Ma Bernadett, Simon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Más hatalom lett a sors
A rendszer már most ingatag. Orbán személyesen, és hozzá lojális csapata mindent megtesznek azért, hogy saját rendszerük a fejükre omoljék. Ahogy Rákosi vakon és süketen rohant saját végzetébe, ahogy Kádár elveszítette politikai tájékozódó képességét, úgy kapkod Orbán, ránt hol erre, hol arra. Személyes válsága egy narcisztikus, hatalom-, pénz- és sikerorientált személyiség eltévedése a bukás labirintusában. Látszólag még mindig élet-halál ura, bármit megtehet, csak a bármi eredménytelen, mindenütt falba ütközik. Ellenfelének már régen össze kellett volna omlania, fel kellett volna bomlania, az orbáni „nemzeti sérelemtörténetnek” és a messiási szerepnek működnie kellene, a nukleáris fegyvernek már a raktárukban kellene lennie – nem, nem és nem. Ellenben azt ő és emberei is tudják, hogy az ellenzéki atombombák közül – a kegyelmi- és az újabb pedofil-ügy, Hatvanpuszta, a Völner-Rogán végrehajtó-ügy vagy a tihanyi beszéd – mindegyik ketyeg, és bármelyik a lehető legrosszabbkor/legjobbkor robbanhat fel. Az erkölcsi válság – soha egyetlen ember nem csapott be ennyire egy népet –, a romló gazdasági helyzet hatására bármelyik pillanatban átszakadhat a gát, s az özönvíz végigsöpör a tájon. És akkor a „mondható dolgok ideje jön, itt a hazájuk” – ahogy Rilke írja a Kilencedik elégiában. Lengyel László (Népszava):
A 2026-os választást, az Orbán-rendszer sorsát végső soron a lelkekben az fogja eldönteni, hogy az államfüggő és/vagy állam-kihasználó orbáni ember – a homo orbanicus – mikor érzékeli, hogy az állam immár Magyar Péter, s hogy vége az „állam én vagyok” orbáni rendnek.
Az orbáni személyes autokrácia nemcsak egy központosított és szilárd hierarchikus intézményrendszert épített ki, hanem kinevelt egy, az államrendszert haszonélvező, attól függő embertípust, amely az Orbán-Messiás iránti lojalitásban és a rendszer fenntartásában érdekelt. Az „állam én vagyok” – hirdette meg Orbán. Én adok korlátlan hatalom és pénz birtokában országrészt, várost, falut, bankot, vállalatot, kastélyt, vagyont, privilégiumot, karrierpályát, életmentő vakcinát, amit akarok – üzeni a haszonélvezőknek, az orbáni új osztálynak. És én veszem el, ha úgy akarom. Tőlem függ az egész életed, a békéd, a biztonságod, a béred, nyugdíjad, egészséged, oktatásod, lakásod. Aki szembeszáll, annak ebben az országban, társadalomban nincs helye.
Budapest és a nagyvárosok polgárai, a magyar társadalom pannon kisebbsége immár két ciklus óta próbálkozik az Orbán-rendszer mellett, ellen manőverezni, nem nagy sikerrel. Ám a világjárvány egészségügyi válságában, majd az inflációs válságban feltámadt a gyanú a többségi homo orbanicusban is, hogy az Orbán-állam nem, vagy nem jól teljesít, amit Orbán magáról az államra hárított. A kegyelmi üggyel megroppant személyes erkölcsi hitele. Magyar Péterrel megjelent az új Messiás s vele az új hit: nem mi hagyjuk el, áruljuk el Orbánt, hanem ő hagyott el s árult el minket. A hitelességi versengésben most az a kérdése az orbáni embernek: már Magyar a jövendő, mindenható állam, hozzá kell átállni, tőle kell állami jövendőt várni, vagy még Orbántól? A pannon polgárok rendszerváltó kérdése pedig ez: vége van-e az állam- és kapcsolat-vezérelt személyes tekintélyuralmi rendszernek, s lesz-e végre szabadság-, jog-, verseny-vezérelt európai liberális demokrácia?
Tudjuk, két közös halmaz létezik a rendszer és ellenzéke között. Az egyik a globalizáció veszteseit, a jobb- és baloldali nemzeti és/vagy szociálpopulistákat, a Messiás- és államhívőket, a tekintély- és rendtisztelőket fűzi össze, akiket nemcsak az köt össze, hogy ugyanazt gondolják a családról, az LMBTQ-közösségről, a migránsokról, de az is, hogy csalódtak a rendszerben és személyesen Orbánban: becsapott minket, családjáé és embereié a pénzünk, s elvesztette az EU-forrást. Ebből a választói tömegből a dühös és elszánt csalódottak elmennek szavazni Magyarra és a Tisza Pártra, a keserű és lemondó csalódottak pedig otthon maradnak. Orbán az otthon maradókért küzd: adjatok még négy év esélyt, én voltam a mindenetek! Mindent megtehet: magasabb bér, alacsonyabb ár, adót csökkentek, kiadást növelek
A másik közös halmaz a globalizáció nyertesei, az Európa-párti, polgárosuló, nagyvárosi, európai életformára vágyók, akik nem akarnak Orbánnal Keletre fordulni, akik Budapestből Bécset, Fehérvárból Grazot, Keszthelyből Villachot, Magyarországból nem Belaruszt, hanem Ausztriát szeretnének csinálni. Nekik a Fidesz európai, emelkedő polgári Magyarországot ígért – de úri, úrhatnám, kleptokrata, Európából kiszoruló, süllyedő országot teremtett. Közelebb állnak egymáshoz a Fidesz jobboldali konzervatív, illetve az ellenzék liberális konzervatív, szociálliberális, zöld realista, pragmatikus, európai közép szavazói és vezetői, mint az állam- és Messiásfüggő populisták. A 2026-os választás sajátossága, hogy egy populista és egy pragmatikus liberális demokrata választói csoport azért szavaz a Tiszára, mert nem kell elköteleznie magát többre és másra: nem akarják többé Orbánt és rendszerét.
Hét hónappal a választások előtt a közvélemény-kutatások csak jelzések a homályban. Egyetlen dolog bizonyos: a kétharmados Orbán-rendszer nem folytatható, nem is fog folytatódni. Felélte politikai, társadalmi és gazdasági tartalékait. Tizenöt év alatt az országot arányosan rosszabb helyzetbe hozta nyugat-európai történelmi példáihoz és regionális versenytársaihoz képest, Európa szégyenévé és számkivetettjévé tette. Távlat nélküli zsákutcába vitte a gazdaságot. Történelmileg példátlan módon, személye és családja, új osztálya és klánja javára Orbán kirabolta, Orbán Zrt.-vé változtatta az országot.
Többé-kevésbé három forgatókönyv körvonalazódik. Az első, hogy 3-5 százalékos mért ellenzéki fölény mellett a Fidesz a rendszer valamennyi eszközét, plusz Putyin embereinek befolyását bevetve az egyéni képviselőkkel megnyeri a választást. 8-10 fős többséggel, esetleg a bejutó Mi Hazánkkal koalícióban vagy annak külső támogatásával tovább zötyög a kiúttalan külpolitikai, gazdasági zsákutcában. Az ellenzéki tömegek az utcán választási csalást fognak kiáltani, s megkérdőjelezik az újabb Orbán-kormány legitimitását. Az EU és nagyhatalmai jelzik, Orbánnal nem kívánnak együttműködni. Amíg ő van, európai pénz nincs. Ez az a pillanat, amikor a Fidesz Európa-párti, őrségváltó vezetőinek át kell gondolniuk, hogy Orbánhoz kötik-e a maguk és az ország balsorsát. Ekkor elegendő a „berlini őrségváltóknak” – akik vigyázó szemüket Berlinre, Merz CDU-jára, Weber Európai Néppártjára, a magyarországi német termelő és szolgáltató vállalatokra vetik: Lázár János, Gulyás Gergely, Navracsics Tibor –, ha az európai visszatérés, fejlesztési források ígéretével, az Orbán nélküli Fideszt vagy annak egy részét „visszaugratják” az EU-ba, a NATO-ba. Előttük áll Meloni olasz kormányfő példája, a radikális szélsőjobbról középre: a melonizáció sikeres kísérlete. Ha nem, akkor elsüllyedünk az orosz, fehérorosz, szerb hatalmas keleti mocsárban.
A második forgatókönyv szerint a Tisza győz kicsiny többséggel. Ha a hatalom másnapja a jelenlegi tendenciák szerint alakul – gyenge felkészültség és kormányzóképesség –, és a régi rend alaposan felkészül arra, hogy kétharmados törvényekkel, a behelyezett intézményi vezetőkkel, illetve utcai tömegdemonstrációkkal blokkolja a kormányzati lépéseket, akkor komoly esélye támad az orbáni visszajövetelnek. A váltással együtt járó mértéktelen igények, várakozások és a mozgástér szűkössége azonnal csalódást kelt. A türelmetlen harag miatt azonnalra várt elszámoltatást nehéz lesz keresztülvinni. Az Orbán-rendszer gazdasági zsákutcája még fenntartható néhány évig, ám egy hozzá nem értő kormányzás hibái azonnali gazdasági válságot idézhetnek elő. Az orbáni diktatúra rendje utáni se demokrácia, se diktatúra rendetlensége a Nagy Visszatérés – vagyis Orbán újabb dicsőséges bevonulása – után újabb bosszút és hosszú szomorú évtizedet hoz magával. Itt két mentőkörülmény lehetséges. Az egyik, hogy egy hozzáértő szakértő kormány ügyesen manőverezik európai támogatással az orbáni sziklák között. Kellő középutat – stratégiát és taktikát, intézményi technikát – talál a választói jogi, gazdasági és társadalmi igények és a realitások között. A másik mentőkörülmény, hogy egy határidővel kormányzó szakértői csapat ajánlatot tud tenni a „berlini őrségváltóknak”: álljanak át az obstruáló ellenzékből a tevékeny kormányzás oldalára.
A harmadik forgatókönyv a kétharmados özönvíz a rendszerváltók javára. Ahogy 1990-ben, amikor a rendszerváltó pártok taroltak, vagy 2010-ben, amikor a rendszerváltás rendszere összecsuklott, az ellenzék mindent visz, tekintet nélkül a jelöltekre. A rendszer már most ingatag. Orbán személyesen, és hozzá lojális csapata mindent megtesznek azért, hogy saját rendszerük a fejükre omoljék. Ahogy Rákosi vakon és süketen rohant saját végzetébe, ahogy Kádár elveszítette politikai tájékozódó képességét, úgy kapkod Orbán, ránt hol erre, hol arra. Személyes válsága egy narcisztikus, hatalom-, pénz- és sikerorientált személyiség eltévedése a bukás labirintusában. Látszólag még mindig élet-halál ura, bármit megtehet, csak a bármi eredménytelen, mindenütt falba ütközik. Ellenfelének már régen össze kellett volna omlania, fel kellett volna bomlania, az orbáni „nemzeti sérelemtörténetnek” és a messiási szerepnek működnie kellene, a nukleáris fegyvernek már a raktárukban kellene lennie – nem, nem és nem. Ellenben azt ő és emberei is tudják, hogy az ellenzéki atombombák közül – a kegyelmi- és az újabb pedofil-ügy, Hatvanpuszta, a Völner-Rogán végrehajtó-ügy vagy a tihanyi beszéd – mindegyik ketyeg, és bármelyik a lehető legrosszabbkor/legjobbkor robbanhat fel. Az erkölcsi válság – soha egyetlen ember nem csapott be ennyire egy népet –, a romló gazdasági helyzet hatására bármelyik pillanatban átszakadhat a gát, s az özönvíz végigsöpör a tájon. És akkor a „mondható dolgok ideje jön, itt a hazájuk” – ahogy Rilke írja a Kilencedik elégiában.
Következő cikk: Trump emeli a tétet, hogy megtarthassa hatalmát
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Miért jött el az ideje annak, hogy Magyarországnak az EU-ból való kilépést javasolják
Oroszbarát, a MAGA modellje, Európa-ellenes – az európai szuverenitás felé az lenne az első lépés, ha >
Szavazunk: érzelem és értelem
Mint arról alighanem mindenki értesült már, hamarosan választást tartanak Magyarországon. Ez egyben az utolsó megálló lesz, >
Amerikai látogatás Budapesten: Az amerikai külügyminiszter dicsérte Orbán Viktort
Sok méltatást kapott Rubiótól Orbán a választási küzdelemhez, olyan volt neki, mintha hájjal kenegették volna – >
Náci túra
Náci relikviákat bőven látott a Der Standard munkatársa, Melani Raidl, aki inkognitóban beállt a Budapesten a >
Választási kampány Magyarországon: „Elmondtam a német kancellárnak, és jót nevettünk”
A Die Presse összeállítása átvette Magyar Pétertől azt, hogy Münchenben jót szórakoztak a német kancellárral Orbánon, >
A magyaroknak elegük van Orbán Viktorból. De Trump hátszele megmentheti a bőrét
A Tisza legnagyobb lehetősége abban rejlik, hogy meggyőzze a kormányból kiábrándult választókat: hiteles alternatívát és kézzelfogható >
Rubio színtiszta trumpizmust képvisel
Virtigli trumpizmussal szolgált Rubio Münchenben: keményen bírálta a szabad kereskedelmet, a klímavédelmet és az ENSZ-t. Grönlandra >
Orbán fokozza a „háború vagy béke” kampányt, miközben Magyarország sorsdöntő szavazás előtt áll
Elemzők szerint azért ezt a vonalat választotta, mert cudar állapotban van a gazdaság: továbbra sem tud >
VMDK: A mezőgazdaság helyzete tarthatatlan
A VMDK rámutat arra is, hogy a Prosperitati Alapítvány támogatásai elveszítik értelmüket, ha közben a Vajdasági >
A magyarországi választás nem csupán Orbánról szól, hanem átalakíthatja az egész balkáni hatalmi dinamikát
Ez Aleksandar Vučić szerb elnök esetében a legnyilvánvalóbb: az orbáni Magyarországra gyakran tekintenek úgy, mint amely >
A részvétel nem minden
Színjáték, hogy a NOB elnök asszonya könnyes szemekkel és elcsukló hangon jelentette be: kénytelenek kizárni egy >
Szex, hazugságok és mérgező gyárak: Orbán sarokba szorult a választási kampányban
A magyarországi választási kampány sárdobálásba torkollik. A kormánypárti média pletykákat terjeszt, miszerint léteznek olyan videofelvételek, amelyeken >