Ma Bertold, Marietta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A balkáni nacionalisták hátszélben reménykednek
A balkáni nacionalisták, ideértve Orbán Viktort, abban bíznak, hogy Trump hátszelet jelent számukra. Szívesen ott lettek volna a beiktatáson, de még a magyar kormányfő sem kapott meghívót, noha ő előszeretettel büszkélkedik azzal, milyen jó viszony fűzi az elnökhöz, akit többször is felkeresett annak mar-a-lagói birtokán.
A hivatalos magyar szóvivő arra hivatkozott, hogy itt nemzeti ceremóniáról van szó, de azért jelen volt Meloni és Milei is. Velük együtt pedig az egész nemzetközi populista kompánia színe-java. Gulyás Gergely viszont arra hivatkozott: felesleges az első napon tülekedni, hogy világ meggyőződjön a jó viszonyról. A kis balkáni hercegek kívánságlistája ugyanakkor hosszú, kezdve a fokozott amerikai beruházásoktól, az oroszellenes szankciók lazításán át, egészen odáig, hogy Washington vegyen le bizonyos figurákat a feketelistáról. Akárcsak Orbán, akinek most fő a feje Magyar Péter miatt, a többiek is azt remélik, hogy Trump majd megerősíti helyzetüket az EU-val szemben, illetve hogy kifogja a szelet a hazai ellenzék vitorlájából. Magyarországon kívül főleg Szlovákia és Szerbia van azon, hogy különleges elbánásban részesül és továbbra is kaphasson orosz gázt, valamint olajat. Meglátjuk, hogy az új elnök engedi-e újra megnyitni az orosz csapokat, amikor ekkora a kereslet az amerikai cseppfolyósított gáz iránt. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Guardian
Trump beiktatását a félelem és a megosztottság körítette és az egészhez a nemzeti populizmus szolgáltatta a keretet – értékeli a vezércikk. Hogy a politikus visszatért, az azt vetíti előre, hogy újabb hosszú felfordulás kezdődik az amerikai közéletben, jellemzője a tekintélyuralmi törekvés, jó pár hatalmas konfliktus és a polarizálódás.
Az elnök gyakorlatilag fegyverbe hívta a jobboldalt az ellenségeivel szemben. Amikor pedig közölte, hogy vissza kell venni Kínától a Panama-csatornát, az arra utalt, hogy az egész világrendet át óhajtja alakítani, és nem kizárt, hogy erő alkalmazásával.
Az üzenet nem hagyott kétséget afelől, hogy ajánlatos, ha az ellenzék óvatos, odahaza és külföldön egyaránt. Úgy igyekezett beállítani, hogy neki van víziója és célja, hogy nagy átalakulásokat idézzen elő. Valójában azonban hiú showman. Első időszaka megmutatta, hogy törékeny egóját terrorizálással próbálja álcázni és a szakadék szélére taszította az amerikai demokráciát.
Amikor a nemzeti nagyság visszaállításáról papol, akkor olyanok csalódottságát igyekszik meglovagolni, akik elégedetlenek a sorsukkal. A populista póz azonban az oligarchák pofátlan hatalomátvételét takarja. Trump elhitette az egyszerű szavazópolgárral, hogy ő az emberük. Ám kiáltóak az érdekütközések. A hét végén milliárdokat keresett azzal, hogy útjára bocsátott egy kriptopénzt.
Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy dezinformációja megosztottságot szül, rombolja a bizalmat és a tényeket identitás-alapú politikával váltja fel, amihez az abszolút lojalitás a feltétel. A politikus alighanem különleges, a narcizmusa, az, hogy igényli a hízelkedés, megveti a bírálókat és kész saját érdekében, illetve bosszúra felhasználni az állam erejét. Aligha bukkan fel egyhamar még egy olyan figura az amerikai politikában, mint ő.
A nemzet oly mértékben széttagolt, hogy Biden drámai utolsó húzásként kegyelmet adott több családtagjának, illetve egy sor köztisztviselőnek, nehogy Trump le tudjon csapni rájuk. A jogállam egyik alapja a bizalom az intézmények iránt, mármint hogy azok mérik ki az igazságot, nem pedig egyének.
Amerika azonban jól teszi, ha vigyáz, mert ha feladja ezeket a normákat, akkor könnyen előfordulhat, hogy a demokrácia alapjait rombolja le.
Washington Post
Trump egészen más légkörben láthat munkához, mert végre megadatnak neki a politikai mézeshetek – írja Mark Thiessen, a liberális lap konzervatív elemzője, az American Enterprise Institute munkatársa, aki egykor az ifjabbik Bush beszédírója volt.
Ilyen visszatérést Amerika idáig nem látott, az ellenfelek a padlón, teljesen demoralizálódva. Ennek megfelelően az elnök kapott is az alkalmon, gyors cselekvést helyezett kilátásba. Amit kifejtett, az időnként úgy hangzott, mintha a nemzet helyzetét vázolná. Ám a nép tetteket akar és az ígéretet meg is kapta rá.
A kérdés az, hogy a demokraták akarnak-e vele együttműködni a megjelölt célok érdekében. A 8 évvel ezelőttihez képest fontos változás, hogy az ellenzékből sokan kinyilvánították: igen. Meglátjuk, mi lesz belőle, mert sosem szabad alábecsülni, milyen eszközökhöz folyamodnak az ellenfelei a megállítására.
De már mindent átvészelt, amit a másik oldal a fejéhez vágott, sértetlenül került ki az összecsapásokból, még a voksok többségét is elnyerte.
Wall Street Journal
Trump a maximális optimizmussal vette vissza hivatalát Bidentől, az üzenete sokkal jobb, mint amit 4 éve küldött a világnak, és ha sikerül véghez vinnie tervét, akkor megvan a remény, hogy 2029-ben sikeres elnökként távozik. Így értékeli a vezércikk, amely úgy gondolja, hogy a beszédet Musk és nem Steve Bannon diktálta, ennek megfelelően az volt a fő gondolata, hogy Amerika mindig is nagy volt és még nagyobb lesz, ha megbirkózik a feladatokkal.
Nem kímélte Bident és Harrist, akiket viszont dicséret illet, amiért ott voltak a ceremónián. A legfontosabb elem talán az volt, hogy megígérte: vége a politikai üldöztetéseknek. És ha komolyan is gondolja, függetlenül, hogy miket mondott a kampány során, akkor az jó lesz mind az országnak, mind saját elnökségének, mert a megtorlás csak zsákutcába vezetne.
A politikus ezúttal eléggé magabiztosnak látszott az ügyben, hogy mit akar tenni és hogyan. Ám az óvatosságra int, hogy az energiapolitikában vészhelyzetet hirdet. Az ilyen intézkedéseket olyan esetekre kell fenntartani, amikor tényleg baj van. Így most inkább az adminisztratív államot erősíti, noha annak korlátozását ígérte. Ugyanakkor a rajt jobb volt, mint ahogy azt pár hónapja gondolhattuk volna.
FT
Amerikában a demokrácia két víziója harcol egymással és Trump politikai feltámadását nagy mértékben segítette, hogy a tengerentúlon sokan azt hiszik: becsődölt a politikai rendszer. Ez a véleménye Gideon Rachmannak, az újság vezető külpolitikai elemzőjének, aki szerint az említett két felfogás közül az egyik módszernek tekinti a demokráciát a viták megoldására. A másik nézet szerint arra szolgál, hogy a polgárok akaratát fejezze ki.
Ám a London School of Economics egyik professzora úgy gondolja, hogy igazából mind a kettőt jelenti, csakhogy amikor az emberek úgy érzik, hogy a politika akadályozza őket, akkor kihajíthatják a liberális értékeket, akkor pedig jöhet egy erős ember, aki azt ígéri, hogy ő majd elintézi a dolgokat. Az illiberális demokrácia a fékeket és ellensúlyokat támadja, amelyek kulcsfontosságúak egy jogállamban.
A jelek szerint pont ez történik jelenleg az USA-ban. Nagy tömegek egyáltalán nem bíznak a törvényhozásban, valamint a sajtóban. Trump azért költözhet be a Fehér Házba, mert közölte, hogy megtöri a korrupt elit uralmát és ismét naggyá teszi az országot. Érdemes figyelni, hogy próbálja-e utánozni Orbánt, vagyis kihirdeti-e a vészhelyzetet. Ez esetben ugyanis leállíthatja a jog normális működését.
Ha igen, a liberálisok riadót fújnak, ám fel kell készülniük arra, hogy akárcsak a magyarok sok átlag amerikai sem talál semmi kivetnivalót abban, ha dekrétumokkal irányítják az országot. Az ellenoldal csak úgy kerekedhet felül, ha érvekkel győzi le, amit az erős emberek, illetve az illiberális demokraták állítanak.
Továbbá bizonyítaniuk kell, hogy az erőskezű vezetők és vazallusaik a saját hatalmukat kívánják növelni és nem a népét. A következmény pedig szinte elkerülhetetlenül a korrupció. Úgyhogy Amerikában a hatalom ellenfeleinek szakadatlanul szóvá kell tenniük a következő időszakban az oligarchia, illetve az erős ember kormányzásának következményeit, mert alighanem bőven lesz visszaélés, és saját zsebre összehozott üzlet, amit fel lehet hánytorgatni.
New York Times
Hát, elérkeztünk Trump zavaros, veszélyes világába – állapítja meg Leon Panetta, aki Obama alatt előbb a CIA igazgatója, majd védelmi miniszter volt. Ám – jegyzi meg - a közeg ma sokkal fenyegetőbb, mint az első 4 évben volt. Az autokraták egyesültek, Putyin immár olyan zsarnok, aki megtámadta Ukrajnát és változatlanul veszélyezteti a nyugati demokráciákat.
Hszi egyértelművé tette, hogy Tajvan lerohanására készül és vetélkedni kíván az USA-val a földkerekség vezető katonai hatalmának pozíciójáért. Kim fegyvereket küldött Moszkvának. Irán ugyan meggyengült az izraeli csapás nyomán, de dúsítja az uránt és egyre közelebb kerül ahhoz, hogy atomfegyvere legyen.
Viszont ha az amerikai elnök csak ígéri, de nem oldja meg az olyan viszályokat, mint az ukrajnai háború, akkor Amerika gyengének látszik. Az afféle gondatlan és sokat ártó kijelentések, mint amilyeneket Grönlandról, Kanadáról vagy Panamáról tett, aláássák az USA tekintélyét.
Pedig ez pont az a korszak, amikor az erő segítségével békét lehet teremteni. Ehhez továbbra is az Egyesült Államoknak kell lennie a világ vezető katonai tényezőjének, és meg kell üzennie Putyinnak, hogy az nem győzhet a háborúban. Kína számára pedig azt kell világossá tennie, hogy nem vonhatja ellenőrzése alá a Dél-Kínai-tengert. Viszont a vámháborúskodás nem jó, mert az amerikai fogyasztókat sújtaná. Megtorlásból nem lesz egyezmény.
Iránt most rá lehet venni, hogy korlátozza az urán dúsítását és állítsa le a terroristák támogatását. Viszont ha Washington nem elég körültekintően él az erejével, világháborúba keveredhet bele. Ám ha felfogja, mi van a kezében, ahogyan azt Reagan tette, akkor elkerülheti a háborút. Ez a kulcs ahhoz, hogy az erő elvezessen a békéhez, illetve ez adja az erőt a vezetéshez.
Guardian
Bár Trump visszatért, a Clinton-kormányzat volt munkaügyi minisztere mégis bízik Amerika jövőjében. Robert Reich, aki jelenleg a Kaliforniai Egyetem professzora, azért nem esik kétségbe, mert az ország már korábban megindult a demokrácia elvesztésének útján, ám nem figyelt oda. Most viszont nincs más választása, mint hogy megálljt parancsoljon a folyamatnak.
Az új elnök elhitette a dolgozó amerikaiakkal, hogy az ő oldalukon áll. Ám ez nem sokáig marad így, hiszen az oligarchák átveszik a hatalmat. Ez már most is látszik, tehát hogy a milliárdosok saját uralmuk növelésére használják szemérmetlen gazdagságukat. Az érdekütközés olyan, hogy fejbe veri az embert.
Elég csak Muskot, Bezost vagy Zuckerberget említeni. Az üzleti világ vagyona a 19. század vége óta nem fordult át ennyire nyilvánvalóan politikai befolyásba. Minden gátlás, szégyen nélkül, kihívóan. De pont ez ad reményt, mert az amerikai nép nem tűri el az arisztokráciát. A nemzet a korlátlan hatalom és jómód elleni lázadás során jött létre. Nem fogja megengedni, hogy a pénz leplezetlenül átvegye az irányítást.
A számlát már két év múlva, az időközi választáson benyújtja, távozásra kényszeríti a nagytőkét a politikából. Megadóztatja a gazdagokat, felszabdalja a multikat, így azok nem tudják túszul ejteni a gazdaságot hazárd terveikhez. Végül pedig szabályozza a nagy közösségi platformok működését.
Csak ezt lehet csinálni, ha meg akarjuk menteni, ami a demokráciából még maradt, illetve ha erősíteni szeretnénk. Ez a fekély már akkora, hogy mindenkit elborzaszt. És ha a társadalom látja, hogy valójában mit az akarnak az oligarchák, akkor egyértelmű lesz, hogy vissza kell venni tőlük a hatalmat.
Project Syndicate
Trump azt a fajta bezárkózást jeleníti meg, amely végighúzódik az ország történelmén, de amelynek a gyökerét a két évszázados Monroe-doktrína jelenti, vagyis hogy Amerika az amerikaiaké. Ez rossz szinte mindenkinek, mert elfogadja azt, hogy a világ érdekszférákból áll, és pont ez az, amit Kína és Oroszország akar. Erre figyelmeztet Shlomo Ben-Ami volt izraeli külügyminiszter, aki most a toledói Nemzetközi Békeközpont alelnöke.
Emlékeztet arra, hogy Trumpot gyakran olyasvalakinek tekintik, akik csípőből tüzel és nincs stratégiai elképzelése a politikában. Ám már az első időszakban egészen forradalmi dolgokat csinált és most még inkább ez várható tőle.
Úgy gondolja, hogy az amerikai érdekek szempontjából az a legjobb, ha megszegi a normákat, feladja, illetve újratárgyalja a nemzetközi egyezményeket, továbbá felülvizsgálja a szövetségeket, mert ez kell, hogy megfelelő legyen a világban a rend.
El kívánja riasztani az USA ellenfeleit, hogy beleüssék az orrukat Amerika közel-külföldjének a dolgaiba. Csak hát Kína azon ügyködik, hogy növelje befolyását Latin-Amerikában. Viszont amit Trump Grönlandról mondogat, az felveti, vajon reménytelen-e várni a világ vezető hatalmától, hogy olyan politikát folytasson a szövetségesek esetében, ami nem jelent megfélemlítést és nem hordozza magában a háború veszélyét.
The Times
A lap közel-keleti szemleírója azt jósolja, hogy Netanjahunak vége, ha nem vezet eredményre a tűzszüneti egyezmény, vagyis a miniszterelnök saját magát sodorhatja veszélybe, miután azzal az ellenséggel állapodott meg a tűzszünetben, amelyet el akart söpörni a föld színéről.
Melanie Phillips vészjóslónak tartja, hogy a végrehajtás nagyon elhúzódik, így a Hamász meghatározatlan időn keresztül fegyverként vetheti be a túszok elengedését. Kevés izraeli reménykedik, hogy nagy részük visszatér.
Azon kívül most 33 fogoly nyeri vissza szabadságát, cserében viszont a zsidó állam csaknem 2 ezer palesztin előtt nyitja ki a börtön kapuját. Olyanok vannak köztük, akik izraelieket öltek meg, és akik közül nem kevesen azt ígérik, hogy ott folytatják, ahol abbahagyták. A terrorcsoport emellett újraszervezheti saját magát, megerősítheti az ellenőrzést Gáza fölött. Ezért elterjedt a vélemény Izraelben, hogy elvesztették a háborút.
Vagyis a korábbi hibák ismétlődtek meg, de biztosra lehet venni, hogy a kormányfő azért ment bele a szerződésbe, mert Trump visszautasíthatatlan ajánlatot tett neki. Az elnök eredményt akart még a beiktatása előtt, nehogy a térség beárnyékolja az ünnepséget.
Az izraeli társadalom most azt várja tőle, hogy segít végleg megverni a gerillákat, megsemmisíteni az iráni atomprogramot és biztosítani a békét. Az ország legnagyobb szabaduló művészének nem volt más választása, mint hogy belemenjen. Ám ily módon nyakán a kés, mert ha kudarcot vall a fegyvernyugvás, akkor neki annyi.
Ez esetben pont az adja meg neki a kegyelemdöfést, akit Netanjahu egykor az ország legnagyobb barátjaként méltatott a Fehér Házban.
Következő cikk: Végstádiumban a Vučić-Dačić-Pásztor-hatalom!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gondolat és (az USA) ereje
A Hamasz sikere - ez a harmadik rész -, hogy a palesztin ügy valóban felébredt a >
Új fejezet az EU és Koszovó kapcsolatában?
A Guardian vezércikke azt hangsúlyozza, hogy kaput nyithat Koszovó számára a Nyugat felé a most tartott >
Donald Trump Amerikája, avagy na, ez jól kezdődik…
Külföldön is van ellenszél. Dánia nem adja el Grönlandot Trumpnak. Mexikó karakán elnöke ellent mer mondani. >
A „Patrióták”, Madridban új Reconquistára hívtak fel
Amivel arra utaltak, hogy a katolikus királyok, „bátor lovagok” Európa megmentésére egykor kiűzték az iszlámot. A >
Szerbiában és Szlovákiában az európai értékeket védik a felvonulók
A két mozgalom nagyon sok hasonlóságot mutat, miközben mindenütt jönnek fel az oroszbarát erők. Így értékeli >
Führerprinzip
Ian Buruma attól tart, hogy Trump a következő 4 évben jóvátehetetlen károkat okoz az amerikai demokráciának. >
Európa illiberális erős emberei a közelégedetlenség vulkánjának tetején ülnek
Ezt a következtetést vonja le Tony Barber A Financial Timesban a szerb elnök szorult helyzetéből. Mert >
Jalta-szag van a levegőben
Nagyon úgy néz ki, hogy ezúttal, 80 évvel az eredeti konferencia után, két nagyhatalom: a putyini >
„Megbuktatási tervek”, „becstelen színház” – miért veszíti el az idegeit Putyin barátja, Fico
Úgy tűnik, hogy elveszti az idegeit az oroszbarát szlovák kormányfő, aki most már puccsot és hazug >
Trump vámjai a lehető legnagyobb szerencsétlenség a világgazdaság és az USA számára
Trump gazdasági tanácsadói, akik tudják, mennyire irracionális ez a politika, legjobb esetben megpróbálják majd tárgyalások útján >
A szerb állami tévé váratlanul stratégiát váltott
Most már nem csupán pár szóban, hanem részletesen számol be a hatalmas tiltakozó hullámról. Vučić most >
A magyarok egyszerűen alkalmatlanok a tömeges ellenállásra?
Ezt a képet a csütörtökön, Szerbia budapesti nagykövetsége előtt készítettem. Az Orbán szerb haverja elleni hatalmas >