Ma Bertold, Marietta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A szerb állami tévé váratlanul stratégiát váltott
Most már nem csupán pár szóban, hanem részletesen számol be a hatalmas tiltakozó hullámról. Vučić most vizsgázik – jelenti Andrew Higgins, a New York Times közép-európai fő tudósítója. A hatalom erőteljes figyelmeztetést intézett válaszul a tévének, amely jó ideje az államfő szócsövének számított. Ám ami Újvidéken történt, az most már a híradások élén szerepel a közmédiában. Ráadásul a beszámolók megfelelnek a tényeknek, immár nem bélyegzik árulónak a részvevőket, vagy éppen külföldi titkosszolgálatok fizetett ügynökeinek, esetlen az ellenzék bábjainak. Tudnivaló, hogy a sajtó ellenőrzése a rendszer alapvető pillére. Jasmina Paunović, aki időtlen idők óta ügyész Belgrádban, azt mondja: lehet, hogy kicsiny, de forradalmi változás szemtanúi vagyunk. Most már a rezsim veterán hívei is ingadoznak, levetkőzik a félelmet, hogy elvesztik a közalkalmazotti állást, vagy fegyelmit kapnak a nyakukba. Ekkora elégedetlenségi hullám nem volt a 90-es évek vége óta, akkor Milosević volt a célpont. Vučić azonban nem adja jelét, hogy feladná. Bízik abban, hogy pártja le tudja gyűrni a megosztott ellenzéket, ha idő előtti választást kell kiírni, merthogy a hatalom felé lejt a pálya. Azt ígéri, hogy ellentámadásba megy át, ha a parlament nem olyan kormányt nevez ki, amilyet ő akar. Nebojša Vladisavljević, a Belgrádi Egyetem politológia professzora ravasz diktatúrának tartja a rendszert. Vagyis Magyarországhoz és a térség más, posztkommunista államaihoz hasonlóan nem annyira elnyomó, viszont igencsak manipulál. Hogy a köztévé hirtelen hangot váltott, azt a játszma részének tartja. Azt hivatott bizonyítani, hogy azért van tisztességes tájékoztatás. Egyfajta elővágás a vidéki bázis számára, hogy nyugi-nyugi, igazából semmi nem változott. A tábor ugyanis nyugtalan, hogy átállhat a média, de a hadsereg és az ügyészség is, szóval mindenki. Ám még nem értünk el a fordulóponthoz. A média java továbbra is Vučić kezében van. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
FT
A vezércikk képtelenségnek nevezi Trump kereskedelmi háborúját, megjegyezve, hogy az hátrányosan hat ki Amerika gazdaságára és diplomáciai befolyására is. Mindenesetre az elnök leadta az első lövéseket, és ebből még igen pusztító viszály lehet. Azonnal megérzi Észak-Amerika és a világ gazdasága. Veszélyezteti hosszú évtizedek együttműködését, amelynek haszonélvezője volt mind az Egyesült Államok, mind a nagyvilág.
Az abszurditásnak része, hogy a vámokra kereskedelmi értelemben semmi, de semmi szükség nem volt. Az erőszak ez esetben arra való, hogy az elnök hazai politikáját szolgálja. Olyan engedményeket vár el a két szomszéd országtól, amiket azok aligha képesek megadni. De az sem akármi, hogy az egyik áldozat az USA lesz.
A jogi ürügy erősen megkérdőjelezhető, a bíróságoknak és a kongresszusi képviselőknek egyaránt keresztbe kell feküdniük. Mert ha nem, az súlyos következményeket von maga után. Beindul az amerikai infláció, ellenben csökken a növekedés üteme. A két másik fél teljesen jogosan reagál, ám ez csak súlyosbítja a helyzetet. Hiszen az elnök nem csupán a jólétük alapját fenyegeti, de kikezdi nemzeti büszkeségüket is.
Hogy Észak-Amerikában összeomlik a szabad kereskedelem, és a sok-sok szállítási lánc, az nagy csapás lesz az Egyesült Államok fogyasztói és vállalatai számára. Kína esetében idáig nem annyira tragikusak a fejlemények, de úgy tűnik, inkább csak ízelítő, sokkal rosszabb fog jönni.
A három partner teszi ki az amerikai import csaknem felét. A vámok hozzávetőleg 100 milliárd dolláros többletköltséget gerjesztenek, ez azonban bizonyosan eltörpül a gazdaság által fizetendő ár mellett. Azt üzeni az egész hercehurca, hogy Amerikában nem lehet megbízni.
A történet látlelet értékű: Trump dönti el, mi a fontos és mi nem. Túlzásokba esik a diagnózis felállításakor, viszont ő írja elő az orvosságot is. Ám a medicina gyakran hatástalan, pl. amikor szövetségi alkalmazottakat bocsát el vagy befagyasztja az állami támogatásokat. A kereskedelmi háborúskodás katasztrofálisra fordulhat, de a zűrzavarnak ezzel még nem lesz vége.
New York Times
Trump a csupasz erőre alapoz, legyen szó külföldi barátról vagy ellenségről, nem számít. Nem vesztegette az időt, hogy megfenyegesse Kanadát, Mexikót, Kínát, Kolumbiát és a Közel-Keletet, mert arra akarja rákényszeríteni az engedetlen országokat, hogy azt csinálják, amit ő akar. Így vélekedik Peter Baker, a lap fehér házi fő tudósítója.
Tehát, hogy az elnök inkább bunkósbottal, semmint alkuval kívánja elérni diplomáciai céljait, Ez alatt azonban ezúttal nem katonai erőt, hanem gazdasági kényszert kell érteni. Ilyenek a vámok. Máris kereskedelmi háborút jelentett be Amerika három legfőbb kereskedelmi partnere ellen és ebből még évtizedek óta nem látott baj kerekedhet, a világ más részein is.
Ha rá tudja venni a célba vett kormányokat, hogy azok teljesítsék a követelését, akkor úgy veszi, hogy bevált a stratégiája. Ha nem és életbe lépnek a vámok - ki tudja, meddig - azt igencsak megérzik a fogyasztók az USA-ban.
De mellőzi a külpolitika más, hagyományos eszközeit is, hiszen pl. felfüggesztette a külföldi segélyek zömét. Evelyn Farkas, az Arizonai Állami Egyetemről, a Pentagon korábbi munkatársa azt mondja, az ütközések hozhatnak eredményt, ha óvatosan adagolják a nyomást, de nem a szövetségeseket kellene terrorizálni, nem területi igényekkel kellene kirukkolni, hanem Kínát és Oroszországot kellene megfelelő irányba terelni.
Rutinos elemzők úgy vélik, hosszútávon visszaüthet a gazdasági erőszak, mert Moszkva és Peking táborát gyarapíthatja. A Demokráciavédelmi Alapítvány főnöke, Mark Dubowitz arra figyelmeztet, hogy egy idő után nem lesz elegendő a fenyegetőzés, a Fehér Háznak tettekkel kell bizonyítania, hogy komolyan kell venni.
De pl. Moszkvára nem tud hatni a vámokkal, mert már olyan csekély a kétoldalú áruforgalom. Joseph Nye, aki Harvardon professzor és Clinton alatt a kormányzatban szolgált, azt fejtegeti, hogy Trumpnak fogalma sincs a puha erőről, vagyis, hogy ne izomból, hanem a csábítás trükkjével érje el, amit szeretne. Pedig a soft power hosszabb távon eredményesebb lehet.
Csakhogy az elnök úgy ítéli meg: barát és ellenség éveken át arra használta ki az amerikai csendes diplomáciát, hogy átverje az Egyesült Államokat. És ha most a világ berzenkedik a kemény washingtoni fellépés ellen, az őt nem érdekli.
Süddeutsche Zeitung
Hubert Wetzel úgy látja Brüsszelből, hogy fel van adva a lecke az EU számára, mert a szervezet ugyan tiszteletben tartaná a nemzetközi együttműködés szabályait, csak éppen Oroszország, Kína és a trumpi USA éppen szét akarja verni a világrendet. Úgyhogy a mai brüsszeli csúcson az állam- és kormányfőknek valamiféle választ kellene találniuk a kialakult helyzetre.
Hogy idáig jutottak a dolgok, az tragikus, mert a szerződéses keretek jelölték ki az eltelt évtizedekben, miként viszonyuljanak egymáshoz az államok, meggátolták, hogy a nagyok legázolják a kisebbeket. Ez persze nem mindig működött, ám a világ bizonyosan nem lesz jobb attól, ha mindezt most kihajítják az ablakon.
Pedig most pont ez történik. Hogy Moszkva lerohanta Ukrajnát, az támadás volt a régi rend ellen. Majd most jött az amerikai elnök, aki nem csupán a gyűlölt Pekingre, hanem az ország legrégebbi és leghűségesebb két szövetségére is vámot vetett ki. És ez még csak nem is zsarolás, mert nem támasztott konkrét feltételeket -puszta önkény.
A kérdés az, hogy ha az Atlanti-óceán túloldalán kizárólag egyetlen ember akarata, illetve az erő számít, akkor az EU-nak követnie kell-e továbbra is a szabálykönyvet. Mert mit érnek a normák, ha a nagy játszma részvevőinek kétharmada többé nem tiszteli azokat, de még a bíró sem? A világon semmit, és minél előtt megérti ezt az Unió, annál jobb.
Der Standard
A Trump által elrendelt vámok olyanok, mintha atomkatasztrófa érte volna a világgazdaságot, de ez sújtja az Egyesült Államokat is. Nincs ésszel felfogható céljuk, ellenben rombolnak és teljesen esztelenek – mutat rá a kommentátor, Eric Frey.
Ilyen szintű átfogó, kemény és bolond intézkedésre az elemzők túlnyomó többsége nem számított. Az elnök nem csupán az észak-amerikai gazdasági térséget veri szét, hanem beharangozza a szabad kereskedelem korának végét is. Meg van győződve arról, hogy jobb volna, ha Amerika mindent maga állítana elő. Most hagyja el azt az utat, amelyet Ricardo 200 éve jelölt ki a komparatív előnyök elméletével.
Az USA nem tárgyalt Kanadával és Mexikóval a vámokról és nyilvánvalóan esze ágában sincs ilyesmi a jövőre nézve sem. Az sem világos ugyanakkor, hogy miért csak 10%-os vámmal sújtja Kínát, amikor annak kereskedelempolitikája jóval problematikusabb. Trump dühe sokkal inkább a baráti demokráciák, semmint az autoriter ellenfelek ellen irányul. Ezt az uniós kormányok is meg fogják érezni, bizonyosan ők jelentik a következő célpontot.
Hogy most a két amerikai szomszéd reagál, az beindítja a spirált, határ a csillagos ég. Érzékenyen érinti Kanadát, Mexikó számára viszont katasztrófa. De megszívja Amerika is. A FED bizonyosan kamatot emel a fokozódó infláció láttán, már amíg az elnök meg nem fosztja önállóságától.
Ha a következő 4 évben kitör a kereskedelmi világháború, akkor megnézheti magát az USA, és Európa szintén. Minden lesz itt, csak nem a Trump által megígért „arany kor”. Még csupán két hét telt el a hatalomátvétel óta. Elképzelni nem lehet, mivel fog még a Fehér Ház előállni.
https://www.derstandard.at/story/3000000255537/trumps-zoelle-sind-der-super-gau-fuer-die-weltwirtschaft-auch-fuer-die-usa
Washington Post
A szerkesztőségnek az a véleménye, hogy Trump ugyan befagyasztotta a külföldi segélyeket, ám ezt Amerika is meg fogja érezni. Merthogy azok puha politikai eszközként minden másnál nagyobb anyagi haszonnal járnak a költségvetés számára. Méghozzá viszonylag kicsi befektetéssel.
204 országban több ezer programra vonatkozik, kezdve az Aids- és maláriabetegek gyógyszerének finanszírozásától, az ívóviztisztításon és a háborús aknák felszedésén át, egészen az embercsempészek és az illegális vadkereskedelem elleni küzdelemig.
Kézzelfogható bizonyítéka Amerika tisztességének. Két éve 68 milliárdot fordítottak ilyen célokra, ami a központi költségvetés kb. 1%-a. Ám a jobboldal egy része pazarlásnak véli. A befagyasztás 90 napra szól. Az csak jó, ha felülvizsgálat során kiszűrik a párhuzamosságokat, illetve azt, ami nem hatékony.
Csakhogy visszaüthet, mivel sok helyütt támasz nélkül maradnak a fiatal demokráciák. Ezek a pénzek ugyanis erősítik a bíróságokat, a civil szférát, a független sajtót és a szakszervezeteket. Rubio külügyminiszter úgy döntött, hogy a tilalom egy része mégsem lép életbe, de ezt ki kell terjeszteni minden olyan programra, amely az egészségügyi ellátást és a jólétet érinti. Azon kívül gondoskodni kell arról, hogy az ellenőrzés gyors és tisztességes legyen és így a segélyezést folytatni lehessen, mielőtt a szünet még tartós károkat okoz.
Következő cikk: A joghurtforradalom szimbolikus felülmúlása
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gondolat és (az USA) ereje
A Hamasz sikere - ez a harmadik rész -, hogy a palesztin ügy valóban felébredt a >
Új fejezet az EU és Koszovó kapcsolatában?
A Guardian vezércikke azt hangsúlyozza, hogy kaput nyithat Koszovó számára a Nyugat felé a most tartott >
Donald Trump Amerikája, avagy na, ez jól kezdődik…
Külföldön is van ellenszél. Dánia nem adja el Grönlandot Trumpnak. Mexikó karakán elnöke ellent mer mondani. >
A „Patrióták”, Madridban új Reconquistára hívtak fel
Amivel arra utaltak, hogy a katolikus királyok, „bátor lovagok” Európa megmentésére egykor kiűzték az iszlámot. A >
Szerbiában és Szlovákiában az európai értékeket védik a felvonulók
A két mozgalom nagyon sok hasonlóságot mutat, miközben mindenütt jönnek fel az oroszbarát erők. Így értékeli >
Führerprinzip
Ian Buruma attól tart, hogy Trump a következő 4 évben jóvátehetetlen károkat okoz az amerikai demokráciának. >
Európa illiberális erős emberei a közelégedetlenség vulkánjának tetején ülnek
Ezt a következtetést vonja le Tony Barber A Financial Timesban a szerb elnök szorult helyzetéből. Mert >
Jalta-szag van a levegőben
Nagyon úgy néz ki, hogy ezúttal, 80 évvel az eredeti konferencia után, két nagyhatalom: a putyini >
„Megbuktatási tervek”, „becstelen színház” – miért veszíti el az idegeit Putyin barátja, Fico
Úgy tűnik, hogy elveszti az idegeit az oroszbarát szlovák kormányfő, aki most már puccsot és hazug >
Trump vámjai a lehető legnagyobb szerencsétlenség a világgazdaság és az USA számára
Trump gazdasági tanácsadói, akik tudják, mennyire irracionális ez a politika, legjobb esetben megpróbálják majd tárgyalások útján >
A szerb állami tévé váratlanul stratégiát váltott
Most már nem csupán pár szóban, hanem részletesen számol be a hatalmas tiltakozó hullámról. Vučić most >
A magyarok egyszerűen alkalmatlanok a tömeges ellenállásra?
Ezt a képet a csütörtökön, Szerbia budapesti nagykövetsége előtt készítettem. Az Orbán szerb haverja elleni hatalmas >