Ma Vince, Artúr névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Európának erre reagálnia kell
Na, ez aztán már tényleg túl sok a jóból, az EU nem hagyhatja annyiban, hogy az oroszok immár von der Leyen gépének navigációs rendszerét is megzavarták, amikor a Bizottság elnöke Plovdivban akart leszállni – fejti ki Ulrich Ladurner, a Die Zeit brüsszeli tudósítója. Az persze nem új, hogy Oroszország provokálja az uniót, sőt háborút folytat ellene. Ezt bizonyítja, hogy a múlt héten a Kijev elleni támadás során megrongálódott a 27-ek képviselete is, most pedig hirtelen megszakadt a GPS-összeköttetés a repülőgéppel. Alighanem az oroszok vannak mögötte. Azt üzeni, hogy Moszkva akkor mér csapást a közösségre, amikor kedve szottyan hozzá. Megmutatja egyben a világnak, hogy a Kreml szerint a szövetség biztonságpolitikai tekintetben csupán papírtigris. A legfeltűnőbb az időzítés, mert von der Leyen éppen aznap közölte, hogy már megvannak a részletes tervek, amelyek alapján európai békefenntartók mennének ukrán földre. Hogy persze neki mi köze van hozzá, azt nem tudni, mert ez tagállami hatáskör. Viszont rajta keresztül kívánja bizonyítani az orosz fél, mennyire tehetetlen a viszályban az EU. Az biztos, hogy a szervezetnek az eddiginél sokkal erőteljesebben kell védekeznie, meg kell győznie a közvéleményt, hogy Oroszország célba vette a földrészt. Emellett fejlesztenie kell elrettentő képességét, valamint le kell válnia az USA-ról. Továbbá sokkal hatékonyabban kell támogatnia Ukrajnát. Leginkább azonban nem kínálhat újabb támadási felületet Moszkva számára. Ideértve, hogy nem szabad meggondolatlan és meredek kijelentéseket tenni, rossz időpontban. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Bloomberg
Putyin csak azt látja Ukrajnában, hogy az USA gyenge. A csúcstalálkozók semmiféle változást nem eredményeztek a fronton. Ugyanakkor az orosz elnök megtörte az ukránok csodálatos ellenállását. A többség ma már elismeri, hogy a béke fejében alighanem le kell mondani bizonyos területekről. Ez azért gyalázat, mert Moszkvának semmiféle jogcíme nincs egyetlen talpalatnyi földre sem a szomszéd országban – mutat rá a szemleíró, Max Hastings.
Ukrán részről nem sokan osztják a Nyugat lelkesedését, amikor biztonsági övezetekről és amerikai garanciákról van szó. Érzékelik, hogy Trump a Nobel-békedíjra ácsingózik, ahelyett, hogy egyszer és mindenkorra megállítaná a Kreml urát. A szövetségesek is teljesen másként gondolkodnak, mint Amerika, mert az elnök még mindig el akarja hinni, amit orosz kollégája mond.
Miközben Moszkva továbbra is elutasítja, hogy a Nyugat biztonsági garanciákat adjon Kijevnek. Az amerikai vezető a jelek szerint nem sokat konyít a diplomáciához és még kevesebbet tud a tekintélyuralomról. Alaszka után az a legrosszabb, hogy Washington a jelek szerint kész változatlanul nyomást kifejteni az ukrán oldalra, Oroszországra viszont nem. A fegyverszállítások drámai módon lelassultak. Az elnök számára csak az a lényeg, hogy átvehesse a Nobel-békedíjat.
A NATO-partnerek részére a lecke most az, hogy kezeljék az ingatag USA-t. Rá kell venniük, hogy tegye feketelistára a Rosznyeftyent és a Lukoilt. Ám félő, hogy Trump a végén beleun az egészbe és hátat fordít a konfliktusnak. Nem hajlandó elismerni, hogy Oroszország a Nyugat ellensége. És az is marad, akárhányszor is ráz kezet a Fehér Ház gazdája az orosz tömeggyilkossal.
Die Welt
Oroszország egyre kevésbé képes helytállni más államokkal szemben, ha békés versengésről van szó. Ha nem volna hadigazdálkodás, Putyin a hátával már a falnak szorulna. Ennélfogva legfőbb ideje, hogy tisztességesen megvalljuk: mik az elnök háborús céljai, illetve hogy hová vezethet a putyinizmus.
Erre hívja fel a figyelmet a külsős újságíró, Joseph Wälzholz, aki szerint nem kétséges, hogy Moszkva folytatni kívánja a háborút, mert a szabad, békés és demokratikus Ukrajna létében fenyegeti az orosz diktatúrát.
A Kreml elszalasztotta, hogy korszerűsítse az országot, az államfő és maffia klánja ugyanakkor hatalmas gazdagságot halmoz fel. Gazdaságilag persze szó sincs arról, hogy ez tartós modellt jelentene a jövő szemszögéből, mint ahogy a szénhidrogének exportja sem. Ám hogy megőrizze a hatalmát, az elnök úgy döntött: ráteszi a kezét a hatalmas ukrán természeti lelőhelyekre. Ha megszerzi az ukrán gabonapiacot, egyfajta monopolhelyzethez jut a világpiacon.
A német elemző, Christoph Brumme arra vezeti vissza Kína a szerepvállalást a viszályban az oroszok oldalán, hogy a zöld átmenet folytán lényegesen csökkenne Európa függése a kínai ritka földfémektől és más, stratégiai nyersanyagoktól.
A háború részben azért fajult el, mert a Nyugat azt hitte, hogy ha nem ad fegyvereket Ukrajnának, akkor Oroszországnak nincs miért lerohannia szomszédját. Csakhogy Moszkvában pont ellentétesen működik a logika: ha egy kormány katonailag gyenge, az valóságos felhívást jelent a megtámadására.
Németországban viszont még mindig hatni látszik az az agyrém, amit Scholz úgy fogalmazott meg: az orosz fél nem győzhet, az ukránok nem veszíthetnek. De az összes orosz katonának távoznia kell, Moszkvának kártérítést kell fizetnie, és nullára kell levinni annak az esélyét, hogy a Kreml a jövőben bármelyik országra rárontson.
Nagyon is lehetséges, hogy Oroszország alulmarad. Inkább attól kell félni, ha győz. Annak idején Thomas Mann Hitlerről írta, de napjainkra, Putyinra is igaz: A Führer békéről regél, de azon a behódolást, bűntetteinek a legalizálását, valamint az emberileg elviselhetetlen szenvedések tudomásul vételét érti. Ám ez lehetetlen kívánság.
Daily Telegraph
A brit hadsereg egyik volt ezredese szerint az oroszok már annyira kifogytak a nehézfegyverekből, hogy jóformán a haditechnikai múzeumokból hozzák elő az antik darabokat. Sőt, ha így megy tovább, bevetik az elöltöltős puskát és az íjat is.
Hamish de Bretton-Gordon, aki a sugár-, biológiai és atomhadviselésre kijelölt ezred parancsnoka volt, megírja, hogy az oroszok már több mint 6 ezer páncélost vesztettek, ezért most leporolják pl. a T-55-ösöket. Ez a típus egykor igen hatékony volt, de alapmodellje még még a világháború végén készült el.
A brit titkosszolgálat szerint Moszkvának két millió ember kellene, hogy elfoglalja a Donyec-medence maradék 25%-át, de a rendszernek lassan rá kell jönnie, hogy a hadsereg az utolsókat rúgja. A nyugalmazott tiszt éppen ezért tartja igen sajnálatosnak, hogy brit katonai vezetés minden fölény ellenére kénytelen úgy táncolni, ahogy Putyin és részben Trump fütyül.
Az amerikai elnök szeszélyes tárgyalási stílusa csak lovat adott Putyin alá, a hadi helyzettől függetlenül. De itt az idő bekeményíteni vele szemben. Változtatni kell a dolgokon a fronton. Emellett az a minimum, hogy a nyugati légierő, illetve légelhárítás védelmet nyújtson az ukrán civil célpontoknak. Ha a Nyugat állhatatos, már nem lehet messze, hogy a diktátor rákényszerüljön a tárgyalásra.
FT
Gideon Rachman annak bizonyságát látja az amerikai kabinetben, hogy az erős emberek számára táptalaj a talpnyalás. Merthogy az elnök környezete tele van lakájokkal, ám ez veszélyt jelent a demokrácia szempontjából. Trump étvágyát nem lehet csillapítani, ha arról van szó, hogy hozsannázzák. Miniszterei egymás után alázkodnak meg előtte.
Az a tekintélyelvűség jellemzője, amikor a nagy ember képtelen módon ragaszkodik ahhoz, hogy nyilvánosan ajnározzák. Ceausescu pl. a „Kárpátok géniusza” volt. Ez a fajta megalománia ezért nem jó, mert senki sem érzi úgy, hogy szembe merne szállni a főnökkel. Trump esetében ez azt jelenti, hogy utat engednek minden szeszélyének.
Az ilyen emberek egyik vonása, hogy egyfolytában azt harsogják: veszélyben van a nemzet, drámai intézkedések szükségesek. A másik, hogy szerintük csak a legfelső vezető képes eldönteni, mi a teendő. Ez 14. Lajos úgy fogalmazta meg: Az állam én vagyok.
Ugyanakkor az amerikai elnök még nem csinált olyat, ami alapján ki lehetne jelenteni, hogy vége a demokráciának, bár egy sor intézkedéssel, egyre gyorsabban szalámizza le a jogállamot. Bosszúszomjas, hiú és makacs, csupa törekvő, ám középszerű figura veszi körül és ő ilyenformán egyre jobban kicsúszik az ellenőrzés alól.
Narcisztikus erős emberek már hatalmas veszteségeket okoztak más államoknak. Semmi ok azt feltételezni, hogy Amerika esetében ez másként lesz.
Reuters
Trump gyengébb, mint amilyennek látszik, hiába tűnik úgy, hogy rengeteg csatát megnyert és ezért hiábavaló szembeszállni vele - hangsúlyozza a szemleíró, Hugo Dixon. Elég szegényes ugyanis a mérlege, amikor erősebb ellenféllel kerül szembe. Példa rá Kína, Oroszország és India, mint a három kemény dió.
Peking esetében a ritkafémek térítették jobb belátásra. Moszkva nem hajlandó tűzszünetre, Amerika mégsem keményít be a szankciók ügyében. Új-Delhit pedig nem tudta rávenni, hogy álljon le az orosz olajvásárlásokkal.
De idáig képtelen volt megtörni a jegybankot odahaza. A népszerűsége inog, és ez akadály lehet számára a továbbiakban. Az ugyanakkor nem azonos az erővel, hogy a politikus képes kárt okozni. A legnagyobb sikere, hogy át tudta nyomni a költségvetést, ám egyébként a kép vegyes. Még az EU is ellenáll, hogy módosítson bizonyos szabályozásokat.
Viszont lehet, hogy a sok küzdelem meggyengíti a politikust. Brazília és India pl. az amerikai nyomásgyakorlás folytán közelebb kerülhet Moszkvához és Új-Delhihez. Ugyanakkor sok amerikai már nem helyesli, amit a migráció kapcsán művel. Ugyanilyen rosszallást váltott ki a Nemzeti Gárda felbukkanása Washingtonban.
De a legnagyobb gátat alighanem a választók jelentik számára: támogatottsága egyre esik, így pártja elveszítheti a Képviselőházat jövő novemberben. Ha így lesz, akkor lehet, hogy Trump már túl is jutott hatalma csúcsán.
Washington Post
Modi kínai látogatása válaszutat jelent az amerikai-indiai kapcsolatokban – állapítja meg a vezércikk. Megjegyzi ugyanakkor, hogy az orosz olaj és a vámok miatt kialakult feszültség nem írja felül a közös érdeket Peking visszaszorítására. Ráadásul az egész vámpaláver jórészt csupán cirkusz, a két ország valójában erősen dolgozik azon, hogy létrejöjjön a kereskedelmi egyezmény közöttük.
Trump igyekszik minden előnyt kisajtolni minden kétoldalú együttműködésből, nem az vezérli, hogy stratégiát dolgozzon ki a Kína ellensúlyozására szolgáló sokoldalú összefogás alátámasztására. Pedig jobb, ha vannak barátok, amikor a másik oldalon olyan riasztó fenyegetés jelentkezik, mint Kína.
Júliusban már kézzel fogható közelségbe került a megállapodás Washington és Új-Delhi között, ám Trump nem volt hajlandó semmiféle engedményre, ezért a szerződés a kútba esett. India azonban annyira nem óhajt engedni a nyomásnak, hogy duplájára kívánja növelni a beszerzendő orosz nyersolaj mennyiségét.
Mindazonáltal úton Tiencsinbe, Modi igyekezett bagatellizálni a bilaterális ellentéteket. Viszont Amerika még szembesülhet azzal, hogy Kínával a tárgyalások pont olyan keménynek bizonyulnak, mint a szövetségesekkel. Ez lehet az a pillanat, amikor azt szeretné, hogy jobb legyen a viszony a barátokkal.
Wall Street Journal
A szerkesztőségi állásfoglalás megengedhetetlennek tartja, hogy Oroszország kínai alkatrészekből készült drónokkal lövi Ukrajnát, és Trump nem tudja rávenni Hszit az oroszoknak nyújtott támogatás leállítására. Sőt Moszkva legnagyobb pártfogója éppen Peking.
A kínai vezetés számára azért fontos, hogy folytatódjon a háború, mert az megosztja az USA figyelmét Európa és Ázsia között – közölte Vang Ji külügyminiszter. Ez a magyarázata annak, hogy az ázsiai nagyhatalom ilyen mértékben fűti az orosz hadigépezetet. A kétoldalú kereskedelem értéke 5 év alatt több mint megduplázódott.
Az év első felében csaknem kétmilliárd dollár volt a Kína által szállított kettős rendeltetésű áruk értéke. Ezek nyugati tilalmi listán vannak. Kínai segítséggel nagyon sok olyan drón készül, amelyet nem lehet rádióhullámokkal megzavarni, mivel anyaguk üvegszál.
Putyin addig nem hajlandó engedni a zöld asztalnál, amíg azt érzi, hogy előre tud nyomulni a fronton. Trump elnökségének legfőbb fokmérője az lesz, vajon képes-e meggyőzni Pekinget, hogy faroljon ki az orosz államfő háborúja mögül.
Wall Street Journal
Az egyik legnevesebb amerikai külpolitikai elemző Kínát nevezi Trump legfőbb problémájának. Walter Russel Mead, aki a New Yorki- Bard College professzora, úgy véli, hogy míg Hszi az tiencsini csúcson mutogatta az izmait, addig az USA-elnök a kereskedelem területén igyekszik fölénybe kerülni.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet tanácskozása nagy esemény volt, Putyin jelenléte az igazolta, hogy a két eurázsiai nagyhatalom továbbra is egységfrontot képez. Nagy megállapodásokról mindazonáltal nem lehet beszámolni, mégis igen fontosnak számít a rendezvény, mivel mind Peking, mind Washington igyekszik pozícionálni magát a kétoldalú kereskedelmi együttműködésről szóló tárgyalásokra.
Az Egyesült Államok idáig nem tudott éket verni Oroszország és Kína közé. Putyin nem kér az amerikai közvetítésből, a Kelettel kíván összeállni a Nyugat ellen. És úgy tűnik, hogy Hszi ráígér amerikai kollégájára az orosz aukción.
Trump a jelek szerint azt gondolja, hogy Kína engedményeket fog tenni, mert rá van szorulva az amerikai fogyasztási cikkekre. Ezzel szemben a másik fél az amerikai kompromisszumban reménykedik. Hogy milyen alku sül ki belőle a végén, az várhatóan minden másnál jobban meghatározza a Fehér Ház gazdájának helyét a történelemben.
The Times
A tiencsini csúcs részvevői nem győzik hangsúlyozni, mennyire baráti szálak fűzik össze őket, ám a felszín alatt éleződik a feszültség az autokraták között – hívja fel a figyelmet Richard Spencer, a patinás brit újság Kína-szakértője.
Hszi persze nem leplezi, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet remélhetőleg vezeti majd a küzdelmet az új nemzetközi rend kialakítására, a globális intézmények irányítása kikerül Amerika kezéből és megszűnik a nyugati uralom. Ez azonban inkább csak távoli lehetőség.
Valójában a csúcsot beárnyékolta egy sor ellentét, amelyről ritkán esik szó nyilvánosan. Az egyik ilyen kérdés India. Az ország inkább vetélytárs Peking számára, semmint szövetséges. Bármennyire is összerúgta a patkót Modi Trumppal. Hosszútávon azonban Új-Delhinek nem érdeke, hogy Kína vegye át az USA helyét a világ uraként.
Hszi azzal kénytelen szembenézni, hogy minél többet igyekszik kihozni az olyan fórumokból, mint pl. a Brics, azok annál kevésbé hasznosak számára. Azt azonban még Kína barátai sem szeretnék, hogy a jövőben az ázsiai nagyhatalom szabja meg a világ folyását.
Der Standard
Paul Lendvai szerint amikor Medvegyev megfenyegeti Ausztriát, akkor csak folytatja a több évtizedes szovjet megfélemlítési politikát. A cél most is az, hogy féljenek az osztrákok és így csökkenjen az ország mozgástere.
Ugyanakkor roppant érdekes, hogy amikor az orosz politikus kijelenti: ha Ausztria fel kívánja adni semleges státuszát, akkor azt csak az államszerződés társaláírójának, Oroszországnak a beleegyezésével teheti meg, nos, ezt az érvet az első Kurz-kormány külügyminisztere, az FPÖ által delegált Karin Kneissl találta ki. Ő jelenleg szentpétervári emigrációban él.
Nagyon helyes ugyanakkor, hogy a bécsi diplomácia jelenlegi vezetője azonnal és élesen visszautasította a moszkvai álláspontot. Azzal magyarázta az osztrák biztonsági stratégia változását, hogy a Kreml rátámadt Ukrajnára.
Mellesleg az orosz kioktatás ugyanabba a vonalba illeszkedik bele, mint amikor Szijjártó Péter az orosz államfőnek tett szemrehányást, miután az burkoltan bírálta az Orbán-rezsimet. A magyar politikus, a legmagasabb orosz kitüntetés büszke tulajdonosa, Lavrov kebelbarátja, azzal a teljesen képtelen összeesküvés elmélettel hozakodott elő, hogy Van der Bellen – külföldi szereplőkkel szövetkezve – megakadályozta, hogy a Szabadságpárt adja a kancellárt.
Süddeutsche Zeitung
A PiS és az új lengyel elnök le akarja járatni a Tusk-kormányt, és e célra minden eszközt bevethetőnek tart, még azt is, hogy visszaéljenek a történelemmel. Így értékeli a varsói tudósító, Viktoria Großmann.
Nawrocki esetében feltűnőnek tartja, hogy a politikus csak a saját híveit szándékozik képviselni, azokat nem, akik politikailag nem úgy gondolkodnak, mint ő. Beszédeiből az tűnik ki, hogy kétségbe vonja a hatalmon lévő koalíció legitimitását, és, hogy két év múlva meg akarja buktatni a kormányfőt és partnereit.
Politikája az ukrán menekültek, Németország és az EU ellen irányul. A várakozásoknak megfelelően megismételte a követelést, hogy Berlinnek háborús jóvátételt kell fizetnie. Neki a háború és a szolidaritás is csak ugródeszka, hogy politikai show-t rendezzen. Így osztja meg a társadalmat, amelynek azonban nem árt, ha ezt figyelmeztetésnek veszi.
Le Monde
Amikor a zsidó állam elzárja Gázát a nemzetközi sajtó elől és gyilkos háborút folytat a palesztin újságírók ellen, akkor a tájékoztatás szabadságát semmisíti meg, ám erre sem az USA, sem az EU nem reagál – emeli ki a vezércikk. A helyzet teljesen példátlan és méltatlan egy országhoz, amely azzal büszkélkedik, hogy a térség egyetlen demokráciája.
Legfőbbképpen az Egyesült Államok az, amely nem emeli a szavát egy olyan gyakorlat ellen, amely a földkerekség legrosszabb rezsimjeit idézi. A demokráciák részéről tapasztalt szégyenletes csend tette lehetővé, hogy Netanjahu koalíciója átlépjen egy sor vörös vonalat, ám senki nem kérdezett rá, hogy mit igyekszik ily módon eltitkolni az övezetben.
A tűzszünetre és az élelmiszer-szállítmányok beengedésére vonatkozó felhívásokat ki kell egészíteni azzal, hogy meg kell védeni a munkájukat végző helyi újságírókat, illetve meg kell nyitni Gázát a világmédia előtt. Mivel Izrael meg sem hallja ezeket a követeléseket, világossá kell tenni számára a tájékoztatás szabadságát fontosnak tartó országok részéről, hogy ennek a politikának még nagy ára lesz.
Következő cikk: A jobboldali populisták az írástudatlanságból profitálnak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Háború Ukrajnában: Ungváron, a Kárpátokban béke, oly közel, mégis oly távol
A Monde kiküldött tudósítója azt tapasztalta Ungváron, hogy oly közel és mégis oly távol van a >
A Gazprom megvált az energiaóriástól – Horvátország aggódik a finomítójáért
Bár megszületett a kötelező érvényű szándéknyilatkozat arról, hogy a MOL megveszi a szerb olajtársaság többségi tulajdonát >
VMDK: Pásztor ne a hatalom által diktált narratívát, hanem a valós politikai helyzetet ismertesse
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a Szerbia és az Európai Parlament közötti közelgő találkozó kapcsán nyilvánosan >
Európa vakfoltja: Szerbia ma Moszkva hírszerzési hídfőállása
Ebben a helyzetben az EU-nak túl kell lépnie a passzív megfigyelésen, és aktívan támogatnia kell egy >
Miközben egyre nagyobb a megosztottság Grönland körül, Európa megvizsgálja a lehetőségeit
Valami eltört: egyre nagyobb az ellentét Grönland ügyében. Európa a lehetőségeit tanulmányozza, azt számolja, hány tölténye >
Trump Norvégiának írt levele legyen az utolsó csepp a pohárban
Trump környezete találhatna módot arra, hogy megállítsa őt — ahogy néhányan meg is tették az első >
A Guardian véleménye Trumpról és Grönlandról: légy őszinte! A zaklatás nem erő
A Guardian vezércikke azt üzeni Trumpnak, hogy térjen észre: ha erőszakoskodik, azzal nem azt üzeni, hogy >
Trump elárulta a NATO-t
A markánsan jobboldali Daily Telegraph azzal vádolja meg Trumpot, hogy az elárulta a NATO-t. A szerkesztőségi >
Százhárom sorsfordító perc
Most karácsonykor, egy másféle interjúban olyasmit hallottam tőle, amit korábban soha: „Nap mint nap egyre növekvő >
Szerbia hagyta, hogy Putyin kémjei „hangágyúkkal” kísérletezzenek kutyákon
A POLITICO által megtekintett kormányzati dokumentumok szerint szerb hírszerző tisztek az orosz hírhedt biztonsági szolgálattal együttműködve >
Grönland eladása jó üzlet lenne – Dánia számára
Kilóg a sorból a Neue Zürcher Zeitung kommentárja, mert azt tanácsolja Dániának, hogy adja el Grönlandot, >
Akár megszállja Trump Grönlandot, akár nem, egy dolog világos: a nyugati rend, amit valaha ismertünk, már történelem
Temeti az eddigi világrendet Timothy Garton Ash. Azt írja: annak vége, függetlenül attól, hogy Trump megtámadja-e >