Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Miért nem szabad megalázni az orosz elnököt?
A történelem magyarázza, hogy a francia elnök miért hangoztatja: nem szabad megalázni az orosz elnököt (helyesebben: Franciaországot – a szerk. megj.). A kétoldalú kapcsolatok ugyanis évszázadokra nyúlnak vissza, és a jelek szerint ma is befolyásolják Párizs álláspontját a háború kérdésében. A német-orosz viszonyt alapvetően az szabja meg, hogy Berlin még mindig bűntudatot érez a 2. világháború miatt, ugyanakkor hálás Gorbacsovnak az újraegyesülésért. A szoros gazdasági együttműködést, ideértve a mind nagyobb energiafüggést pedig a békefenntartás eszközének tekintette. Az ukrán EU-tagságból egyhamar nem lesz semmi, viszont igen fontos, hogy a héten tett kijevi látogatás során Macron és a többiek mit nem csináltak: nem terelték Volodimir Zelenszkijt afelé, hogy egyezzen ki Putyinnal. A harcokban jelenleg az oroszok állnak jobban. Viszont ha az ukrán elnök – ha és egyáltalán – egy nap a béketárgyalások mellett dönt, akkor Párizs számára adott, hogy közvetítő legyen. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Deutsche Welle
A külföldieknek szóló német közszolgálati médium helyesli, hogy Ukrajna tagjelölti státuszt kap, ugyanakkor a magyar kormány által produkált zavarórepülés folytán szükségesnek nevezi, hogy alakítsák át az EU döntéshozatali rendjét. Úgy véli, hogy Brüsszel megfelelő jelzést küldött Kijevnek és Moszkvának, ám belső reformokat kell végrehajtania, mielőtt az ukránok beléphetnek.
A Bizottság még a jogos aggályokat is félretolta, amikor megnyitotta a kaput az ukrán tagság előtt. Politikai megfontolások vezérelték, amikor egyértelművé tette, hogy Ukrajnának a demokratikus közösségben a helye. Érthet a szóból azonban Putyin, aki tagadja, hogy a szomszéd államnak joga van létezni. Igaz, az uniónak- geopolitikai megfontolásokból – nem is volt más választása.
Az ukránokat minden segítség megilleti, fegyver, pénz, humanitárius és politikai támogatás. A pozitív brüsszeli üzenet egyben alapvető Zelenszkíj számára, mert sok mindent ígért honfitársainak és azt kérte tőlük, hogy vállalják a sok vért és verítéket. Cserében egyértelmű jövőt kell adnia, mert minden katasztrófa lenne, ami ennél kevesebb.
A kutya azonban ott van elásva, hogy az EU meghatározatlan időre elnapolta saját megújulását. Mai állapotában a szervezet nem képes befogadni Ukrajnát. Sok döntést bizonyos tagok blokkolnak, ezért a jövőben többségi alapon kell meghozni a határozatokat. Sürgősen át kell erre térni. Hiszen Magyarország a minap torpedózta meg az egységes minimáladót a multik számára. Most éppen ezt.
De nem csupán az antidemokratikus, folyamatosan obstruáló Orbánt, Putyin barátját kellene végre megfosztani a szavazati jogától, és kellene száműzni a kispadra, de a lengyel vezetőknek is el kellene gondolkodniuk azon, mit akarnak tenni? Valóban zsarolni kívánják a Bizottságot? Vagy támogatni szeretné Ukrajnát és annak felvételét?
Ha Macron nem bukik bele a hazai erőpróbába, energiái egy részét az EU átalakítására fordíthatja, miután a németek már felsültek a kísérlettel.
Le Monde
A francia pénzügyminiszter igyekezett leplezni csalódottságát, miután Magyarország megakadályozta, hogy az EU jogrendjébe illessze a multikra kivetendő egységes, 15- %-os adót, ám a magyar húzás nagyon is érzékenyen érinti Párizst. Merthogy a franciák az EU soros elnökeként az egész szabályozás motorjai voltak. Azt szerették volna, ha még ebben a félévben, az ő uniós elnökségük idején sikerül keresztülvinni a páratlan pénzügyi reformot, ami véget vetne az adóparadicsomok virágzásának és a nagy konszernek adóügyi trükkjeinek.
Ráadásul az Orbán-kormány a múlt év végéig semmiféle fenntartást nem jelentett be. Így a viszály inkább diplomáciai okokból robbant ki, és még jobban megterheli a magyar miniszterelnök és az unió viszonyát. Brüsszelben úgy értékelik, hogy a vétó inkább azt szolgálja: a Bizottság ne kekeckedjen tovább a jogállam miatt és adja oda a gazdaságélénkítő csomag 7,2 milliárd euróját.
A lépés kellemetlen meglepetés és kitolja az OECD égisze alatt zajló program életbelépését. Lehet, hogy ily módon oda az egész lehetőség. Pedig Európa állásfoglalása igen fontos lett volna, főként mivel Amerikában cseppet sem lesz könnyű átnyomni a programot. Ugyanakkor a Nemzetközi Gazdasági és Fejlesztési Szervezet képviselője hivatalból optimista: azt mondja, el fog jönni az igazság pillanata. Az alapok már megvannak és a kapcsolódó területekről igen intenzív tárgyalások folynak.
FT
Brüsszelnél van a kulcs, hogy Lengyelország végre hozzájusson a koronaalap csaknem 36 milliárd eurójához, ám az EU nincs könnyű helyzetben, ha azt akarja, hogy helyreálljon a lengyel igazságszolgáltatás függetlensége. A Bizottság igyekszik egyensúlyt tartani a gyakorlatias szempontok, illetve a szervezet elvei között. Merthogy a lengyelek az utóbbi időben sokszor szerepeltek a hírekben – jó és rossz okból egyaránt.
Vagy ahogy Daniel Freund, a német zöld képviselő összefoglalta: egyetlen más uniós tagállam sem mutat nagyobb szolidaritást Ukrajna iránt a háború kezdete óta. Ugyanakkor példátlan az a mód, ahogyan a lengyel kormány nekiesett a jogállami intézményeknek, szintén az agresszió óta.
Pont ez az ellentmondás késztette habozásra az európai vezetőket, de a pénzügyminiszterek a héten már zöldre állították a jelzőt a gazdaságélénkítési alap számára. Ám csak azzal a feltétellel, hogy Morawieckiéknak eleget kell tenniük a bírói függetlenségnek. Hogy a Bizottságban milyen kínkeservesen született meg a döntés, azt jelzi, hogy két tapasztalt biztos, Margrethe Vestager és Frans Timmermand ellene szavazott, Didier Reynders, az igazságügy gazdája pedig fenntartásait hangoztatta.
Továbbá több kormány is kétségeit fejezte ki, az Európai Parlamentben pedig igen éles az ellenállás az engedménnyel szemben. Végül pedig a lengyeleknél, de a földrészen is sok jogász kétli, hogy a lefektetett kikötések végrehajtása elvezet a jogállam helyreállításához.
El kell ismerni, hogy Varsó ügyesen keveri a kártyákat. Több hónap után feladta az ellenállást az egységes nagyvállalati adóval szemben. Ugyanakkor a háború kapcsán elfoglalt állásponttal minden eddiginél nagyobb tekintélyt és befolyást vívott ki magának az EU-ban a 2004-es csatlakozás óta.
New York Times
A vezércikk arra int, hogy a világ vagy együttműködik, vagy szétesik, merthogy olyan feladatokat kell(ene) megoldania, mint az élelemhiány, az infláció, az elhúzódó járvány és az általános felmelegedés. Ezek az egész világon fenyegetik a stabilitást és a jólétet, viszont ez sok országot arra serkenthet, hogy vonuljon ki a nemzetközi összefogásból, ám hiba volna, ha ezt tennék.
Hiszen ezek a problémák összekapcsolódnak, így az orvoslásuk is. Hogy mit lehet elérni az erők egyesítésével, azt jól illusztrálják az Oroszország elleni egyeztetett szankciók. Az infláció javarészt abból ered, hogy megszakadtak a szállítási láncok. Az energiagondok enyhítésére a Fehér Háznak egyrészt bátorítania kell a szénhidrogének kitermelését, másrészt be kell ruháznia a megújuló források fejlesztésébe.
Ehhez együtt kell működnie főként azokkal a 3. világbeli államokkal, amelyek különösen ki vannak téve az éhínség veszélyének. A hiány oka részben a felmelegedés, a Covid és a források egyenlőtlen elosztása. És mindezt csak tetézte a háború.
Alapvető, hogy el kell szállítani a tárolókban lévő ukrán gabonát. Mert ha nem, annak leginkább a legszegényebb országok látják a kárát, ideértve hogy emberek halhatnak éhen. Oroszország ugyan jelezte, hogy a megtorló intézkedések egy részének feloldása esetén a szállítóhajók kifuthatnak az ukrán kikötőkből, de nem szabad engedni a zsarolásnak. Ha viszont nem viszik el a búzát, kukoricát sürgősen, akkor 25 millió tonna rohad meg.
A kiút az lehetne, hogy a leginkább érintett fejlődő államok közösen fordulnak Putyinhoz, aki csak nehezen tudná lesöpörni az asztalról az éhség által fenyegetett kormányok felhívását. Főleg mivel közülük sokan nem csatlakoztak Oroszország kitaszításához.
The Times
A történelem magyarázza, hogy a francia elnök miért hangoztatja: nem szabad megalázni az orosz elnököt (helyesebben: Franciaországot – a szerk. megj.). A kétoldalú kapcsolatok ugyanis évszázadokra nyúlnak vissza, és a jelek szerint ma is befolyásolják Párizs álláspontját a háború kérdésében. Így Emmanuel Macron felfogására kihat az a guallista megközelítés, hogy Európa az Atlanti-óceántól az Urálig terjed. Ennélfogva az Elysée-palota számára alapvető az együttműködés javításának szándéka, ám azt meglőtte az invázió.
Maga Vlagyimir Putyin jobban örült volna, ha Le Pen vagy Mélenchon megveri Macront az elnökválasztáson. Ezzel együtt az egyik volt moszkvai francia nagykövet azt mondja: el kell fogadni Oroszország létét, nem lehet megszabadulni tőle, vagy úgy tenni, mintha nem is volna. Ez az oka, hogy Párizs ennyit egyeztet Moszkvával, ami azonban istenkáromlás a lengyelek és más keleti tagok szemében. Hiszen négy évtizeden át voltak a Kreml vazallusai. Így az amerikaiakkal és a britekkel együtt Ukrajna legfőbb támogatói közé tartoznak.
A német-orosz viszonyt alapvetően az szabja meg, hogy Berlin még mindig bűntudatot érez a 2. világháború miatt, ugyanakkor hálás Gorbacsovnak az újraegyesülésért. A szoros gazdasági együttműködést, ideértve a mind nagyobb energiafüggést pedig a békefenntartás eszközének tekintette.
Az ukrán EU-tagságból egyhamar nem lesz semmi, viszont igen fontos, hogy a héten tett kijevi látogatás során Macron és a többiek mit nem csináltak: nem terelték Volodimir Zelenszkijt afelé, hogy egyezzen ki Putyinnal. A harcokban jelenleg az oroszok állnak jobban. Viszont ha az ukrán elnök – ha és egyáltalán – egy nap a béketárgyalások mellett dönt, akkor Párizs számára adott, hogy közvetítő legyen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >