Ma Lukrécia, Veronika, Hajnalka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Netanjahu – egy zsákutcába jutott szerencsejátékos
Paul Lendvai olyan hazardőrnek nevezi Netanjahut, aki zsákutcába került. Többfrontos harcot vív, de könnyen kiderülhet, hogy igazából versenyt fut az idővel. És közben mind jobban látszik, hogy a politikust részben a személyes hatalmi érdekei vezérlik, így a zsidó állam sikereinek lerombolójaként vonulhat be a történelemkönyvekbe. A koalíciót felelősség terheli a Gázából érkező rémséges képekért, következésképpen azért, hogy a világban napról napra újjáéled a zsidógyűlölet. Ám Iránban nincs elképzelés a kiútra, akárcsak a gázai övezetben. A miniszterelnök teljes kockázatot vállal az USA védőernyője nélkül.
Idáig az egyetlen nyertes: Putyin, akinek jól jön az olajár emelkedése, mi több, Trump békeközvetítőnek kérné fel. A szerencsejátékos izraeli vezető azonban nem számíthat megbízható szövetségesre a Fehér Házban. Az idővel hadakozik és a kilátások komorak. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FT
A Bizottság ma olyan javaslatot terjeszt elő a miniszteri tanácsülésen, amely megkerülné a potenciális magyar és szlovák vétót, viszont azonnali hatállyal megtiltana minden új gázmegállapodást Oroszországgal. A lap megszerezte a dokumentumot, amely tartalmazza, hogy a meglévő szerződések jövőre futnának ki, a hosszú távú egyezségek határnapja pedig 2028. január 1. volna.
Azaz a magyar és a szlovák kormány 2027-ig kapna haladékot az ügy rendezésére. Blokkolni nem tudnának, mert a 27-ek a döntést a kereskedelmi törvény alapján hoznák meg, ahhoz pedig elegendő a minősített többség. De arra is hivatkozik a tervezet, hogy az alapszerződés értelmében az energiapolitikának kötelessége gondoskodni az ellátás biztonságáról.
Bennfentes források szerint azonban az importőr államok továbbra is aggódnak, mert félnek, hogy kompenzációt kell fizetniük Moszkvának a jogi keretek felmondásáért. Ugyanakkor az érintett cégeknek bizonyítaniuk kellene, hogy az általuk vett földgáz nem Oroszországból érkezik.
Szijjártó Péter és a helyettes szlovák gazdasági miniszter nem örülne ennek a megoldásnak,
de azt sem látják, hogy országuk 2028-tól miként jutna hozzá a szükséges mennyiséghez.
Más uniós indítványok már felvetették, hogy a szóban forgó kormányok mutassák be, milyen
egyéb forrásokból tudnának vásárolni. Az orosz földgáz legnagyobb vevője tavaly
Olaszország volt a földrészen, utána Magyarország, Franciaország és Spanyolország jött a
sorban.
Guardian
Európának szembe kellene szállnia Trumppal, illetve Putyinnal, ahelyett, hogy a földrész koppintsa, amit ők ketten csinálnak, egyrészt az Amerika mindenekelőtt-politikával, másrészt a kontinens destabilizálásával. Ezt a nézetet fejti ki Alberto Alemanno, a párizsi HEC üzleti főiskola tanára.
Úgy véli, hogy az időpont kedvező az EU számára, mivel a kontinens lakói közül sokan a demokratikus túlélés biztosítékának tekintik az integrációt. Mind többen látják be, hogy a kis nemzetállamok nem tudnak ellenállni a moszkvai, illetve washingtoni nyomásnak. Úgy érzik, az Unió beszorult az amerikai gazdasági kényszerítő intézkedések, valamint az orosz katonai megfélemlítés közé.
74% vélekedik így, ami rekord, egyben történelmi lehetőség. Ám az uniós intézmények és a tagállami kormányok vagy nem képesek, vagy nem hajlandóak reagálni, hogy csökkentsék a függést az amerikai katonai biztosítékoktól és a gazdasági védőernyőtől. Ez pedig tragédia, mert ez azt jelenti, hogy csupán prédikálják a magasztos elveket.
A migrációban és a klímapolitikában igazodnak Washingtonhoz, de egyre fokozódik a nyomás a civil szervezetekre is. Alapjogok kerülnek veszélybe: lásd, hogy Magyarország betiltja a Pride-ot és a részvevők ellen arcfelismerő szoftvert alkalmaz. Brüsszel reakciója visszafogott, azaz hallgatólagosan elfogadja a demokrácia visszaszorítását saját sorain belül.
De talán a legveszélyesebb hasonulás az, hogy a többség kívánságára a Bizottság is hajlik a rendeleti kormányzásra, á la Trump. Emellett ideológiai közeledést tapasztalni az elnök és az európai politikai közép között. Brüsszel egyre inkább támaszkodik a jobboldali többségre Strasbourgban, ideértve a Néppártot, a Meloni-féle Konzervatívokat és Reformereket, a Le Pen és Orbán vezette Patriótákat, valamint a még szélsőségesebb Szuverén Nemzetek Európáját, benne az AfD-vel.
Hogy legyen alternatíva, ahhoz hiányzik a politikai bátorság. Pedig be kellene mutatni, hogy az összefogás védi és erősíti a nemzeti identitást. Ha a másik tábor bármiféle kompromisszumot köt az autokratákkal, akár Budapesten, akár Jeruzsálemben, az bontja le az Unió hitelét. Így most az a kérdés, hogy az európai vezetők alvajáróként belegyalogolnak-e a jelentéktelenségbe vagy netán valami még rosszabba.
Economist
Trump három gyötrő választás előtt áll Iránban, mert ugyan Izrael kezdte a háborút, de csak Amerika fejezheti be. Az elnök azt ígérte, hogy gyorsan véget vet a válságnak, és változatlanul azt hiszi, hogy könnyen meg is tudja csinálni. Ám az optimizmusát egyszerű cáfolni, de hogy mit tesz, az alapvető behatárolja Netanjahu mozgásterét.
Először is arról kell határoznia, kardoskodik-e a diplomáciai rendezés mellett. Izrael mindenekelőtt az iráni atombombát igyekszik megakadályozni, ugyanakkor egyik hadviselő fél sem áll készen az egyezségre.
A Fehér Ház elszánhatja magát arra, hogy beszáll a háborúba, pl. Fordóban, ám Teherán vélheti úgy, hogy az csupán a kezdet és az egész vállalkozás a rezsim megdöntésére megy ki. Emiatt azonban visszavághat Amerika és a szövetségesek érdekeltségei ellen a régióban. Netanjahu viszont egyre jobban rákattan, hogy megbuktassa az ajatollákat.
Amerikai szempontból a 3. eshetőség, hogy Trump végiggondolja, mekkora támogatást kíván adni a jövőben a zsidó államnak. De minél tovább tartanak a harcok, annál megjósolhatatlanabbá válik a kimenetel. Egy nyugati diplomata szerint a véget izraeli szemszögből csak az hozhatja el, ha beszáll az USA, vagy ha elesik az iráni rendszer. Mindkettő hatalmas kockázatokkal jár.
Épp azért az egyetlen járható útnak az egyezség ígérkezik. Csakhogy ahhoz az elnök részéről diplomáciai hozzáértésre, iráni és izraeli oldalról pedig rugalmasságra volna szükség. Na, itt azért van bökkenő.
Washington Post
A vezércikk azt ajánlja az amerikai elnöknek, gondolja meg kétszer is, mit tesz, mielőtt kiadja az engedélyt Irán bombázására. Igen-igen óvatosnak kell lennie, ha az azt látja, hogy Netanjahu a teheráni rezsimváltáson ügyködik. Nehogy bármilyen formában belekeveredjen.
Az izraeli politikus semmi jelét nem adja, hogy szüneteltetné a támadásokat, még akkor sem, ha a mullahok belemennének a nukleáris tárgyalások felújításába. A Fehér Ház meg ahhoz nem árul el semmi kedvet, hogy részese legyen egy újabb végeláthatatlan válságnak a Közel-Keleten.
Viszont saját táborán belül beszorult egyrészt az Izrael-párti, Irán-ellenes héják, másrészt az Amerika mindenekelőtt hívei közé, utóbbiak azt mondják, hogy Netanjahu kezdte az egészet, neki is kell befejeznie.
A közelmúlt történelme arra int, hogy nem szabad részt vállalni olyan csapásokban, amelyek célja a rendszerváltás kikényszerítése az Iszlám Köztársaságban. Ott van Líbia és Afganisztán példája. Meg kell magyarázni az izraeli kormánynak, hogy mi lehet a következmény, mert olyan anarchia jöhet, amely gerjeszti a szélsőséget és a regionális instabilitást.
E pillanatban még lehetségesnek látszik, hogy sürgősen egyeztessenek a nukleáris programról, csak éppen az időablak gyorsan bezárulhat.
Wall Street Journal
A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy Trumpnak és Izraelnek szét kell zúznia Iránban a fordói urándúsítót és tévednek mind azok, akik a MAGA-mozgalom híveiként a bezárkózást hirdetik, illetve azt akarják, hogy az elnök vegye rá Netanjahut a háború befejezésére, még mielőtt az megsemmisítené a nukleáris létesítményeket.
Ebben az USA-nak segítenie kell, mert az izraeli támadások elsősorban az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását szolgálják. Emellett vissza kívánják vetni a ballisztikus rakéták gyorsított gyártását, továbbá az izraeli légierő újabban célba vette az olaj- és gázszállító láncot is, miután Teherán az izraeli polgári lakosságot lövi.
Az izraeli légicsapások jelentős károkat okoztak, de hogy mi a helyzet Natanzban, ahol a centrifugák a föld alatt vannak, azt nem tudni. Fordó viszont teljesen érintetlen, pedig ott hírek szerint több atombomba gyártására elegendő uránt halmoztak fel. Így lehet, hogy az Iszlám Köztársaság rákapcsol a nukleáris programban.
Oda olyan amerikai bombák kellenének, amelyek áthatolnak a 60-90 méteres kőzeten. No, meg stratégiai repülőgépek. Trump vonakodik ezek bevetésétől, de nem árulta el, miért. Pedig a háborúnak alighanem előbb vége szakad, ha segít Izraelnek. Ez az Egyesült Államok stratégiai és erkölcsi érdeke.
New York Times
Van annak okos módja, hogy Trump véget vessen az iráni-izraeli háborúnak, amelyben két, mélyen téves doktrína csap össze. Az elnök mindkettőt módosíthatja és így évtizedek után megteremtheti a legjobb eshetőséget, hogy stabilizálja a térséget, már ha akarja. Ez a lényege Thomas Friedman okfejtésének, amely Irán és a Heszbollah részéről ott látja az alapvető melléfogást, hogy mindkettő azt hitte: kiűzheti történelmi földjükről a zsidókat.
Ebben a játszmában azonban az az a fő szabály, hogy nincsenek szabályok – mutat rá a térség egészen kitűnő elemzője. Viszont stratégiailag rosszul mérte fel a helyzetet Netanjahu és szélsőséges kormánya is, ezért most kétféle úton-módon lehet egyszer s mindenkorra kiutat találni a gondokból.
Az egyik az, hogy Izrael tartósan megszállja a Gázát, Ciszjordániát és egész Iránt, ám erre semmi esély. A másik, és az egyetlen reális lehetőség, hogy dolgozni kell a kétállami rendezésen. Itt lép be a képbe Trump, illetve Irán. Ha az elnök jó szerződést akar, két dolgot kell meghirdetnie.
Az egyik, hogy átadja az izraeli kormánynak a B-2-es bombázókat és a bunkerporlasztó robbanószerkezeteket, hacsak Teherán nem egyezik bele azonnali hatállyal, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség képviselői leszerelhessék az atomlétesítményeket, illetve pontosan felmérhessék a dúsított uránkészleteket.
Ezzel párhuzamosan közölnie kell, hogy elismeri népként a palesztinokat, akiknek joguk van a nemzeti önrendelkezésre. De ehhez új Palesztin Hatóságot kell létrehozniuk, amely hajlandó békésen együtt élni Izraellel és mentes a korrupciótól. Amerikának egyben világossá kell tennie, hogy nem tűr el új településeket.
Tanácsos időnként az erőt a diplomáciával vegyíteni, ez a legjobb módszer Irán elszigetelésére. De Amerika nem lehet Izrael foglya, sem Teherán balekja. Iránt rá kell venni, hogy ne gyarmatosítsa arab szomszédait és ne törjön atombombával Izraelre.
A zsidó államot kényszeríteni kell, hogy ne próbálja gyarmati uralom alá vonni Ciszjordániát, a palesztinoknak pedig vállalniuk kell, hogy feladják az álmukat, miszerint államuk a Jordántól és tengerig terjed.
FT
Gideon Rachman arra figyelmeztet, hogy Irán nem hagyományos eszközökkel vághat vissza, ha azt látja, hogy veszít a konvencionális fegyverekkel vívott viszályban. Itt szó lehet olyan hibrid háborúról, amely magában foglalja a terrorizmust, de akár még a tömegpusztító harceszközöket is.
Az újság fő külpolitikai elemzője az egyik nyugtalanító forgatókönyvnek azt tartja, hogy a mullahok, ha látják, hogy végképp sarokba szorulnak és a létükről van szó, alighanem készek lesznek átlépni a vörös vonalat. Emellett erőt kell sugározniuk saját népük, valamint a világ számára. És nem szabad lebecsülni a dühöt és a bosszúvágyat sem.
Egyáltalán nem kizárt, hogy a rezsim úgy tud visszavágni izraeli, illetve amerikai célpontok ellen, hogy az halálos áldozatokkal jár, ám Teherán elháríthatja magáról a gyanút. Emellett akár napokon belül lehet 90%-osra dúsított uránja, igaz az atombomba előállítása ennél sokkal hosszabb időt venne igénybe.
De az ország már 60%-ra dúsított hasadóanyaggal is nukleáris hatalom lehet. Egy másik lehetőség a „piszkos bomba”, vagyis hogy hagyományos robbanószer segítségével szór szét radioaktív anyagot. Viszont még Fordó lebombázása esetén sem biztos, hogy vége az atomálmoknak.
Barak volt izraeli kormányfő szerint még az amerikaiak is csupán pár hónapos késedelmet tudnának okozni. A megoldás az volna, ha az USA és Izrael hadat üzen az Iszlám Köztársaságnak és felszámolja azt. Ám az őrületes politikai kudarc volna, ha Trump, a békebarát, hagyná magát belevonni a térségben egy újabb háborúba, amelynek célja a rezsimváltás.
Neue Zürcher Zeitung
A Moszad célzott emberölésekkel, fedett ügynökökkel, becsempészett drónokkal bizonyítja erejét Iránban. A sikerek igen látványosak, ám korábbi titkosszolgálati munkatársak, valamint elemzők óvnak a túl korai örömujjongástól. Mindenesetre – írja Rewert Hoffer Tel Avivból – a múlt pénteki rajtaütés az iráni rezsim szívébe talált be.
Az előkészületek legalább 1,5-2 évet vettek igénybe. Az izraeliek alaposan be tudtak szivárogni az Iszlám Köztársaság hatalmi szerkezetébe, így megakadályozták a sokkal súlyosabb megtorlást. A titokban bevitt drónokat az iráni rakéták kilövő rámpái, illetve a légvédelmi egységek közelében helyezték el. Hasonlóan az ukrán „Pókháló”-hadművelethez.
Az akcióban irániak, a diaszpóra képviselői, illetve szomszéd államok lakosai működtek közre. Egy szakértő szerint úgy 30-40 ember. A Moszad - helyi informátorokról - azt is tudta, hol laknak az atomtudósok. De segített továbbá, hogy a lakosság nagy részének elege van a mullahokból. Az ügynökök kihasználják az etnikai ellentéteket, valamint a szegénységet, hogy sokakat beszervezzenek.
Ám még nem tudni, sikerül-e valóban felszámolni az atomprogramot. Mert lehet, hogy az folytatódik, akkor pedig a taktikai győzelemmel szemben stratégiai vereség áll.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pénz legyen vagy szabadság? - ez itt a kérdés
Nem lehet, hogy épp ez a DK-ra kiosztott feladat, a Tisza kétharmad megakadályozása? Elvégre ettől rettegnek >
30 éve történt Srebrenica: Európa szégyene
Keno Verseck Európa szégyenének nevezi az éppen 30 évvel ezelőtt történt szrebrenicai mészárlást, amelynek során boszniai >
Az EU a füle botját nem mozgatja, miközben a szerb elnök fokozza az állami elnyomást a tüntető diákokkal szemben
A Bizottság változatlanul Vučićot támogatja, ám az most már annyira brutális eszközöket alkalmaz, hogy Brüsszel választás >
Sok hasonlóság van az izraeli és az Európában honos jobboldali populizmus között
Ezt állapítja meg Richard Schneider, aki 56-os magyar szülők gyerekeként Németországban született és igen sokáig volt >
Piszkos üzletek Dodikkal
A bírálók piszkos ügyletnek nevezik, hogy visszavonták a letartóztatási parancsot a szakadár szerb kisebbségi vezér, Dodik >
Veszélyben a demokrácia Európában, amiért az elmeszesedett agyú elit a felelős
Erre mutat rá Daniel Johnson, miután a földrész fiatalsága a 30-as éve óta nem volt ennyire >
Lehet itt rendszerváltás?
Lehet, hogy Magyar Péter lesz a következő miniszterelnök. Kimondottan sokra tartom őt. De abban biztos lehetsz, >
A Trumponomics 2.0 lerombolja az USA jólétének alapjait
Az Economist vezércikke így foglalja össze a most átnyomott amerikai költségvetés lényegét. Ez azonban egy nagyobb >
Izrael igazi barátai: az Egyesült Államok, Szerbia, Magyarország és Csehország
A Jerusalem Post főszerkesztője azt írja, hogy október 7. után megmutatkozott, kik Izrael igazi barátai: az >
Borzasztó következményekkel járhat Ukrajna számára az amerikai fegyverszállítások leállítása
A Washington Post szerkesztőségi véleménye arra figyelmeztet, hogy borzasztó következményekkel járhat Ukrajna számára az amerikai fegyverszállítások >
A Budapest Pride sikere pofon Orbánnak...
... de Európának azért ajánlatos óvatosnak lennie, mivel a szélsőjobb el akarja venni az összes szabadságjogot. >
Magyarországtól Szerbiáig: Az emberek keserűen harcolnak a szabadságuk védelméért
Délkelet-Európa országaira súlyos teherként nehezednek az autoriter irányzatok, az oroszbarát populisták. Felszámolják a hatalmi ágak megosztását, >