Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Putyin csapdát állított Trumpnak
Az Economist vezércikke szerint Putyin csapdát állított Trumpnak és arról próbálja meggyőzni, hogy Ukrajna csupán mellékes terep, mert a két ország számára sokkal fontosabb kérdések is felmerülnek. Persze csak az elszabadult arcátlanság mondathatja azt, hogy nagy siker volt a tűzszünetről folytatott egyeztetés az orosz államfővel. Előzőleg az amerikai elnök kemény szankciókat helyezett kilátásba, ha Moszkva nem áll kötélnek, majd túllépett a saját ígéretén. Pedig a Kreml ragaszkodik ahhoz, hogy szűnjön meg az ukrán állam, aki azonban kompromisszumot akar, az nem így beszél. A nagy veszély ugyanakkor az, hogy az orosz fél meggyőzi partnerét: nem kell foglalkozni egy olyan szánalmas hellyel, mint Ukrajna, ők ketten sokkal nagyobb dolgokat vihetnek véghez. Persze ez nem más, mint fantazmagória, a cél az, hogy üres szavakért cserében megkapja a szomszéd országot. Ám Amerika veszít, ha ezen agyrém bűvöletében Washington enyhít a szorításon. Először is újabb ék kerül az Egyesült Államok és Európa közé. Ukrajna destabilizálódik, és kockázatot jelent az egész földrész számára. Trumpot persze az ilyesmi nem érdekli, de az biztos gond számára, ha gyengének tűnik. Nagyon úgy néz ki, hogy képtelen átlátni a béketeremtés folyamatát. Az egyértelmű, hogy mi Putyin szándéka, az viszont fura, hogy amerikai kollégája a jelek szerint kész megadni neki.
Süddeutsche Zeitung
A brüsszeli tudósító Trump brüsszeli emberének nevezi Orbán Viktort, ideértve, hogy Washington hatására a magyar politikus most már olyan közös határozatokat is meggátolhat, amelyek tényleg döntőek Ukrajna szemszögéből.
Hubert Wetzel szerint a kormányfőről éveken át azt mondogatták, hogy Putyin érdekeit képviseli az EU-ban, hiszen akadályozta, illetve késleltette Kijev megsegítését, továbbá próbálta felvizezni a szankciókat. Ám egyetlen olyan javaslatnak nem tett keresztbe, amely valóban fontos volt.
Egészen mostanáig. Ám tegnap – nem egészen két héten belül már másodszor – meghiúsította, hogy közös nyilatkozatot adjanak ki. Ez azért meglepő, mert az ukrán állam megsegítéséről szóló szöveg szinte szó szerint megegyezik korábbi csúcstalálkozók állásfoglalásával.
Ám közben a Fehér Házba visszaköltözött Trump, akit a jobboldali-populista Orbán csodál, akihez ideológiailag közel áll. Persze az európai segítség szempontjából nagyjából édes mindegy, megszavazza-e a magyar vezető a zárónyilatkozatot. Ám nagyon is számít, hogy belegyezik-e félévente a szankciók meghosszabbításába. Legutóbb már csak az utolsó pillanatban adta be a derekát, mert kiderült, hogy a megtorló intézkedéseket az USA is pártolja.
Brüsszelben azonban attól tartanak, hogy ha a Fehér Ház enyhít a retorziókon, akkor a kormányfő a sarkára áll. Ez pedig azt jelentené, hogy pillanatok alatt összeomlana az egész büntetési rendszer. A szavazati jogot nem lehet elvenni tőle, mert annak Fico az útjában áll, amit tegnap meg is erősített Brüsszelben.
Politico
Két elemző szerint szembe lehet szállni Orbánnal, hogy megmeneküljön az EU, csak ki kell lőni mellőle Ficót. Ehhez megvannak a jogi eszközök, egyszerűen használni kell azokat, csak nem szabad visszariadni.
Andrew Duff, az Európai Politikai Központ vezető kutatója, illetve Luis Garicano, a London School of Economics professzora azt gondolja, hogy Trump miatt Európának gyorsan cselekednie kell saját biztonsága érdekében, ám ezt a magyar vezető sajnálatos módon folyamatosan akadályozza.
Azzal büszkélkedik, hogy semmibe veszi a közös, demokratikus értékeket és igen lazán viszonyul a jogállamhoz. Védi az orosz agressziót. Hogy kerékkötő, abban nincs semmi újdonság, a többiek azonban igyekeznek kikerülni, nagy a bizalmatlanság vele szemben. Olyannyira, hogy a Bizottságban von der Leyen újabban a magyar megbízott kihagyásával intézi a dolgokat.
A kül- és biztonságpolitikában a megerősített együttműködés jelentené a kiutat, vagyis a tettre készek szövetsége. Abba pl. Orbán nem szólhatna bele, ha bizonyos államok összevonnák a fegyveres erőiket és ahhoz a norvégok és a britek is csatlakoznának. Ukrajna uniós felvétele ügyében pedig azt kellene tenni, hogy eltörölnék a szabályt, miszerint minden fejezet megnyitását és lezárását meg kell szavazniuk a 27-eknek.
Ám ettől még maradna az alapvető probléma: maga Orbán, márpedig őt le kell szerelni. Itt jön a képbe a 7-es paragrafust, amelyet azonban Szlovákia miatt jelenleg nem lehet érvényesíteni. Csakhogy ha Pozsony ellen is ugyanilyen eljárás indul, akkor Fico nem szavazhat, ezt már felvetette pl. Kim Lane Scheppele.
A két ország ez esetben valószínűleg az Európai Bírósághoz fordulna, ám az következetesen kiáll a közös értékek mellett. Az Unió még sosem volt ennyire nehéz helyzetben. A béke és a jólét múlik azon, szembeszáll-e mindazokkal, akik belülről kísérlik meg felszámolni. Ezért élni kell a rendelkezésre álló eszközökkel, nem szükségeltetik hozzá más, mint kreativitás és némi merészség.
Yahoo/AP
Az EU lerázta magáról Magyarország okvetetlenkedését Ukrajna támogatása kapcsán, de mit lép most Orbán? Hogy ezúttal is bojkottálta a záróközlemény kiadását, az jelképes, és az derül ki belőle, hogy a politikus még inkább elszigetelődik. Nem képes feltartóztatni Kijev megsegítését, a többiek kitalálták, miként nyúljanak át a feje fölött.
Ugyanakkor a kormányfőnek nagy lökést ad Trump. A keményen nacionalista miniszterelnök egyre jobban eltávolodik az európai derékhadtól a háború miatt. De a többiek fokozottan hajlanak arra, hogy nélküle is továbbmenjenek.
Uniós illetékesek, illetve tagállami diplomaták már a tegnapi csúcs előtt utaltak rá, hogy nem hajlandók sok órás civakodásra a magyar féllel, amikor Ukrajna ügyében úgysem tudnak vele megegyezni. Azt meg egyébként sem képes megakadályozni, hogy a közösség jelentős kölcsön vegyen fel védelmi célokra, illetve hogy a tagok többet költsenek hadseregükre.
Tegnap hat északi ország sürgette, hogy a Bizottság dolgozza ki, miként lehet felgyorsítani az ukrán felvételt. Ehhez képest Orbán vétót helyezett kilátásba, illetve nemzeti konzultációt tervez a kérdésben.
Politico
Újfajta egyhangúság formálódik Európának: az lehetséges Orbán nélkül is. Egy diplomata ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha a magyar politikus a maga útját kívánja járni, akkor tessék csak, egész nyugodtan. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kormányfő nem okozhat még gondokat. Hiszen van alkalma, hogy időről időre keresztbe tegyen, amikor a közösség meg akarja szüntetni a kiskapukat a szankciók ügyében.
Az európai vezetők nagy győzelmet arattak a hónap elején, amikor sikerült leválasztaniuk Ficót Orbán oldaláról a Tanácsban. Egy illetékes közölte, hogy Orbán az elszigetelődést és az illiberális demokráciát választotta, Európa és saját országa nyilvánvaló érdekeivel ellentétben. Rengeteg lehetőséget kapott, de eltaszította a kinyújtott kezeket. A földrész biztonsága azonban túl komoly téma ahhoz, hogy olyasvalakivel vitatkozzanak róla, aki teljesen másként ítéli meg a dolgokat, mint mindenki más.
New York Times
Amit Trump művel az igazságszolgáltatással, az messze túlmegy azon, amit pl. Magyarország és Törökország csinált ezen a területen, mert mindkettőnél évekig tartott, amíg átalakította a bírósági rendszert. Az biztos, hogy az autokraták immár módszeresen járnak el a 3. hatalmi ággal szemben, de az amerikai elnök ezen belül különösen agresszív.
Steven Levitsky, a tekintélyes harvardi politológus azt mondja, ő még ilyen nem evett. Amerikában sok tekintetben máris rosszabb a helyzet, mint a magyaroknál, lengyeleknél vagy törököknél. Pedig jócskán van példa rá, hogy másutt miként csúszott vissza a demokrácia.
Az nemigen fordul elő, hogy egy kormányzat simán túllépjen bírósági ítéleteken – miközben éppen csak, hogy átvette az ország irányítását. Orbán pl. telerakta saját embereivel az Alkotmánybíróságot és egy csomó bírát nyugdíjba küldött, de ehhez évek kellettek neki: módosította az alaptörvényt és egy sor adminisztratív változtatást vezetett be.
Azon kívül legalább próbálta leplezni, ellenben az amerikai fickók egyre nyíltabban tekintélyelvűek. És mi van akkor, ha Trump szentnek és sérthetetlennek tartott normákon gázol át, amint azt látjuk is? Levitsky szerint leginkább a republikánusok állíthatnák meg, ám a párt jelenleg teljes mértékben felsorakozott a politikus mögé.
Die Zeit
A kommentár lopakodó államcsínynek nevezi azt, amit Trump és emberei csinálnak az igazságszolgáltatással. Semmibe veszik. Meg akarják mutatni, hogy az elnök bármit megtehet. Ezért döntő erőpróbához közeledik a két hatalmi ág közötti küzdelem.
A szerző, Carsten Luther szerint a Fehér Ház alapállása egyértelmű: az elnököt senki sem ellenőrizheti. A demokrácia nap mint nap törésteszten esik át, Washington le akarja nyomni a torkán a programját, lehetőleg gyorsan és brutálisan. A bíróságok meg csak a fejüket kapkodják. Így jogos a kétely, hogy még mindig úgy működik-e a jogállam, ahogy kell.
Trump úgy gondolja, hogy hadban áll, de abban bízik, hogy intézkedéseire rábólint majd a Legfelsőbb Bíróság. Ám újabban már a testülettel is ujjat húzott, annak elnöke mérsékletre intette. A hatalom kirohanásai alighanem a megfélemlítést szolgálják. Emellett nem árt, ha nagy a zűrzavar, mert akkor nem tűnik fel annyira a jogsértés. De a harc a hatalmi ágak szétválasztása ellen folyik, az elnök mindenáron növelni kívánja jogkörét.
A bírák azonban sokat nem tudnak tenni, hogy érvényt szerezzenek ítéleteiknek. De ha Trump a Legfelsőbb Bíróságot is semmibe veszi, az volna csak az alkotmányos válság. Bár már régóta zajlik.
Euronews
Orbán Viktor kitüntette Salvinit. Brüsszelben adta át neki az érdemrendet, saját szavai szerint azért, mert a Liga elnök töretlenül védelmezi Európát, a keresztény értékeket, illetve harcol a migráció ellen.
A Polgári Magyarországért-alapítvány díját két éve alapították, az első, akit ily módon ismertek el, Ryszard Legutko volt, aki korábban a PiS-t képviselte az EP-ben. A tegnapi ceremónia során a kormányfő kifejtette, hogy az EU nem lehet olyan pénzügyi hálózat, amely gyengíti a tagállamok vezetését. Brüsszelben is olyan tisztogatás szükséges, mint amilyet Magyarország amerikai barátai Washingtonban hajtanak végre. Egyben dicsérte a Trump-féle adminisztráció migrációs politikáját.
Der Standard
Orbán magasra tette a lécet mindazoknak a szörnyeknek, akik jelenleg átfogó támadást hajtanak végre a demokrácia ellen – mutat rá szokásos, gúnyoros elemzésében a veterán osztrák újságíró, Günter Traxler.
Szerinte csupán a véletlen műve, hogy Karácsony Gergely még mindig szabadlábon van, de lehet, hogy ez holnap már nem így lesz, miután a miniszterelnök végre megtalálta a neki megfelelő hivatást: rovarirtóként.
Hogy az ellenfeleit lepoloskázta, az nem annyira új politológiai ismereteken alapszik, sokkal inkább a pánikon, mármint hogy megbukhat. Igaz, mondhatja, hogy végre vette a bátorságot és olyan kifejezést talált, amely tökéletesen beleillik a nemzetiszocialista szótárba. Persze demokratikus környezetben az ilyen jelzőt inkább civilizálatlannak minősítik.
A szóválasztással ellopta a show-t az amerikai elnöktől, aki szintén jogsértésnek tekinti, ha bárki bírálni merészeli, de még nem döntötte el, melyik vérszívóhoz hasonlítsa azokat, akik kételkedni mernek személyében. Közben a világközvélemény lélegzet visszafojtva figyelheti, mitévő lesz Erdogan az isztambuli polgármesterrel. Az említett politikusokban az a közös, hogy náluk a jognak követnie kell a politikát.
Der Standard
Az ukrajnai háború ügyében csak lassan térnek magukhoz Európa alvajárói, pedig nagy igazság az, hogy ha a földrész nem ül ott a tárgyalóasztal mellett, akkor nélküle fognak határozni a sorsáról – mutat rá Brüsszelből Thomas Mayer, aki siralmasnak tartja mindazt, amit eddig az EU fel tud mutatni mind a fegyverszünet, mind a Kijevnek nyújtandó maximális támogatás kapcsán.
Zárónyilatkozat nincs, mert a Trump imádó Orbán keresztbe feküdt és ezt minden további nélkül megtehette. Szomorú ez. Ami a 26-ok nevében megjelent, az sok szöveg, de nincs benne, hogy az Unió milyen szerepet kíván játszani a béketárgyalások során. Már ha egyáltalán akar.
Az is kimaradt belőle, hogy Brüsszel közvetíthetne, amerikai, orosz és ukrán jóváhagyással. Trump kivette a kormányrudat az európaiak kezéből, így azok fegyverkezési fantáziálásba menekülnek. Arról álmodoznak, hogy megszervezik a védelmi szövetséget, több száz milliárd euróból. 10 év múlva talán lesz belőle valami.
The Times
A külföldre irányuló rádióadók leállításával az USA feladja puha hatalmát, viszont a közönség és a szövetségesek részéről egyre nagyobb aggály kíséri a lépést és nem biztos, hogy Európa be tudja tölteni az űrt. Így vélekedik a külpolitikai szerkesztő, Edward Lucas, kiemelve, hogy a hivatalos állásponttól eltérően itt egyáltalán nem pénzkérdésről van szó.
Mert pl. amit a Szabad Európa elvisz, az csupán légypiszok az amerikai költségvetésben. Ellenben nagy a rádió hallgatottsága. Az a helyzet, hogy az Egyesült Államok szándékosan feladja kulturális és politikai küldetését és ennek nagy az ára a demokrácia szempontjából.
Oroszország egyrészt tagadja a nyugati sajtó jelentőségét, másrészt viszont – Kínával együtt örvendezik, hogy elhallgatnak az érintett csatornák. Jelentős a tét, de Washington mindenáron jó kapcsolatokat akar Moszkvával. Ami a rádiókat illeti, a mentőakció akkor a legkönnyebb, amikor a hajó még nem kapott léket.
Ha Európa nem találja meg a módját, hogy fennmaradjanak ezek a csatornák, mit csinál akkor, ha sokkal keményebb lesz a dió? Persze most nem a nehézkes, ideológia vezérelt szovjet propagandával kell felvenni a versenyt. És mivel a tengerentúlon fejre álltak a dolgok, a hatékony politikai hadviselés minden eddiginél fontosabb.
Die Zeit
Trump felszámolja az Amerika hangját, vagyis kipeckeli az ország száját, de ha összefüggéseiben nézzük a húzást, akkor kiderül, hová akar eljutni. Így ítéli meg Josef Joffe, aki a Die Zeit kiadója volt, jelenleg pedig a Harvardon tanít. Egyetért azzal az értékeléssel, hogy az adó bezárása miatt a világ autokratái bukfencet vetnek örömükben.
A nyertesek a totalitárius rezsimek, amelyek egyébiránt nem éreznek olthatatlan barátságot az USA iránt. Az okokat elárulja, hogy a Fehér Ház átfogó hadjáratot folytat az amerikai demokrácia alapjai ellen. Külföldön pedig az elnök egyre intenzívebben hetyeg Putyinnal. Rémült lelkek reszketnek attól a lehetőségtől, hogy Európa orosz-amerikai uralom alá kerül, az első áldozat: Ukrajna.
Trump beáll a gonoszak tengelyébe, Peking és Phenjan mellé. Sőt annak egyik alaptényezője lesz, a liberális világrend ellenségeként. Az Amerika hangjának beszántása csupán epizód. Nála a lényeg, hogy folyamatosan szerepeljen a tévéműsorokban és a közösségi médiában. A nemzeti érdek számára másodlagos.
Vegyíti a szenzációhajhászást és a szóbeli terrort. Pontosan meghatározta a diagnózist a Washington Post vezércikke: Trump szétveri a diktatúra és a zárt társadalmak elleni rádióműsorokat. Amerika hangja elnémul. Folyt. köv.
Süddeutsche Zeitung
Egy német szakértő szégyennek minősíti, hogy Izrael a jövő hét közepén konferenciát rendez az antiszemitizmusról, és oda főként jobboldali radikális pártokat hívott meg, köztük az FPÖ-t és a Fideszt. Michael Brenner, a müncheni Lajos-Miksa Egyetem zsidó történelemmel és kultúrával foglalkozó professzora, a washingtoni Amerikai Egyetem izraeli központjának vezetője szerint a fejlemény pontosan megmutatja, hol áll politikailag Netanjahu.
Mint megállapítja, elég csak végigfutni a vendéglistán, és az embernek máris a hideg futkároz a hátán. Az persze, hogy a kormányfő jól érzi magát ebben a társaságban, senkit se lepjen meg, mert a Likud a múlt hónap óta megfigyelői státuszt kapott Strasbourgban, a Hazafiak frakciójában, benne Orbán és Kickl pártjával.
A fő beszédet a baloldali francia filozófus, Bernard-Henri Lévy tartotta volna, de gyorsan lemondta a részvételt, amikor megnézte, kik lesznek jelen. Hiszen azt látni, hogy antiszemitizmus szakértők nem kívánatosak egy olyan tanácskozáson, ahol a zsidóellenesség a téma. A cél igazából az antiszemitizmus erősítése. Ily módon az ország ellenségei és az antiszemiták győztek.
De nem csupán Izraelben van veszélyben a demokrácia, hanem Amerikában is, nem beszélve Európáról. Viszont van azért egy parányi reménysugár: Netanjahut, valamint Trumpot le is lehet váltani.
Szelestey Lajos
Következő cikk: KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán
Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >
A liberális nemzetközi rend után
Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >
A magyaroknak kell megszabadulniuk Orbántól, ha úgy látják jónak, ebbe nem szabad kívülről beavatkozni
Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója gondolja így és megállapítja, hogy a kormányfő folyton >
Európa jelenleg a szabadság szigete
Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >
A szerb elnök mesterséges „népi mozgalommal” igyekszik elfojtani a diákok tiltakozását
Ehhez ösztönzést kap Dodiktól, illetve Orbántól. Utóbbi az EU-ra és a világ liberálisaira utalva azt üzente >
Trump súlyosan megsebesült, ez azonban még jól jöhet Európának és Nagy-Britanniának
Így véli Will Hutton, a Guardian vasárnapi számának volt főszerkesztője. Kiemeli: itt az idő kialakítani az >
A meggyőzhetetlenek
Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >
Te, jó ég, hol élek?
Ezt írja Fareed Zakaria a Washington Postban, aki szerint Trump ugyan befagyasztotta az új vámterhek jó >
Még messze nincs vége a Trump-féle kereskedelmi zűrzavarnak
Az elnök csupán időt kért, ám változatlanul valós a világgazdaságra leselkedő veszély. Ezzel együtt nem szabad >
Túl kockázatos az EU-békefenntartók számára, hogy letartóztassák a boszniai szerbek vezérét
Dodik ugyanis nem hajlandó bevonulni a börtönbe. Hiába kért segítséget a szarajevói kormány Brüsszeltől, túlságosan is >
Sajtószabadság ügyben az uniónak először a sorain belül kell rendet teremtenie
Nem kizárt, hogy a Brüsszel szerződésszegési eljárást kezdeményez, éppen Orbánt és Ficót használva fel elrettentő példaként. >
Senki sem nyer a vámháborúval, de Kína távolabbra tekint
A Guardian vezércikke ítéli így meg. Nagy viharra számít, ám úgy véli, hogy a viszályban az >