2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (85.)

Diákportrék – Árpád

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (85.)
A fiú (Gwarf fotója)

„Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas és mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.”

(Tao Te King Weöres Sándor fordításában)

Minden jó, eretneknek is nevezhető tanítónak, tanárnak, nekem meg különösen, vágyálma teljesült, ha az osztályban megjelent néhány különösen aktív diák, akiken a találkozás első pillanatától kezdve érződött, hogy akarnak valamit, valamivel többet, mint az átlag, mert nem nyugszanak bele a középszerűség szürke monotóniájába. Saját fejükkel gondolkoznak, és nem adják olcsón a bőrüket, amint felveszik az állandó küzdelmet a fennálló iskolai (oktatási) rendszer szabályai ellen, melyek szinte mindenben gátolják kibontakozásukat.

Ilyen tanítványom volt a szőke üstökű, kékszemű, mindig mosolygó Árpád, aki az első órán már tudtomra adta, hogy felgyűrhetem a gatyaszárat. Mivel nem volt közöttünk túl nagy korkülönbség, ő a hatvanas évek első felében született, eldöntöttem magamban, hogy neki mindent megengedek. Kíváncsi voltam, ha élhet a garantált teljes személyi szabadságával, legalább az én óráimon, meddig megy el? Tele volt hittel, reménnyel, világmegváltó eszmékkel, energiával, mint egy tizennyolc éves sráchoz illik, aki lázad minden ellen, de azt annyira sajátosan és szimpatikusan teszi, hogy csak tanulni lehet tőle. Látszott rajta, hogy volt gyerekszobája és a család, ahol nevelkedett, kiegyensúlyozott szeretet teli életet élt.

Ő volt a közösség központi személyisége, természetes „vezér”, akit a többiek elfogadtak, a fiúk és a lányok egyaránt, mert mindig megérezte, meddig mehet el. Szerette diáktársait, ez volt a kulcs. Soha nem bántott meg senkit, az emberi (gyermeki) gonoszság csírája is hiányzott belőle.

Ebben az osztályban volt még egy srác, aki ösztönösen érezte a párbeszéd szükségességét, elég nyitott volt ahhoz is, hogy Árpádot motiválja, provokálja, lexikális tudása messze az átlag fölött. Amikor rájöttek, hogy nálam kibontakozhatnak, mert felesleges tananyaggal nem fogom mérgezni lelkületüket, olyan órákat kreáltak, amelyekre még ma is szívesen emlékezek vissza. Tőlük spontán tanultak a többiek is. Még én is.

Árpáddal barátok lettünk. Különös lelki barátság alakult ki közöttünk, ami magától jön, függetlenül a korkülönbségtől, abból fakadó tapasztalati eltérésektől. Került, fordult eljött hozzám. Minden aktuális gondját, baját feltárta előttem. Mesélt terveiről, jövőképéről, a szerelem fájdalmáról, amit éppen aktuálisan megélt. Én is bejártam családi házukba, mert ez szinte természetes követelmény volt. Szülei szívesen láttak, és én is jól éreztem magam társaságukban.

De mint említettem, a kíváncsiság is vezérelt az ő esetében. Meddig megy el a jogosan kivívott és megérdemelt szabadságával?

Ezt is megtudtam egy tavaszi éjszaka hajnalán, amikor már az utolsó évet járta a középiskolában.

Rémisztő csöngetésre riadtam fel mély álmomból. Először azt hittem, hallucinálok, vagy valami rossz rémálom kerített hatalmába. De a csöngő ismét hosszan és hátborzongatóan megszólalt lakásomban. Az ajtóhoz támolyogtam, mint egy holdkóros, felkészülve a legrosszabb hírekre is és kiszóltam: „Ki az?” – semmi válasz nem jött az ajtó mögül. Tépelődök magamban, ki nyissam, ne nyissam, mit tudom én, ki űz velem csúnya tréfát, netán valaki eltévedt az alkohol hatására és az én csöngőm találta meg. Mit kezdjek vele? Fut át agyamon ezer lehetőség. A csöngő ekkor egy rövidet csörrent még. De emberi hang egy szál se. Ki kukucskálok a térlátó lukon, az ajtó előtt senkit nem látok. Egész izgalmas kezd lenni ez az éjszaka. A falon lévő foszforeszkáló óra mutatói közben elárulják, hogy hajnali három múlt. Ki a fene ez? Mit akar? Ismét kiszólok, válasz nem jön. Majd egy hirtelen mozdulattal a kulcsot elfordítom a zárban, és feltépem az ajtót. Legalább én is meglepem a betolakodót, a váratlan vendéget, gondoltam magamban.

Amikor megláttam fülig érő mosolyát a folyosó gyéren megvilágított árnyékában, azt hittem agyon csapom. Árpád állt az ajtó mellett, de úgy, hogy ne láthassam a kukucskálón keresztül.

„Olyan boldog vagyok, hogy ezt most itt közölnöm kell veled. Szétvet a boldogság. Nem tudok az érzéssel mit kezdeni, amíg ki nem mondom. Ezért jöttem, de már megyek is.” – és már fordult is meg, majd eltűnt a folyosó kanyarulatában.

Utána akartam kiáltani, de meggondoltam magam. Boldog az ember, kell ettől több?

2011. február 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A kísérlet

Ungváry „kísérletét” én ugyan az első perctől kissé maszatosnak éreztem, de a valódi okai nem érdekelnek, >

Tovább

Wass Albert: Harmonia caelestis

Aztán visszajött a hegyről az édesapám, fölvette a priccsnadrágját, elment Csonka-Magyarhonba és nem láttuk többet soha. >

Tovább

Az európai szélsőjobb B terve

A mindennapokban az obstrukció érvényesül majd, a keletiek bizonyították, hogy képesek vétózni, de ők is vesztettek: >

Tovább

A „kereszténydemokrata” csavar

Orbán mostanában nem illiberális, hanem keresztény demokráciaként jellemzi rendszerét. A fő üzenet továbbra is a migránsok >

Tovább

Gábor György: “összekeverik a… Gizikét a gőzekével, a teniszpályát a pénisz tájával”

A Pesti Srácok összes félművelt tollforgatója csatasorba állt egy újságírónak látszó kollégájuk mellett, aki ellenségnek nevezte >

Tovább

Az év végéig befejezni a jogállami eljárást Magyarország ellen

Párizs egyetért a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel abban, hogy a jövőben a tagállamok csak akkor >

Tovább

A történelem kifehérítése

Nem állja meg a helyét az sem, hogy csakis a nyilasok üldözték a zsidókat. A halálvonatok >

Tovább

Néppárti rehabilitálás Orbán számára?

Mindkét részről enyhíteni igyekeznek az ellentéteket. Ám egy magyar forrás szerint továbbra is bizonytalan, maradhat-e a >

Tovább

Orbáni emlékezetpolitika: a magyar nemzet áldozat

Bejön, mert Trianon elfed minden kényelmetlen tényezőt az emlékezetkultúrában. Így eltakarja, hogy a magyarok egészen 1944-ig >

Tovább

Magyarország lerobban

A Fidesz lop, központosít és propagandát tol, de a szó valódi értelmében nem kormányoz. Erre a >

Tovább

Amerika valódi hangja

És ugyanez a szellem hatotta át a kongresszusi delegáció múlt heti tevékenységét is. Őszinte üzenetük azonban >

Tovább

Brüsszeli narancs

Az Orbánék által állítólag megfúrt Weber így most maradt annak az EPP-nek a frakcióvezetője, amibe A >

Tovább