Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Joguralom nélkül nincs Európa
Az irányadó francia lap vezércikkben hívja fel a figyelmet, hogy nincs Európa jogállam nélkül. Az alkalmat az adta hozzá, hogy az ukrajnai háborúval a háttérben két olyan vezető: Orbán is Vučić is megerősítette választói bázisát, aki nem titkolja elfogultságát Moszkva iránt. Mindkettőjükre az a jellemző, hogy korlátozzák a demokráciát és a jogállamot, politikai céljaikra kisajátították a közmédiát és ennek nagy szerepe volt azután a kampányban. Látván az általános félelmet a harcok miatt, a két politikus stabilitást ígért. A különbség ott van, hogy Magyarország az EU tagja, így Orbán győzelme súlyosabb következményekkel jár a kontinens számára. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Le Monde
Az irányadó francia lap vezércikkben hívja fel a figyelmet, hogy nincs Európa jogállam nélkül. Az alkalmat az adta hozzá, hogy az ukrajnai háborúval a háttérben két olyan vezető: Orbán is Vučić is megerősítette választói bázisát, aki nem titkolja elfogultságát Moszkva iránt. Mindkettőjükre az a jellemző, hogy korlátozzák a demokráciát és a jogállamot, politikai céljaikra kisajátították a közmédiát és ennek nagy szerepe volt azután a kampányban. Látván az általános félelmet a harcok miatt, a két politikus stabilitást ígért.
A különbség ott van, hogy Magyarország az EU tagja, így Orbán győzelme súlyosabb következményekkel jár a kontinens számára. Az eredményhirdetéskor megnevezte az ellenfeleket: ideértve a brüsszeli bürokratákat és Zelenszkijt. Putyin az elsők közt gratulált neki. Ám még ha az európai partnerek hozzá is vannak szokva az unió elleni oldalvágásokhoz, az azért új természetű kihívást jelent, hogy nekiment az ukrán elnöknek. Hiszen a szolidaritást fenyegeti, pont akkor, amikor érkeznek a képek a bucsai mészárlásról.
De a szervezetnek immár van egy fontos eszköz a kezében: a jogállami mechanizmus. A Bizottságnak most már megvan az oka, hogy bevesse. Vonatkozik ez Varsóra is, noha az egészen más álláspontot képvisel az ukrán válságban. Utóbbiban segíteni kell neki, de Morawiecki miniszterelnök egyfolytában támadja Franciaországot és Németországot, ami azt igazolja, hogy a PiS kitart az EU-n belül a konfrontáció logikája mellett.
Minden taggal szemben érvényesnek kell tekinteni, hogy kölcsönös támogatásra van szükség Ukrajna kapcsán, viszont teljes szigorral érvényt kell szerezni a jogállamnak. Mert a kontinens nem létezhet jogállam nélkül.
Profil
Az osztrák hetilap rámutat, hogy Brüsszelnek következetesen fel kell lépnie a magyar és a lengyel demokrácia leépítése ellen, éppen az ukrán háború miatt. Nem szabad hagynia, hogy megosszák, bár az már fait accompli, amint azt éppen Magyarország igazolja. Orbán úgy nyert a választáson, hogy beadta az embereknek: megvédi őket a harcoktól és gondoskodik az alacsony energiaárakról. Ő Putyin utolsó szövetségese az EU-ban.
Hogy Brüsszel bejelentette a jogállami eljárás beélesítését Budapest ellen, csak első lépés, fontos, de még egy sor további döntésnek kell követnie a jogállam megsértése miatt. A vége a támogatások masszív megkurtítása lehet, de hát Orbán évek óta ássa alá országában a demokráciát. Sok módszert orosz kollégájától vett át. „Erős emberként” barátait tömi uniós forrásokkal, elnyomja a véleménynyilvánítás szabadságát. Éspedig abban a szervezetben, amely éppen rájön, mennyire fontos a demokrácia és a hatalmi ágak megosztása, miután egy tekintélyuralmi rezsim rárontott egy fiatal demokráciára. Így nem maradhat következmények nélkül Orbán magatartása.
A magyar vezetőnek nagyon kell a gyűlölt Brüsszelből érkező anyagi támogatás, hogy be tudja váltani választási ígéretét. Ha elmarad az apanázs, az fájdalmas lesz számára. A jelenlegi válságban úgy tűnik, hogy Lengyelország bizonyos fokig rehabilitálódik. Ám ennek megvannak a korlátai, mert a Morawiecki-kormány zavartalanul folytatja a független igazságszolgáltatás leépítését.
Lehet persze, hogy most átmenetileg lehetőség nyílik sok mindent újratárgyalni, mert nagy a közös ellenség, Csakhogy ez nem mehet a demokrácia rovására. A jogállamiság ügyében nem szabad semmiféle engedményt sem tenni. A Bizottság túl sokáig habozott, hogy eljárjon Budapesttel és Varsóval szemben. Ez pedig lehetővé tette Orbán és Kaczynski számára, hogy tartós károkat okozzanak a demokratikus szerkezeteknek. Ha tényleg úgy van, hogy új rend formálódik a világban, annak kialakítását nem szabad átengedni az autokratáknak, még a saját sorokon belül sem.
Washington Post
Virágoznak a jobboldali populisták, még akkor is, ha Putyin barátai – mutat rá Fareed Zakaria, a lap szemleírója, aki onnan nevezetes, hogy jó 20 éve logikai úton megjósolta az illiberalizmus eljövetelét. Mint rámutat, csalódtak azok az elemzők, akik azt hitték, hogy a háború, a liberális rend elleni támadás hitelvesztéssel jár az illiberális rezsimek számára, véget ér a populizmus kora. Ez vágyálomnak bizonyult.
Ezt támasztja alá két, kulcsfontosságú választás Magyarországon és Franciaországban. Nagyon úgy néz ki, hogy legalábbis Európában változatlanul jól boldogul a jobbos demagógia. Az ok az, hogy az ukrán válság nem foglalkoztatja túlságosan az embereket. Így a Kreml-barát vezetőknek nem ártott a fegyveres viszály. Zeleszkij, akit nagyon zavart, hogy Orbán Putyinhoz törleszkedik, kockáztatott, amikor a magyar miniszterelnököt az egyetlen olyan politikusnak nevezte a földrészen, aki nyíltan támogatja az oroszokat. De nem jött be neki.
Meg kell jegyezni, hogy győzelem értékeléséhez azonban pár dolgot figyelembe kell venni. Orbán oly mértékben manipulálta a demokráciát, hogy abból szerkezeti előnyei származtak. Állampolgárságot adott majdnem 2,5 millió határon túli magyarnak, szétverte a független sajtót a kormány aktívan segíti a Fidesz kampánycéljait. Úgy hogy a Freedom House szerint Magyarország már csupán részlegesen szabad.
A jobboldali populizmus azonban még így is rendkívül népszerű a magyaroknál és másutt is. Le Pen ugyan ostorozza Macront az általános áremelkedés miatt, de vonzereje alapvetően a szilárd kulturális nacionalizmusából származik. Ő, Orbán és mások folyamatosan kirohannak a bevándorlók, a multikulturalizmus, az LMBT-jogok és wokizmus ellen.
Ezek a figurák ugyanakkor nagyrészt félretették a régi jobboldal szabadpiacra épülő közgazdaságtanát. Orbán jó ideje alkalmazza a dirigizmust: nagy pénzeket osztogat a pártját támogató csoportoknak. Az igaz, hogy ezek az eszmék és módszerek főként az idősebb, vidéki és kevésbé képzett rétegek körében népszerűek. De látni kell, hogy sokan vannak az ilyen szavazók és eléggé szenvedélyesek a választások megnyeréséhez az Atlanti-óceán mindkét partján.
The Times
A vezércikk úgy értékeli a francia elnökválasztás mai, első fordulója előtt, hogy Macron nem tökéletes, de még mindig ezerszer jobb, mint az alternatíva. Úgy hogy azt nem kellene kipróbálni. Az elnök ugyan komoly hibát követett el, mert egészen az utolsó pillanatig kívül maradt a kampánytorzsalkodásokon. Azt gondolta, hogy ez bejön neki az ukrán válságban vállalt közvetői szerep jóvoltából.
Csakhogy Le Pen érzékeny pontot talált el a munkásosztálynál, amikor a megélhetés megdrágulását vette célba és ezzel egyúttal feltárta a rivális gyengeségét is. A franciáknál azonban már hagyománynak számít, hogy az utolsó pillanatban visszariadnak a szélsőjobbtól. Csakhogy ezúttal a felmérések azt tanúsítják, hogy más jelöltek hívei beállhatnak a Nemzeti Gyűlés elnök asszonya mögé. Ez pedig átbillentheti a mérleg nyelvét.
Le Pen igyekezett sok kérdésben a korábbinál mérsékeltebb hangot megütni – már nem ragaszkodik a Frexithet és az euró feladásához -, de sok tekintetben továbbra is nacionalista a gondolkodásmódja. Szembe kíván szállni az uniós szabályokkal. A legaggasztóbb azonban, hogy odavan Putyinért és ki akarja vinni Franciaországot a nyugati rendből. Azaz felbomlana az ukrán háború után kialakult egység.
Orbán újraválasztása, főleg ennyire egyenlőtlen feltételek mellett, időben érkezett figyelmeztetés: a populizmus köszöni szépen, él és virul. A kormányfő eloszlatta az aggályokat Kreml-barátsága miatt, amikor úgy állította be, hogy ő a béke és biztonság garanciája. Nem lehetünk biztosak abban, hogy a franciák átlátják Le Pen trükközését ugyanebben a kérdésben.
A szélsőjobbos veszély nagyobb, mint akár pár hónapja. De bízzunk abban, hogy nem következik be áttörés. Ha Marcon kikap, az lidércnyomással érne fel Európa számára. A patinás konzervatív újság szerkesztősége éppen ezért sok szerencsét kíván a politikusnak és pártjának.
FT
Putyin hosszú árnya rávetül a megjósolhatatlan francia választás előtt – hangsúlyozza Sylvie Kauffmann, a Le Monde szerkesztőségének igazgatója, volt főszerkesztő. Le Pen már a hibahatáron belül van a felmérésekben Macronhoz képest, aminek okát a vendégkommentárban abban látja, hogy az emberek számára fontosabb a megélhetés megdrágulása, mint Ukrajna.
Pedig két héttel ezelőtt még úgy nézett ki, hogy Putyin a háborúval akaratlanul is a hivatalban lévő elnök segítségére siet. Macron ezt meg is lovagolta: a hírek tele voltak azzal, miként igyekszik közvetíteni. Ám megugrottak a benzin- és az élelmiszerárak, így a lakosság kezdett rájönni, hogy a válság nem egyszerűen humanitárius és geopolitikai katasztrófa, hanem kihat a mindennapi életre is. Erre a legjobban a szélsőjobbos Le Pen érzett rá, így lett egy csodafegyvere: a megélhetés. Azóta azt hirdeti, hogy a szankciók nem vethetik vissza a franciák életszínvonalát.
Nemigen tud persze teljes mértékben fátylat borítani arra, mennyire rokonszenvezett az orosz államfővel, hiszen pártja még most is fizeti vissza az egyik orosz banknak az 5 évvel ezelőtti kampány során felvett kölcsönt, de jól jött neki, hogy szélsőjobbos vetélytársa, Zemmour elpuskázta, mert ő továbbra is nyíltan kiállt Moszkva mellett. Váratlan villámhárítóként szolgált Le Pennek.
Macron észlelte, hogy baj van, de későn erősített rá saját, langymeleg választási hadjáratára. Már nem tud nagyobb sebességre kapcsolni. A bucsai mészárlás viszont újabb fordulatot adott az eseményeknek, a következő két hétben Putyin lesz a nagy bizonytalansági tényező. Ha Le Pen nyer, akkor olyan trófeával ajándékozza meg Moszkvát, amely legalább olyan értékes, mint a katonai győzelem a Donyecki medencében. Főleg Orbán újraválasztása után. Hiszen valóra válna az álma, hogy destabilizálja Európát. Franciaországnak két hete van, hogy felébredjen, felmérje a demokrácia értékét és bizonyítsa, hogy az orosz elnöknek nincs igaza.
Guardian
Orbán győzelme után lehet, hogy választási sikersorozat következik az európai szélsőjobb számára. Az illiberális erők hatalmas lendületet kaphatnak a vágtató energia- és élelmiszer árak, valamint a háború révén. Pedig egy rövid időre fatális hibának tűnt a hosszan tartó szerelmi viszony a földrész jobboldali, nacionalista, bevándorlás-ellenes és EU-kritikus politikusai, illetve Putyin között. De nem úgy tűnik, hogy végzetes ütést vinne be nekik.
Most kapott egymás után már negyedszer kormányalakítási megbízást Orbán, aki Moszkva legfőbb szövetségese az unióban. Bár az igaz, hogy a válság az egyik leglényegesebb ütőkártyájától fosztotta meg a szélsőjobbot: nem riogathat a tömeges migrációval, mert az európaiak tárt karokkal fogadták a világháború utáni időszak legnagyobb menekülthullámát.
Orbán kellőképpen felbátorodott újabb győzelme miatt. Meghirdette, hogy az általa képviselt kereszténydemokrata, konzervatív, hazafias politika a jövő. 2010 óta fokozatosan kiiktatta a demokratikus normákat, erősítette a tudományra-oktatásra, a civilekre és a sajtóra nehezedő nyomást. Korlátozta a migránsok és a melegek jogait. Azzal is vádolják, hogy barátok és rokonok zsebébe csorgatott sok-sok milliónyi uniós pénzt. Ha Le Pen is befut, az teljesen átalakítaná a jobboldal befolyását az EU-ban.
New York Times
Németország putyinizálja az orosz gázt: mindent megpróbál a Kreml megbüntetésére, kivéve az energiaembargót – állapítja meg a világlap vezércikke. Ugyan most gyakorlatilag állami kézbe vette a Gazprom Germániát, az orosz vállalatkonglomerátum német lerakatát, de már elkésett a lépéssel. Mindenesetre a hivatalos indoklás szerint azért kellett cselekedni, mert hírek érkeztek arról, hogy az anyacég el akarta adni érdekeltségét, éspedig állítólag egy zavaros hátterű, orosz földön bejegyzett társaságnak.
Mindenesetre Berlin egyébként is igyekszik magát kiszabadítani az orosz gáz függéséből. Csakhogy a Gazprom Germania kezében van a német gáztározók kapacitásának 20 %-a. Az országban részben éppen azért van most energia szükséghelyzet, mert a az invázió után a készletek gyakorlatilag a nullára apadtak le. És a szabályzók olyanok, hogy nem lehet kényszeríteni a fenntartókat a pótlásra.
Ugyanakkor még messze van a gázembargó. A kormány és jó néhány gazdasági vezető szerint az importtilalom tönkretenné a gazdaságot. Ám a kegyetlenkedésekről készült képek láttán dönthetnek úgy a német szavazók, hogy hajlandók áldozni a gazdaságban, csakhogy Putyin elnyerhesse méltó jutamát a háborús bűnökért.
A tulajdonjog szentsége a nyugati gazdasági sikerek talpköve. Ám az orosz vezető bizonyította, hogy gazdasági fegyvernek tekinti az állami kézben lévő energiacégeket. E tény elismerésével Berlin most egy apró lépést tett a józan ész felé.
Következő cikk: Orbán és Le Pen szavazóinak rémisztő üzenete
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >