Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Újabb fenyegetés jelenik meg Ukrajna látóhatárán: Donald Trump
Az újabb elnökségre pályázó politikus ugyanis a jelek szerint szívesen lepaktálna Putyinnal és kilépne abból a küzdelemből, amelyet meg kell nyernie a szabad világnak. Márpedig a republikánusok elnökjelöltségének várományosa afelé araszol, hogy sorsukra hagyja az ukránokat. A robbantás következményei a világ egyik éléskosarát érintik. A következmények szerteágazóak, a Vöröskereszt például jelezte, hogy kénytelen leállni az aknakutatással. Hogy ki lehet a tettes, annak megállapítására érdemes figyelembe venni, amit a neves történész, Timothy Snyder mondott: az oroszoknak megvolt hozzá az eszközük, mert azt a részt ők ellenőrizték. Meg az okuk is, mert be vannak ijedve az ellenoffenzíva miatt. Azon kívül az ilyesmitől eddig sem riadtak vissza. Folyamatosan támadták a polgári infrastruktúrát az elmúlt 15 hónapban, miközben nyíltan hazudtak, illetve dezinformáltak. Most pedig lőtték a mentőegységeket, amelyek ki akarták vinni az embereket az elárasztott földekről. És most mindehhez még megjelent a színen Trump, Putyin nagy barátja, aki szerint le kellene állítani Kijev számára a katonai támogatást. És mivel a maga képére formálta át pártját, félő, hogy véleményét a republikánusok is felkarolják. Azaz csak még nagyobb lesz a jövő novemberi választás tétje, már túl azon, hogy mi lesz az amerikai demokráciával. Ukrajna a túlélésért, valamint azért küzd, hogy a szabadság győzzön, az agresszió viszont mindenképpen alulmaradjon. Szüksége van az Egyesült Államokra, ehhez elengedhetetlenül szükség van arra, hogy Trump ne költözhessen be ismét a Fehér Házba. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
New York Times
A vezércikk azt emeli ki, hogy Trump kényszerhelyzetbe hozta az igazságügyi tárcát, így annak nem maradt más választása, mint hogy perbe fogja az előző elnököt. Nehéz eltúlozni a vádemelés súlyos voltát, hiszen a Fehér Ház eddigi lakói közül eddig senkit sem vádoltak meg a törvények megszegésével. A tárca szerint összesen a politikus 37 pontban sértette meg a jogot, amelynek védelmére annak idején felesküdött. A lényeg: hogy tudatosan nemzetbiztonsági iratokat tartott magánál.
Az összbüntetés 420 év lehet. A nemzet azzal szembesül, hogy rács mögött végezheti egy volt elnök, miközben újra harcba száll a posztért. Ő és hívei megpróbálják politikai szándékra visszavezetni a vádakat, de a bizonyítékok folytán az Igazságügyi Minisztériumnak lépnie kellett. Annál is inkább, mert úgy tudni, hogy a papírokat ráadásul mutogatta vidéki klubjában több látogatónak és vazallusainak. Pl. azt, amely hírek szerint az Irán elleni támadást lehetőségét elemezte.
Tudta, hogy nincs joga ilyen dokumentumokhoz, ám macska-egér harcot űzött az FBI-jal és más szövetségi hatóságokkal. Majd hamis nyilatkozat kiadására utasította az ügyvédjeit. Ezáltal megint csak egyértelművé tette, hogy megveti a jogállamot, nem érdekli a nemzetbiztonság, továbbá gúnyt űz a saját esküjéből, miszerint megvédi az alkotmányt.
A döbbenetes csak az, hogy az égvilágon semmi szüksége nem volt rá. Ha időben visszaküldi az aktákat, az egész már rég el van boronálva. Viszont hogy vádaskodik, az aláássa az igazságszolgáltatás iránti közbizalmat, noha az illetékes szervek két éven át igen alaposan vizsgálódtak, mielőtt most kirukkoltak a verdikttel.
Sokatmondó, amit Trump saját egykori igazságügyi minisztere mondott: amit az elnök tett, arra nincs mentség. Muszáj felelősségre vonni, mert senki sem állhat a törvény fölött. Ha nem így történne, az növelné az esélyét, hogy politikusok a jövőben is visszaélnek a hatalommal.
Neue Zürcher Zeitung
Nagy bajban van a volt amerikai elnök, mert a korábbi bírósági ügyek eltörpülnek amellett, amekkora veszélyt az jelent rá nézve, hogy vádat emeltek ellene államtitkokat jelentő papírok eltulajdonítása miatt. Merthogy itt a nemzetbiztonságról van szó, ami politikailag sokkal jelentősebb, mint az, hogy Trumpot elmarasztalták, miután hallgatási pénzt fizetett egy volt pornószínésznőnek, illetve szexuálisan molesztált egy újságírónőt. Most ugyanis nem üzlet-, illetve magánemberként kerül a bíróság elé.
Ezt írja kommentárjában Meret Baumann, aki korábban Kelet-Európával foglalkozott és a magyar helyzet egészen kiváló szakértőjének számított. Rámutat, hogy a bizonyítékok a jelek szerint igencsak nyomósnak tűnnek, vagyis egyértelműnek látszik, hogy a politikus a hatóságok sürgetésére ellenére sem adott vissza igen-igen bizalmas dokumentumokat.
Az eltussolás és az igazságszolgáltatás akadályozása még súlyosabb, mint az, hogy magánál tartotta az iratokat. Idáig azonban sikerült neki, hogy úgy tüntesse fel: ellenfelei politikai szándékból akarják kicsinálni. Az ítélet még nagyon messze van, de az amerikaiak többségének már elege van az állandó drámából Trump körül.
Guardian
A levegőbe repített kahovkai gát után újabb fenyegetés jelenik meg Ukrajna látóhatárán: Donald Trump. Az újabb elnökségre pályázó politikus ugyanis a jelek szerint szívesen lepaktálna Putyinnal és kilépne abból a küzdelemből, amelyet meg kell nyernie a szabad világnak. Márpedig a republikánusok elnökjelöltségének várományosa afelé araszol, hogy sorsukra hagyja az ukránokat.
A robbantás következményei a világ egyik éléskosarát érintik. A következmények szerteágazóak, a Vöröskereszt például jelezte, hogy kénytelen leállni az aknakutatással. Hogy ki lehet a tettes, annak megállapítására érdemes figyelembe venni, amit a neves történész, Timothy Snyder mondott: az oroszoknak megvolt hozzá az eszközük, mert azt a részt ők ellenőrizték. Meg az okuk is, mert be vannak ijedve az ellenoffenzíva miatt.
Azon kívül az ilyesmitől eddig sem riadtak vissza. Folyamatosan támadták a polgári infrastruktúrát az elmúlt 15 hónapban, miközben nyíltan hazudtak, illetve dezinformáltak. Most pedig lőtték a mentőegységeket, amelyek ki akarták vinni az embereket az elárasztott földekről.
És most mindehhez még megjelent a színen Trump, Putyin nagy barátja, aki szerint le kellene állítani Kijev számára a katonai támogatást. És mivel a maga képére formálta át pártját, félő, hogy véleményét a republikánusok is felkarolják. Azaz csak még nagyobb lesz a jövő novemberi választás tétje, már túl azon, hogy mi lesz az amerikai demokráciával.
Ukrajna a túlélésért, valamint azért küzd, hogy a szabadság győzzön, az agresszió viszont mindenképpen alulmaradjon. Szüksége van az Egyesült Államokra, ehhez elengedhetetlenül szükség van arra, hogy Trump ne költözhessen be ismét a Fehér Házba.
Yahoo/Bloomberg
Az EU meghozná az új, immár 11. szankciós csomagot, amelynek legfőbb rendeltetése az lenne, hogy bezárja a kiskapukat, és meggátolja a korábbi büntető intézkedések kijátszását, csak éppen egyes államok részéről nem látni fene nagy elszántságot. A cél tehát az volna, hogy Moszkva ne jusson 3. országokon, így az Emirátusokon, Örményországon, Kazahsztánon és más közép-ázsiai köztársaságokon keresztül tiltott technológiához. Mert az a végén a harcmezőn köt ki.
Ám úgy tudni, hogy több kormány, beleértve a német és a francia vezetést is, igyekszik meggátolni a szigorítást, illetve korlátozni, hogy milyen termékekre vonatkozzon az új szabályozás – közölték bennfentes diplomaták. Az aggályuk az, hogy a végén nem lehet alkalmazni a mechanizmust, mert annyira felvizezik és nem lesz különösebb elrettentő ereje sem.
Közben Magyarország és Görögország ragaszkodik ahhoz, hogy az ukránok vegyék le érintett cégeiket a „háború nemzetközi támogatóinak” listájáról, noha annak semmi jogi vonatkozása nincs, egyedül a kipellengérezést szolgálja.
Die Welt
A konzervatív újság varsói tudósítója úgy értékeli, hogy Lengyelország elhasználta az ukrajnai szerepvállalás eredményeként kapott bónuszt, mert a kormány lábbal tipor nem csupán a hazai, hanem az uniós jogon is. Ez pedig az EU demokratikus alapját érinti, de Brüsszelnek megvan hozzá az eszköze, hogy védekezzen: a pénz.
A legújabb botrányt az a bizottság jelenti, amelyet hivatalosan az orosz befolyás kivizsgálására hoztak létre, ám amely a sötét sztálini idők kirakatpereire emlékeztet. Nem véletlenül hívják az ellenzői Lex Tusknak az új szabályt, mivel feladata, hogy hidegre tegye az ellenzék vezetőjét. Akit a testület elmarasztal, azt akár 10 évre is kizárhatják a közéletből.
Nagyon jól jönne a hatalomnak az őszi választás előtt. Nem véletlenül mondta azt a liberális varsói polgármester, hogy itt egy bolsevista törvényszékről van szó. A megítélést osztja Brüsszel, amely pedig sokszor nehézkes, ám most nem egészen két hét alatt úgy döntött: szerződésszegési eljárást indít.
A lépés láttán nagy a meglepetés vezető lengyel körökben. Nem gondolták, hogy ennyire gyors lesz a válasz. Ráadásul az Európai Bíróság éppen most marasztalta el az országot a sokat vitatott Fegyelmi Kamara miatt. Mindkettő arra utal, hogy Brüsszel nem kíván engedni, hiába szerepelt Varsó fényesen az ukrán viszályban.
Ily módon a PiS minden eddiginél messzebb van attól, hogy hozzájusson az uniós támogatásokhoz. De hát a Jog és Igazságosság nem volt hajlandó/képes konstruktív Európa-politikára, hát még arra, hogy rendezze a jogállami ellentéteket. A nyugati partnerek immár semmi okot nem látnak, hogy ne bírálják az országot. És igazuk is van. Mert ha elnézik a demokráciaellenes kilengéseket, akkor nemcsak egyes tagországok, hanem az ellenfelek sem veszik komolyan az EU-t.
Politico
A lengyel kormány nagy reményeket fűz az oroszellenes törvényhez, ám ezzel csak azt árulja el, hogy erősen nyugtalan az ősszel esedékes választás közeledtével. A jogszabály ugyanis erősen kockázatos, ám Kaczynski ily módon rátesz még egy lapáttal a dupla-vagy-semmit álláspontjára. Hiszen nem győzi hangsúlyozni, hogy az ellenzék győzelme Lengyelország végét jelentené.
Ezért most hazardírozik. Ám kivívta az USA és Brüsszel bírálatát is, és az újabb feszültség rárakódik a jogállami vitára. Ezáltal mind kevésbé valószínű a megbékélés. Kaczynski azt sugallja, hogy nem engedheti meg magának az urnáknál a vereséget. Az esélyeket mutatja, hogy közvélemény kutatások szerint a mérsékelt ellenzék, Tuskkal az élen, jobban áll, mint a nagyobbik kormánypárt. Vagyis a Jog és Igazságosság a létéért küzd, ez magyarázhatja, hogy minden eszközt bevethetőnek tart. Ám az említett törvény a jelek szerint visszafelé sült el.
FAZ
A német zöldek ugyan kézzel-lábbal tiltakoznak az EU menedékjogának reformjáról született előzetes megállapodás ellen, az újság egyik kiadója azonban helyesli, hogy a Scholz-kormány megszavazta a javaslatot, mert az alternatíva a káosz lett volna. Azt pedig a jövő árulja el, hogy mennyit ér a kompromisszum.
Berthold Kohler szerint a belügyminiszterek olyan kudarctól mentették meg a szervezetet, amely súlyos károkat okozott volna a 27-eknek. A migráció igen veszélyes helyzetet idézett elő, mert éket vert a közösségbe. A bevándorlók nagy többsége Németországba igyekszik, mivel az a befogadást hirdeti és gátlásai vannak a kitoloncolással.
Ezzel szemben Magyarország és Lengyelország mindent elkövet, a határkerítés megépítését is beleértve, hogy ne kelljen egyetlen menekültet sem átvennie. Ez lehet kőszívűnek, idegengyűlölőnek és a szolidaritással ellentétesnek nevezni. De meg is lehet érteni, már ha úgy vesszük, hogy a két ország nem akar magának olyan problémákat, amelyek a párhuzamos társadalom kialakulása miatt merülnének fel.
A menedékpolitika kudarca megnövelte a populisták és demagógok népszerűségét, márpedig ők általában az európai összefogás ellenfelei. Németországban a tiltakozók az AfD-hez csapódtak, de ez már csak így van, ha tényleges gondokat a szőnyeg alá söpörnek.
Ha nem jött volna létre a mostani egyezség, akkor a kérelmezőket még könyörtelenül visszazavarták volna az Unió külső határairól, illetve barátságosan továbbengedték volna őket észak felé. Ez pedig csak az AfD malmára hajtotta volna a vizet. Az egésznek Putyin örült volna a legjobban, mert beigazolva látná, hogy a migrációval destabilizálni lehet a Nyugatot.
Mellesleg nem csupán a magyar és a lengyel vezetés ágál a menekültek átvétele, illetve az ellen, hogy pénzzel váltsák meg, ha nem kérnek a migránsokból. De a többit majd meglátjuk a való életben.
Die Welt
A lap korábbi kiadója úgy véli, hogy az AfD igazából nem politikai párt, nem ideológia vezérli, felemelkedését annak köszönheti, hogy Németországban megoldatlan egy sor alapvető kérdés. Ám a jobboldali-populista pártok hasonló okok miatt Európában másutt is gyökeret eresztettek.
Thomas Schmid példaként említi az olaszokat, a spanyolokat, franciákat, osztrákokat, szlovákokat, hollandokat és svédeket, majd gyorsan hozzáteszi: ne is beszéljünk Magyarországról, valamint Lengyelországról. A németek viszont némi nagyképűséggel közelítenek saját országukban a jelenséghez. Úgy tesznek mintha csak ők vonták volna le a megfelelő tanulságokat a történelemből. És ezért védettek lennének a politikai ostobasággal szemben.
Az AfD a válságok haszonélvezőjeként már 18 %-nál jár a felmérésekben, fej fej mellett halad a szociáldemokratákkal. Nagyon közel van már a szélsőjobbhoz, de tévedés lenne szélsőségesnek minősíteni. Valójában nem politikai szerveződés, ezért nincsenek életképes gondolatai. Inkább a nosztalgia tartja életben: azok támogatják, akik visszakívánják a réges-régi, befelé forduló Németországot, amely kimarad a világpolitikából és megvédi határait.
Nem véletlen, hogy ennyi híve van keleten, mert ott az idősek közül sokan vágyakoznak az NDK temetői nyugalma, biztonsága után és ezt a fiatalok egy részébe is beleplántálták. Ettől persze tény, hogy a völkisch gondolkodásmód nagyon is eleven az egész országban. A németek 20-30 %-a többé-kevésbé antiszemita, csak idáig láthatatlan maradt.
Négyötödnek viszont semmi köze az AfD-hez. A háború azonban megváltoztatta a politikai időszámítást és így még bizonytalanabbnak látszik a jövő. Ez pedig jó időre megágyaz az AfD-nek.
Economist
A hír, miszerint Kína lehallgatóállomást kíván létesíteni Kubában, leginkább arra jó, hogy meglője a kapcsolatok rendezését Washington és Peking között. Pedig a titkos megállapodásról szóló sajtóértesülést mindenki cáfolta: a Fehér Ház, a Pentagon és a kubai kormány is. A törvényhozásban azonban a héják fel vannak háborodva, ily módon pedig megnehezül Biden törekvése, hogy ismét a legmagasabb szintre emeljék a kétoldalú párbeszédet.
Nem érthető, miért volna előnyös egy ilyen létesítmény az amerikai határtól mindössze 160 kilométerre, mert a kínaiaknak nincs rá szükségük. Amúgy viszont az USA is fenntart ilyeneket Kína közelében, nem beszélve az arrafelé szolgáló haditengerészeti és légierő egységek által végzett rendszeres felderítésről.
Persze arra jó volna, hogy Peking kövesse az elektromos kommunikációt, illetve a hajók és repülőgépek mozgását. És növelné az aggályokat a kínai katonai-hírszerzési jelenlét kiterjesztése miatt. Kuba pedig azért izgalmas, mert a 62-es rakétaválság majdnem atomviszályt idézett elő.
Ez a mostani ügy messze nem akkora jelentőségű, mint ami jó 60 éve történt. De benne rejlik a túlreagálás lehetősége, hiszen mekkora perpatvar lett abból, hogy az amerikaiak a februárban lelőttek a kínai műholdat, amelynek rendeltetéséről a két fél teljesen ellentétesen nyilatkozott. Viszont utána Blinken lemondta pekingi útját.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >