2025. november 19. Szerda
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Drónok, médiacenzúra és beavatkozással kapcsolatos vádak: fokozódik a feszültség Magyarország és Ukrajna között

Drónok, médiacenzúra és beavatkozással kapcsolatos vádak: fokozódik a feszültség Magyarország és Ukrajna között

Kiéleződtek az ellentétek Magyarország és Ukrajna között, miután Orbán Viktor blokkolja Kijev uniós csatlakozását, sőt legutóbb már kétségbe vonta a szomszéd állam szuverenitását is. Ezt fejti ki helyzetösszefoglalójában a Libération kelet-európai szakértője, Nelly Didelot. Felidézi, hogy a minap drónok hatoltak be magyar területről az ukrán légtérbe. A két ország kölcsönösen portálokat tett indexre és beavatkozással vádolja a másikat. Az ukránok immár nem fogják vissza magukat: feltétlen oroszbarátságot vetnek a Fidesz-kormány szemére. A magyar vezetés ezzel szemben háborúpártiként bélyegzi meg Zelenszkijt. Bekerült von der Leyen és Soros mellé a gusztustalan figurák sorába, akiket arra használ a hatalom, hogy ellenzék ellen uszítson. A legutóbbi csörte azzal kezdődött, hogy Szijjártó – minden bizonyíték nélkül - közölte: az ukránok mindenáron próbálják befolyásolni a választást a Tiszán keresztül. Ugyanakkor ukrán részről volt némi jogalap magyar portálok betiltására, mivel az orosz külügyminiszter nemrégiben kijelentette, hogy Kijev hamis zászló alatt készít elő rajtaütéseket Románia és Lengyelország ellen, és egy olyan cikkre hivatkozott, mely az orbáni médiagalaxis egyik orgánumában jelent meg. A háború csak rontott a kétoldalú viszonyon. Az EU-belépést Budapest a zsarolás eszközéül használja, hogy hozzájusson a befagyasztott brüsszeli pénzekhez. Viszont amikor Orbán kijelenti, hogy Ukrajna nem önálló állam, akkor valószínűleg már a saját választási hadjáratát kezdi meg. A migránsok, a globalizmus hívei, az eurokraták után az ukránokat tette meg ellenségnek, hogy mozgósítsa híveit. A stratégia kockázatos egy olyan országban, amely sokáig szenvedett az orosz imperializmustól. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

Deutsche Welle

 

Továbbra is kétségek vannak a magyar jogállam ügyében – írja Maja T. pere kapcsán Brüsszelből Gaál Ferenc, illetve Budapestről Laura Szaplonczai, a két tudósító. Mint emlékezetes, a baloldali aktivista ellen az a vád, hogy jó két éve, a Kitörés napján többedmagával olyanokat támadott meg a magyar fővárosban, akiket szélsőjobbosnak véltek.

 

Ugyanígy járt az olasz Ilaria Salis is, de őt időközben EP-képviselőnek választották, ezért kiszabadult. A német férfi kiadatását a karlsruhei Alkotmánybíróság jogsértőnek minősítette, ez is mutatja, hogy nem egyértelmű, mennyire számíthat tisztességes eljárásra a vádlott – nyilatkozta Bárd Petra a CEU-ról. Részben azért, mert a politika befolyásolja a pert, részben pedig azért, mert a vádlott nem bináris, és a bizonytalan nemi identitás nem nyerő lap a mai Magyarországon.

 

A család aggodalmait fokozta, hogy Orbán Viktor terrorszervezetnek minősítette az Antifa mozgalmat. Pőcze Júlia a brüsszeli Európai Politikai Tanulmányok Központjától úgy véli: hogy az EP a minap nem vonta meg Salis mentelmi jogát, az üzenetnek tekinthető, vagyis, hogy Strasbourg nem kíván asszisztálni Orbán Viktornak.

 

Ezt megtoldotta azzal, hogy ha van eset, amikor nem kérdés, lehet-e alkalmazni a szankciókat az Unió7-es paragrafusa alapján, ideértve a szavazati jog felfüggesztését, nos, az Magyarország. Ám attól még nagyon messze vagyunk, miközben a tapasztalatok azt mutatják: semmi értelme az újabb és újabb meghallgatásoknak a magyar jogsértések ügyében. 

 

Euronews

 

Az EU keleti nyitása után az érintett 11 ország nagyot lépett előre, ám a következő évtizedre már egyáltalán nem rózsásak a kilátásaik, Magyarország pedig különösen kedvezőtlen helyzetben van. Ezt állapították meg a varsói School of Economics közgazdászai.

 

Általános gond a térségben, hogy a szabályozás toldozott-foldozott, a normák sokszor nincsenek összhangban egymással. (Patchwork kapitlalizmus.) Ami a magyar gazdaságot illeti, 20 év alatt átlag 2%-os növekedést ért el, ám ez elmarad a régió 3,2%-ától, illetve alig haladja meg a nyugati tagok 1,6%-át.  Ráadásul az ütem az előttünk álló 10 évben sem ígérkezik combosnak.   

 

Pedig az elején még nagyon gyorsan haladt a felzárkózás, akárcsak az egész régió részéről. Egyúttal ezek az államok ellenállóbbá váltak a megrázkódtatásokkal szemben. Vásárlóerő paritáson számolva, különbség 30%-kal csökkent a régi tagokhoz képest.

 

A lengyel elemzők három lehetséges forgatókönyvvel számolnak, attól függően, hogy az országok mennyire képesek intézményi reformokra: 1. Marad a jelenlegi helyzet. 2. Az óvatos előrejelzés abból indul ki, hogy leáll összetartás folyamata, újból nő a két oldal közti szakadék. 3. Az optimista változat értelmében a 11-ek 2035-re utolérhetik a többieket az egy főre jutó GDP alapján.

 

Van azonban két kockázati tényező: az egyik a lélekszám folyamatos csökkenése, a másik az innováció. A kutatás és fejlesztés területén ezek az országok messze nem mozgósítanak elegendő eszközt. Sem az állam, sem a magántőke.

 

Reuters

 

Az energia és a tiszta levegő kutatásával foglalkozó finn intézet (CREA) kimutatta, hogy van Európában 7 állam, köztük Magyarország, amely az idén 11%-kal növelte az orosz energiahordozók importját, vagyis ezek a kormányok az orosz hadigépezetet táplálják.

 

Idetartozik még Franciaország, Hollandia, Belgium, Horvátország, Románia és Portugália. A teljes import a háború kezdete óta meghaladja a 213 millió eurót. Csak összehasonlításképpen: ez idő alatt az EU 167 milliárdnyi segítséget adott Kijevnek.

 

Budapest és Pozsony továbbra is szoros kapcsolatokat tart fenn a Kremllel, és nem hajlandó leválni az orosz gázról. Az Unió az év első nyolc hónapban jó 11 milliárdért vett földgázt Moszkvától, ebből a magyar-szlovák tétel 5 milliárdot tesz ki.

 

Vagyis a szervezet egyszerre finanszírozza mind a két szemben álló felet. A cseppfolyósított orosz gáz gyakran Franciaországban és Spanyolországban lép be a földrész területére, de nem ritkán nem ott használják fel, hanem továbbítják más fogyasztóknak a kontinens belsejébe. De hogy az ilyen szállítások csak 2028-tól állnak le, az azt jelenti, hogy Brüsszel még egy évig támogatja az oroszok háborúját.

 

Neue Zürcher Zeitung

 

Az újság főszerkesztője mindenkit arra int: ne vegyék készpénznek, hogy Európában nem robbanhat ki atomháború. Eric Guyer szerint a mai helyzet nagyban hasonlít az 50-es évekre: mivel a kontinens gyenge, csakis nukleáris fegyverrel képes megvédeni magát, ám van kiút a rettenetes dilemmából.

 

Putyin próbálja elbizonytalanítani és megfélemlíteni a földrészt. Ukrajnát betagolná vazallusként és szétrombolná a NATO-t. A válaszul készülő „drónfal”, ha egyáltalán lesz belőle valami, nem jelent szilárd bástyát. Inkább az ementáli sajtra emlékeztet, tele lyukkal. Természetesen a Kreml ura pontosan tudja, hogy nem tudná megnyerni a hagyományos háborút a Nyugat ellen, ezért politikailag szeretné megosztani azt.

 

Nem véletlen, hogy a legutóbbi provokációk Németországot, Lengyelországot és Dániát érintették, Kijev három fő támogatóját. Ha az elnök azt látja, hogy már közel jár a célhoz és az USA kivonul a földrészről, nem fogja a kalandot a Baltikumra korlátozni. Márpedig Európa tönkre takarékoskodta a haderőit. Így csakis az atomütőerő marad, ha reagálni kell.

 

A megoldás az, hogy ismét meg kell erősíteni a hagyományos erőket, az a legjobb biztosíték a zsarolás és a nukleáris Armageddon ellen.

 

FAZ

 

Putyinnak pótgyőzelemre van szüksége, ezért akarja azt a benyomást kelteni a hibridtámadásokkal, hogy a NATO cselekvőképtelen. Ez a véleménye Alexander Baunovnak, aki orosz diplomata volt, illetve jelenleg a Carnegie amerikai egytröszt berlini részlegének elemzője.

 

Attól fél, hogy az elnök elköveti ugyanazt a hibát, amely 4 éve a háborúhoz vezetett. Először is nem tud érdemi eredményt felmutatni a fronton. Másodszor azt gondolja, hogy Trump nem áll ki határozottan az európai szövetségesek mellett, vagyis itt az idő közvetlenebbül fellépni a kontinens ellen.

 

Azért vesz civil létesítményeket célba a drónokkal, mert bosszút akar állni, miután az ukránok jócskán belezavartak az oroszok békés mindennapjaiba. Emellett bizonyítani igyekszik az európaiaknak, hogy még nagy árat kell fizetniük, amiért felsorakoztak Kijev oldalán. A szakértői meggyőzték, hogy itt az idő megindulni a NATO ellen, még ha a közvetlen konfrontációtól óvakodik is.

 

Most azonban választania kell, mert vagy folytatja az eddigi szinten a provokációkat, éspedig abban a reményben, hogy az uniós országok beleunnak és a végén olyan vezetőket juttatnak hatalomra, akik békét kívánnak kötni Oroszországgal. A másik opció a helyzet súlyosbítása, pl. valamilyen energialétesítmény elleni akcióval, mondjuk,. a dánoknál, finneknél, svédeknél. de természetesen szóba jön Lengyelország és a Baltikum is. Emellett nem lehet kizárni, hogy felhagy a próbálkozásokkal.

 

Azon van, hogy a rávegye a Nyugatot a hidegháború eredményeinek felülvizsgálatára. Európa pedig hozzászokóban van a fenyegetés új szintjéhez. Nem fog hadba vonulni Moszkva ellen, csak mert jön egy pár drón, de azok nem rombolnak le fontos célokat.

 

Project Syndicate

 

Josef Stiglitz arra buzdítja az EU-t, hogy szálljon szembe Trumppal. mert egy ekkora szervezet nem hódolhat be egy felelőtlen elnöknek, akit kizárólag a személyes megszállottsága vezérel, és akinek egyáltalán nem lehet adni a szavára. A Nobel-díjas közgazdász szerint az európai értékek túl fontosak ahhoz, hogy azokat elherdálják.

 

Bármiféle megállapodás Washingtonnal csupán átmeneti tűzszünetnek tekinthető, csak addig tart, amíg a szeszélyes vezető valaki másnak a sugallatára nem teszi meg hivatalos politikává a legújabb agylöketét.

 

Aggasztó, hogy a tech óriásokat korlátozó szabályok nem eléggé szigorúak. Ezek a konszernek a piac túl nagy szeletét tartják markukban, nemigen figyelnek oda a tartalom ellenőrzésére, továbbra is megszegik a magánélet jogát.

 

A földrésznek el kell döntenie, hogy feladja-e szuverenitását és demokráciáját egy erőszakos, tekintélyelvű politikus miatt, aki gyakran a Szilícium-völgy oligarcháinak irányítása alatt áll. A kapituláció azonban a másik oldalon csupán további követeléseket eredményez. Nem szabad meghajolni egy olyan ország előtt, amelynek első embere egy törvényen kívüli elnök-király, akinek téveszméket vall a gazdaságról és tele van igaztalan sérelmekkel.

 

Az Uniónak megvan a gazdasági ereje, hogy lesöpörje az asztalról a vámokat, pláne most, hogy felfegyverkezik az ukrajnai háború megnyerésére. Amikor Hszi beintett Trumpnak, az meghátrált. Legutóbb pedig a brazil államfő tette egyértelművé, hogy országa szuverenitása, méltósága, jogállama és demokráciája nem alku tárgya. Brüsszelnek követnie kell a példát.

 

Der Standard

 

A főszerkesztőnek egyszerűen nem fér a fejébe, hogyan lehet Trump egyfelől béketeremtő a Közel-Keleten, másfelől miként verheti szét odahaza a demokráciát. Gerold Riedmann pont ezért teljesen jogosnak tartja, hogy a Nobel-békedíj egy olyan venezuelai politikusnak jutott, aki a békéért és a demokráciáért küzd.

 

Kant már 230 éve „Az örök békében” megállapította, hogy a kettő összetartozik. A múlt század viszályai megerősítik a tételt, hogy a demokráciákat az esetek túlnyomó többségében diktátorok és autokraták sodorják bele a háborúba. A demokráciánál jobb garanciája ma sincs a békének. Csakhogy a demokratikus szerkezetek mostanság szorult helyzetbe kerültek nem csak az USA-ban, hanem már előtte Magyarországon és Szlovákiában.

 

Trump nagyon vágyik a Nobel-elismerésre, de ő elsősorban saját magának tetszeleg, figyelmen kívül hagyja a megállapodásokat, szétrombol demokratikus szerkezeteket. Ily módon tartósan diszkvalifikálja magát az oslói kitüntetésre.

 

Ez idő tájt alapvető kérdések forognak kockán. Minden erőt a béke megőrzésére kell összpontosítani. De nem elég a fegyverkezni. Észben kell tartani, amit Kant ismert fel: a demokrácia erősítése a béke alapja.

 

New York Times

 

Thomas Friedman azt gondolja, hogy oda kell adni Trumpnak a Nobel-békedíjat Gázáért, feltéve, hogy a politikus elvégzi a munka nehezebbik részét, ami még csak most jön. A térség háromszoros Pulitzer-díjas szakértője 3 okból reméli, hogy az elnököt elhalmozzák dicséretekkel, mert az kihathat mind a Közel-Kelet, mind az USA jövőjére.

 

Először is, mert nem volt könnyű eljutni a mostani megállapodásig. Másodszor, mivel még csupán az első szakasznál járunk, viszont ha csiklandozzák Trump hiúságát az eddig elért eredményekért, akkor van remény, hogy kitart a béketerv további elemeinek valóra váltása mellett, pedig az jóval keményebbnek ígérkezik.

 

De ha a vége az izraeli-palesztin béke lesz, akkor akár még két Nobel-békedíjat is megérdemel.  A 3. oknak ugyanakkor az égvilágon semmi köze a Közel-Kelethez. Arról van szó, hogy felvillanyozva a közvetítés sikere láttán, békét teremthetne Amerikában is. Hiszen ha rá tudta venni a Hamászt, az Egyesült Államok régi ellenségét, hogy bízzon benne, akkor megpróbálkozhatna ugyanezzel a diplomáciával otthon is.

 

Mert ha odahaza is azzal próbálkozna, hogy a megosztás helyett összehozza az egymással hadakozó erőket, akkor sokkal jobb elnök lenne. De ez már a csoda kategóriája.

 

Guardian

 

Óvatosságra int Netanjahuval kapcsolatban az egyik baloldali izraeli hír- és véleményportál felelős szerkesztője, mert a politikus csakis a saját érdekeit követi. Pont ezért írta alá a szerződést a fegyvernyugvásról. Ben Reiff egyértelműnek tartja, hogy a kormányfő csakis a saját helyzetét igyekezett megerősíteni, mert nem akart pária lenni a világban. De lehet, hogy ezúttal is pálfordulást hajt végre.

 

Akik régóta figyelik, tudják róla, hogy képes egyszerre több vasat is a tűzben tartani. Most leginkább azt próbálja megúszni, hogy folytatódjon ellene a 6 éve tartó per, amelyben a vád vesztegetés, csalás és bizalommal való visszaélés. Emellett számára a fő politikai szempont az, hogy meghiúsítsa a palesztin állam kikiáltását.

 

Kétségbeesetten ragaszkodik a hatalomhoz, ezért indította meg a népirtó gázai háborút. Azt remélte, hogy ily módon helyre tudja állítani odahaza a presztízsét. Most pedig úgy tűnik, abban bízik, hogy ha átfogó győzelmet hirdet a viszályban, akkor többet nyerhet az újraválasztási kampány megindításához, mint a harcok folytatásával.

 

De mivel a terv több szakaszos, fenntartja a lehetőséget, hogy szabotálja a folyamatot, ha időközben meggondolja magát. A nemzetközi közösség azonban nem hagyhatja, hogy újabb egyezséget torpedózzon meg. Továbbá azt sem szabad megengedni, hogy Izrael Ciszjordániára helyezze át a hangsúlyt, ahol az utóbbi két évben több tízezer palesztin kényszerült lakóhelye elhagyására.

 

Der Standard

 

A párizsi tudósító úgy véli, hogy Marconnak alaposan fel van adva a lecke, mégsem fátumszerű, hogy Le Pen átvegye a hatalmat az országban. Stefan Brändle azt mondja, ha a szocialisták, a zöldek, a kommunisták és a „hajlíthatatlanok” átugorják a saját árnyékukat, akkor képesek stabil többséget alkotni az általuk gyűlölt elnök híveivel, ám ezt a békát senki sem szeretné lenyelni.

 

Így most súlyos felhők gyülekeznek a francia égbolton. De a Nemzeti Tömörülés rendre csupán 30%-ig jut a felmérésekben, ám a győzelemhez legalább 50%-ra lenne szüksége a 2. fordulóban. Látnivaló ugyanakkor, hogy omladozik a tűzfal. Sok helyen hallani mostanában, hogy a szélsőjobb nem lenne rosszabb, mint a jelenlegi államfő. Természetesen, tévedni emberi dolog.

 

2025. október 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán: Nem félek elfogadni a választási vereséget

A felmérések azt mutatják, hogy Orbán - aki közel 20 évig, és az elmúlt 15 évben >

Tovább

Montenegró, a sántító éllovas az EU felé vezető úton

Montenegro azt reméli, hogy jövőre befejezheti a felvételi tárgyalásokat és utána 3 éven belül felveszik az >

Tovább

A Guardian véleménye Európának a szélsőjobboldal elleni tűzfaláról: egyre nagyobb javításra szorul

A Guardian szerkesztősége úgy gondolja, hogy sürgősen meg kell reparálni Európában a szélsőjobb ellen felhúzott tűzfalat, >

Tovább

Tizenöt év után

Nem néztem, mert Rónai érdektelen, az összes műsora érdektelen, üres alibizás, szemfényvesztés, és az ATV is >

Tovább

Orbán Viktor háborúellenes roadshow-ba kezd, miközben Magyarország a 2026-os választásokra készül

Magyarországon magasabb fokozatba kapcsol a kampány, Orbán háborúellenes roadshow-ba kezd, Ukrajnát állítja a Fidesz-hadjárat középpontjába, mivel >

Tovább

„A BBC-ről azt mondhat Trump, amit csak akar. De Epstein? Az az egyetlen sebezhetősége.”

Nehéz helyzetben van a BBC, mert túl tisztességes ahhoz, hogy egyenlő feltételekkel tudjon megvívni Trumppal, utóbbi >

Tovább

Ukrajna korábban a Nyugat védőbástyája volt, mostanra viszont már Putyin ugródeszkája

Így vélekedik Sylvie Kauffmann, a Le Monde volt főszerkesztő, aki azon tanakodik, vajon kész-e a háborúra >

Tovább

Mit jelent Mamdani diadala?

Mamdani személye és az eddig nyilvánosságra hozott programjai jelentős kockázatokat is hordoznak a Demokrata Párt számára: >

Tovább

A Guardian véleménye a Magyarországnak adott különleges Trump-bánásmódról: jöjjön a következő választás

Magyar Péter igyekszik elkerülni, hogy radikális változásokat ígérjen Ukrajna-politikában, inkább belföldi kérdésekre összpontosít, miközben azt hangsúlyozza, >

Tovább

Vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt

Paul Lendvai azt latolgatjaa Der Standardban, vajon meg tudja-e menteni Trump Orbánt, aki a politikai túlélésért >

Tovább

Jobb életre várva

Ma még nyomokban nyugati országnak mondhatjuk magunkat, de egy áprilisban győztes Orbán gondoskodna róla, hogy nyugatiságunkból >

Tovább

Orbán arra számít, hogy Argentínához hasonlóan Trump őt is megmenti majd a választási kudarctól

Vagyis ez már a 2. alkalom lenne, hogy Washington kihúzza a csávából egyik jobboldali partnerét - >

Tovább