Ma Lukrécia, Veronika, Hajnalka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Izrael merész, de szörnyű szerencsejátékba kezdett
Mert ugyan a világ biztonságosabb lenne az iráni atomálmok nélkül, csak lehet, hogy elérhetetlen a cél. Így vélekedik az Economist szerkesztősége, amely meggondolatlannak minősíti a tegnap hajnali összehangolt akciót. Mert lehet, hogy a végén halálos csapást szenved a teheráni rezsim, de az is bőven belefér, hogy az eredmény rossz lesz mind a zsidó állam, mind Amerika szempontjából. Ideértve, hogy nukleáris fegyvert akar magának a térség több országa, köztük Szaúd-Arábia. Elképzelhető, hogy Netanjahu a következő napokban – Washington segítségével – beviszi a döntő csapást az iráni atomterveknek. Az lenne a legjobb, ha a mullahoknak egyszer s mindenkkora elmenne a kedvük a nukleáris ütőerőtől. Ám jókorák a kockázatok, mert nem kizárt, hogy nem is annyira sürgős kiiktatni az iráni létesítményeket, ahogyan azt az izraeli vezetés beállítja. És még nagyon súlyos következményekkel járhat. Mert pl. bármennyire is furán hangzik, de destabilizálhatja a régiót, ha bukik az ajatollák uralma. Senki sem tudja ugyanis, mi lesz a káosz vége. De a legsúlyosabb gond, hogy sikertelennek bizonyul a rajtaütés. Akkor ugyanis újrakezdődik a dúsítás, és minden eddiginél fenyegetőbb lehet. Ez esetben Izrael és az USA pár éven belül kezdheti elölről a hadműveletet. Netanjahuval megeshet, hogy erőszakos rombolást indít be a Közel-Keleten és ez szintén halálos fenyegetés lehet országa számára. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FT
A szerkesztőségi állásfoglalás úgy ítéli meg, hogy el kellett volna kerülni a háborút, de csak Trumpnak vannak eszközei, hogy jobb belátásra bírja a két hadviselő felet, és élnie is kell a lehetőséggel. Netanjahu hazardírozik a Közel-Kelet sorsával, pedig inkább arra kell összpontosítani, hogy szerződéses úton korlátozza Teherán törekvését az atomfegyver előállítására.
Irán a sarokba szorult és most inkább a bosszúra lehet számítani részéről, semmint tárgyalásra. Ez pedig növeli annak az eshetőségét, hogy amerikai csapatok belesodródjanak a válságba.
A világ joggal fél. Megugrottak az olajárak, mert nem elképzelhetetlen, hogy az Iszlám Köztársaság lezárja a Hormuzi-szorost, vagy energialétesítményeket lő az öböl-menti államokban. Utóbbiaknak és Izrael európai szövetségeseinek minden el kell követniük, hogy megfékezzék Netanjahut és visszahozzák Iránt a zöld asztal mellé.
Úgy tűnik ugyanakkor, hogy az USA beleegyezett a támadásba. Nem kizárt, hogy a Fehér Ház úgy számolt: ily módon nyomást gyakorolhat a nukleáris tervek feladására. De lehet, hogy majd rájön: Izrael igazából belerántotta a háborúba. A nagy veszélyben lévő iráni rezsimnek minden esélyt meg kell ragadnia a diplomáciai megoldás érdekében.
Trumpnak ugyanakkor rá kell jönnie, hogy Amerikának a viszály gyors lezárása az érdeke. Azaz fenyegetéssel vissza kell fognia Netanjahut, mert a végtelen háborúk a permanens zűrzavar állapotát tartósítják a régióban.
New York Times
Thomas Friedman, a Közel-Kelet egyik legkitűnőbb elemzője úgy véli, hogy még bármi lehet az iráni-izraeli viszály vége. Belebukhat a teheráni teokrácia, de az sem lehetetlen, hogy tűzbe borul az egész régió és beszippantja az USA-t is. E két szélsőség között a legvalószínűbb a tárgyalásos megegyezés, bár a rendelkezésre álló idő rövid.
Figyelembe kell venni, hogy 1. Jeruzsálem ezúttal el van szánva az iráni atomlétesítmények teljes megsemmisítésére. 2. Nem tudni, hogy képes-e lerombolni azokat a berendezéseket, amelyeket a föld alá telepítettek. Minden bizonnyal azonban csak késleltetni tudja a munkájukat. 3. Nem világos, a bombázások miként hatnak ki térségre, beleértve az Irakra, Libanonra, Szíriára és Jemenre gyakorolt iráni befolyást.
4. Netanjahu a regionális stratégiában nagyon jó, ellenben teljesen kétbalkezes a palesztinok ügyében. Utóbbi kérdésben erősen hátráltatják a személyes szempontjai, a politikai túlélés szándéka, a palesztin állam elutasítása ideológiai alapon. No, meg hogy hatalma erősen függ bolond szélsőjobbos szövetségeseitől a koalíció fennmaradása.
5. Az izraeli hírszerzés azért annyira hatékony Iránban, mert sok illetékes már annyira gyűlöli saját rezsimjét, hogy kész együttműködni a zsidó állammal. Khamenei biztos lehet benne, hogy bármikor likvidálhatják. 6. Irán még helyre tudja állítani a megrongálódott létesítményeket és megpróbálhatja ellenőrizni az arab fővárosokat, ez pedig állóháborút eredményezhet.
A következmény: olajválság, sőt Teherán megtámadhat Amerika-barát országokat a közelben. Az Egyesült Államoknak ez esetben nem lenne más választása, mint hogy közbelépjen, akár azért, hogy vége legyen az Iszlám Köztársaságnak.
A történelem azt mutatja, hogy az olyan rendszerek, mint Irán, sokáig erősnek látszanak, majd hirtelen bedőlhetnek. A Közel-Keleten pedig a demokrácia ellentéte nem okvetlenül a tekintélyuralom, hanem az elhúzódó felfordulás.
Washington Post
Sikerrel jár a tömeges izraeli légicsapás, de lesz a vége? – kérdi a szerkesztőségi cikk. E pillanatban szinte az összes jel azt támasztja alá, hogy meglepően eredményes volt az akció. Az uráni nukleáris infrastruktúra jelentős része megrongálódott, ha nem semmisült meg teljesen. A hadsereg és a Forradalmi Gárda több vezetőjét likvidálták, valamint atomtudósokat is. A visszavágás eddig a vártnál enyhébb volt.
Sok kérdés azonban hosszú távú aggályokat vet fel. Hogy az USA belesodródik-e a háborúba, az több, jelenleg bizonytalan tényezőn múlik. Ilyen, hogy képes-e még Irán új dúsítókat építeni. Fordow épen maradt és Izrael Amerika nélkül is nem tud mit csinálni ellene. És lehetnek más, hasonló helyek is. Teherán ellenben megteheti, hogy még inkább titokban folytatja a programot.
Ismeretlen faktor, hogy a rajtaütés megingatja-e a papok uralmát. Nem tudni továbbá, hogy mi volt az USA szerepe az akcióban. Lehet, hogy Trump és Netanjahu a jó zsaru, rossz zsaru-trükköt adja elő.
Nem látni, mi a koncepció, ha véget ér a viszály, és hogy Washington mennyire szól bele a továbbiakba. Ajánlatos, ha az elnök óvatos – és tisztességes -, amikor ígéreteket tesz Izraelnek. Jó volna, ha nem kényszerülne rá, hogy katonákat küldjön az új háborúba.
Wall Street Journal
A vezércikk arra ösztökéli az amerikai kormányzatot, hogy az támogassa Izraelt az iráni nukleáris program felszámolására. Merthogy ha sikerül, az vízválasztó lesz mind a térség, mind a világ számára. Nagyban elősegíti az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását.
Ezt a szerepet a zsidó állam már akkor is betöltötte, amikor 1981-ben, illetve 2007-ben Irakban, valamint Szíriában kilőtt egy-egy atomlétesítményt. Az akkori amerikai elnökök ellenezték az akciót, noha utána a világ biztonságosabb lett.
Most leginkább az szólt a cselekvés mellett, hogy Teherán a jelek szerint felgyorsította a fejlesztést. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség a héten kimondta, hogy az iszlám rendszer megszegi az Atomsorompó-egyezményt. Ez pedig kellőképpen igazolja, hogy Izrael lépjen saját védelme érdekében.
A legfőbb kérdés, hogy a támadás mennyire képes felszámolni a teheráni törekvéseket. A sikerhez kellene amerikai segítség, mert különben megúszhatja egy-két urándúsító berendezés, akkor pedig hiábavaló volt az egész akció. Netanjahu olyan veszélynek kívánt megálljt parancsolni, amely egyrészt létében fenyegeti országát, másrészt mindenkit érint. Hagyni kell, hogy Izrael elvégezze a küldetést, amihez az USA-nak segédkezet kell nyújtania.
FT
Gideon Rachman úgy gondolja, hogy Netanjahu azért éppen most csapott oda, mert ily módon rövidre zárta a vitát Washingtonnal és új szakaszt kezdett a válságban. A támadás már 20 éve készülődött – írja az újság első számú külpolitikai elemzője. Az időzítést hat tényezőre vezeti vissza:
1. A Hamász október 7-i vérengzése radikalizálódást váltott ki Izraelben, a vezetők minden eddiginél inkább meg vannak győződve róla: a harc a nemzeti túlélésért folyik. 2. Az októberi izraeli csapásmérés folytán Irán évek óta nem volt ennyire gyenge. 3. Teherán már nagyon közel van a nukleáris áttöréshez.
4. A zsidó állam sokkal magabiztosabb az ügyben, hogy radikálisan képes átformálni a térséget, és hogy regionális szuperhatalom lehet. 5. Az ország nagy nemzetközi nyomás alatt áll Gáza miatt. 6. Már nem bízik abban, hogy eredményes lehet az amerikai-iráni nukleáris párbeszéd.
Netanjahu alighanem túllépett azon, hogy Washington mérsékletre intette, mert tudja, hogy Amerika és szövetségesei megvédik. Ám az ár magas lehet, ha a Fehér Ház arra jut, hogy akarata ellenére beleráncigálták a háborúba. Azt is rossz néven venné, ha emelkednének az olajárak.
Hogy mi lesz most, az az iráni megtorlástól függ. Nem tanácsos célba venni amerikai vagy más érdekeltségeket a térségben, ám lehet, hogy Teherán is úgy érzi, mint Izrael: végveszélyben van. Azon felül erőt kell mutatnia saját népének. Lehet, hogy csak most eszkalálódik a helyzet igazán.
Die Zeit
Az ősellenség szívét találta telibe Izrael, amely számára elfogadhatatlan, hogy Iránnak atombombája legyen. Bekövetkezett a közvetlen fegyveres viszály a régió két legerősebb hatalma között, amelyek egymás halálos ellenségei. Ezt fejti ki Jan Roß politikai szerkesztő.
De az izraeli mozgatórugók megértéséhez nem szabad megfeledkezni arról, mi minden történt október 7. óta, ideértve Gázát. A zsidó állam kilőtte a Heszbollahot, megbuktatta a szír elnököt és erősen sebezhetővé tette Iránt. A mostani támadást úgy kell tekinteni, hogy az bevégzi az erőviszonyok átalakítását, illetve közelebb visz ahhoz.
Ezt szolgálja, hogy most a teheráni nagyhatalmi szándékok központi elemét, a nukleáris programot vette célba. Ezzel párhuzamosan megerősítené Izrael, valamint egyben Netanjahu tekintélyét is, amit erősen megtépázott Gáza. Próbálja tehát ily módon háttérbe szorítani az ottani hadjáratot.
De azért vannak jelentős kockázatok, mert nem tudni, milyen áldozatokkal jár az iráni ellencsapás. Azaz nagyon is jogos az aggály, hogy mit hoz a jövő. Ám arról sem szabad elfeledkezni, milyen kiszámíthatatlan veszélyt jelentene az atomfegyverrel rendelkező Irán.
Spiegel
A túlélésért küzd az iráni rezsim, az ország katonai, politikai és gazdasági értelemben egyaránt mély válságban van, de éppen akkor próbál erőt mutatni, amikor a leggyengébb. Az egész léte kérdőjeleződött meg, Izrael számára viszont történelmi lehetőség adódott.
Charles Lister, a washingtoni Közel-Kelet Intézet szakértője úgy látja, hogy Teherán messze nem képes rivalizálni a zsidó állammal. Odahaza is megrendült, a gazdaság a padlón, az infláció jelenleg 30%-os. Khamenei öreg és beteg. A jelek arra utalnak, hogy egyre csökken a rendszer népszerűsége.
Hogy az izraeli rakéták mekkora veszteségeket okoztak, azt nem tudni. Sajtójelentések több tucat civil halottról számolnak be. Viszont jó ok van feltételezni, hogy a tábornokokat és atomtudósokat célzottan ölték meg, mert pontosan tudták, hol tartózkodnak. Szakértők már régóta hiszik, hogy az izraeli titkosszolgálat alaposan beépült az Iszlám Köztársaság hatalmi struktúráiba.
Az „Ébredő oroszlán” hatalmas blama a mullahoknak. A hogyan tovább nagyban függ Trumptól, aki támogatja a katonai csapást. Ám teljesen bizonytalan, hogy Teherán ezek után hajlandó-e a tárgyalások folytatására.
New York Times
Nem ártana, ha a baloldal felébredne és nemzetközi mozgalomba szerveződne, hiszen a nacionalista globális jobb sokkal jobban összefogott az utóbbi években, mint az állítólag kozmopolita bal. A CPAC egy sor államban, így Magyarországon tanácskozik, és az amerikai konzervatívok olyanoktól merítenek ötleteket, mint Orbán vagy a salvadori, illetve argentin elnök.
A tengerentúlról egy sor befolyásos stratéga járt a budapesti Danube Intézetben, hogy kitapasztalja, miként lehet állami eszközökkel szétzúzni liberális intézményeket. A héten pedig a Patrióták párizsi tanácskozásán ott volt az indiai kormánypárt több képviselője , mert a civilizációs szuverenitáson alapuló tervezett szövetség alapja az emberi jogok elutasítása és az iszlám elleni harc.
Ám a baloldalon semmi ilyen hálózati törekvést nem látni, ami a haladó erők súlyos válságát jelzi – mutat rá Michelle Goldberg elemző. Sokáig a nemzetközi szervezeteket használták a koordinálásra, de azok nehézkesek. Ugyanakkor napjainkban éles támadások kereszttüzébe kerül a többi közt a tudomány és oktatás, valamint a civil szféra, amely idáig szintén fontos pillérnek számított a progresszív tábor számára.
Először is a célokat kellene meghatározni, mert azok valahogy eltűntek a szocializmus bukásával, majd a liberalizmus erjedésével. Ezt Ciprasz volt görög miniszterelnök úgy ragadta meg, hogy már nincs jövőkép és nem tudják meggyőzni az embereket, hogy másként alakul a sorsuk, ha a baloldal bekerül a kormányba.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pénz legyen vagy szabadság? - ez itt a kérdés
Nem lehet, hogy épp ez a DK-ra kiosztott feladat, a Tisza kétharmad megakadályozása? Elvégre ettől rettegnek >
30 éve történt Srebrenica: Európa szégyene
Keno Verseck Európa szégyenének nevezi az éppen 30 évvel ezelőtt történt szrebrenicai mészárlást, amelynek során boszniai >
Az EU a füle botját nem mozgatja, miközben a szerb elnök fokozza az állami elnyomást a tüntető diákokkal szemben
A Bizottság változatlanul Vučićot támogatja, ám az most már annyira brutális eszközöket alkalmaz, hogy Brüsszel választás >
Sok hasonlóság van az izraeli és az Európában honos jobboldali populizmus között
Ezt állapítja meg Richard Schneider, aki 56-os magyar szülők gyerekeként Németországban született és igen sokáig volt >
Piszkos üzletek Dodikkal
A bírálók piszkos ügyletnek nevezik, hogy visszavonták a letartóztatási parancsot a szakadár szerb kisebbségi vezér, Dodik >
Veszélyben a demokrácia Európában, amiért az elmeszesedett agyú elit a felelős
Erre mutat rá Daniel Johnson, miután a földrész fiatalsága a 30-as éve óta nem volt ennyire >
Lehet itt rendszerváltás?
Lehet, hogy Magyar Péter lesz a következő miniszterelnök. Kimondottan sokra tartom őt. De abban biztos lehetsz, >
A Trumponomics 2.0 lerombolja az USA jólétének alapjait
Az Economist vezércikke így foglalja össze a most átnyomott amerikai költségvetés lényegét. Ez azonban egy nagyobb >
Izrael igazi barátai: az Egyesült Államok, Szerbia, Magyarország és Csehország
A Jerusalem Post főszerkesztője azt írja, hogy október 7. után megmutatkozott, kik Izrael igazi barátai: az >
Borzasztó következményekkel járhat Ukrajna számára az amerikai fegyverszállítások leállítása
A Washington Post szerkesztőségi véleménye arra figyelmeztet, hogy borzasztó következményekkel járhat Ukrajna számára az amerikai fegyverszállítások >
A Budapest Pride sikere pofon Orbánnak...
... de Európának azért ajánlatos óvatosnak lennie, mivel a szélsőjobb el akarja venni az összes szabadságjogot. >
Magyarországtól Szerbiáig: Az emberek keserűen harcolnak a szabadságuk védelméért
Délkelet-Európa országaira súlyos teherként nehezednek az autoriter irányzatok, az oroszbarát populisták. Felszámolják a hatalmi ágak megosztását, >