Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Egyre gyakrabban szertefoszlanak a demokratikus remények az autokraták ellenében
Sőt a siker mérlege meglehetően szerény – írja Erich Frey, a Der Standard elemzője. Az okot abban találja meg, hogy egyrészt képesek tanulni a tekintélyuralom hatalmon lévő képviselői, másrészt pedig az ellenfelek hibákat követnek el. Az egyesült ellenzék Törökországban és előzőleg Magyarországon is azt hitte, hogy a rendszer melléfogásai győzelemhez segítik, de mindkettőnek csalódnia kellett. A jelek szerint hasonló sors vár az ősszel a lengyel liberális-polgári táborra is. Még rosszabbak a tapasztalatok olyan országokban, így Iránban, Belaruszban és Venezuelában, ahol a kormánynak még csak nem is kell adnia a demokratikus látszatra. De ott is nehéz megverni az autoriter vezetést, ahol legalább valamennyire szabadok a választások. Mert ha az ilyen rendszerek egyszer befészkelik magukat a hatalomba, akkor olyan viszonyokat alakítanak ki, hogy többé ne lehessen őket kiszorítani. Szájkosarat raknak a sajtóra, megszállják a bíróságokat, csuklóztatják az ellenzéket, agresszív nacionalizmussal és populista ígéretekkel megfelelő vonalra állítják rá a közvéleményt. Az orbáni illiberális demokrácia bohózatot csinál a választásokból. A szakértő hozzáteszi, hogy az USA gyengülő globális befolyása, valamint a Trump okozta tekintélyvesztés szintén világszerte meggyengítette a demokratákat. Valamint az is, hogy az EU megtűr soraiban egy tekintélyuralmat. Ez azután kihat az olyan államokra, mint Szerbia, amelynek elnöke a magyar modellt követi, az országnak mégis komoly esélyei vannak a belépésre. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Der Standard
Egyre gyakrabban szertefoszlanak a demokratikus remények az autokraták ellenében, sőt a siker mérlege meglehetően szerény – írja Erich Frey, a lap elemzője. Az okot abban találja meg, hogy egyrészt képesek tanulni a tekintélyuralom hatalmon lévő képviselői, másrészt pedig az ellenfelek hibákat követnek el.
Az egyesült ellenzék Törökországban és előzőleg Magyarországon is azt hitte, hogy a rendszer melléfogásai győzelemhez segítik, de mindkettőnek csalódnia kellett. A jelek szerint hasonló sors vár az ősszel a lengyel liberális-polgári táborra is. Még rosszabbak a tapasztalatok olyan országokban, így Iránban, Belaruszban és Venezuelában, ahol a kormánynak még csak nem is kell adnia a demokratikus látszatra.
De ott is nehéz megverni az autoriter vezetést, ahol legalább valamennyire szabadok a választások. Mert ha az ilyen rendszerek egyszer befészkelik magukat a hatalomba, akkor olyan viszonyokat alakítanak ki, hogy többé ne lehessen őket kiszorítani. Szájkosarat raknak a sajtóra, megszállják a bíróságokat, csuklóztatják az ellenzéket, agresszív nacionalizmussal és populista ígéretekkel megfelelő vonalra állítják rá a közvéleményt. Az orbáni illiberális demokrácia bohózatot csinál a választásokból.
Az EU sem tudja feltartóztatni a magyar politikust. Viszont az USÁ-ban és Brazíliában nem jött be az önjelölt autokraták számítása, de ezt inkább csak kivételnek kell tekinteni.
Jan-Werner Müller, a Princetoni Egyetem politológia tanára úgy ítéli meg, hogy a tekintélyuralmak is képesek tanulni a történelemből. Így azt, hogy nem jó az, ha nagyon emlékeztetnek a 20. század diktatúráira. Az olyanok, mint Orbán, viszonylag kesztyűs kézzel bánnak a tüntetőkkel, engedik a liberális bloggereket, viszont lehetőleg nagy befolyást gyakorolnak a sajtóra és fokozzák a társadalom széttagoltságát.
Azt üzenik minden választással, hogy ha a másik oldal nyer, arra rámegy az ország. Kezükre játszanak az ellenzék melléfogásai. Magyarországon pl. Karácsony Gergely lett volna a legesélyesebb jelölt, de taktikai megfontolásokból mégsem ő indult. Azon felül a kormányellenes erők sokszor történelmi terheket visznek magukkal, a lakosság egy részének szemében korruptnak vagy nagyképűnek, illetve autoriternek látszanak.
Müller szerint továbbá nincsenek jól beágyazva a vidéken és nem hajlandók házról házra járni a polgárok meggyőzésére. Viszont ha mégis győznek, sokszor szétesik az összefogás a belső ellentéteken és akkor ismét megnyílik az út az autokraták előtt.
A szakértő hozzáteszi, hogy az USA gyengülő globális befolyása, valamint a Trump okozta tekintélyvesztés szintén világszerte meggyengítette a demokratákat. Valamint az is, hogy az EU megtűr soraiban egy tekintélyuralmat. Ez azután kihat az olyan államokra, mint Szerbia, amelynek elnöke a magyar modellt követi, az országnak mégis komoly esélyei vannak a belépésre.
Ám Müller arra is rámutat, hogy nem szabad a defetizmus bűnébe esni. Az ilyen rezsimek ugyan nem buknak meg maguktól, de nincsen varázsszerük, amivel örökre hatalmon maradhatnak.
Die Welt
Sorra rendülnek meg a nyugati demokráciák, kezdve az amerikai törvényhozás ostromától, a Marcon-ellenes tiltakozásokon át, egészen az izraeli közfelháborodásig. Az utca dühe sok országban felforgatja a jogállami rendet. A részvevők arra hivatkoznak, hogy a nép többségét képviselik és a baj csak az: lehet, hogy rövidtávon igazuk is van.
Ezt fejti ki cikkében Michael Wolfssohn, a Bundeswehr müncheni egyetemének történész professzora, aki a háború után német menekültek gyerekeként Tel Avivban született. Rámutat, hogy a demokrácia önmagában veszélybe került, mert felborulóban van, vagy már fel is borult a renden alapuló közmegegyezés. Ezért megint előtértbe került, hogy az ellentéteket ne párbeszéddel, hanem fegyverekkel rendezzék. Ez akár polgárháborút is jelenthet, de mindenképpen zűrzavarral és a rendszer működésképtelenségével jár együtt.
Igen nyugtalanító ebből a szempontból Izrael példája, de a helyzetért mind a két oldalt felelősség terheli, mert kölcsönösen túlléptek a demokratikus kereteken. Franciaországban a tömegek rúgták fel a szabályokat a nyugdíjreform miatt.
A kép csak még sötétebb lesz, ha Magyarországot és Lengyelországot vesszük. Mindkét államban az a veszély fenyeget, hogy belülről, a parlament segítségével vetnek véget a hatalmi ágak megosztására épülő demokráciának.
Nagy különbség van azonban aközött, hogy az utca lázad-e fel az ellenzék mozgósítására, vagy pedig végrehajtó hatalom lép-e fel a törvényhozás ellen, illetve ha az utóbbi próbálja befolyása alá vonni az igazságszolgáltatást. Az elsőt nehéz jogilag igazolni, a parlamenteket viszont általában demokratikusan választják meg. A kérdés az, miként lehet megvédeni úgy egy demokráciát, hogy az ne bontsa le önmagát. Izrael figyelmeztetés mindenkinek.
Der Standard
Az egyik legjobb osztrák belpolitikai szemleíró arra figyelmeztet, hogy amikor az FPÖ vezére kiáll a „semlegesség védelme” mellett, az nála csak spanyolfal és az orosz-barátságot leplezi. Hans Rauscher kifejti, hogy az egész nyugati civilizáció felsorakozik Ukrajna mögött, Ausztriát is beleértve, ám a ravaszdi osztrákok a semlegességre hivatkozva próbálják csűrni-csavarni a dolgot.
A kormány nem szeretne szakértőket küldeni olyan ukrán területek aknamentesítésére, amelyek már távol vannak a fronttól, ráadásul a cél az, hogy védjék a civileket, illetve hogy meg lehessen művelni a földeket. Közben a kancellári tisztség várományosa, a Szabadságpárt elnöke kampányt indít, hogy végleg orosz, illetve magyar vonalra állítsa rá az országot. Az út vége persze az uniós kilépés volna.
Kickl teljes fordulatot szorgalmaz a külpolitikában, amihez még alkotmánymódosítás is dukálna. A lényeg az, hogy az EU ne üthesse bele az orrát az osztrákok dolgába, főleg a biztonság- és védelempolitika kérdéseiben. A párt folyamatosan támadja Brüsszelt és a NATO-t, bagatellizálja Putyin bűneit és odaadásáról biztosítja a demokráciaellenes és orosz-rajongó, autokrata Orbán Viktort.
A szuverenitásra hivatkozik, ami nála azt jelenti: el az Uniótól. A semlegesség pedig az orosz politika követésével egyenlő. Európa szélsőjobbosai odavannak az orosz elnökért, akitől sok pénzt kapnak.
Az FPÖ-t komolyan kell venni, és rengetegen fognak csodálkozni, ha nyer jövőre a választáson, hogy mekkora irányváltásra képes a külpolitikában. Annál aggasztóbb, hogy most már a Néppárt is kezd kötekedni az EU-val, és nem hajlandó átértelmezni az ország semlegességét a szabad Európát fenyegető orosz veszélynek megfelelően. Pedig arra nagy szükség volna Moszkva neoimperializmusa miatt. Miközben a finnek és a svédek villámgyorsan feladták a tömbön kívüliséget.
Project Syndicate
Daron Acemoglu szerint az, hogy a török elnök valószínűleg nyer egy hét múlva a választások 2. fordulójában, az jó hír a jobboldali populistáknak, viszont lesújtó a hanyatló török gazdaság szemszögéből. Az MIT nagy hírű közgazdász professzora, aki Isztambulban, örmény családban született, úgy látja: nehéz nem csalódottnak lenni az eredmény láttán, hiszen nagy volt a remény, hogy 20 után végre befellegzik Erdogan egyre fokozódó tekintélyuralmának.
A kimenetelt nem lehet helyén kezelni, ha nem vesszük figyelembe, mennyire nacionalista lett a török szavazópolgár. Következik ez a kurd szakadárokkal fennálló viszályból, a rengeteg menekült beáramlásából, a több évtizedes hivatalos propagandából, valamint a kormánypárt ténykedéséből.
Tény, hogy sokan támogatták az államfőt, jóllehet érzékelték, hogy a korrupció csillagászati szintet ért el, továbbá, hogy a rossz gazdaságpolitika folytán már három számjegyű az infláció és súlyosak a gazdasági nehézségek. De még ott is mellé álltak, ahol szörnyű pusztítást végzett a földrengés, miután a megvesztegetett hatóságok nem szereztek érvényt az építési normáknak.
A választás nem volt szabad és nem volt tisztességes. A sajtó jóformán teljesen a kormány kezében van. A kurd kisebbségi párt vezére évek óta börtönben ül, a bíróságok és az államigazgatás jó része már nem független. Erdogan közpénzből tartja fel a kliensrendszert, emeli a közalkalmazottak fizetését, nyújt olcsó kölcsönt az üzleti szövetségeseknek. És ez csak fokozódni fog, miközben az ellenzék még megosztottabb lesz.
A gazdaság mélyrepülése folytatódik. Viszont a választás tanulsága hasonló taktika alkalmazására ösztökéli az olyan populista erős embereket, mint Trump vagy az indiai elnök. Beleértve az agresszív nacionalista retorikát és a közvélemény további polarizálását. Viszont látni fogjuk e politika gazdasági következményeit, ám azok nem korlátozódnak Törökországra.
Washington Post
A vezércikk azt tanácsolja Bidennek, hogy menjen elébe a korával kapcsolatos aggályoknak, mert ha nem, azzal igencsak ront a saját újraválasztási esélyein. Márpedig hogy mi lesz, ha Trump visszatér, abból ízelítőt adott a minap a politikus vendégszereplése a CNN-n. Jelezte, mekkora káosz várható, szóval nagy a tét.
A mostani elnök Achilles-sarka a kora, a választás idején 82 éves lesz. Az amerikaiak 70 %-a úgy gondolja, hogy nem kellene ismét indulnia. 69 % szerint azért nem, mert már nagyon benne jár a korban. Ő maga azt mondja, ne hasonlítsák a mindenhatóhoz, inkább azt nézzék, mi volna az alternatíva, és igaz, ami igaz: helyette jöhet a 78 éves Trump.
De jogosak az aggályok az életkora miatt, amit csak gerjesztenek gyakori nyelvbotlásai. Az orvosai szerint azonban minden szempontból teljesen jól van, más szakértők szerint a szótévesztések teljesen természetesek idősebb embereknél. Ráadásul egy ilyen korú átlagember Amerikában még további 8,5 évvel számolhat.
Vagyis Bidennél nem okvetlenül perdöntő a kor, de a félelmekkel foglalkozni kell, mert a társadalomnak tudnia kell mindent az egészségi állapotáról. Ezért jó volna, ha rendszeresen, kötetlen körben is találkozna újságírókkal. Ily módon meg tudná nyugtatni az embereket és arra irányíthatná a figyelmet, mekkora a különbség saját teljesítménye és a Trump-féle jobboldali populizmus között. A korra Trump esetében is rá lehet kérdezni, de nála fontosabbak a jellemhibák, a temperamentum és a szélsőségesség.
Neue Zürcher Zeitung
További kérdéseket vet fel a szlovák kettős újságíró gyilkosság ügyében hozott újabb ítélet és biztos, hogy nem ez a végső verdikt. Mindenesetre az igen befolyásos fő vádlottat, az ismert üzletembert felmentették potenciális felbujtóként, viszont feltételezett cinkosa 25 évet kapott. Mint emlékezetes, Kuciakot, az oknyomozó újságírót és barátnőjét jó öt éve szabályszerűen kivégezték.
Már akkor felmerült, hogy azért, mert kutakodott a politika, az oligarchák és a kalabriai maffia összefonódása ügyében. A két fő gyanúsított, Kocner és Zsuzsová titkosított hálózaton üzenetek tömkelegét váltotta az emberölés idején és a mobiltelefonok helymeghatározása alapján kapcsolatban voltak a tettesekkel. Ám a bíró szerint ez nem elegendő bizonyíték.
De a döntés még nem jogerős, az áldozatok családja máris fellebbezést jelentett be. A nehézkesen haladó felderítés, valamint a sok-sok átláthatatlan politikai és jogi manőver nem erősítette a jogállamba vetet hitet. Sőt inkább csak fokozta a bizalmatlanságot az elittel szemben. Az ítélet pedig alighanem csak ráerősít erre.
Közben az infláció és az Ukrajnának juttatott fegyverszállításokkal szembeni nagy közellenállás azt vetíti előre, hogy visszatér Robert Fico, a lejáratott populista. Az ő pályáját éppen a Kuciak-ügy törte ketté.
Wall Street Journal
Elon Musknak megvan a maga doktrínája: a korlátlan szólásszabadság híveként úgy gondolja, hogy az Egyesült Államokban azt mond, amit akar, viszont már sokkal visszafogottabb, amikor olyan országokról van szó, amelyek befolyással vannak üzleti vállalkozásaira. Ennek megfelelően a milliárdos odahaza nem győz hencegni és nagyra nyitja a száját, másutt viszont már sokkal tiszteletteljesebb.
Külföldön összeegyezteti az ellentmondást, ami aközött feszül, hogy nyitott személyiség, illetve hogy egy nyugati cég első embere – mégpedig egy olyan világban, ahol az autoriter kormányok képesek megtanítani kesztyűbe dudálni. Egy szakértő szerint az USÁ-ban azért ugrálhat, mert tudja, hogy a haja szála sem görbül meg, de ahol már nem annyira erős a jogállam, az már más tészta.
A Tesla, a SpaceX, valamint a Twitter főnökeként nagy politikai befolyáshoz jutott, világjelentőségű ügyekbe szólhat bele, de a kockázatok sem csekélyek ily módon birodalma számára. Olyasmit árul, amit idegen politikai vezetők veszélyesnek tarthatnak: részben a közösségi hálózatot, részben pedig a Starlink műholdrendszert, amely kívül esik a tekintélyuralmak hatáskörén. Lásd Ukrajnát.
Egyre szorultabb helyzetbe kerül, aminek oka egyfelől az amerikai-kínai feszültség. Ottani érdekeltségei folytán igyekszik úgy beszélni, hogy az elnyerje Peking tetszését. De amit a Twitterrel csinált, az is kedvez az ázsiai nagyhatalomnak.
Következő cikk: Magyarok a németek és az osztrákok ellen
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >