Azon felül amikor az ottani kormányzat és milliárdos barátai tetszés szerint segítik a gyűlöletbeszédet és annak híveit Európában, vagy felszólalnak a digitális szabályozás ellen, akkor már semmi sem menti, ha a földrész csendben marad. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Politico
A jogállam ügyében Magyarország érdemelte ki a legrosszabb bizonyítványt az EU-n belül a World Justice Project legújabb jelentése alapján. Az Orbán-kormány a független nemzetközi civil szervezet 100 pontos listáján 50 pontot ért el, amivel sereghajtó az Unión belül. Azaz tovább csúszik lefelé, a visszafejlődés üteme csak Szlovákiában gyorsabb.
De az irányzat az egész világon kedvezőtlen, a demokrácia rohamléptekkel szorul vissza Oroszországban és az Egyesült Államokban. Az abszolút zuhanást Putyin rendszere mutatta be. Az ellenpólust viszont Dánia jelenti, nyomában Norvégiával, Finnországgal és Svédországgal.
Spiegel
Az amerikai elnök csodálja az olyan autokratákat, mint Putyin és Erdogan, részben a hatalmuk, részben pedig amiatt, hogy nem kell leplezniük az urambátyám-rendszert. Trump azonban a legjobb úton halad afelé, hogy felülmúlja őket ezen a területen. Igen hatékonyan mozdítja elő a korrupciót. Ezt fejti ki Michael Sauga, aki a múlt hónapban tért haza négy évnyi brüsszeli tudósítóság után.
Az amerikai politikus gátlástalan módon szedi meg magát, a családjával együtt visszaél a tisztségével. Anne Applebaum szerint nem volt korruptabb vezetője az Egyesült Államoknak. Ily módon az olyan autoriter példaképeit követi, mint az orosz államfő és Orbán, akiknek a rendszere kleptokráciának minősül.
De immár nem is csinál titkot abból, hogy két dolog fontos számára: az uralom és a pénz. És lopásban már felül is múlja a mestereit. A magyar és a török vezető példátlan vagyonhoz juttatta a barátokat és a rokonságot, ám mindketten kerülik a látszatot, hogy az ő zsebük is szépen telne. Orbán közölte: semmi köze ahhoz, hogy hozzátartozók és fiatalkori cimborák villámgyorsan milliárdosok lettek.
Amit Trump csinál, az egyfajta Kleptokrácia 2.0. A közvélemény azonban néma marad, mert általában enyveskezűnek tartja a politikusokat, a média pedig nem tud mit leleplezni, mert minden nyíltan zajlik. Hogy azután ez a módszer teljesen elfogadottá válik-e, az egyelőre bizonytalan. A korszerű tekintélyuralmakban a hatalmasokat gyakran az rendíti meg, amikor szembesülnek a váddal, hogy saját számlára dolgoznak.
Orbánra az a veszély leselkedik, hogy jövőre veszít a választáson, mivel Magyar Péter igen ügyesen kipellengérezi a legfelső szintű pénzkisíbolást. Ám az effajta bírálat a jelek szerint Trumpról lepereg.
Project Syndicate
A nemzetközi válságok az autokraták kezére játszanak, mert pl. az ukrajnai háború megerősítette Orbán és Erdogan hazai pozícióit. Az invázió a magyar választás előtt egy hónappal indult és a kormányfő onnantól kezdve azt sulykolta a közvéleménybe, hogy csak ő tudja megvédeni az országot.
Az agressziót ütőkártyaként dobta be Brüsszelben is: azzal fenyegette meg a Bizottságot, hogy blokkolja Kijev megsegítését, ha nem kapja meg a befagyasztott pénzeket. Odahaza ezt úgy adta el, hogy legyőzte az európai elitet, amely a magyarok pénzét az ukránoknak adná. A hivatalos média pedig a Kreml szövegét szajkózta, hogy ti. a magyar gazdasági bajok a szankciók és nem az orosz támadás miatt vannak.
A Putyin-Orbán-kapcsolatot úgy állította be, hogy annak révén olcsó energiát kap az ország. Így idézi fel az akkori eseményeket Senem Aydin-Düzgit, a Sabanci Egyetem professzora, az isztambuli Politikai Központ igazgatója.
Három tanulságot von le a történetből: 1. A nemzetközi válságok nem okvetlenül fedik fel a tekintélyuralmak sebezhetőségét, mi több, akár esélyt nyújthatnak nekik, hogy megszilárdítsák hatalmukat. 2. Mivel Magyarországon nem erősek az oroszellenes érzelmek, a hatalom úgy tálalhatta az együttműködést Moszkvával, hogy az hasznos és nem árulás.
3. Putyin hajlandó volt sokoldalú segítséget adni Orbánnak és Erdogannak, így azok könnyebben átvészelték a belpolitikai megpróbáltatásokat. Az pedig hogy Trump élesen támadja a demokratikus amerikai intézményeket, különösen morbid jele a demokrácia világméretű hanyatlásának. De ő csak meglovagolja a globális autoriter hullámot.
MSNBC
Az autokrácia több neves nemzetközi szakértője szerint visszaköszön az FBI volt igazgatója ellen indított jogi eljárás, mert hasonló kirakatperek voltak már Magyarországon, Törökországban és Venezuelában. Az illetékes, virginiai szövetségi bíróságnak küldött levélben az aláírók aláhúzzák, hogy Trump megsértette az ügyészi függetlenséget, amikor vádemelésre utasította az igazságügyi tárca vezetőjét, aki a tengerentúlon egyben a főügyész is.
Igaz, ehhez előbb menesztenie kellett az addigi minisztert, mert az elégtelennek találta a bizonyítékokat. Az állásfoglalás kiemeli, hogy az ügyet szélesebb összefüggésben kell nézni, mert a tekintélyuralmakban és visszacsúszó jogállamokban eszközként használják fel a vádhatóságra gyakorolt politikai nyomást és még egyetlen ilyen eset is nagy kockázatot jelent.
Az Egyesült Államokban volt szövetségi bírák és ügyészek a politikai paletta mindkét oldaláról arra hívták fel a figyelmet, hogy Trump eljárása pont azt a veszélyt testesíti meg a jogállammal szemben, amit az alapító atyák igyekeztek kiküszöbölni a független igazságszolgáltatás megteremtésével.
Süddeutsche Zeitung
Orbán kinyilatkoztatott Rómában, Meloni viszont hallgatott – számol be a tegnapi látogatásról Elisa Britzelmeier. Mint megállapítja, a két politikus kölcsönösen oda van egymásért, a bírálók szerint a vendég példakép a házigazdának, mert számára követendő modell a magyar illiberális demokrácia.
A kamerák ugyanakkor nem mutatták, amikor ellentétek jelentkeztek közöttük. Orbán kijelentette a La Repubblicának, hogy Európa nem számít, nem kapott helyet a nagyok asztalánál az ukrajnai rendezés ügyében.
Csakhogy Olaszország nem tud meglenni az EU pénze nélkül, ezért a látogató megjegyzése zavarba hozza a vendéglátót. Tajani külügyminiszter azonnal el is határolta magát az állásponttól. Meloni azonban nem szólalt meg.
De lehet, hogy a nyilatkozat a magyar választási kampánnyal függ össze. A Corriere della Sera a miniszterelnök asszony környezetéből azt hallotta, hogy ahányszor csak Orbán keményebb hangot üt meg, az gond Meloni számára, mert neki kell összesepernie a cserepeket.
Azon kívül a lap feltételezi, hogy a vendég számít olasz kollégája segítségére Washingtonban, mert a jövő héten szeretné elérni a szankciók megszüntetését. Ám kérdés, hogy a végén Meloninak nem jön-e jól Orbán fellépése. Merthogy az olasz politikus megint csak úgy jelenhet meg Brüsszelben, mint aki fontos közvetítő, ezúttal az USA-ban. Mintha ő lenne az egyetlen, aki meg tudja szelídíteni a magyar vezetőt.
Bloomberg
A kicsiny Belgiumot rémülettel tölti el, hogy az EU az egyik belga pénzintézménynél visszatartott orosz követelésből esetleg óriáskölcsönt nyújtanának Ukrajnának, mert Brüsszel attól fél, hogy Moszkva rajta fogja leverni. Megtorlás vagy digitális támadások formájában, illetve kivonulhatnak olyan állami befektetők, mint Szaúd-Arábia vagy Kína.
Erre figyelmeztet a kommentátor, Lionel Laurent, aki azonban azt is megjegyzi, hogy első ránézésre tűnhet úgy, hogy már megint megy a szokásos európai gittrágás. Csakhogy De Weber, a belga kormányfő nem Orbán Viktor, a belgák nem szoktak drámai módon vétózni. Ajánlatos komolyan venni a kifogásaikat.
Moszkva már lefoglalt 33 milliárd eurót, amit az érintett belga pénzügyi intézmény, az Euroclear ügyfelei letétként hagytak orosz partnereknél. Vagyis újra kell tervezni, kellő garanciákat kell állítani a tervezett ukrán hitel mögé, mert jelenleg úgy látszik, hogy a kocsit fogták a ló elé. Minél nagyobb az összefogás, annál jobb.
A szóban forgó 140 milliárd az Unió GDP-jének nem egészen 1%-a, de a belga bruttó nemzeti termék egyharmada. Ha a tagok nem váltják be Kijevnek tett ígéretüket és nem tudnak dűlőre jutni a kölcsön forrása ügyében, az az egész európai projektet veszélybe sodorja.
EUobserver
Alberto Alemanno azzal vádolja az EU-t, hogy az segít taccsra tenni a civil szervezeteket, sőt egész forgatókönyvet kínál a demokrácia lebontására. A párizsi HEC üzleti főiskola professzorát az háborította fel, hogy az EP Költségvetési Bizottsága munkacsoportot állított fel, mert tudni akarja, hogy a Bizottság milyen módon finanszíroz NGO-kat.
Úgy véli, hogy az egész földrészen sebészi pontossággal zajlik a támadás a civil szféra ellen. Brüsszeltől Budapestig, Pozsonytól Szófiáig és ebben európai intézmények, valamint a kormányok ötpontos tervet követnek. A cél az, hogy a civil szerveződések ne tudják megvédeni a közérdeket a nagyvállalatok befolyásától.
A módszer brutálisan hatékony: valamilyen botrányt kell kirobbantani, utána intézményesített boszorkányüldözést kell folytatni, meg kell fosztani a civileket a hivatalos forrásoktól, hogy kénytelenek legyenek jótékonysági adományokat elfogadni. Majd meg kell őket bélyegezni, mondván, hogy külföldi támogatást fogadtak el. (Lásd Orbán idevágó törvényét.) Közben azonban követelni kell tőlük, hogy változatlanul lépjenek fel a fogyasztóvédelemtől kezdve a digitális jogok kikényszerítéséig egy sor olyan ügyben, amire az országok nem hajlandóak pénzt áldozni.
A Néppárt egy évtizedes civilellenes hadjárat után összeállt a trumpi Patriótákkal - a már említett döntéssel olyan civil csoportokat vett célkeresztbe, amelyek a mindenkori hatalom körmére néznek és fontos befolyással vannak az uniós politikára. Így most hamarosan olyan vákuum keletkezik, amelyről nem tudni, hogy ki fogja betölteni. Ha ezt az európai intézmények megengedik, akkor nem csupán a civil társadalomnak lesz vége, hanem kiszervezik az elszámoltathatóságot, azzal pedig búcsút inthetnek az európai demokrácia hitelének és vezető szerepének.
The Times
Roger Boyes nem örül, hogy kárognia kell, de úgy ítéli meg, hogy Ukrajna nem tud kitartani tavaszig. A lap külpolitikai fő elemzője szerint az EU részéről nincs sem pénz, sem akarat, hogy megsegítse Kijevet. Az anyagi források egyre inkább elzárulnak, a szolidaritás fokozatosan elpárolog.
A télen még nagyobb összpontosított orosz támadás várható a keleti fronton a megerősített ukrán védvonal ellen. Ha az elesik, akkor megnyílik az út az ország középső része felé. Moszkva az idén 350 ezer embert akar mozgósítani. Arra készül, hogy tavasszal betör a szomszéd ország szívébe.
Ha az Unió meg tudna állapodni abban, hogy az ukránoknak adja a nyugaton lefoglalt 150 milliárd eurós orosz forrást, akkor a védők tovább tudnának harcolni és életben maradnának. De az is biztos, hogy a Kreml bírósági pert indítana miatta. A folyósítást jelenleg Belgium akadályozza meg, de a többiek hangosan elutasították, hogy garanciákat nyújtsanak neki.
Itt is az ütközik ki, hogy a földrész belefáradt a háborúba. Nincs olyan szélsőjobbos párt, amely támogatná, hogy az Unió finanszírozza az ellenállást. Az oroszok ugyanakkor pokollá kívánják tenni a telet az ukránok számára, hogy a lakosság Zelenszkij ellen forduljon és így az belemenjen valamiféle hátrányos egyezségbe.
Utána a városképeket mindenütt falábú emberek jellemzik majd, akiknek hiányzik a karjuk is. Revansisták uszítását hallgatják és feltehetőleg rákapnak a nyugtatókra. A vezetőiket viszont gyűlölik. Azaz mindenki készüljön a békére, ám az minden lesz, csak nem szép.
The Times
Senki se bízzon abban, hogy Hszi és Trump stabilizálja a világot, holnap legfeljebb átmeneti tűzszünetet lehet várni tőlük. Így értékeli Erica Frantz a Michigani Állami Egyetemről, Andrea Kendall-Taylor az Új Amerikai Biztonsági Központtól és Joseph Wright a Pennsylvaniai Állami Egyetemtől.
A vendégkommentár megállapítja, hogy eljött az erős emberek kora. Vezetőit a saját akaratuk hajtja, nem foglalkoznak a szabályokkal és a közmegegyezéssel. Olyanokról van szó, mint Orbán, vagy a salvadori és tunéziai elnök, illetve vannak a gyökeret eresztett autokraták, lásd Putyint, Hszit és Kim Dzsong Unt.
A kínai és az amerikai elnök politikai stílusa nagyon hasonló. Mindkettő saját magához kívánja igazítani a rendszert. Mivel otthon nem ütköznek akadályba, széles lehetőségük van a megállapodásra, ez pedig sokat árthat a nemzetközi biztonságnak. Megnő továbbá a konfliktusok veszélye. A nagy példa rá: Ukrajna.
Az ilyen politikusok hajlamosak lerohanni odahaza az olyan független intézményeket, mint a jegybankok. A gazdasági növekedés és az egyenlőség viszont gyakran a rövidebbet húzza, a vagyon az elithez összpontosul. Elnyomja a magánberuházásokat, ugyanakkor elhanyagolja az oktatást, az egészségügyet és az infrastruktúrát.
Az erős emberek sűrűn teletömik a saját zsebüket, de nem feledkeznek meg a híveikről, valamint meggyengítik a gazdaságot azzal, hogy vagyonokat mentenek külföldre. Fokozzák az elnyomást, mondván, hogy az ellenség belül van. A politikai rendszernek okozott károkat nehéz azután jóvátenni, amire bizonyság: Lengyelország.
FT
A vezércikk úgy gondolja, hogy Kína ugyan beleerősít az iparpolitikába, de a növekedés fenntartása érdekében elsősorban a belső keresletre kell összpontosítania. A hatalom a következő öt évben is a termelés felfuttatását tartja a legfontosabbnak, ami érthető.
Az USA és több más fejlett ország azon töpreng, hogy megszabja az egységes irányt a jövő érdekében, ám közben Peking már egy csomó pénzt fektetett az élenjáró ágazatokba, így piacvezető lett olyan stratégiai szektorokban, mint a zöld energia, az akkuk és az elektromos autók gyártása.
De azért mind inkább látszanak a központilag vezérelt gazdaság hátrányai: a pazarlás az alacsony termelékenység-növekedés fő oka. Azon kívül sok a felesleges kapacitás, egy sor cég a túlélésért küzd. Egyelőre nincs elképzelés a kipukkadt ingatlanlufi orvoslására, ami a fő akadály a lakossági fogyasztás útjában.
Azt sem látni, hogy a kormány különösebben erősíteni igyekezne a szociális hálót, valamint kiterjesztené az egészségügyi ellátást. A világpiacot egyre nehezebb a kereslet serkentésére használni, és a kockázat csak nőtt a trumpi kereskedelmi protekcionizmus, illetve a geopolitikai stressz korában.
Neue Zürcher Zeitung
Végre! – üdvözli a külpolitika rovat helyettes vezetője, hogy az USA az olajszankciókkal immár célba vette Putyin Achilles-sarkát, vagyis fokozza a nyomást. Andreas Rüesch már nagyon időszerűnek tartja a szankciós fegyver bevetését, ám megjegyzi, hogy ennél sokkal többre lesz szükség a bűnös háború megállítására.
Hiszen az eddigi retorziók nem kényszerítették meghátrálásra az elnököt, bár azért van hatásuk. Az idén előreláthatólag 22%-kal csökkennek az állam földgáz- és olajbevételei. Trump 9 hónapon át abban az illúzióban ringatta magát, hogy az orosz kollégájához fűződő jó viszony alapján békét lehet kötni. De azt nem tudni, hogy meddig tart ki az új irány mellett.
A kormányzat számára az új megtorló lépés sok kockázattal nem jár. Az olajárak az idén egyötöddel estek vissza, robbanásveszély ezúttal sem fenyeget, ráadásul túlkínálat van. Viszont a Kreml sem fog összeomlani, mert az említett intézkedések korlátozottak, és jócskán ki lehet játszani azokat.
Emellett Kínába az olaj jelentős része vezetéken megy, azon kívül az ottani feldolgozók többsége magánkézben van, azok meg ki tudnak térni az amerikai fenyegetés elől. A Kremlt igazából az késztetné alapvető változásra, ha a Nyugat sokkal átfogóbb szankciókat hozna és nagyobb katonai támogatást nyújtana Ukrajnának. Márpedig a segítség újabban lényegesen visszaesett. Putyin alighanem azt a következtetést vonja le belőle, hogy az idő neki dolgozik.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán: Nem félek elfogadni a választási vereséget
A felmérések azt mutatják, hogy Orbán - aki közel 20 évig, és az elmúlt 15 évben >
Montenegró, a sántító éllovas az EU felé vezető úton
Montenegro azt reméli, hogy jövőre befejezheti a felvételi tárgyalásokat és utána 3 éven belül felveszik az >
A Guardian véleménye Európának a szélsőjobboldal elleni tűzfaláról: egyre nagyobb javításra szorul
A Guardian szerkesztősége úgy gondolja, hogy sürgősen meg kell reparálni Európában a szélsőjobb ellen felhúzott tűzfalat, >
Tizenöt év után
Nem néztem, mert Rónai érdektelen, az összes műsora érdektelen, üres alibizás, szemfényvesztés, és az ATV is >
Orbán Viktor háborúellenes roadshow-ba kezd, miközben Magyarország a 2026-os választásokra készül
Magyarországon magasabb fokozatba kapcsol a kampány, Orbán háborúellenes roadshow-ba kezd, Ukrajnát állítja a Fidesz-hadjárat középpontjába, mivel >
„A BBC-ről azt mondhat Trump, amit csak akar. De Epstein? Az az egyetlen sebezhetősége.”
Nehéz helyzetben van a BBC, mert túl tisztességes ahhoz, hogy egyenlő feltételekkel tudjon megvívni Trumppal, utóbbi >
Ukrajna korábban a Nyugat védőbástyája volt, mostanra viszont már Putyin ugródeszkája
Így vélekedik Sylvie Kauffmann, a Le Monde volt főszerkesztő, aki azon tanakodik, vajon kész-e a háborúra >
Mit jelent Mamdani diadala?
Mamdani személye és az eddig nyilvánosságra hozott programjai jelentős kockázatokat is hordoznak a Demokrata Párt számára: >
A Guardian véleménye a Magyarországnak adott különleges Trump-bánásmódról: jöjjön a következő választás
Magyar Péter igyekszik elkerülni, hogy radikális változásokat ígérjen Ukrajna-politikában, inkább belföldi kérdésekre összpontosít, miközben azt hangsúlyozza, >
Vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt
Paul Lendvai azt latolgatjaa Der Standardban, vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt, aki a politikai túlélésért >
Jobb életre várva
Ma még nyomokban nyugati országnak mondhatjuk magunkat, de egy áprilisban győztes Orbán gondoskodna róla, hogy nyugatiságunkból >
Orbán arra számít, hogy Argentínához hasonlóan Trump őt is megmenti majd a választási kudarctól
Vagyis ez már a 2. alkalom lenne, hogy Washington kihúzza a csávából egyik jobboldali partnerét - >