Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

"Akié a föld, azé a vallás": az augsburgi konferencián a német tartományok képviselői megvitatják a vallásbéke lehetőségeit, 1555-ben.

„A puszták népe a legjobb államalkotó elem, mert a legnagyobb tekintélytisztelő. Bizonyos, hogy a tekintély tisztelete is nevelés eredménye, de oly régi s oly alapos nevelésé, hogy ma már e nép vérébe itatódott, idegzetébe szüremlett s szinte ösztönévé vált… engedelmes annyira, hogy már parancsolni se igen kell neki… megérzi ura gondolatát, s már teljesíti is… dolga végeztével egy figyelmeztető szempillantás nélkül kiódalog a szobából csak úgy, mint az életből vagy a történelemből… a cuius regio, eius religio korában sem kellett semmi erőszakot alkalmazni, hogy uraik elég gyakran változó belátását valamelyik keresztény vallás üdvözítőbb és hasznosabb voltáról azon nyomban magukévá ne tegyék. Meg vagyok győződve, hogy amint hírt kaptak uruk kitéréséről, rögtön igazat adtak neki, s önszántukból, élükön az ispánnal, lelkesedve és énekelve vándoroltak ők is hol a reformátusokhoz, hol a katolikusokhoz… kegyetlen, bosszúszomjas, és bosszúállásában nem ismer se Istent, se határt, ahogy ezt legutolsó alkalma, a Dózsa-felkelés bizonyítja. Viszont tanulékonysága mellett bizonyít, hogy az akkor kapott szörnyű leckét nem feledte, s azóta is jól meggondolta, hogy mikor »ártsa magát az urak dolgába«, ahogy a politikát nevezi.”

Illyésnek a Puszták népe című munkájában olvashatók a fenti sorok.

Ma pedig az olvasható, hogy a magyarok nem az Orbán-kormány velejéig tönkrevert gazdaságpolitikájában, nem a forint példátlan romlásában, gyengeségében látják az Európában is egyedülálló mértékű élelmiszerinfláció okát, hanem Brüsszelben, a brüsszeli szankciókban. Az agymosás hatott – írják itt meg ott, s valóban: a hazai kormányzás lényegét ma legfőképp az agyak átmosása dominálja.

Mit is mondott Orbán Balázs nem is oly régen? Azt, hogy „aki uralja a médiát, uralja az országot.” Nem tette hozzá, ám számukra evidencia: média alatt természetesen nem a sajtó tradicionális intézményét értik, hanem az agyak propagandisztikus megdolgozásának régről bevált módszerét, diktatúráktól örökölt receptjét. Ők nem sajtót pénzelnek, hanem pártállami propagandistákat, busásan megfizetett szócsöveket.

Ugyanis mindannyian a puszták népében gondolkodnak, s ehhez igazítanak mindent: azt, amit a propaganda szerepéről gondolnak; azt, amit az oktatás elsőrendű politikai-indoktrinációs szerepéről  vallanak; mindazt, amit az egyetemekről, s azok funkcióiról képzelnek, ahogy azt a miniszterelnök megmondta: az egyetemeket közvetlenül a kormány alá rendelve; azt, amit a nyelvoktatásról, a nyelvtudásról, azaz annak feleslegességéről hirdetnek, s ahogy atyáskodva megkímélni igyekeznek a puszták népének gyermekeit attól, hogy képesek legyenek idegen nyelven olvasni, tájékozódni, megismerni a Hegyeshalom utáni világot: megkockáztatom, leginkább ők maguk örülnek annak, hogy az Erasmus-program jéghegynek ütközött: nincs külföldre menetel, a haldokló Nyugat mételye megszűnik, nemzetközi szakmai kapcsolatok, barátságok nem szövődnek.

Majd ők mondják meg, mi az, amit megírhat az általuk kézből etetett hazai propagandagépezet; majd ők mondják meg, mit tanulhatnak és hogyan a puszták népének gyermekei a közoktatásban, majd ők mondják meg, mi a dolga és kötelessége az egyetemeknek, s majd ők mondják meg, kinek áll jogában a nyelvtanulás (kizárólag a legmegbízhatóbbaknak), s kiknek a gyermekeit kell minél inkább távoltartani a nyelvismeretektől.

Nekik a puszták népére van szükségük. Azokra, akik most is, mint egykoron, „amint hírt kaptak uruk kitéréséről, rögtön igazat adtak neki, s önszántukból… vándoroltak ők is hol a reformátusokhoz, hol a katolikusokhoz”, most is alig pár pillanat után lettek uruk meggyőződésének változását követve, eltökélt „ruszkigyűlölőkből” oroszimádókká és Putyin-rajongókká, s félájult nyugatimádókból Brüsszel- és USA-megvetőkké. Cuius regio, eius religio.

A minap mutatták be Antonio Spadaro jezsuita atyának, a „La Civiltà Cattolica” c. lap (a Vatikán félhivatalos lapja) főszerkesztőjének Ferenc pápa külpolitikájáról írt könyvét (L atlante di Francesco). A bemutatón beszélt Pietro Parolin bíboros, szentszéki államtitkár és Giorgia Meloni, Olaszország miniszterelnöke.

Meloni az orosz-ukrán háborúról szólva előbb leszögezte, hogy igazat ad Parolin bíborosnak, aki szerint „a népeknek joguk van megvédeni magukat, ha megtámadják őket.” Spadaróval is egyetértett, hogy nem szabad összekeverni a győzelmet a békével, de – tette hozzá – az invázió sem keverhető össze a békével. Adott egy megtámadott és egy agresszor. Ha nem védenénk meg a megtámadottat – folytatta –, akkor nem lenne béke, ám a háborús veszély megnövekedne. Meloni szerint jogilag támogatni kell azokat, akik védekeznek, hogy ne érvényesülhessen az elv, amely szerint az erősebb joga többet ér, mint a törvény ereje. Meg kell akadályozni, hogy az erősebb az erejével érvényesíthesse akaratát.

És Meloni, akit Orbán nemrég még szövetségesének remélt, azt mondta, hogy azért lehet a legjobb tárgyaló fél a Szentszék, mert a nemzetállamokat mozgató nemzeti érdekek fölé képes emelkedni, s mivel a nemzeti érdekek mögött mindig valamilyen háttérérdek áll, a nemzeti érdekek fölötti Szentszéknek valódi érdeke lehet a konfliktus igazságos megoldása.

Meloni hozzászólásából világossá vált, hogy ő ebben a konfliktusban nem Orbán szövetségese: ő nem a puszták népének leánya. Vagyis amikor Orbán arról beszél, hogy kizárólag Magyarország és a Vatikán békepárti, az egyszerűen manipulatív hazugság. Tény: Magyarország kormánya még csak nem is a nemzet, sokkal inkább az Orbán-kormány, esetleg Orbán személyes érdekeit képviseli, szemforgató módon, a Szentszék azonban – Meloni meglátása szerint – a nemzeti és egyéb partikuláris érdekeken képes felülemelkedni.

Vagyis Orbánnak nem partnere Meloni, nem partnere a Vatikán, egyedül az agyonmanipulált puszták népére számíthat.

Úgy tűnik, teljes joggal. Mert itt tényleg cuius regio, eius religio.

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	Puszták népe
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >