Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tekintettel Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetére, az EU a legjobb pozícióban van ahhoz, hogy elérje, hogy az Orbán-kormány változtasson a korrupcióval és a jog uralmának rengeteg megsértésével kapcsolatos hozzáállásán. Van esély rá, hogy a mostani gazdasági válságban az EU a pénz megvonással való fenyegetéssel el tudja érni, hogy Orbán legalább valamennyit végrehajt a megkövetelt reformokból, de amint Brüsszel elfordul, megpróbál majd kibújni a vállalásai alól, és visszatérni az eddigi politikájához. Esetében minden józan megfontolást felülír a szükséglete, hogy egyedül ő irányítson odahaza, és hogy híres, vagy hírhedt legyen külföldön.

Charles Gati Magyarországról és Orbán Viktorról szóló, lesújtó véleményét fejtette ki a az American Purpose című portálon, amely saját bemutatkozása szerint mindenekelőtt Amerikában védi a liberális demokráciát, és amelynek szerkesztő bizottsági elnöke Francis Fukuyama. Gáti sokáig tanított, jelenleg a Johns Hopkins Egyetem posztgraduális Felsőfokú Nemzetközi Tanulmányok Intézetében dolgozik. Cikkében figyelmeztetett: a huxit, vagyis Magyarország kilépése az unióból ma már komoly lehetőség, ha és amikor Brüsszel nem küld több pénzt. 

Elismeréssel szólt szülővárosa, Budapest szépségéről, közlekedéséről, turistáknak szóló gazdag kínálatáról, és magyarokat idézve azt írta: a város élhető, „az egyetlen nagy baja, hogy Magyarország veszi körül”. Washington szeptemberben végre új nagykövetet küldött, és a poszton 30 éve David Pressman az első karrierdiplomata - írta Gáti, és emlékeztetett rá, hogy az új nagykövet férjével és két örökbefogadott gyerekével ment el átadni a megbízólevelét a „szélsőjobboldali államfőnek”. A szerző szerint Pressman meglehetősen optimista azzal kapcsolatban, hogy mit tud elérni, de üdítő módon tudja, hol van. Folyamatosan támadásoknak van kitéve. Aközött kell navigálnia, hogy legalábbis jó kapcsolatokat ápol a kormánnyal, amely még a NATO és az EU tagja, és közben válaszol is Amerika-ellenes kirohanásaira. Nem irigylésre méltó feladat, de Pressman elkötelezettsége az emberi jogok mellett, és kiváló diplomataként szerzett hírneve ad némi reményt, hogy el tud érni egy kis változást. 

Gáti szólt a lakosság egy százalékát kitevő zsidóság életéről, majd rámutatott: Orbán ugyan az antiszemitizmussal szemben „zéró toleranciát” hirdetett, az antiszemitizmus mégis átható, bár nem olyan, mint Franciaországban vagy Amerikában. Ám például az egyik taxis hosszan beszélt arról, hogy a zsidók tartják ellenőrzés alatt Magyarország gazdaságát és kulturális életét. Gáti emlékeztetett arra, hogy sokáig Soros György volt az első számú közellenség, és az ellene folytatott kampány felér egy látens felkéréssel az antiszemiták számára.

A legnagyobb vita a zsidók, valamint sok történész és az Orbán-kormány között az ország XX. századi történelmével függ össze. A kormány kitart amellett, hogy egyedül a németek voltak felelősek a mintegy 550 ezer magyar zsidó haláláért, és a Horthy-kormány ugyan „követett el hibákat”, de a magyarok mindent megtettek, hogy zsidókat mentsenek. A zsidó közösséget sokkolja, hogy a Horthy-korszak legvadabb antiszemitái közül sokan - élve vagy halva - magas elismerésekben részesülnek. Arról pedig csak ritkán esik szó, hogy Európában az első antiszemita törvényeket még Hitler hatalomra jutása előtt Magyarországon hozták, és a deportálandókat magyar csendőrök vagonírozták be, és nem a német nácik.

A képzelt külföldi ellenségek ellen folyó, egyre mérgezőbb kampányok célja, hogy megerősítsék a mítoszt, amely szerint az „igazi” magyaroknak harcolni kell a túlélésért a bűnös és korrupt Nyugat ellen, amely meg akarja őket fosztani függetlenségüktől és nemzeti értékeiktől, áldozatok egy ellenséges világban. És ez működik, mert Orbán, különösen vidéken, a sajtó szinte 100 százalékát ellenőrzése alatt tartja. Akadnak olyan orgánumok, amelyek csak 75 százalékban tükrözik Orbán nézeteit, mások száz százalékban, és megint mások 200 százalékban - ez a magyar sokszínűség. Gáti azt írta: manapság a fő ellenség Amerika és az amerikai értékek, és Orbán hihetetlen módon ma Amerikát teszi felelőssé az Ukrajna elleni orosz agresszióért.

Ami a háborút illeti, Orbán és támogatói alá akarják ásni az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatást, és meg akarják kerülni a szankciókat a Putyinhoz fűződő kapcsolat őrzése érdekében, miközben sajátságos módon az Európai Parlamentben megszavaztak minden szankciócsomagot.

Orbán hozzáállása a Nyugathoz még világosabbá lett egy beszédből, amelyet követői szűk köre előtt mondott, de amelyet azóta kiszivárogtattak a Szabad Európa Rádió egyik tekintélyes munkatársának. Azt jósolta, hogy az ukrajnai háború eltarthat akár 2030-ig is, és a végén Ukrajna el fogja veszíteni területe harmadát. Az is jósolta, hogy a V4 államai az Unióban nettó befizetőkké válnak majd, és akkor „újra meg kell majd fontolni az uniós tagságot, és hogy mit ad ez a tagság az adott körülmények között”.

Magyarország nemzetközi pozíciója miatt nyersen szólva nem tekinthető a NATO és az EU lojális tagállamának, és már nem megbízható szövetségese az Egyesült Államoknak. A huxit, vagyis Magyarország kilépése az unióból ma már komoly lehetőség, ha és amikor Brüsszel nem küld több pénzt, és ez annak ellenére így van, hogy a lakosság 75-80 százaléka támogatja az uniós tagságot. Orbán nem hajlandó egyetlen szóval sem h bírálni a demokrácia helyzetét a putyini Oroszországban, és ez jól mutatja, hogy kormánya mennyire Moszkva hangjává lett a nyugati intézményekben.

Sokat írtak már a demokrácia magyarországi „visszacsúszásáról”, nevezetesen a jog uralmának hiányáról. Érdemes tisztázni, hogy a rend nem hasonlít sem egy működő demokráciára, sem egy nyers diktatúrára. A választási törvény, amely már az alkotmány része, nagyon erősen kedvez a Fidesznek, olyannyira, hogy a belátható jövőben egyetlen más pártkoalíciónak sincs esélye választást nyerni. A gazdasági jutalmazás és büntetés kemény rendszerével biztosítják az alkalmazkodást, és végső esetben vizsgálatot indít az adóhatóság. Utóbbi legújabb célja a Fidesz előtti utolsó miniszterelnök, Bajnai Gordon, aki egy Nyugat-barát, bölcs közgazdászból lett sikeres londoni üzletemberré. Ami van, az a kádári „gulyáskommunizmus” mintájára „gulyásautokráciának” mondható. Putyin és Erdogan rezsimjeire emlékeztet, bár Magyarországon - legalábbis egyelőre - még nincsenek politikai foglyok. A bírálóknak van egy kis mozgásterük, és valamicske függetlenségük. Ennek az ára a kompromisszum: a túlélés érdekében meghajolnak, de nem törnek el. Gáti példaként a Népszavát, a mostanra egyetlen független országos napilapot hozta fel, amelynek kiadója értesülései szerint a kormányhirdetések megszerzése érdekében egyetértésre jutott az illetékesekkel, amelynek értelmében nem írnak az Orbánhoz közelállók korrupciós ügyeiről, a családja életének bizonyos vonatkozásairól és Orbán vagyonáról, meg arról, hogy hol tartja azt. Az állítólagos paktumról sokféle vélemény van, de a Népszava bíráló hangvételű írásokat, sokszor kemény cikkeket közöl a bel- és külpolitikáról.   

Máshol azonban alkalmazkodnak a kormányhoz, például a nagy közmegrendelések ügyében is, amelyek általában Orbán híveihez kerülnek, akik aztán visszacsorgatnak belőle a Fidesz kasszájába és a párt vezetőinek zsebébe.

Az EU a korrupció kikerülésére most fontolgatja, hogy a támogatást nem a kormánynak, hanem közvetlenül a civil szervezeteknek és az önkormányzatoknak lehetne juttatni. Ezzel a központi kormányt a GDP mintegy 3 százalékától fosztanák meg, és a magyar gazdaság ezzel járó decentralizálása hatalmas csapást jelentene Orbánnak és az oligarcháinak. Az Európai Palament a jelek szerint hajlamos elfogadni ezt a nagy változtatást, de a Bizottság az évek során mindig is túl óvatos volt, és igyekezett megállapodásra jutni a kormánnyal. Az ország kirakása az unióból nem szerepel a napirenden, mert erre nincs módja a szövetségnek: amely ország egyszer felvételt nyer, az biztonságban van.

Sajnos az Orbán által kialakított rendszer meglehetősen stabil. Sok tüntetés van az oktatás és az egészségügy helyzete miatt, de a miniszterelnök továbbra is népszerű, az ellenzék pedig töredezett. Orbán és az általa kialakított propagandagépezet elég sikeresen hárít mindent a szankciókra, Brüsszelre, Sorosra, vagy az Egyesült Államokra. Nem valószínű, hogy egyhamar megjelenik bárki, aki komolyan a jelenlegi establishment ellen tudna fellépni.  

A legérdekesebb kérdés Gáti szerint az, hogy az egykor liberális Orbán miért fordult odahaza a szélsőjobb felé, és külföldön a Nyugat ellen.

Gáti szólt arról, amit magától Orbántól hallott az apai dominanciáról, arról, amit egy interjúban elmondott, hogy skizofréniát diagnosztizáltak nála - bár ez Gáti szerint eléggé túlzásnak tűnik -, és hogy a családban alapvető volt „a makacs eltökéltség, hogy győzni kell, bármit jelentsen is ez”, és hogy annyi bizonyos: a mai napig nem szereti, ha bárki megmondja neki, mit mondjon, vagy tegyen. Gáti szerint a másik ok, hogy Orbán 1993 körül kezdte érezni, hogy nincs helye a balközépen, ahol az MSZP és az SZDSZ dominált, a jobbközépen viszont a korábban népszerű MDF dominanciája gyengül. Ezért aztán bő egy évtized alatt a liberális nézeteit fokozatosan konzervatívra váltotta, aztán később a szélsőjobbra, mert ott vannak a szavazatok.  A harmadik ok, hogy sértette őt a washingtoni és uniós politikusok leereszkedő magatartása, akik mindig úgy tesznek, mintha mindenkinél jobban tudnák, kinek mi a jó. Putyinra és a kínai vezetőkre ezzel szemben soha nem panaszkodott. A negyedik, és alighanem legkevésbé fontos ok, hogy Orbán a jelek szerint valamikor a kilencvenes megtalálta a forrást a saját személyi és politikai szükségletei igazolására, nevezetesen a harmincas évek népi íróinál. A mozgalom a náci Németország és Szovjet-Oroszország ellen volt, magukat hazafiaknak, nacionalistának, vagy magyarnak mondták, de soha nem merült fel, hogy a jog uralma mellett elkötelezett demokraták lennének. Mindez termékeny talajra talált a vidéki tanult elit körében, de a budapesti értelmiségnél nem. Orbán nyilvánosan soha nem hozta fel, hogy nagyra értékeli a népiesek mentalitását, de politikája szinte az ő nézeteik modern körülmények közötti alkalmazása.

Tekintettel Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetére, az EU a legjobb pozícióban van ahhoz, hogy elérje, hogy az Orbán-kormány változtasson a korrupcióval és a jog uralmának rengeteg megsértésével kapcsolatos hozzáállásán. Van esély rá, hogy a mostani gazdasági válságban az EU a pénz megvonással való fenyegetéssel el tudja érni, hogy Orbán legalább valamennyit végrehajt a megkövetelt reformokból, de amint Brüsszel elfordul, megpróbál majd kibújni a vállalásai alól, és visszatérni az eddigi politikájához. Esetében minden józan megfontolást felülír a szükséglete, hogy egyedül ő irányítson odahaza, és hogy híres, vagy hírhedt legyen külföldön.

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >

Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás

Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban  Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >

A remény mint drog

Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |