Ma Lukrécia, Veronika, Hajnalka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán Viktor ma hivatalosan is bohóccá vált
És a valóság kiröhögte. Mert soha ennyien nem vonultak. Soha nem volt ilyen vidám, önfeledt, békés sokaság. A parancs elpárolgott. Az isteni szó elcsuklott. És ott állt ő, aki a tiltással királlyá koronázta magát – csak épp Übü királlyá. Önmagát tette nevetségessé. Azzal a pátosszal, amellyel maga próbált örökkévaló lenni, s egy rossz vásári komédia alakja lett: Pantalone, az önimádó, kapzsi, leépült zsarnok, Il Capitano, a hencegő, üres tekintély, Il Dottore, a szószátyár ideológus és Pulcinella, a torz diktátor, a ravasz tolvaj, az aljas cselszövő, s az ócska bugris, mind egyszemélyben. Egy jelentősen túljátszott figura, akinek mondatait már nem értelmezik, csak idézik, majd felszabadultan elnevetik magukat utána.
A zsarnok most ott ül az aranyozott kempingszékén, és vár. A történelem innentől már pontosan tudja a dolgát. Gábor György:
Van az elrettentésnek egy határa, a hatalomnak egy alaktani pillanata. Amikor a tekintély nem omlik össze, hanem elmozdul és komikussá válik. Amikor a félelem, amely addig feszesen tartotta a díszleteket, megrándul, és hirtelen láthatóvá válik, hogy a márványoszlop ócska rétegelt lemez, a trónus nem dicsőség, hanem rozsdás, vasvázas tákolmány, amely recseg és nyikorog, ha ráülnek, és az istenként tetszelgő úr valójában nem más, mint egy népi színjátszó-körös csepűrágó, aki annyiszor játszotta el a nagy államférfit, hogy el is hitte magáról, hogy ő Caesar, miközben a lábszagú tornateremben hungarocell elemekből állt össze a díszlet.
Caligula egyszer hadat üzent a tengernek. Bár az eset mai napig vitatott, de tény, hogy két történész, mind a latin Suetonius, mind a görög Cassius Dio erről számolt be. Az elbeszélések szerint a császár hadba vonult a hullámok ellen, s parancsot adott a légiónak, hogy álljon csatasorba Gallia partjainál. A trombiták zengtek, a zászlók lobogtak, és a légiósok – fegyelmezett, értetlen arccal – előretörtek a vízbe. Parancs szerint. Aztán Caligula győzelmet hirdetett. A zsákmányt – kagylókat – ládákban vitette vissza Rómába. A diadalmenet megvolt. A tengert legyőztük – diadalmaskodott a császár.
Ez a jelenet azóta is a hatalom önparódiájának szimbolikus csúcspontja. De csak addig volt az, míg meg nem érkezett Orbán Viktor, a Kárpát-medencei kagylógyűjtő.
Ő nem a tengert, hanem a színeket tiltotta be. Nem légiókat küldött a habok ellen, hanem rendeleteket egy nem létező ellenség ellen. Képzeletbeli viharral harcolt, közben a valóság sétált el mellette fütyörészve, szivárványszín zászlóval. A hatalom, amely retorikai rombológépként dübörgött, ma egyetlen nap alatt foszlott szét: egy szelíd, ironikus, ünnepi mozdulattól. Egy hatalmas fityisztől.
És ahogy Caligula kagylódiadalma után a római patríciusok már nem tudták, sírjanak-e vagy nevessenek, úgy most a NER-elit nézi döbbenten: mi történt? Hol van a rettegett szó, amely elnémította a jogot, megrántotta a médiát, porba nyomta a kritikát? Hol van a vezér, akinek minden gesztusa esemény volt? Ott áll a balkonon, talán még mindig beszél. De már nem hallani. Mert mögötte zeng a nevetés.
Ez a nevetés nem önfeledt. Ez történelmi. Ez a vég kezdete.
Most kezdhetnek félni Tiborczék, akiknek a betonja nem tapad a földhöz. Mészáros, aki olyan gyorsan hízott, hogy már elfelejtette, milyen volt nem hízni. Rogán, aki minden valóságot újraírt, és most először tapasztalja, hogy a valóság visszaír.
A császár itt is meztelen – de ezúttal kagylóhéjakat visel páncél gyanánt. És a tömeg – amely már nem fél – nem ledönti, nem megüti. Egyszerűen csak kineveti.
Ez a nevetés nem harsány, nem bosszúálló. Ez az irónia mosolya. A felismerésé: hogy a zsarnok – minden pátosza, minden pöffeszkedése, minden hőbörgő történelemhamisítása ellenére – valójában mindig is az volt, ami most teljes fényében megmutatkozik: egy kisstílű, szorongó, történelmet nem értő kagylógyűjtő. Aki azt hitte, hogy a tenger legyőzhető. És közben maga lett a szánalom tengerében sodródó tutaj.
A legnagyobb hatalom ott bukik el, ahol a legkevésbé számít rá: a nevetésben. Nem a guillotine alatt, nem a népbíróságon, nem börtöncellában. Hanem akkor, amikor már senki sem veszi komolyan. Amikor a nép már nem fél, nem retteg, nem tart tőle, hanem szórakozik rajta. A tekintély halála nem dráma. Kabaré.
Orbán Viktor ma hivatalosan is bohóccá vált. És ez a legméltóbb ítélet, amit egy zsarnok kaphat.
Mert a diktátorok nem ismerik a történelmet, csak felhasználják, meggörbítik, újramázolják, a maguk képére és hasonlatosságára. A történelmet nem tanulmányozzák, hanem díszletezik: a tényeket cserélhető háttérképeknek tekintik, az összefüggéseket reklámszlogeneknek. Pedig, ha ismernék, tudnák: nem istenek uralkodnak, hanem emberek. És minden emberi hatalom ideiglenes. A zsarnok, bármennyire is öröklétben reménykedik, nem kivétel, hanem ismétlés. És minden zsarnoki ismétlés a bukás variációja.
Orbán sem tudta ezt. Ehelyett parancsot adott, a legfélelmetesebbet: Pride betiltva, fenyegető rendőrség felsorakoztatva, arcfelismerő kínai kamerák bevetve, hivatalos hatósági szigorral és Novák Előd keretlegényeivel súlyosbítva. Rendeletbe foglalt félelem. Aztán jött a valóság.
És a valóság kiröhögte. Mert soha ennyien nem vonultak. Soha nem volt ilyen vidám, önfeledt, békés sokaság. A parancs elpárolgott. Az isteni szó elcsuklott. És ott állt ő, aki a tiltással királlyá koronázta magát – csak épp Übü királlyá. Önmagát tette nevetségessé. Azzal a pátosszal, amellyel maga próbált örökkévaló lenni, s egy rossz vásári komédia alakja lett: Pantalone, az önimádó, kapzsi, leépült zsarnok, Il Capitano, a hencegő, üres tekintély, Il Dottore, a szószátyár ideológus és Pulcinella, a torz diktátor, a ravasz tolvaj, az aljas cselszövő, s az ócska bugris, mind egyszemélyben. Egy jelentősen túljátszott figura, akinek mondatait már nem értelmezik, csak idézik, majd felszabadultan elnevetik magukat utána.
A zsarnok most ott ül az aranyozott kempingszékén, és vár. A történelem innentől már pontosan tudja a dolgát.
Következő cikk: Netanjahu célja az, hogy sose érjen véget a háború
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pénz legyen vagy szabadság? - ez itt a kérdés
Nem lehet, hogy épp ez a DK-ra kiosztott feladat, a Tisza kétharmad megakadályozása? Elvégre ettől rettegnek >
30 éve történt Srebrenica: Európa szégyene
Keno Verseck Európa szégyenének nevezi az éppen 30 évvel ezelőtt történt szrebrenicai mészárlást, amelynek során boszniai >
Az EU a füle botját nem mozgatja, miközben a szerb elnök fokozza az állami elnyomást a tüntető diákokkal szemben
A Bizottság változatlanul Vučićot támogatja, ám az most már annyira brutális eszközöket alkalmaz, hogy Brüsszel választás >
Sok hasonlóság van az izraeli és az Európában honos jobboldali populizmus között
Ezt állapítja meg Richard Schneider, aki 56-os magyar szülők gyerekeként Németországban született és igen sokáig volt >
Piszkos üzletek Dodikkal
A bírálók piszkos ügyletnek nevezik, hogy visszavonták a letartóztatási parancsot a szakadár szerb kisebbségi vezér, Dodik >
Veszélyben a demokrácia Európában, amiért az elmeszesedett agyú elit a felelős
Erre mutat rá Daniel Johnson, miután a földrész fiatalsága a 30-as éve óta nem volt ennyire >
Lehet itt rendszerváltás?
Lehet, hogy Magyar Péter lesz a következő miniszterelnök. Kimondottan sokra tartom őt. De abban biztos lehetsz, >
A Trumponomics 2.0 lerombolja az USA jólétének alapjait
Az Economist vezércikke így foglalja össze a most átnyomott amerikai költségvetés lényegét. Ez azonban egy nagyobb >
Izrael igazi barátai: az Egyesült Államok, Szerbia, Magyarország és Csehország
A Jerusalem Post főszerkesztője azt írja, hogy október 7. után megmutatkozott, kik Izrael igazi barátai: az >
Borzasztó következményekkel járhat Ukrajna számára az amerikai fegyverszállítások leállítása
A Washington Post szerkesztőségi véleménye arra figyelmeztet, hogy borzasztó következményekkel járhat Ukrajna számára az amerikai fegyverszállítások >
A Budapest Pride sikere pofon Orbánnak...
... de Európának azért ajánlatos óvatosnak lennie, mivel a szélsőjobb el akarja venni az összes szabadságjogot. >
Magyarországtól Szerbiáig: Az emberek keserűen harcolnak a szabadságuk védelméért
Délkelet-Európa országaira súlyos teherként nehezednek az autoriter irányzatok, az oroszbarát populisták. Felszámolják a hatalmi ágak megosztását, >