Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Pár szó az ellenzéki pártok védelmében
Ezt a rezsimet azonban nem lehet csupán pár százalékkal legyőzni. Egy csekély, „éppen csak” győzelem bármely demokráciában elég lenne, de Magyarország már rég nem az, sokkal inkább valami bizarr anomália, zárvány az EU-ban, ahol a jogállam helyébe egyetlen ember törvényei léptek. Akit épp ezért csak akkora különbséggel lehet majd megbuktatni, hogy még az ő emberei se merjenek a választás végeredményébe beletúrni. Mérhetetlenül nagy az ellenzéki pártok felelőssége, de a mienk sem kisebb: a sorsdöntő győzelemhez szükséges különbség biztosítása. Bruck András:
Parallel fut egymás mellett két sorsdöntő esemény. A járvány elleni küzdelem és a készülődés 2022-re. A járvány elfoglalja a napjaimat, a jövő évi választás meg a gondolataimat. Az előbbit igyekszem megúszni, amire meg is van minden reményem, az utóbbi viszont afféle Armageddonná növekedett bennem. Minél több részlet derül ki a kormány szándékaiból, annál inkább hiszem, hogy valóban Jó és Rossz végső csatája közeleg. Persze nem a bibliai világvége-ütközet, csak egy helyi, Hegyeshalom és Záhony között, de ez épp elég fontos lesz ahhoz, hogy azok, akiket én a jó oldalon állók közé sorolok, halálosan komolyan vegyék. Mert abban biztosak lehetnek, hogy a másik oldal ezt fogja tenni. Helyesebben, már egy ideje pont ezt teszi.
Mind jobban körvonalazódik egy ördögi terv. Az alaptörvény már eddig is tele volt kétharmados törvényekkel, azzal a kizárólagos céllal, hogy egy majdani ellenzéki kormányt megbénítson, cselekvőképtelenné tegyen. Most azonban a miniszterelnök tovább emelte a tétet, és rögtön nagyon magasra, akár egy polgárháborút is kockáztatva. Húsvét óta a kormány „alapítványok” tömegét hozza létre, s mindegyiket különféle nagy értékű, állami vagyonelemekkel látja el: többek között „egyetem, kastély, palota, részvénycsomag, üdülő, cég, termőföld sziget”, tartozik az örökbe adott és összesen több ezer milliárd forint értékű ajándékcsomagokba. Komplett ágazatok kerülnek ki az állami tulajdonból, s jutnak teljességgel illetéktelen kezekbe. Mint például ez a fotón látható, kilencmillió euróért vásárolt szlovéniai wellnesskomplexum. Ami eddig a Külgazdasági és Külügyminisztérium tulajdona volt, az két napja már a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványé. Ettől kezdve három államtitkár, egy bankigazgató és a „kastélyprogram” miniszteri biztosa elvben leválthatatlanul gyakorolja majd a tulajdonosi jogokat. Legalábbis akkor, ha egy ellenzéki kormány mulyasága és gyávasága miatt bejön Orbán hazardírozása, és a mi adóforintjainkból vett kis üdülőparadicsom valóban az idők végezetéig szolgálja majd a közpénzfosztogatásban megfáradt oligarchákat.
Ez most nem a rendszerváltás lázas, kapkodó, sokszor meggondolatlanul privatizáló időszaka, hanem egy évek óta érlelt gonosz terv kibontakoztatása. A miniszterelnök nyilvánvalóan egyidejűleg többféle téveszmének is a rabja. Egyrészt annak, hogy egy választási vereség után is egyedül ő hivatott tovább kormányozni - talán már a Miniszterelnökség Várbeli épületét is a nevére íratta -, másrészt, hogy Magyarország minden négyzetmétere és az állami bevételek minden forintja az ő saját tulajdona, amivel azt tehet, amit akar, annak adja, akinek akarja. Évek óta figyeljük elképedve és tehetetlenül, hogy úgy gondolja, annyi stadiont rendelhet, amennyit akar, annyi sportverseny megrendezéséhez kínálhatja fel Magyarországot, amennyit jónak lát… egyszerűen nincs vége az akarata, akaratossága megnyilvánulásainak. Eközben az olyan életminőség kategóriákban, mint: legbetegebb, legkorruptabb, legkevésbé versenyképes legkevésbé innovatív, legkiszolgáltatottabb, legkevésbé önálló, legszegényebb… Magyarország mindegyikben az EU utolsó három helyének valamelyikén áll.
Nagyon sok elítélő, lekezelő véleményt hallok és olvasok az ellenzéki pártokról, azok egyes tagjairól, vezetőiről, s a múltban magam is gyakran hangoztattam hasonlókat. És bár még mindig nem vagyok teljesen meggyőzve, bőven maradtak kételyeim, a kérdés bennem eldőlt. Vagy mi, szavazók „tetszünk forradalmat csinálni”, s ekképp szabadulunk meg a hatalombitorlás orbáni formájától, vagy ha már az utcára nem, akkor a szavazókörökbe vonulunk majd végeláthatatlan hosszú sorokban, ekképp véget vetve miniszterelnökünk megalomán őrületének. Három elvesztett választás után végre valódi esély kínálkozik erre, a számok már nem a mindeddig mindig toronymagasan vezető kormánypártnak kedveznek. Valami megváltozott, egyre többen érezhetik úgy, hogy a hatalom túl messzire ment.
Ezt a rezsimet azonban nem lehet csupán pár százalékkal legyőzni. Egy csekély, „éppen csak” győzelem bármely demokráciában elég lenne, de Magyarország már rég nem az, sokkal inkább valami bizarr anomália, zárvány az EU-ban, ahol a jogállam helyébe egyetlen ember törvényei léptek. Akit épp ezért csak akkora különbséggel lehet majd megbuktatni, hogy még az ő emberei se merjenek a választás végeredményébe beletúrni. Mérhetetlenül nagy az ellenzéki pártok felelőssége, de a mienk sem kisebb: a sorsdöntő győzelemhez szükséges különbség biztosítása.
Következő cikk: A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >