2026. február 18. Szerda
Ma Bernadett, Simon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Útravaló az új tanévhez

Útravaló az új tanévhez

Amikor a volt tanítványaink, a gyerekeink, az unokáink kitakarítják a rájuk hagyott szemetet, akkor a gondolatok és a cselekedeteik mögött azok a felnőttek vannak ott, akik megtanították őket arra, hogy mi az, ami értékes, és mi az, ami nem. És arra is, hogy megtehetik, mert az ő sorsuk múlik rajta. Sok sikert az új tanévben! Végül, a pedagógusoknak álljon itt két kolléganő beszélgetése a nyár elejéről: „Csak csudálkoztunk ott, hogy mi van velünk már ennyi évesen, meg ennyi munkakorral? Ilyen boldogok vagyunk, csak mert jól sikerült egy rajzóra?  Szóval…” Berze Gizella (Vajdasági Magyar Plénum):

Még nyár van. Ülök a strandon és nézem a kétéves unokámat, ahogy kerek, kidüllesztett hassal, kis vödörrel a kezében billeg a forró homokban. Már nem szólok rá, úgyis mindig újrakezdi, hajtja valami küldetéstudat. Morog is magában, azt hajtogatja a maga nyelvén, hogy ő ezt összeszedi, mert szemét: „Osszeszedem. Piszkosz.”

A közelben napozók néha figyelmeztetik, hogy „To je fuj!”, vagy „Baci to!”. De nem hallgat rájuk se, bár szemmel láthatóan megérti, amit mondani akarnak neki - amazok is a maguk nyelvén.

Csak abban reménykedek, hogy a gyerek nem fog rászólni valamelyik dohányosra, hogy ne a homokba nyomja már a cigarettacsikket. Minek a konfliktus.

Kétéves. Mit hagyunk mi rá, és a generációjára?

Ha nem akarnak a szennyben élni, akkor nincs más választásuk, mint az, hogy kitakarítják, amit megörökölnek tőlünk.

Néhány nap, és kezdődik a iskola, óvoda, a kétévesnek a bölcsőde. Oktatás-ügyben nehéz időszak van mögöttünk és még nem látszik a vége. A gyerekeink, az idősebbek, elkezdték előkészíteni a takarítást utánunk. Rájuk szólnak, de nem hallgatnak senkire. Hajtja őket valami küldetéstudat. Valami olyan erő, amit mi, akik teleszórtuk az ő fehér homokjukat szeméttel, már nem értünk, vagy nem akarunk tudomásul venni. Könnyebb őket hibáztatni, lekicsinylő megjegyzésekkel illetni (megverni őket a biztonságos védőfelszerelésbe rejtőzve), vagy úgy tenni, mintha minden rendben volna.  Minek a konfliktus.

Túlélünk.

A nyár elején egy munka kapcsán viszonylag sok pedagógus kollégával beszélgettem. Remek embereket ismertem meg. Az elmondásukból látszik, hogy pontosan értik a fennálló helyzetet az iskolarendszer működésével kapcsolatban. Túlélnek. Megpróbálják megoldani a megoldhatatlant és ellensúlyozni a szakmailag elfogadhatatlan, hanyag, felületes és persze kötelezően nagyképű oktatásirányítás nemtörődöm intézkedéseit. Azt is tudják, hogy nem lehetséges rendszer szinten változtatni, ha nem egyfelé húz a politikum és a gyakorló szakember. De még mindig vannak, akik nem adják fel. Merthát „a gyerek”. Annak mindnek meg kellene adni az esélyt, ami jár neki.

A beszélgetések során megmutatkoztak azok a területek, amelyek kaput nyithatnak az érzékeny, a fundamentális kérdések megoldása felé. Ilyen a tankönyvek ügye, az oktatás merev szervezeti kereteinek fellazítása, a tantervek, a tananyag minőségi kérdései, vagy az, hogyha a pedagógusnak vannak értékes szakmai, emberi, magánéleti kapcsolatai, akikkel megoszthatná a gondolatait, s akkor jobban tud a gyerekekkel is dolgozni.

A magyar (és az összes többi) kisebbség számára a jó minőségű, anyanyelvű tankönyv létkérdés. A pedagógusnak útmutató és segítség a tervezésben és a tanításban is. A tanulóknak csak akkor lesz fontos eszköz, ha értelme van számukra. Ezt az értelmet a tanár munkája teremti meg – ha a pedagógus használhatónak tartja a tankönyvet. Néha kritika éri az iskolákat a felesleges tankönyv-vásárlások miatt. A szülőknek is igaza van, amikor az igencsak drága könyveket megvásárolják, s azokat szinte ki sem nyitják a gyerekek egész évben. Magabiztosság, tudatosság, és persze szakmai tudás kell ahhoz, hogy egy tanár azt mondja, ha nincs megfelelő tankönyv, akkor ő nem veteti meg a diákokkal egyiket sem a felkínáltak közül. Lehet így is dönteni. Az iskola által kiválasztott tankönyvek listája nem azt jelenti, hogy azokat kötelezően meg is kell vásárolni. Nincs olyan rendelkezés, ami tiltaná a pedagógusnak, hogy tankönyv nélkül dolgozzon a gyerekekkel. Ezt sokszor elfelejtjük. Persze az ilyen döntést csak az hozhatja meg, aki fel van készülve a többletmunkára, az önképzésre – és a szakma ellenállására, vagy kritikájára is.

A tanítást, a tananyag elosztását, az órák tervezését a pedagógusnak nem csak lehet, hanem kötelező is elvégeznie. Hogy milyen módon oldja ezt meg, az viszont csak rajta múlik. A törvény azt határozza meg, hogy a tanulóknak mit kell tudnia, mire kell képesnek lennie egy-egy tanulási ciklus végén. Emiatt aztán bármilyen szervezésben, tanórán, szünetben, más tantárgyakkal összevonva, a csöngetésre nem figyelve is megszervezhetők az órák. Ha több idő kell, kiléphetünk az időkeretekből. Együtt dolgozva, együtt megélve a sikereket és ugyanúgy az esetleges kudarcot is, sokkal könnyebb.

Szinte minden pedagógus, akivel beszéltem, hazaviszi a munkát, a gondokat, a stresszt. Nem volt olyan, akinek ne lett volna már testi tünete az iskolában zajló események, vagy az emberi viszonyok miatt. Szükség volna a szakemberekre, akik átsegítik őket a kríziseken. Elhangzott az a lehetőség is, hogy talán nem is csak a gyerekekkel kellene foglalkoznia az iskolapszichológusnak, vagy az iskolapedagógusnak, hanem a tanárokkal is. Ha ők rendben volnának lelkileg, akkor a gyerekek is stabil támaszt lelnének bennük.

Olyan kevés kell egy pedagógus jóllétéhez: elég egy jó terv, egy jól használható tankönyvcsomag, egy gyerek, aki mégis megtanulta, vagy egy-két kolléga, akivel jó ottmaradni tanítás után és megbeszélni a dolgainkat, urambocsá’ egy igazgató, aki tud az apró sikerekről és még együtt örülni is képes a tanárral és a gyerekekkel. Ezek mind elérhető és megvalósítható dolgok.

Mert rajtunk múlik és a kezünkben van a lehetőség.

Amikor a volt tanítványaink, a gyerekeink, az unokáink kitakarítják a rájuk hagyott szemetet, akkor a gondolatok és a cselekedeteik mögött azok a felnőttek vannak ott, akik megtanították őket arra, hogy mi az, ami értékes, és mi az, ami nem. És arra is, hogy megtehetik, mert az ő sorsuk múlik rajta.

Sok sikert az új tanévben!

Végül, a pedagógusoknak álljon itt két kolléganő beszélgetése a nyár elejéről:

„Csak csudálkoztunk ott, hogy mi van velünk már ennyi évesen, meg ennyi munkakorral? Ilyen boldogok vagyunk, csak mert jól sikerült egy rajzóra?  Szóval…”

 

 

 

2025. augusztus 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Miért jött el az ideje annak, hogy Magyarországnak az EU-ból való kilépést javasolják

Oroszbarát, a MAGA modellje, Európa-ellenes – az európai szuverenitás felé az lenne az első lépés, ha >

Tovább

Szavazunk: érzelem és értelem

Mint arról alighanem mindenki értesült már, hamarosan választást tartanak Magyarországon. Ez egyben az utolsó megálló lesz, >

Tovább

Amerikai látogatás Budapesten: Az amerikai külügyminiszter dicsérte Orbán Viktort

Sok méltatást kapott Rubiótól Orbán a választási küzdelemhez, olyan volt neki, mintha hájjal kenegették volna – >

Tovább

Náci túra

Náci relikviákat bőven látott a Der Standard munkatársa, Melani Raidl, aki inkognitóban beállt a Budapesten a >

Tovább

Választási kampány Magyarországon: „Elmondtam a német kancellárnak, és jót nevettünk”

A Die Presse összeállítása átvette Magyar Pétertől azt, hogy Münchenben jót szórakoztak a német kancellárral Orbánon, >

Tovább

A magyaroknak elegük van Orbán Viktorból. De Trump hátszele megmentheti a bőrét

A Tisza legnagyobb lehetősége abban rejlik, hogy meggyőzze a kormányból kiábrándult választókat: hiteles alternatívát és kézzelfogható >

Tovább

Rubio színtiszta trumpizmust képvisel

Virtigli trumpizmussal szolgált Rubio Münchenben: keményen bírálta a szabad kereskedelmet, a klímavédelmet és az ENSZ-t. Grönlandra >

Tovább

Orbán fokozza a „háború vagy béke” kampányt, miközben Magyarország sorsdöntő szavazás előtt áll

Elemzők szerint azért ezt a vonalat választotta, mert cudar állapotban van a gazdaság: továbbra sem tud >

Tovább

VMDK: A mezőgazdaság helyzete tarthatatlan

A VMDK rámutat arra is, hogy a Prosperitati Alapítvány támogatásai elveszítik értelmüket, ha közben a Vajdasági >

Tovább

A magyarországi választás nem csupán Orbánról szól, hanem átalakíthatja az egész balkáni hatalmi dinamikát

Ez Aleksandar Vučić szerb elnök esetében a legnyilvánvalóbb: az orbáni Magyarországra gyakran tekintenek úgy, mint amely >

Tovább

A részvétel nem minden

Színjáték, hogy a NOB elnök asszonya könnyes szemekkel és elcsukló hangon jelentette be: kénytelenek kizárni egy >

Tovább

Szex, hazugságok és mérgező gyárak: Orbán sarokba szorult a választási kampányban

A magyarországi választási kampány sárdobálásba torkollik. A kormánypárti média pletykákat terjeszt, miszerint léteznek olyan videofelvételek, amelyeken >

Tovább