Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Felzárkózunk
Népünk jelentős része a kilencvenes évek derekán még nem jutott el a reményvesztettség, a rémület és a depresszió azon fokára, amely az ő helyzetében indokoltnak lett volna tekinthető. Magyarok vagyunk, reflexünk fontolva haladó, mint a brontoszauruszé, kissé ráérősen alarmíroz. A kilencvenes évek derekán Ausztriát még a vesetranszplantációk számában is le akartuk körözni, a repcetermesztés frontján pedig kiváltképp, nem értvén, mért van az, hogy a repce termésátlaga Burgenlandban duplája az itthoninak… Orbán a mostanival együtt maximum öt cikluson át marad kormányon, addig folyamatosan vészhelyzet lesz, hol ezért, hol azért. A következő kabinet részint romeltakarítást végez, részint pedig deklarálja, mikorra érjük utol Ausztriát. A céldátum 2075 lesz, ami persze a későbbiekben még módosulni fog. Váncsa István (Élet és Irodalom):
2030-ra utolérjük Ausztriát, mondta Lázár János a miniszterjelölti meghallgatásán, a jelenlevők pedig bizonyára feketén bólingattak, mint az eperfa lombja, nem is igen tehettek volna másképp. Orbán a sógorokhoz való felzárkózást öt esztendeje megjósolta, mi magunk pedig már látni is véljük, ahogy a gyorsnaszádunk elhúz az ő ócska bárkájuk mellett, amely a nyomdokvizünkben hánykolódik és a szétesés réme fenyegeti. Tegyük azonban hozzá, hogy Ausztriát nem öt vagy ötven éve akarjuk utolérni, hanem legalábbis a kiegyezés óta, sőt talán a tizenötödik század vége óta folyamatosan. Előtte csak azért nem akartuk, mert Bécsnek büszke vára Mátyás bús hadát nyögte, vagyis az osztrák örökös tartományok nem voltak abban a helyzetben, hogy méltó versenytársaink lehessenek.
Aztán telt-múlt az idő, országunk primátusa menet közben valahogy elkúratkozott, mi azonban ehhez a körülményhez is a magyar ember természet adta derűjével közelítettünk. „Úgy látszik nemsokára utolérjük Ausztriát a czivilizáczióban” – ezt az örvendetes tényt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzet című „politikai, társadalmi és közgazdászati lap” adta hírül 1891. júliusában, holott az előzmények ismeretében az lett volna magától értetődő, ha a sógorok akarnak utolérni minket.
Másképpen alakult, mindamellett a Székely Nemzet szerkesztőségének sikerült az ő optimizmussal átitatott jövőképét kellő alapossággal aládúcolnia. „Kilátásban van ugyanis, hogy Budapesten is fognak nemsokára lóhust is mérni. Ez egyébként fontossággal bír úgy nemzetgazdasági mint ipari és a szegényebb néposztálynak élelemmel való ellátása tekintetéből” – írta az újság, vagyis az olvasónak már csak annyi dolga maradt, hogy bizalommal tekintsen a közeljövőbe, amikor majd a szegényebb néposztály ízletes és egészséges lóhúsnak fog örvendeni.
Persze ez is másképp alakult.
„Olyan volt ez a bizakodás, mint mikor a gyermek azt mondja az ifjúnak: »Pár év alatt utolérlek« — abban a hiszemben, hogy ezalatt a pár év alatt csak ő fog nőni, de az ifjú az marad, aki volt. A magyar iparnak ilyen volt a végzetes illuziója, minthogy némileg és elvétve ő is nőtt, nem gondoltunk arra, hogy mekkorát haladt ez idő alatt félelmetes versenytársunk a közös vámterületen: az osztrák ipar” – állapította meg kerek tíz esztendővel később a Közgazdasági Szemle, evvel együtt Ausztria napszállta előtt való utolérésének és túlszárnyalásának ténye bevett gazdaságpolitikai toposz maradt.
Közben viszont teltek-múltak az évek, Ausztria pedig valami okból továbbra is előttünk kocogott.
„Az iparunk már isten tudja, mióta kecsegtet bennünket azzal a gigászi lendülettel, amivel egyszerre utolérjük legalább is Ausztriát. Ámde a nagyszerű igézet nem akar valóra válni” – mutatott rá a Szeged és Vidéke bő egy évvel azelőtt, hogy nemzetünk reményekkel teljes jövőképét a be nem tervezett első világháború hosszabb időre szögre akasztotta. A sógorok utolérésének vágyálma tudomásom szerint egy ötven éve kiadott Távlataink című kötetben bukkant fel újólag, ám azt senki beszámítható ember nem vette komolyan. Aztán egyszer csak vége lett a nagy Szovjetuniónak és vele együtt a szocialista világrendszernek is, immár elő lehetett venni ükapánk kissé porlepte határidőnaplóját és kikeresni benne aktuális tennivalónkat, amely különféle történelmi malőrök következtében számottevő késedelmet szenvedett.
Utol kell érnünk Ausztriát, 2015-re abszolválva lesz. Ezt Kádár Béla jelentette be 91 végén, el is hittük neki, ő komoly ember, 2015 pedig messze van, addig bármi megtörténhet. Egyebek közt az is, hogy akkor már nem az Akácfa sörözőben oltjuk a szomjunkat, hanem a Burggassén működő Adlerhofban, ugyanis az lesz az olcsóbb. Nem pontosan így történt, de majdnem. 92 májusára az ólommentes 95-ös benzin ára 65 forintra, vagyis az akkori osztrák árral azonos szintre emelkedett, más szóval Ausztria utol lett érve. Nem pontosan úgy, ahogy szerettük volna, de hát annak örüljünk, ami van.
A Horn-kormány hivatalba lépését követően az Új Magyarország megkérdezte az utca népét, nem is eredménytelenül. „A magyar ember szorgalma világhírű. Most, hogy végre demokrácia van, ha ügyesen szervezik odafönn, nem adok öt évet, és utolérjük Ausztriát. Egy második Svájc lehetnénk, ha nem marakodnánk egymással. Mindig a vita, az egymásra mutogatás, a munka meg áll.” A kép teljességéhez tartozik, hogy ezt olyan ember mondta, aki a rendszerváltozás előtt hosszabb ideig élt Ausztriában, és a tespedt osztrák életforma hatására az agya kissé megpudvásodott. Bár ez se biztos, tekintve, hogy népünk jelentős része a kilencvenes évek derekán még nem jutott el a reményvesztettség, a rémület és a depresszió azon fokára, amely az ő helyzetében indokoltnak lett volna tekinthető. Magyarok vagyunk, reflexünk fontolva haladó, mint a brontoszauruszé, kissé ráérősen alarmíroz. A kilencvenes évek derekán Ausztriát még a vesetranszplantációk számában is le akartuk körözni, a repcetermesztés frontján pedig kiváltképp, nem értvén, mért van az, hogy a repce termésátlaga Burgenlandban duplája az itthoninak.
Azért, mert az Ausztria, ez meg Magyarország, nem túl bonyolult képlet, mindazonáltal akkoriban ezt a sógorok se voltak képesek átlátni. Az osztrák gazdaságkutató intézet a kilencvenes évek végén közzétett becslése szerint huszonnégy év kellett volna ahhoz, hogy utolérjük Ausztriát, viszont az a huszonnégy év mostanra letelt, nyugati szomszédaink messze előttünk, már a hátsó lámpáik fényét se látjuk, a pénz pedig sehol. Illetve dehogyis, megvan az a pénz, mármint a felzárkóztatásunkra szánt támogatások összege, csak éppen magánvagyonokban van elrejtve, jachtokban, palotákban, offshore cégekben és más, hasonlóképp tuti helyeken, hogy az ellenség a szőrös mancsát rá ne tehesse. Hogy ez a bizonyos ellenség kicsoda, az nem kérdés, akitől a pénzt kaptuk, ki más.
„Biztos vagyok benne, hogy 10-15 év múlva utolérjük Ausztriát. Magyarország sikerország! Ez nagyban az oktatás rendkívül magas színvonalának köszönhető” – vélekedett Demján Sándor 2000-ben, jóslata a Lázár által mondottak fényében utólagos kiigazításra szorul. Nem tizenöt év, hanem harminc, de arra akár mérget is vehetünk, köszönhetően Pintér Sándornak, aki az ellomposodott pedagógusgárdát fegyelemre és alakias mozgásra fogja tanítani, ettől pedig az oktatás eleve roppant magas színvonala még magasabbra szökik.
Orbán a mostanival együtt maximum öt cikluson át marad kormányon, addig folyamatosan vészhelyzet lesz, hol ezért, hol azért. A következő kabinet részint romeltakarítást végez, részint pedig deklarálja, mikorra érjük utol Ausztriát. A céldátum 2075 lesz, ami persze a későbbiekben még módosulni fog.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >