Ma Endre, Elek, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (85.)
Diákportrék – Árpád
Sáfrány Ferenc
„Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas és mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.”
(Tao Te King Weöres Sándor fordításában)
Minden jó, eretneknek is nevezhető tanítónak, tanárnak, nekem meg különösen, vágyálma teljesült, ha az osztályban megjelent néhány különösen aktív diák, akiken a találkozás első pillanatától kezdve érződött, hogy akarnak valamit, valamivel többet, mint az átlag, mert nem nyugszanak bele a középszerűség szürke monotóniájába. Saját fejükkel gondolkoznak, és nem adják olcsón a bőrüket, amint felveszik az állandó küzdelmet a fennálló iskolai (oktatási) rendszer szabályai ellen, melyek szinte mindenben gátolják kibontakozásukat.
Ilyen tanítványom volt a szőke üstökű, kékszemű, mindig mosolygó Árpád, aki az első órán már tudtomra adta, hogy felgyűrhetem a gatyaszárat. Mivel nem volt közöttünk túl nagy korkülönbség, ő a hatvanas évek első felében született, eldöntöttem magamban, hogy neki mindent megengedek. Kíváncsi voltam, ha élhet a garantált teljes személyi szabadságával, legalább az én óráimon, meddig megy el? Tele volt hittel, reménnyel, világmegváltó eszmékkel, energiával, mint egy tizennyolc éves sráchoz illik, aki lázad minden ellen, de azt annyira sajátosan és szimpatikusan teszi, hogy csak tanulni lehet tőle. Látszott rajta, hogy volt gyerekszobája és a család, ahol nevelkedett, kiegyensúlyozott szeretet teli életet élt.
Ő volt a közösség központi személyisége, természetes „vezér”, akit a többiek elfogadtak, a fiúk és a lányok egyaránt, mert mindig megérezte, meddig mehet el. Szerette diáktársait, ez volt a kulcs. Soha nem bántott meg senkit, az emberi (gyermeki) gonoszság csírája is hiányzott belőle.
Ebben az osztályban volt még egy srác, aki ösztönösen érezte a párbeszéd szükségességét, elég nyitott volt ahhoz is, hogy Árpádot motiválja, provokálja, lexikális tudása messze az átlag fölött. Amikor rájöttek, hogy nálam kibontakozhatnak, mert felesleges tananyaggal nem fogom mérgezni lelkületüket, olyan órákat kreáltak, amelyekre még ma is szívesen emlékezek vissza. Tőlük spontán tanultak a többiek is. Még én is.
Árpáddal barátok lettünk. Különös lelki barátság alakult ki közöttünk, ami magától jön, függetlenül a korkülönbségtől, abból fakadó tapasztalati eltérésektől. Került, fordult eljött hozzám. Minden aktuális gondját, baját feltárta előttem. Mesélt terveiről, jövőképéről, a szerelem fájdalmáról, amit éppen aktuálisan megélt. Én is bejártam családi házukba, mert ez szinte természetes követelmény volt. Szülei szívesen láttak, és én is jól éreztem magam társaságukban.
De mint említettem, a kíváncsiság is vezérelt az ő esetében. Meddig megy el a jogosan kivívott és megérdemelt szabadságával?
Ezt is megtudtam egy tavaszi éjszaka hajnalán, amikor már az utolsó évet járta a középiskolában.
Rémisztő csöngetésre riadtam fel mély álmomból. Először azt hittem, hallucinálok, vagy valami rossz rémálom kerített hatalmába. De a csöngő ismét hosszan és hátborzongatóan megszólalt lakásomban. Az ajtóhoz támolyogtam, mint egy holdkóros, felkészülve a legrosszabb hírekre is és kiszóltam: „Ki az?” – semmi válasz nem jött az ajtó mögül. Tépelődök magamban, ki nyissam, ne nyissam, mit tudom én, ki űz velem csúnya tréfát, netán valaki eltévedt az alkohol hatására és az én csöngőm találta meg. Mit kezdjek vele? Fut át agyamon ezer lehetőség. A csöngő ekkor egy rövidet csörrent még. De emberi hang egy szál se. Ki kukucskálok a térlátó lukon, az ajtó előtt senkit nem látok. Egész izgalmas kezd lenni ez az éjszaka. A falon lévő foszforeszkáló óra mutatói közben elárulják, hogy hajnali három múlt. Ki a fene ez? Mit akar? Ismét kiszólok, válasz nem jön. Majd egy hirtelen mozdulattal a kulcsot elfordítom a zárban, és feltépem az ajtót. Legalább én is meglepem a betolakodót, a váratlan vendéget, gondoltam magamban.
Amikor megláttam fülig érő mosolyát a folyosó gyéren megvilágított árnyékában, azt hittem agyon csapom. Árpád állt az ajtó mellett, de úgy, hogy ne láthassam a kukucskálón keresztül.
„Olyan boldog vagyok, hogy ezt most itt közölnöm kell veled. Szétvet a boldogság. Nem tudok az érzéssel mit kezdeni, amíg ki nem mondom. Ezért jöttem, de már megyek is.” – és már fordult is meg, majd eltűnt a folyosó kanyarulatában.
Utána akartam kiáltani, de meggondoltam magam. Boldog az ember, kell ettől több?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Sajnos ez a helyzet
Tehát tiszta a kép. A VMSZ megy tovább a "lenini úton", húzva magával a legtöbb vajdasági >
A szerb miniszter gyűlöletbeszéde: Visszatérés a kilencvenes évek politikájához
Ez a fejezet soha nem zárult le. A nacionalista ideológia éppen ezt teszi: folyamatosan feltépi a >
Új CRTA-kutatás: a hallgatói lista 44,9, az SNS 35,7 százalékon áll
A szerbiai polgárok tízből hatan úgy vélik, hogy a demokrácia a legjobb politikai rendszer, ugyanakkor ugyanennyien >
Etnikai tisztogatás és nosztalgia
Úgy tűnik, Szerbiában kevesen hajlandók szembenézni a valósággal. Az üres nyilatkozatok, a pátosszal teli, guszlárok által >
Rama és Vučić ugyanúgy fojtják el a tiltakozásokat, a Balkán új korszakba lép
Figyelemre méltó – írja Shasha –, hogy két ennyire különböző ember, mint Rama és Vučić, szinte >
Még mindig lövi?
Ha a rezsimellenesek elleni propagandádat nem úgy kezded, hogy „minden választáson legyőzlek benneteket”, hanem úgy, hogy >
Az amerikai forradalom
Ezért fontos a köztársaság, a hatalmi ágak szigorú elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, a föderalizmus, >
Anyanyelvhasználat – látszat és a valóság
Mindez azt a benyomást kelti, hogy a hivatalos nyelvhasználat gyakorlati érvényesülése szinte kizárólag a személynevek anyanyelven >
MILA PAJIĆ: Szerbia nevében: bocsássanak meg
A hatalom egyértelművé tette, hogy nem hajlandó felelősséget vállalni a Szerbia nevében elkövetett bűncselekményekért. Nekünk, Szerbia >
PAVLE RADIĆ: Ő is tudja, hogy mi tudjuk: hírhedt radikális hazudozó és manipulátor
„Mindez nem lenne lehetséges, ha a hazugságokra, manipulációra és korrupcióra épülő rendszerben eltöltött hosszú évek nem >
A demokrácia már nem lakik itt (ha egyáltalán valaha is lakott)
Ideje felébrednünk. Kijózanodnunk. Magunkhoz térnünk. Fel kell ismernünk, milyen szörnyeteg áll velünk szemben. Milyen sárkánnyal készülünk >
Orbán veresége intő jel: Szüksége van-e Vučićnak az EU-ra ahhoz, hogy megnyerje a választásokat?
Vučić nagyon jól tudja – és ebben Viktor Orbán közelmúltbeli magyarországi választási veresége komoly figyelmeztetés volt >