Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
1956 tanulságai...
... a máig érnek és nem szabad róluk megfeledkezni – írja a 65. évfordulóra megjelent megemlékezésében Gudula Walterskirchen történész, a St. Pölteni katolikus sajtószövetség elnöke. Merthogy ideológiai irányultságtól függetlenül napjainkban is ott vannak a falon a totalitárius irányzatok figyelmeztető jelzései: az ellenségképek gyártása, emberek, illetve társadalmi csoportok kirekesztése, egyesek nyilvános kipellengérezése, a besúgások ösztökélése, megfigyelési adatok gyűjtése a polgárokról, a fiatalság befolyásolása, a szólásszabadság elnyomása, a bírálók üldöztetése, illetve eltávolítása és az ellenfelek bűnözőkké nyilvánítása. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléj:
Die Presse
1956 tanulságai a máig érnek és nem szabad róluk megfeledkezni – írja a 65. évfordulóra megjelent megemlékezésében Gudula Walterskirchen történész, a St. Pölteni katolikus sajtószövetség elnöke. Merthogy ideológiai irányultságtól függetlenül napjainkban is ott vannak a falon a totalitárius irányzatok figyelmeztető jelzései: az ellenségképek gyártása, emberek, illetve társadalmi csoportok kirekesztése, egyesek nyilvános kipellengérezése, a besúgások ösztökélése, megfigyelési adatok gyűjtése a polgárokról, a fiatalság befolyásolása, a szólásszabadság elnyomása, a bírálók üldöztetése, illetve eltávolítása és az ellenfelek bűnözőkké nyilvánítása.
Továbbá az is fontos lecke, hogy a szabadság drága kincs. Ha elvész, csak nehezen lehet visszaszerezni. Magyarországon 1945 után 45 évig tartott, amíg megtarthatták az első szabad választásokat. 56 éppen a szabadság értékére tanít, miután a totalitárius rendszer leverte a népfelkelést.
A megtorlás rettenetes volt, sok ezer áldozatot követelt. Előtte, a forradalom nem egészen két hete alatt a külföldre küldött segélykiáltások eredmény nélkül maradtak. A nemzetközi államközösség ugyan tiltakozott, de nem avatkozott be, mert a szuezi válság kötötte le. Így győzött a túlerő. Az akkori rendszert sokan gulyás-kommunizmusnak nevezik, de ily módon elmossák, hogy az államvédelem hasonló módszereket alkalmazott, mint a Gestapo. Brutálisan elnyomta az „állam ellenségeit”.
Így a történteken már csak azért sem szabad elfelejteni, mert a magyarok már 1945 után mást akartak. Csak éppen jött a szalámi taktika, vagyis az a módszer, amit ma is szívesen alkalmaznak.
Süddeutsche Zeitung
Európa válságban van, a viszály igen veszélyes szakaszba lépett Lengyelországgal, ezért jó volna, ha a tagállamok nem hagynák magára a Bizottságot, hanem maguk is beszállnának panaszos félként az Európai Bíróságon folyó eljárásba – hangsúlyozza a kommentár. Merthogy az unió nem csupán Brüsszellel egyenlő és a jogállamiság nem nemzeti ügy.
Függetlenül attól, hogy a szervezet végrehajtó testülete hosszas vonakodás után élesebb hangra váltott és a támogatások visszatartását helyezte kilátásba, ha Varsó nem hajlandó feloszlatni a bírák megregulázására kitalált Fegyelmi Kamarát. Ám a hatalom irányítása alatt álló lengyel Alkotmánybíróság a további konfrontációt keresi, amikor azt állítja, hogy a közösségi jog nem élvez elsőbbséget a nemzeti szabályozással szemben.
A Bizottság ebben a viszályban egyedül nem boldogul, kell neki a lengyel civil társadalom és azoknak a bíráknak a segítsége, akik a függetlenségüket védik a kormány nyomásával szemben, és ily módon a saját állásukat kockáztatják. De ez nem egyszerűen lengyel, hanem elsősorban európai probléma, mégpedig óriási jelentőségű. Az EU-nak minden erejével meg kell akadályoznia, hogy szétessen.
Diplomáciai szempontból persze kényes, hogy a tagállamok az EUB-nál szemtől szembe kiálljanak Varsóval szemben, még az a vád is felmerülhet, hogy beleavatkoznak annak belügyeibe. De itt az egész közösség jövőjéről van szó, hiszen az az összes tagállamra tartozik, hogy jogállamok közössége marad-e az unió. Az egész szervezet működése múlik rajta.
Ugyanakkor Európának azért is résen kell lennie, mert Lengyelország az illiberális demokrácia útjára tért rá, márpedig ez a vulgárdemokratikus modell a többségi akaratot az elemi jogállami garanciák elé helyezi. És ebben a független igazságszolgáltatás akadályozza leginkább. Ily módon aki aggódik a jobboldali-populista törekvések miatt, annak rá kell jönnie, hogy az efajta próbálkozások ellen az önálló bíróságok jelentik a legfőbb védőbástyát.
Ám ilyen támadásokat nem csupán a lengyeleknél és magyaroknál tapasztalni. A bukott osztrák kancellár is valami hasonlóval próbálkozott, de lepattant. Egyszóval nem szabad, hogy Lengyelország iskolát teremtsen.
Die Welt
A jogállamiságot tekinti a lap az egyik fő ütközési pontnak abban az összeállításban, amely sorra veszi, hogy hol mindenütt vár különösen nehéz feladat az új német kormányra (pénzügypolitika, közös európai védelem, környezetvédelem és energia, továbbá migráció). A demokratikus normák érvényesítéséről azt írja, hogy itt főleg Lengyelországgal zajlik kemény ütközet, miután az EU alapjairól van szó. Ám Varsó mögött felsorakozik Magyarország és Szlovénia is, de szintén támogatja Le Pen.
Az új berlini vezetés nem fogja megúszni, hogy ne kelljen viszonylag hamar állást foglalnia a kérdésben. Az Európai Külkapcsolati Tanács egyik szakértője úgy ítéli meg, hogy Scholz várhatóan a merkeli kompromisszumok irányvonalát követi. Csak éppen nem látni, miként jöhetne létre megegyezés, amikor a PiS kifejezetten keresi az összecsapást.
Annál is inkább fel van adva ugyanakkor a lecke, mert a három lehetséges német szövetséges egyáltalán nem egységes ebben a kérdésben. A zöldek számára a jogállamiság saját identitásuk szerves része, ezért itt sokkal kevésbé rugalmasak, mint a leendő kancellár, aki elődjéhez hasonlóan leginkább a boltot igyekszik egyben tartani. Csak éppen azzal a Varsóval szemben, amely mind jobban radikalizálódik.
Le Figaro
A jobboldali lap úgy értékeli, hogy Lengyelország veszélyes játékot űz és így mára a keleti nyitás egykori mintadiákjából fekete bárány lett. A jogállam körüli ellentétek már olyan szintre jutottak, hogy a PiS egyes vezetői a kilépés mellett agitálnak. De hát idáig még egyetlen tagállam sem ment el odáig, hogy kétségbe vonja az uniós jog elsőbbségét.
Jacques Rupnik, a párizsi Science Po cseh származású tanszékvezető professzora, Havel egykori tanácsadója azt mondja: igen súlyos problémákat vet fel, ha valamely tagállamban elveszti függetlenségét az igazságszolgáltatás, amely éppen a tagok közötti vitákban hivatott pártatlan módon dönteni.
De hát mostanra Varsó az egyik fő lázadó lett az EU-val szemben. Az ottani Alkotmánybíróságot a PiS semlegesítette, a Legfelsőbb Bíróságon tisztogatásokat hajtott végre. A hivatalos érvek azonban egyre kevésbé képesek eltakarni, hogy a cél a bíróságok önállóságának felszámolása. Ám a vita már ott tart az európai intézményekkel, hogy komolyan szóba kerül a Polexit, noha az idáig tabunak számított. Az ultrakonzervatív és nacionalista Ziobro-féle párt egyes képviselői megkérdőjelezik még a tagság anyagi előnyeit is.
Rupnik arra figyelmeztet, hogy akárcsak a britek, a lengyelek is követelésekkel álltak elő, belekezdtek egy olyan folyamatba, amelyről azt gondolják, hogy képesek kézben tartani. Csakhogy Cameron is elvesztette Brexit-ügyben az ellenőrzést és ilyesmi most is könnyen bekövetkezhet. Varsó egyre harciasabb hangot üt meg, ami azért újdonság. A szakértő hatalmas kockázatot lát benne.
A vitát lengyel részről csak felerősíti, hogy az ottani jobboldal az unió liberális értékeit veszélynek tekinti a keresztény és konzervatív hagyományok szemszögéből. Ugyanakkor a brüsszeli támogatásról Varsó úgy véli, hogy az jár neki, mert Európa az ország adósa. E logika szerint a Szolidaritás nélkül még ma is állna a Berlini fal, nem lehetett volna legyűrni a szocializmust.
Vagyis amit a lengyelek kapnak, az kompenzálás, mert az országot előbb két totalitárius hatalom rohanta le 1939-ben, majd Jalta is odadobta. Ezek a történelmi előzmények magyarázzák, hogy a lengyel politika számára miért ennyire súlyos kérdés a szuverenitás.
Ezzel együtt valószínűtlen, hogy Varsó hátat fordítana az EU-nak. A lakosság 80 %-a kitart a tagság mellett. És a PiS is lépten-nyomon hangoztatja, hogy eszébe nem jut a kilépés.
Le Figaro
Marcon nem kívánja szembefordítani Varsót az EU-val a közelgő francia uniós elnökség előtt. Az elnök, aki gyakran jelenik meg úgy, mint a liberális Európa feje és a jogállam védelmezője, ezúttal úgy döntött, hogy ő maga visszafogottságot tanúsít, csupán a szárnysegédeket vezényli rohamra. Pedig már több nyugati ország és a Bizottság is arra szólította fel a tagokat, hogy keményítsenek be a lengyel kormány ellen, ideértve szankciókat is. Így mindenki azt várta, hogy az államfő hevesen fog reagálni.
Ám ehelyett a kivárást választotta, mérsékelt álláspontra helyezkedett. A magyarázat az, hogy a keleti régió első számú hatalmáról, az EU egyik motorjáról van szó. Ezen felül Macron kezdettől fogva szövetségesként tekint a lengyelekre, amire csak ráerősített, hogy a földrész stratégiai önállóságát szorgalmazza és ahhoz szintén szükség van támogatókra. Azaz elkel a kompromisszum.
Ráadásul a lengyel kormány a franciákhoz hasonlóan gondolkodik Európa globális szerepéről, a nukleáris energia jövőjéről és a Belarusz által folytatott hibrid hadviselésről. Emellett hat hónappal a francia választás előtt, az ottani kampányban is felvetődik a szuverenitás kérdése. Ezért Macron számára sok múlik azon, sikerül-e egyezségre jutnia a lengyelekkel. Ez a politika azután kivitelezhető úgy, hogy közben a munkatársak azért agresszívabban lépnek fel Lengyelországgal szemben.
Newsweek
A posztkeresztény jobboldaliság erősödik Közép- és Kelet-Európában – írja vendégkommentárjában a Budapesten dolgozó amerikai vendégtanár, Will Collins, aki több-kevesebb rendszerességgel be szokott számolni a hetilapban magyarországi élményeiről. Mint rámutat, a jobbratolódást világi és nem egyházi tényezők magyarázzák, mindenesetre az ország kivívta az amerikai konzervatívok figyelmét. Ez részben köszönhető a nyíltan jobbos Orbán Viktornak, részben pedig a politikájának, amibe beletartozik a születések számának ösztönzése adókedvezmények segítségével, valamint az egyházi iskolák nagyvonalú állami támogatása.
Az biztos azonban, hogy a régió világiasodik. A Vasfüggöny mögött évtizeden át üldözték a híveket, a mostani fiatal nemzedékek ugyanakkor közönyösek a vallás iránt. Ez a kettő megfosztja az egyházakat politikai életerejüktől. Ugyanakkor a nyugati liberalizmus ezen az égtájon (is) vesztett a vonzásából, és az ideológiai űrt a konzervatív és nacionalista politika töltötte be. Ez pedig újjáélesztette a jelképes kereszténységet.
A jobboldal nem keresztény szimbólumokkal és hagyományokkal kacérkodik, ami arra utal, hogy kész bármilyen romantikus narratívát beállítani a nemzeti-hazafias célok mögé. A Kurultáj pl. a magyarok kereszténység előtti történelmét ünnepli. Nem véletlen, hogy a Fidesz ilyen lelkesen támogatja.
Ellenpontként a liberális Budapest tele van az új kor szellemiségével. A társadalom minden rétege spirituális és ideológiai támaszt keres. A szabadelvűek számára ez megjelenhet a meleg jogok hirdetésében, aki viszont a hagyományok, a jobboldaliság, a nacionalizmus híve, az inkább fordul az új pogányság felé.
Orbán igencsak általánosságokban szokott beszélni a magyar hagyományokról, vagy Európa keresztény örökségéről, ám ez a retorikai bűvészmutatvány a szervezett kereszténység gyengeségének beismerése. De zajlik a kulturális háború és a keresztény megnyilvánulások leginkább arra hivatottak, hogy megfelelő ruhába öltöztessék a világias, jobboldali politikát.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >