Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Orbán Viktor: A Kreml magyarországi helytartója
Egyáltalán nem tart egyenlő távolságot Kijevtől, illetve Moszkvától. Jóformán a Kreml helytartójaként lép fel az EU-ban. Az első naptól kezdve fékezi a szankciókat, ahol csak lehet, főleg az energiaszektorban. Más területeken egyáltalán nem ismer kompromisszumot. Így a mai napig akadályozza, hogy feketelistára kerüljön Kirill pátriárka. Putyin és Orbán szoros viszonyát nehéz nem észrevenni a keresztény-konzervatív ideológia alapján. Mindketten roppant hasonló nézeteket vallanak a illiberalizmusról. A kérdés csupán az: tényleg ez lett mára az 1989-es szabadságharcosból? Ivan Krasztevnek meggyőződése, hogy Orbán oly mértékben csalódott a Nyugatban, hogy az alapvetően befolyásolta nála politika liberális felfogását. Az emberi jogok, a hatalmi ágak megosztása, a sajtószabadság, mind-mind csak zavaró tényező számára, a hatalom megtartásának útjában áll. De mintha visszavezetné országát abba az „ázsiai zsákutcába”, amelyről Nagy Imre temetésén még azt hangoztatta, hogy ki kell jutni belőle. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Frankfurter Rundschau
A magyar kormányfő továbbra is igyekszik zárni a sorokat Moszkvával. Amit bemutat, azt lehetne akár pálfordulásnak is nevezni, hiszen Orbán messze nem így indult egykoron. A vékony diákból mára higgadt férfi lett. 60 éves, ebből 17 évet a hatalom élén töltött. Csak éppen közben a felismerhetetlenségig megváltozott.
Áprilisban a NATO főtitkára arról biztosította Kijevben az ukránokat, hogy a szervezetben a helyük. Ez nagyon emlékeztet az egykori, ifjú Orbánra. Ám ő most felháborodottan reagált Stoltenberg kijelentésére: „Micsoda?” - kérdezte. Aminek az üzenete: velem ugyan soha!
Másként nemigen lehet értelmezni, ha megnézzük, milyen a politikája az invázió óta. Egyáltalán nem tart egyenlő távolságot Kijevtől, illetve Moszkvától. Jóformán a Kreml helytartójaként lép fel az EU-ban. Az első naptól kezdve fékezi a szankciókat, ahol csak lehet, főleg az energiaszektorban.
Más területeken egyáltalán nem ismer kompromisszumot. Így a mai napig akadályozza, hogy feketelistára kerüljön Kirill pátriárka. Putyin és Orbán szoros viszonyát nehéz nem észrevenni a keresztény-konzervatív ideológia alapján. Mindketten roppant hasonló nézeteket vallanak a illiberalizmusról.
A kérdés csupán az: tényleg ez lett mára az 1989-es szabadságharcosból? Ivan Krasztevnek meggyőződése, hogy Orbán oly mértékben csalódott a Nyugatban, hogy az alapvetően befolyásolta nála politika liberális felfogását. Az emberi jogok, a hatalmi ágak megosztása, a sajtószabadság, mind-mind csak zavaró tényező számára, a hatalom megtartásának útjában áll. De mintha visszavezetné országát abba az „ázsiai zsákutcába”, amelyről Nagy Imre temetésén még azt hangoztatta, hogy ki kell jutni belőle.
EUobserver
Nem szabad megengedni, hogy Magyarország alig egy év múlva az EU soros elnöke legyen. Így foglal állást Samira Rafaela, holland EP-képviselő, a liberális frakció tagja, valamint szerzőtársa, Tom Theuns, a párizsi Science Po tanársegédje. A vendégkommentár lesújtónak minősíti a magyar demokrácia állapotát. Orbán Viktor az eltelt jó egy évtizedben módszeresen aláásta a jogállami elveket és intézményeket.
Azon dolgozik, hogy korlátozza a közösségi értékeket. Nem demokratikus államként azonban Magyarország alkalmatlan az elnöki poszt betöltésére. És itt két alapvető gond merül fel:
1. Érdekütközés. Sok évi habozás és megbékítés után végre kemény fellépést látni a demokrácia lebontása miatt. Működésbe lépett a feltételességi mechanizmus, milliárdokat tartanak vissza. Meg zajlik az eljárás a 7-es paragrafus alapján. Képtelenség volna, hogy ilyen helyzetben a magyar kormány elnökölne az üléseken, ahol éppen a magyar jogállam lepusztulása a téma. Az egész szervezet hitelessége kérdőjeleződne meg.
2. A Fidesz kihasználhatná a lehetőséget, hogy kulcsterületeken gátolja az európai együttműködést, lásd a menedékjogot és a migrációt. Mára tény, hogy a magyar vezetés alapvető döntéseket vétóz meg. És az elnökség csak növelni a mozgásterét.
Ki kételkedik abban, hogy Magyarország saját illiberális politikája előmozdítására lovagolná meg ezeket a lehetőségeket? Az autokrata erők egyben nagyobb lehetőséghez jutnának az Unióban.
De van megoldás, csak éppen a vonatkozó jogi eszközt még soha nem vetették be, mert idáig egyetlen nem demokratikus állam sem ácsingózott az elnökségre. Lásd, amit Meijers Bizottság ajánlott, hogy ti. a Tanács kimondhatná: nem vezetheti a közösséget olyan ország, amely ellen vizsgálat van folyamatban a 7-es cikkely alapján. De gyorsan és határozottan kell cselekedni, mert a szervezet alapértékeit fenyegeti a magyar elnökség. Valamint az intézmények integritását és a demokratikus felhatalmazást.
Libération
Az illiberalizmus plusz szélsőjobboldal antidemokratikus koktélt alkot – mutat rá elemzésében Serge July, a lap nagy tekintélyű alapítója. A cikk, amelyhez illusztrációként Orbán és Meloni fotóját mellékelték, váratlannak nevezi a spanyol miniszterelnök vereségét a helyi választásokon, hiszen a szocialisták gazdasági mérlege kifejezetten jó. A PSOE összezsugorodott. Hasonló jelenség ment végbe több más országban is a szociáldemokrácia kimúlásának előjátékaként.
A szélsőjobb a spanyoloknál is az ideológiának köszönhetően jött fel. Gyűlöli a jelent, elutasítja az individualizmust, nyomatja a szuverenitást és a globalizáció-ellenességet, cenzúrázza az erkölcsöket és visszatér a szent, újra megtalált rendhez. Ez így, együtt, hideg zuhany, ám egyben általános figyelmeztetés is.
Ez az irányzat már öt országban hatalomra jutott: a magyaroknál, lengyeleknél, letteknél, szlovákoknál és olaszoknál. A dánoknál, norvégoknál, finneknél a hatalom kapujában áll, illetve segíti a többséget.
Le Penről most mondta ki egy parlamenti vizsgálóbizottság, hogy Putyin szószólója. Ez ugyan rossz hír az RN-nek, a rossz hírt azonban rögtön háttérbe is szorítja a józannak mondott kormánypárti republikánus jobboldal (LR) háza táján uralkodó zűrzavar -- ez a jobboldali erő ugyanis épp mostanában teszi magáévá az illiberalizmus tanait. Az antiliberális doktrinát átvette minden populista-tekintélyelvű rezsim, amelynek Magyarország és Lengyelország az előfutára a földrészen. Lényege, hogy elsöpri a vélemények sokszínűségét.
Le Pen annak köszönhetően pályázik sikerrel a hatalomra, hogy a szélsőjobbos populizmusra váltott. Ugyanez történt Trump alatt a republikánusoknál is. A spanyoloknál bejön, hogy a szélsőséges Vox antifasisztaként és kommunistaellenesként hirdeti magát. A Mussolini börtönében megölt Gramsci írta: a régi világ meghal, az új csak lassan alakult ki és a kettő közti félhomályban megjelennek a szörnyek.
FAZ
Az Európai Bíróság kimondta, hogy Lengyelországban a bírósági reform reformja sem elfogadható. A PiS 2018-ban hívta életre a Legfelsőbb Bíróság mellett a Fegyelmi Kamarát, majd a hatalmas tiltakozás láttán egy évvel később átalakította, ám az EUB most arra jutott, hogy ez a lépés így sem elfogadható. Merthogy a testület pártatlansága változatlanul erősen kérdéses, arról nem beszélve, hogy a bírákat már akkor felelősségre lehet vonni, ha a közösségi jogot alkalmazzák. Mint ahogy akkor is, ha jogértelmezést kérnek a legfőbb európai bíróságtól.
Mivel Varsó ellenszegült, az Európai Bíróság két éve napi egymillió eurós bírságot szabott ki rá. Az összeg áprilisban megfelelődött, mert időközben feloszlott a Kamara. Ám ettől még maradtak kifogások. Viszont a mostani ítélet még jobban megnehezíti, hogy a lengyel vezetés hozzájusson a befagyasztott milliárdokhoz.
Reynders igazságügyi biztos kifejtette, hogy a verdikt fontos állomást jelent a független lengyel igazságszolgáltatás helyreállításához vezető úton. Egyben felszólította a Morawiecki-kabinetet, hogy teljes egészében hajtsa végre a döntést.
Daniel Freund, a német zöldek EP-képviselője úgy nyilatkozott, hogy a Bizottságnak további pénzbüntetést kell kezdeményeznie, mert a Jog és Igazságosság jottányit nem hajlandó eltérni az eddigi irányvonaltól. Azon kívül szerinte a magyarok után a lengyelek ellen is be kellene vetni a jogállami mechanizmust.
A német liberális európai törvényhozó, Moritz Körner úgy foglalt állást, hogy amíg a lengyel bírák nem tudnak önállóan működni, addig nem lehet teljes értékű demokratikus partnernek tekinteni az országot.
Süddeutsche Zeitung
36 milliárd euró múlik azon, hajlandó-e tiszteletben tartani Lengyelország a bíróságok függetlenségének elvét. Az EU számára azonban sokkal több forog kockán: a jogállami értékkánon, immár hatévi vita után is. Így értékeli az elemzés, hozzátéve, hogy az ellentétek még tovább éleződhetnek. Brüsszel számára a pénzen túl a szavahihetőség a tét, tehát hogy mennyire képes elfogadtatni a jogállami értékeket.
A lengyel kormány ezzel szemben a hatékony jogvédelmet próbálja aláásni, mivel a reform értelmében a lengyel bírák nem kérhetnének jogértelmezést az Európai Bíróságtól. Közben az erősen kifogásolt Fegyelmi Kamarát már feloszlatták, de az EUB-nak baja van egy másik testülettel is, amely szintén a Legfelsőbb Bíróság mellett jött létre.
Mivel a PiS nem hajlandó eleget tenni a legfőbb uniós ítélőszék határozatának, a büntetés összege már 500 millió fölé nőtt. A lengyel fél közben szeretné megkapni a koronaalap 36 milliárdját. De hogy mennyire hatékony a szankciós mechanizmus, az majd kiderül. Egy tekintetben azonban Lengyelország bizonyosan sokkal jobban áll, mint Magyarország: pl. a korrupció miatti lengyel jogsértések sokkal kevésbé érintik a közös költségvetést, márpedig ez alapfeltétel a két éve bevezetett fegyelmi eljáráshoz.
Washington Post
A lap egyik vezető elemzője azt tanácsolja, hogy Amerika törekedjen szoros viszonyra Lengyelországgal, de kezelje óvatosan a partnerét. Henry Olsen, akinek a populizmus és az amerikai konzervatív gondolkodás a szakterülete, nemrégiben egy hetet töltött Varsóban a lengyel külügy vendégeként. Még Morawiecki miniszterelnökkel is találkozott.
Úgy látja, hogy az Ukrajna melletti határozott kiállás és földrajzi elhelyezkedése folytán Lengyelország az USA egyik legfőbb szövetségese Európában, egyben döntő tényező az Oroszország feltartóztatását célzó NATO-stratégiában. Ha Ukrajna elesik, a lengyeleknek kellene megvédeniük több száz kilométernyi határt az agresszív ellenféllel szemben.
Ez az oka, hogy Varsó nem sajnálja a pénzt Kijev támogatására, továbbá hogy másfél millió menekültet fogadott be, és bődületes mértékben erősíti meg hadseregét. Ám Amerika mégis fenntartásokkal viszonyul hozzá, mert az ország belpolitikailag igen megosztott. A populista PiS olyan témákon lovagol, mint a nacionalizmus, a társadalmi jobboldaliság és a gazdasági növekedés. A vasárnapi tömegtüntetések mutatták, hogy fokozódnak az ellentétek.
Donald Tusk azt mondja, az orosz befolyás kivizsgálása címén alakuló bizottság az ellenzék elhallgattatására, illetve félreállítására szolgál és csak még közelebb viszi az országot Magyarországhoz, vagy akár Törökországhoz. Egyáltalán nem biztos, hogy a vesztes elfogadja az őszi választások kimenetelét.
Washington nem keveredhet bele a pártcsatározásokba. Bidennek egyértelművé kell tennie, hogy bármilyen szövetség is alakul, együttműködik vele. Amerikának és Lengyelországnak szüksége van egymásra. Az összefogásnak közös nemzeti érdekekre kell épülnie, és mentesnek kell lennie a pártpolitikától.
Süddeutsche Zeitung
A kommentár úgy látja a félmilliós vasárnapi lengyelországi tüntetések után, hogy az ellenzék kiszabadítja magát a hatalom szorításából. Hogy ennyien vettek részt a megmozdulásokon, arról nagy részben a PiS tehet. A hét persze egyébként is rosszul kezdődik a kormány számára: az Európai Bíróság már egymás után negyedszer marasztalta el az igazságügyi reform miatt. No, meg itt van még Tusk nagy sikere a demonstrációkkal.
A felvonulók között bizonyosan nem csupán a Polgári Platform hívei voltak ott, a plakátokról azt lehetett leolvasni, hogy a részvevőknek az ország állapotával van bajuk. Merthogy támadás éri a demokráciát. A hatalom persze igyekszik bagatellizálni a történteket. Pedig jelentős mértékben felszította az elégedetlenséget az új bizottság, amely bárkit maga elé idézhet orosz-barátság címén. Létrehozatala nem arra utal, hogy a Jog és Igazságosság az uniós jognak megfelelő bíráskodást akar. Miközben azért jönnek Brüsszelből a pénzek.
Viszont kiderült, hogy a felerősödött, gyűlölet-teli központi kampány képes egyesíteni az ellentábort. A választási hadjárattal amúgy az a baj, hogy túl sokat foglalkozik a múlttal, a szekértáborok gondolkodásmódja nyomja rá a bélyegét. Ugyanakkor nemigen terjed ki olyan, érdemi témákra, mint az infláció letörése, a képzés, az elfogadható egészségügy, illetve hogy mivel váltsák ki a szenet az energiaellátásban.
Az ellenzék idáig úgy küzdött, hogy háttal a falnak szorult. Itt az ideje, hogy a szavazópolgárokhoz forduljon, a most vasárnap a kezdetet jelentette.
Politico
A hosszú elemzés úgy látja, hogy Ausztria már Oroszország alpesi erődje lett. Nem szeretné, ha úgy látszana, hogy nyíltan támogatja Moszkvát, de azt is igyekszik elkerülni, hogy tartós károk keletkezzenek a kétoldalú kapcsolatokban, amelyek oly gyümölcsözően alakultak évtizedeken át. Nem Bécs az egyetlen, amely az agresszió előtt igen szorosra fonta a kétoldalú viszonyt, viszont nincs egyetlen sem, amely ennyire nehezen válna meg tőle (Magyarország meg sem próbálja).
A színfalak mögött a kereskedelmi együttműködés érintetlen, főleg az energia és a pénzügyek területén. Nehéz egyensúlyozó mutatvány kell hozzá. A nyugati partnerek sokáig lenyelték, de a háború emelte a tétet és az osztrákok hirtelen azt tapasztalták, hogy minden oldalról nyomás nehezedik rájuk. A bírálók azt hangsúlyozzák, hogy az osztrákok ugyan a katonai semlegességre hivatkoznak, ám valójában mélyen cinikus az elit, és hozzáállása az európai egységet veszélyezteti Ukrajna ügyében.
Egy bizottsági illetékes az EU lágy alsótestének nevezte Ausztriát, jelezve, hogy Moszkva az évek során sikeresen hatolt be az osztrák politika állásaiba. Az Unió már egyébként is küszködik az örök rosszfiú Orbánnal, miután az Putyinnal kokettál, ám tovább nehezíti a közös front kialakítását, hogy Bécs nem hajlandó radikálisan leválni az orosz piacról.
Brüsszel attól tart, hogy idővel – Magyarország és Ausztria után - máshová is továbbterjedhet a Kreml iránt türelmet tanúsító övezet, és így az oroszok sikerrel osztják meg a kontinenst. De az osztrákok számára a háború utáni idők azt a tanulságot hozták, hogy a semlegesség jó az üzletnek és a biztonságnak is. Az oroszok nem támadtak, viszont jött a gáz.
Bécs hagyományosan otthont ad az orosz oligarcháknak és apparátcsikoknak. De még fontosabb, hogy örömmel fogadja a Moszkvából érkező pénzt és befolyást, és ez az összes pártra vonatkozik. Ausztriában az oroszok számítanak a 2. legfontosabb befektetőnek a németek után. Az OMV vállalta, hogy 2040-ig évente 6 milliárd köbméter gázt vesz át.
Nyugati illetékesek már évekkel ezelőtt szóltak, hogy az osztrák biztonsági szolgálatba beépültek az oroszok. De Bécsben csak ígéretek hangzanak el a változtatásra. Hogy ez ne maradjon így, ahhoz legalább vitát kellene kezdeni a semlegességről, ám az szent és sérthetetlen.
Washington Post
A vezércikk szóvá teszi, hogy a német kancellár teljes fordulatot hirdetett a német katonapolitikában az orosz invázió után, ám mára elakadt a folyamat. Az ország ugyan most már igen fejlett haditechnikát szállít Ukrajnának, de a hadsereg fejlesztése javarészt leállt. Az igaz persze, hogy Scholz óriási lépéseket tett az energiafüggés csökkentésére, és feladta, hogy a gazdasági együttműködéssel próbálják meg megszelídíteni Moszkvát.
Ám meg kellene duplázni a katonai kiadásokat ahhoz, hogy azok mértéke elérje a GDP 2 %-t, ami nem valószínű. Már megint megy a szokásos vita, hogy ágyúra vagy vajra költsenek-e. Igen lassan halad a fegyveres erők korszerűsítése. Ez pedig a tehetetlenség receptje. A német félnek gyorsabban és bátrabban kell cselekednie a neoimperialista orosz agresszió miatt. Utóbbi ugyanis aligha csillapul, legyen bárki is a Kreml lakója.
New York Times
Paul Krugman azt írja szokásos blogjában, hogy a világ szeme most Ukrajnán van, mert a készülő ellenoffenzíva erkölcsi szempontból pont ugyanazt jelenti, mint az egykori normandiai partraszállás. Még akkor is, ha éppen 79 évvel ezelőtt sokkal egyértelműbbek voltak a viszonyok: a jó harcolt a gonosz ellen.
Ha az ukránok nyernek, ki fog derülni egy-két olyan dolog, ami nem tartozik a nemzet legfényesebb lapjaira. Hiszen nem tűnik el a korrupció. Azon kívül vannak neonáci erők. A demokrácia nem tökéletes, de létezik. Vele szemben Putyin rosszindulatú. A szabadság barátainak reménykedniük kell, hogy alulmarad.
Viszont Amerikában csak a kisebbség hajlandó mindaddig segíteni Kijevet, amíg az szükséges. Ehhez képest a jobboldalon, mondjuk úgy: a Tucker Carlson-féle szárny pontosan érti, miről szól a háború. Csak éppen a rossz fiúk oldalán áll. A republikánusok Putyin-barát vonulata régóta imádja a tekintélyelvű orosz rezsimet, az általa képviselt intoleranciát.
A tét óriási. Ha az ukrán támadás bejön, a demokrácia erői megerősödnek világszerte. Ha kudarcot vall, az mindenütt katasztrófával jár, így Amerikában is. Elapadhatnak a segélyszállítmányok, sokfelé meggyengül a jogállam, Putyin nyerhet. Bízzunk benne, hogy Ukrajna győz.
Következő cikk: A társadalmi traumákat kell gyógyítani
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >