Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Végrendelet
Tamás Gazsi nagy gondolkodó és nagy író volt, nemzedékem egyik, ha nem a legnagyobbja. Nemcsak az eszmetörténetben, hanem az irodalomtörténetben is helye van. Megvesztegethetetlen, bátor ember. Barátomat gyászolom. Radnóti Sándor (Élet és Irodalom):
Tamás Gáspár Miklós átjutott a túlsó partra. Elméje roppant kerekei az utolsó lehetséges pillanatig forogtak; gondolkodott és írt, mint egész életében.
Úgy esett, hogy utolsó írása (merce.hu) – amelyről azt remélte, hogy nem lesz az utolsó – szellemi végrendelete lett. Végsőkig lobogó romantikus szenvedélye romhalmaznak látta világunkat, az egyik pólust. A vélekedések katasztrófáját látta maga előtt, a moralitás, a nyilvánosság, a kultúra, a politika intézményi tekintélyének összeomlását, amelyet már nem lehet toldozni-foldozni. S föllendülni látta a totalitárius zsarnokságra nem, de az egyenlőtlenség elvének fennen hirdetésére és a – Tamás Gáspár Miklós szerint eljelentéktelenedő – nemzetállam elfoglalására és kiszervezésére törekvő „posztfasizmust”. Szerencsétlen hazánk ennek csak éllovasa, de korántsem egyedüli példája, s hosszú távon kell vele a világnak együtt élni, mert tömegek állnak mögötte.
Mi ezzel szemben az, amit Tamás Gáspár Miklós a transzcendenciát nem kerülő pontos kifejezéssel túlsó pólusnak nevez? A nép összezavarodott vélelmeivel, a doxával szemben egy még nem ismert, de a felvilágosodás és a humanizmus hagyományával, minden ember egyenlő szabadságával és méltóságával összehangzó új igazság keresése, az arra való fölkészülés, „amely önelemzés/önvizsgálat, szellemi önmegvilágítás segítségével önállóságot kínál az eldologiasodás elől menekülő aktoroknak”. Tamás Gáspár Miklós olyan forradalmár volt, aki tudta: a forradalmak legpusztítóbb jelszava az, hogy nincs szabadság a szabadság ellenségeinek.
A múlt megvédése a múlt eltorzításával szemben, alternatív tekintélyek keresése, beletörődés a permanens konfliktusba, állóháborúba, kis szabadságharcokba, előföltevéseink állandó ellenőrzése és a modern rendi, biopolitikai ranglétrával („a faji, nemi, szociális, kulturális hierarchia naturalizálásával”) szemben az antifasiszta, egalitárius európai eszme emlékéhez való ragaszkodás.
Drámai következtetés. A politikatudós szinte minimális politikát ajánl, „a küzdelem kisszerűségének hősi elviselését”. A baloldali forradalmár egy „alapvetően mégiscsak konzervatív attitűdöt”, a múlt igazságainak és emlékének védelmét. A marxista bölcselő pedig – felfüggesztve a világ alapvető megváltoztatásának belátható időn belül való perspektíváját – azt javasolja, hogy műveljük filozófiai kertjeinket; majdhogynem – egy régi cikkének címével, amely maga is jelentős hagyományra utal – a filozófia vigasztalását kínálja. „És kezdjünk újra tűrni és tanulni” (Vörösmarty). Mélységes gyanúperrel és radikalizmussal az intézményeken kívüli tekintélyeket keresi.
Ebben a végrendeletben – nem tartalmában, hanem gesztusában – Tamás Gáspár Miklós élete summáját is összefoglalta. Mert noha időlegesen pártpolitikus volt (az SZDSZ-ben, a köztársaság mind a mai napig legjobb pártjában), noha egy cikluson keresztül parlamenti képviselő volt, és az első szabad országgyűlés legnagyobb szónoka, noha külföldön és az itthonról kiüldözött CEU-ban vendég- – mindig csak vendég- – professzor volt, mégis, az ő rendkívüli radikalizmusa és az intézmények idegenek voltak egymástól. Ellenállhatatlan tekintélyét az intézményeken kívül építette föl.
Azért használom az ellenállhatatlan szót, mert sokan és sokszor akartak neki ellenállni. Tekintete az időben olyan messziről mérte föl – saját kategóriáival – a „posztfasizmus”, az „etnicizmus” életveszedelmét, olyan efemer jelenségből ismerte föl „szegény náci gyermekeink” megjelenését, hogy sokan elsietett farkassal ijesztgetést láttak felismeréseiben. Pályáját sokáig kísérte egy bizonyos botrányosság: az öncélú eredetieskedés gyanúja, s mivel néhányszor minden érdek nélkül radikálisan és teljes nyíltsággal újragondolta egész bölcseleti pozícióját, megvádolták – mi sem könnyebb – köpönyegfogatással. Az a tény, hogy föllépéseit, megszólalásait ünnepélyesen teatralizálta, semmiképpen sem cáfolta igazságkutatásának őszinteségét.Sokféle irányból próbálták relativizálni gondolatait. De a gondolat nem engedett. Valahányszor valaki belemélyedt egy-egy szövegébe, filozófiai publicisztikájába, esszéjébe vagy politikai jegyzetébe, az éleselméjűség, a világosság, az eredetiség, az igazságfeltáró munka, a kritikai erő és a magas rendű irodalmi stílus elragadta. Akár vele tartott immár három évtizedes szellemi otthonába, a modern marxizmusba, akár nem. Aki makacsul kitartott a tekintélyét eljelentékteleníteni akaró közhelyeknél, rákényszerült arra, hogy ne olvassa többé. Így aztán ellenségei elmaradoztak, hívei, fontolva követő olvasói szaporodtak. A gyászhír nyilvános hatásában lemérhető a veszteség érzete.
Tamás Gazsi nagy gondolkodó és nagy író volt, nemzedékem egyik, ha nem a legnagyobbja. Nemcsak az eszmetörténetben, hanem az irodalomtörténetben is helye van. Megvesztegethetetlen, bátor ember. Barátomat gyászolom.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >