2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (97.)

Zoli, a mesemondó

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (97.)

Gyerekkoromban hallgattam utoljára ilyen izgalmas mesét, mint múlt szombaton, amikor teljesen véletlenül, ami nem létezik, mert véletlenek nincsenek, összefutottam Zolival. Tudhatják, hogy hol történt ez, de ha mégsem, akkor majd a hozzászólás rovatban megírom annak, akit érdekel, mert még a végén le se tagadhatom, hogy fizetett bérence vagyok kedvenc kocsmámnak a faluban.

Lehet már vagy tizenöt éve, hogy nem láttuk egymást. Utoljára Budapesten futottunk össze, egy munkanapon, és akkor ő ajánlotta fel, hogy elvisz a pályaudvarra a saját Alfájával, ne törjem össze magam a főváros kínos tömegközlekedésében. Büszkén ültetett be az új autójába, és tett is egy-két célzott megjegyzést közös múltunkkal kapcsolatosan, amikor még én fuvaroztam őt diákként, de mivel tudtam, hogy jó szándékú fiatalról van szó, aki ezzel a gesztussal is csak azt szerette volna tudtomra adni, vitte már valamire az életben, elfogadtam élcelődését és a felajánlott fuvart. Azóta, hogy az állomásnál elköszöntem tőle, nem láttam. Hallani hallottam felőle másoktól, hogyan boldogul az életben, de én szeretem az eredeti, szembe babám, ha szeretsz, változatokat. Amikor látókörömben megjelent egzotikus szépségű feleségével és délceg, tizenéves fiával, már sejtettem, különös este elé nézünk. Aminának, aki palesztin-származású, én is úgy mutatkoztam be, mint testvére, csak egy kicsit közelebbről elvándorolt, állandóan útközben élő, ha más nem, rokonlélek.

Kiderült hamar, hogy az egyetemen már ismerték egymást, ahol mindketten művészettörténelmet tanultak, de csak később jött a szerelem, de annál nagyobb és váratlan érzelmi vihar gyanánt, ami végül házasságban pihent el, két fiú utódot biztosítva a szándékok komolyságát megpecsételendő.

Már akkor komoly gondban voltam, amikor tanítottam Zolit, hogy átadva neki a katedrát, esetleg a fizetésem egy részét is a zsebébe nyomjam-e? Ez olyan természetes folyamat volt abban az időben, ahogyan a Föld forgott saját tengelye körül, és keringett a Nap körül, mondaná a kis Csimi. De ebben az osztályban akadt egy másik is, akiről már írtam, aki legalább annyit követelt magának, mint ő, így a végén még éhen halok. Tőlük valóban nem lehetett szóhoz jutni. Most is csak egy kérdést tettem fel neki, igaz egy összetettebbet:

„Hogyan alakult az életed, amikor felkerültél Pestre, és később megnyitottad a Marximot?”

Zoli hozzáfogott a történet alapos taglalásához, ami durva számítások szerint is, több mint öt óra hosszáig tartott, hangosabb zenélés közepette, amit most legszívesebben kihagytunk volna. Egyszer még a diktafonomért is kiszaladtam, mert ezt hitelesen meg kell örökíteni az utókornak, de hamar rájöttem, ilyen hangzavarban ez sem segít. Megígértettem vele, hogy legközelebb ismét tollba mondja az egészet, mert ahogyan ő mesélni tud, nem hiszem, hogy akad párja hetedhét ország határain belül. Nem is értem, miért nem ment színművészeti főiskolára?

„Az egész úgy kezdődött, hogy én még a nyolcvanas évek közepén felkerültem Pestre, mert itt már éreztem, hogy hamarosan nagyon büdös lesz. De nem ám, akárhogy? Horvátországon keresztül. Eszéken élt egy rokonom, aki…” A végén több behívó várta horvát és szerb részről is, hogy háborúzzon magával, ha már ilyen jól kifundálta az angolos lelépését.

„Volt egy zugügyvédem, Dr. Ötker, akit havi fixben fizettem, hogy a cég ügyeit intézze” – fogott hozzá a Marxim rövid történetéhez. Milyen lenne a hosszabb, vagy a hosszú változat, még nem tudom? De magamnak ígérem, utána járok.

Amíg hallgattam harmadmagammal a mesemondót (néha még többen is, mert közben megjött Zsuzska, aki vele tanulta a művészettörténelmet, majd Nóri, akit Svédországba vitt a bácskai vihar, és most éppen hazalátogatott), végig az járt a fejemben, hogy ebből az egészből egy kitűnő forgatókönyvet lehetne írni, és azonnal megfilmesíteni.

A történet „végéről”, a beígért hitel felvételéről, valami oknál fogva én éppen lemaradtam, ezért később még azt újra elmeséltettem vele.

Előkerült itt a cikk, melyet saját szememmel olvastam a Playboy hasábjain, hogy a napokban megnyílt Budapesten a kommunista jelképeket eredeti ötletként felhasználó „kocsma”. Nagyon gyorsan a pesti ellenzéki értelmiség kedvenc helyévé vált. Beszámolt erről az eseményről minden valamire való nyugati média.

„Még a New York Times is?” – szegeztem neki váratlanul a kérdést.

„Ez külön történetet érdemel, de röviden erről csak annyit, hogy csörög a vezetékes telefon az akkori albérletemben. Valami újságíró ürge keres, hogy már egy órája vár rám a kocsmában, és szeretne velem egy interjút készíteni a Times hétvégi mellékletébe, ami Magyarországról szól. Kérdezem a fickót, nem lehetne ezt holnap lerendezni, most nem érek rá, nincs nagy kedvem visszamenni. Mondja, hogy neki még egy órája maradt lapzártáig, vagy azonnal egy taxiba vágom magam, és rohanok, vagy lőttek az egésznek. Volt választásom? A melléklet címoldalán pózolok a kocsmával a háttérben.”

Nekem is eltartott néhány óráig, amíg megpróbáltam benyomásaim erről a rendkívüli találkozásról megfogalmazni, és tudom, hogy még töredékét sem adtam vissza a mesélő ember történetének, színes hangulatának, de had idézzek egy hallgatót, történetesen az öcsémet, aki nem ismerte Zolit:

„Én még ilyen emberrel nem találkoztam, pedig nem ma másztam le én sem a falvédőről, ahogyan te szoktad mondogatni, aki egy ilyen témából a beszélt anyanyelvünk minden szépségét képes kihozni.”

2011. május 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A világ a tekintélyelvűség és a demokrácia csatáját vívja

A kimenetel nyitott, de az már biztos, hogy még nem lehet megpecsételtnek tekinteni a liberális modell >

Tovább

Rossz vicc...

... hogy az a valaki lenne illetékes a nyugat-balkáni országok, így Macedónia felvételének előkészítésében, akit felelősség >

Tovább

Ismét szégyenpadon az Orbán-kormány

Magyarországnak először kellett az EU színe elé járulnia az alapértékek megsértésének vádja miatt, a tegnapi meghallgatás >

Tovább

Trump aláássa a gazdasági és politikai szabadságot

Félő, hogy fenyegetések és a kirohanások hatására más ágazatokban is gyökeret ver a félelem. A Facebook >

Tovább

Félő, hogy Orbán Johnson kedvéért vétózni fog

Brüsszeli illetékesek, akik nagymértékben pártolják a halasztást, bizalmasan elismerik, hogy nemigen tudnak mit tenni, ha a >

Tovább

Tort ülnek a nacionalisták a Balkánon

A Grazi Egyetem Délkelet-Európa Tanszékének vezetője úgy véli, hogy Trócsányi jelölése azt mutatja: von der Leyen >

Tovább

Az EU Orbán alá tolja az illiberális szervezkedést

Nincs komoly esély arra, hogy Orbán embere a ciklus végére elérje, hogy ezeket a balkáni országokat >

Tovább

Az USA a SZER-rel megdorgálja Orbánt

Magyar részről hivatalosan még nem nyilatkoztak az elképzelésről, de úgy tudni, hogy Cornstein budapesti nagykövet próbált >

Tovább

Washingtonnak meg kell szólalnia

A világ most fordulóponthoz érkezett és az USÁ-nak ismét el kell döntenie, hogy felemeli-e hangját, továbbá >

Tovább

Futás a halottak között

Bizony szükség van a testmozgásra, ezért az ötletes elképzelést nincs okunk kritizálni. Inspiráló és lélekemelő, az >

Tovább

NYT: A SZER májusban újrakezdi

A budapesti amerikai nagykövet igyekezett bagatellizálni a döntést, hogy újra Magyarországra települ a rádió. Illetékesek szerint >

Tovább

Fischer: Magyarországon sosem lesz demokrácia

Magyarország mindig is feudális állam volt, a liberalizmus nem tudott gyökeret verni. A hatalmat például úgy >

Tovább