Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
A szélsőjobb nem jut tényleges hatalomhoz Európában, de képes lesz befolyásolni a döntéshozókat
Cas Mudde a Guardianban legalábbis erre számít. A Georgia-i Egyetem politológusa szerint a politikai paletta jobboldala azért nem képes beváltani a közvélemény kutatások alapján jelentkező reményeket, mert ellentétek szabdalják szét. Ezért lehet, hogy csupán pirrhuszi győzelmet arat. Hiszen nem tud közös nevezőre jutni a Meloni-féle ECR, illetve a Le Pen vezette ID és akkor még nem beszéltünk a Fideszről, amely egyetlen frakcióhoz sem tartozik Strasbourgban. Ugyanakkor javarészt csupán illúzió a von der Leyen által szorgalmazott cordon sanitaire, mivel az csak a szélsőséges Identitás és Demokráciára vonatkozik, a „jobboldali” Konzervatívokra és Reformerekre nem Az Európai Külkapcsolati Tanács azt jósolja, hogy marad a néppárti-szocialista-liberális többség. Az EPP elvileg úgy is döntő befolyáshoz juthatna, hogy összeáll az egyesült szélsőjobbal, ami nem lenne könnyű, de arra mindenképpen jó, hogy a kereszténydemokraták revolverezzék vele a másik két, hagyományos szövetségesüket. Olyan kérdésekben, mint a környezetvédelem, valamint a bevándorlás. Arra lehet számítani, hogy a Fidesz belép az ECR-be, ám az ötlet éles elutasításba ütközött a többi közt a cseh kormánypárt, az ODS, valamint a Svéddemokraták részéről Orbán oroszpártisága miatt. Viszont az Európai Parlamentben az új erőközpont a Néppárt jobboldala lesz, amely a klíma, a gender és a migráció kapcsán igyekszik még inkább jobb felé tolni a szocialistákat és a szabadelvűeket. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
BBC
Európában már jó ideje nem látni olyan jelentős vezetőket a baloldalon, mint Blair, Schröder vagy Mitterrand volt. Ha szóba kerül, hogy ki irányítja a földrészt, inkább Orbánra, Melonira és Le Penre gondolunk. Ezt Marc Lazar, a párizsi Science Po professzora fejtette ki, hozzátéve, hogy rossz állapotban van a baloldal, mert már a 90-es évek vége óta megy lefelé.
A távozó EP-ben ugyan a 2. legnagyobb frakciót alkotja, de jó, ha ezúttal nem veszít mandátumokat. A szocialisták Strasbourgban nemrégiben kirukkoltak egy jó programmal, de sokak számára már túl későn.
Annak kapcsán kérdezték a szakértőt, hogy küszködik az európai középbal, mármint hogy feltartóztassa az egyre erősödő jobboldalt. A spanyol miniszterelnök ezt úgy fogalmazta meg, hogy Európa lelke a tét. Ugyanis valahogy meg kell fékezni a látszólag feltartóztathatatlan jobboldalt, illetve annak szélsőjobbos változatát. A baloldal csupán 4 államban van kormányon, és baljósak a következő négy nap kilátásai.
Pawel Zerka, az Európai Külkapcsolati Tanács elemzője azt mondja, hogy a baloldal az utóbbi években eltávolodott a hagyományos, szocialista eszméktől és már túlságosan is hasonlít a középjobbra. Ám mivel jön fel a szélsőjobb, a szocialisták felkaroltak olyan témákat, mint a gender, az LMBT-jogok, valamint a zöld politika, ami bejött a fiatal városlakóknál, ám a munkáscsaládoknál már nem annyira. Így most sok országban a gazdag, haladó elit képviselőjének tartják őket.
EUobserver
Erősen nehezményezi az európai szocialisták két vezetője, hogy a Néppárt szélsőjobbos fundamentalistákkal flörtöl. A spanyol Iratxe Garcia Pérez, az S&D-frakció elnöke, illetve a luxemburgi Nicolas Schmit, a baloldal választási listavezetője, a Bizottság szociális jogokért felelős tagja úgy véli, hogy az EU-polgároknak mától négy napon át azt kell eldönteniük: demokráciát, szabadságot, szolidaritást, társadalmi és gazdasági haladást, továbbá jólétet akarnak-e, vagy inkább mindennek az ellenkezője mellett teszik le a garast.
A szélsőjobboldal megtanulta, miként mutatkozzon az eddiginél szalonképesebbnek. Ügyesen próbálja belülről aláásni az Uniót. És a hagyományos konzervatívok nem maradtak immunisak e politikával szemben. De a veszélyek továbbra is fennállnak: Oroszország változatlanul fenyegeti a kontinens biztonságát és integritását. Ártatlanok halnak meg a szélsőjobbos izraeli kormány és a Hamász viszályában.
Támadás alatt áll a jogállam. Még rosszabbra fordul a klímaváltozás. Sok európai küszködik a megélhetési költségekkel, szenved a diszkriminációtól, a kirekesztéstől és a szegénységtől. A szélsőjobbot nem izgatják ezek a kérdések, csak a fantáziában létező nemzeti identitásra összpontosít, ahol a migránsok bűnbakok, a már jól ismert nacionalista forgatókönyv alapján.
De nem szabad, hogy az EU gyenge legyen, mert ha kulcskérdésekben meghátrál, akkor több évtizedes hanyatlás vár rá. A vége pedig az, hogy felbomlik és geopolitikai jelentősége megszűnik.
Hatékonyabban kell kiállnia a demokráciáért a külső és belső fenyegetésekkel szemben. Azaz sosem szabad kompromisszumot kötnie, amikor a tét a jogállam. Továbbá meg kell szerveznie a földrész védelmét. Mindezt a következő öt évben kell elérni, mert lehet, hogy utána nem lesz újabb esély. Azaz a mostani választáson minden eddiginél inkább az forog kockán: milyen jövőt szeretnénk magunknak.
FT
A nacionalizmus a világrendet fenyegeti, mert jön az erősödő idegengyűlölet és tekintélyelvűség időszaka – figyelmeztet Martin Wolf, a lap fő gazdasági szemleírója. Az már önmagában sokat elárul, ha a Nyugat szuperhatalmánál ismét megszerzi a hatalmat Trump.
A hidegháború vége után úgy nézett ki, hogy Amerika kivonulhat Európából, de az ukrajnai háború megmutatta, hogy ez lehetetlen, Washingtonnak jó 100 év után is szavatolnia kell a kontinens biztonságát. Az USA egyúttal mind nagyobb veszélynek tekinti Kínát, amely erős erkölcsi és gyakorlati támogatást ad az oroszoknak.
Ha összeomlana az amerikai védőernyő, annak messzire ható következményei lennének. Kína felbátorodna Tajvan ügyében. Egy sor ázsiai ország megpróbálna közelebb kerülni Pekinghez.
Az EU is bajban van – a saját nacionalistái és autokratái miatt. És ha csak arra gondolunk, mekkora grimbuszt okozott Orbán Putyin-barátsága, akkor a kilátások sötétek. Az orosz államfő a békés európai rend egyértelmű ellensége. Hogy a kínaiak beálltak mögé, az vízválasztó.
De minél inkább igyekszik az öreg földrész védekezni a kínai versennyel szemben, annál inkább össze kell fognia. Ám Trump, illetve európai utánzóinak nacionalizmusa szinte lehetetlenné tenné az együttműködést. Viszont Pekinggel mindenképpen kooperálni kell az éghajlatváltozás megakadályozására.
A legfőbb azonban az, hogy a Nyugat fennmaradjon liberális demokráciák szövetségeként. Ez erkölcsi és gyakorlati szükségszerűség. Ha a tekintélyelvű nacionalizmus megsemmisíti, a demokráciák elvesztették a harcot.
Die Welt
Nem sok jót ígér Ukrajna számára, amit Trump egyik korábbi biztonsági tanácsadója mondott, az ugyanis úgy hangzik: az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy továbbra is Kijev első számú hadiszállítója legyen. Elbridge Colby, aki a korábbi elnök választási sikere esetén ismét magas tisztségre számíthat a kormányzatban, azzal indokolta a véleményét, hogy az USA-nak korlátozottak az erőforrásai, ezért a nagyobb veszélyre, Kínára kell összpontosítania.
Annál is inkább, mert Ázsia a világ legnagyobb piaca, és mivel Peking előbb regionális, majd világhatalom kíván lenni. Ez ijesztő, Oroszország egészen más szintet jelent. Ennélfogva Németországnak az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell vállalnia az európai biztonság fenntartásában, bár jelenleg sokkal többet költ társadalmi juttatásokra, mint a védelemre.
Hozzátette, hogy Biden valóságos veszélyt jelent az öreg kontinens számára, mert azt hamis biztonságérzetbe ringatja. Pedig alatta robbant ki a földrészen az utóbbi 75 év legnagyobb háborúja és az nem áll jól ukrán szemszögből. Bírálta, hogy az elnök korlátozottan ugyan, de engedélyezte amerikai fegyverek felhasználását oroszországi célpontok ellen, mivel az szerinte burkoltan a viszály súlyosbodását eredményezheti.
Úgy értékelte, hogy bármennyire is gyalázatos tett volt az agresszió, az Egyesült Államoknak nem áll érdekében közvetlenül beavatkozni. De ez nem jelenti azt, hogy egyedül kell hagyni az országot, hanem hogy Európának többet kell tennie érte.
A szakértő ugyanakkor kijelentette, hogy bármit is mondott ez ügyben elnöksége során Trump, tiszteletben kell tartani a NATO-ban a kötelező segítségnyújtás elvét. De annak konkrét formája a körülményektől függ. Nem terjed ki például arra, hogy Washington egész egységeket küldjön. Viszont Európának azt kell csinálnia, mint a lengyeleknek, akik már a GDP 4 %-át fordítják katonai célokra és megerősítik a keleti határt. Ez a legjobb alap az Észak-Atlanti Szövetség fennmaradásához.
Washington Post
A vezércikk úgy értékeli, hogy az indiai választáson a szavazópolgárok úgy foglaltak állást: nem kérnek az autokráciából. Pedig Modi megállíthatatlannak tűnt, de a többség beintett a hindu nacionalista pártnak. A kormányfő a tekintélyelvűség és az etnikai-vallási gyűlölet keverékével akarta uralni a politikát, de hogy felsült vele, az azt támasztja alá, hogy az országban a demokrácia sokkal jobb állapotban van, mint ahogy azt bárki feltételezte.
A legfőbb következmény, hogy a Dzsanata Párt nem lesz kizárólagos hatalmi központ a következő öt évben. Nem kap szabad kezet a civil társadalom további elnyomásához, az ellenzéki vezetők bebörtönzéséhez, a demokratikus intézmények megszállásához, a muzulmánok üldözéséhez. Vagyis több lesz a fék és ellensúly.
Ez mindenképpen kedvező, amikor a világ a demokráciák visszaszorulásától szenved, ráadásul 640 millióan nyilvánították ki akaratukat. Ez olyan jelentőségű, mint hogy a lengyelek kipaterolták a hatalomból a PiS-t.
Az eddigi kormánypárt 63 helyet vesztett és csak 240 mandátuma lesz az 543 fős alsóházban. Az embereknek elegük volt a munkanélküliségből, az inflációból és az egyenlőtlenségből, habár a gazdaság nő. Továbbá féltek attól, hogy az abszolút uralom birtokában Modi átírja az alkotmányt és egyes rétegeket megfoszt a jogaitól. Már idáig egész személyi kultuszt épített ki.
A közösségi média futószalagon uszított a muzulmánok ellen, grasszált a csőcselék, egyébiránt keresztényeket is meglincseltek. Ám hogy ez ne így legyen a továbbiakban, ahhoz az kell, hogy működjön a civil társadalom, megfelelő intézmények jöjjenek létre és terjedjen a tolerancia.
Nem tudni, a miniszterelnök miként reagál és folytatja-e a hindu nacionalista uszítást. De egyelőre legalábbis sokan szembeszálltak a legrosszabb túlkapásaival, és azon vannak, hogy Indiát visszatérítsék a demokrácia legjobb válfajához, amelyben virágzik a verseny.
Következő cikk: A szolgapárt menetelése a szakadék felé
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora
A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >