2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A helyzet fokozódik

A helyzet fokozódik

Tisztességes, nyugatias szemléletű, Európában magukat otthon érző nőkre bízni a kormányzást, a minisztériumokat, vagy maradjon ez a mostani türktudatú, kipcsák csapat? Akárhogy is, nincs más választásunk, mint bízni az ellenzéki politikusok minden tagjában. Muszáj elhinnünk, hogy ők is valóban ugyanúgy akarják a változást, mint mi. De ha nem, ha a lelkük mélyén megelégszenek a képviselőség nyújtotta kényelmes megélhetéssel, akkor marad a rezsim. És újra lesz Lázár János is, tele szép, új tervekkel. Egy részüket már el is mondta, és higgyük el neki, hogy nem lesz bennük köszönet. Bruck András:

Rossz bizonytalanságban élni, felőrli, kikészíti az embereket. És ezek most valóban ilyen idők, még soha az emberiség ennyire közvetlenül nem élhette át saját közös sorsát, egymásra utaltságát. Aggodalom, fáradtság, zavar, depresszió, stressz, halál, sok halál – és mindez egy időben, világméretekben. Nekünk ráadásul plusz teherként itt van még a miniszterelnökünk is. Most még jobban látszik, milyen iszonyatos súllyal telepszik rá mindenre. Szinte szovjet idők-beli a tájékoztatás, a kórházakból jobbára csak a fészbukon szivárognak ki hírek, máskülönben szigorú cenzúra gondoskodik a valóság eltitkolásáról. Hogy ne tudhassuk, milyen körülmények között haltak meg fél év alatt csaknem húszezren. Naponta megy a halálukat szinte magától értetődővé elsimító egyenszöveg: „többségében idős, krónikus beteg”. Erre kellett a kórházak katonai irányítása, semmi másra.

Jól emlékszem, mi volt az első reakcióm, amikor a miniszterelnök január vége felé bejelentette, hogy Magyarország két olyan keleti vakcinával bővíti a járvány elleni szerek EU-s listáját, amelyek nem kellően tisztázott körülmények között készültek. Nem hittem el neki, hogy a három nyugati készítmény akadozó szállítása miatt van szükség rájuk. A szememben ez a döntése inkább volt újabb normaszegés, az egész politikai pályáját végigkísérő deviancia, mint bölcs előrelátás. Rosszhiszemű lennék? Bizonyára az vagyok, de a tények akkor sem mellette szólnak. Aki „a védekezés sikerét a halálesetek és a megmentett életek számában méri”, miként ő mondta tavaly szeptemberben, az a járvány egy éve alatt, 2020. március 20. és 2021. március 19. között miért csoportosított át sportra majdnem tízszer (588 milliárdot), az egyházakra pedig két és félszer annyit (153 milliárdot), mint az egészségügyre (61 milliárdot)? Létezhetnek-e ennél egyértelműbb prioritások? Foci, klérus, aztán valahol a távolban, szinte láthatatlanul mi, emberek.

Továbbá egy kormány, amely szó szerint számolatlanul szórja a milliárdokat, miért éppen a járvány megfékezésének két viszonylag olcsó alapeszközén, a tesztelésen és kontaktkutatáson spórol? És vajon az ellenzéki városok - köztük Budapest - miért nem vehetnek részt a lakosság beoltásában? Mi ez, ha nem egy despota önmaga ellen benyújtott vádirata? Na és a kérdések kérdése: a járvány kellős közepén a miniszterelnök miért nem állapodott meg a már amúgy is szinte keresztre feszített egészségügyiekkel, inkább hagyta, hogy több ezren felmondjanak? Miért, miért? Az ego, amely lassan sírba teszi az országot. Kafka a „gonoszság korának" nevezte a sajátját: „Széthulló hazugságok és illúziók mocsarában élünk, ahol iszonyatos szörnyetegek jönnek a világra, aztán barátságosan belemosolyognak a riporterek lencséjébe…”. Mintha csak rólunk írta volna.

Az orosz és a kínai vakcina miatt nagyon sokan egy EU-polgárhoz méltatlan helyzetben találták magukat: olyasmiben kellett, vagy kell majd még ezután dönteniük, amihez nem értenek. Egyetlen kapaszkodójuk az az egyébként ésszerűnek hangzó állítás maradt, amivel felülírhatták a kormánnyal szembeni elementáris bizalmatlanságukat: bármelyik vakcina jobb, mint a vírus. Hosszú vívódás után nekem is ez segített legyőznöm saját kételyeimet. Mindazonáltal rossz érzéssel tartottam oda a karom: egy olyan országban készült anyagot engedtem magamba fecskendezni, ahol sokáig elhallgatták Csernobilt, ahol az elsüllyedt Kurszk atomtengeralattjáróhoz presztízs okokból nem hívtak nyugati segítséget, inkább hagyták, hogy a robbanást túlélt legénység is lassan megfulladjon. És már akkor is Putyin volt az elnök, ő pedig egy tengerparti üdülőhelyről követte a szörnyű fejleményeket... Vajon Orbán Viktor kérne-e külföldi segítséget, ha az egészségügy végképp összeomlana a rettenetes terhelés alatt? Kétlem. A diktátoroknak csak a saját presztízsük számít, a halottak száma meg nekik csak egy szám, mondjuk, mint a nulla.

Egy év múlva parlamenti választás. Pár pillanat, és itt van. A járványon addigra minden bizonnyal túl leszünk, de azok is fellélegezhetnek-e majd, akik bíznak benne, hogy 2022 egyben az Orbán-korszak végét is jelenti? Ez nagyrészt az ellenzéken múlik, mi máson? Az elszántságukat, politikai képességeiket illetően ugyan bennem is fel-fel támad a kétely, de most már legalább megvan az idevágó mondás: bármilyen ellenzék jobb, mint ez a rezsim. Tudom, sokan félnek a Jobbiktól, s a múltjuk valóban nem túl hízelgő, mások meg a Momentum vezetőjében a fiatal Orbánt látják. Én viszont a szakállán kívül semmilyen hasonlóságot nem érzékelek: Fekete-Győr András egész biztosan nem Orbán Viktor, Jakab Péter pedig nem Vona Gábor.

Mi a könnyebb? Valamelyiküket elképzelni akár a miniszterelnöki székben is, vagy Orbán Viktort ott látni további négy évre? Na ugye. Mi adja az országnak a több esélyt? Tisztességes, nyugatias szemléletű, Európában magukat otthon érző nőkre bízni a kormányzást, a minisztériumokat, vagy maradjon ez a mostani türktudatú, kipcsák csapat? Akárhogy is, nincs más választásunk, mint bízni az ellenzéki politikusok minden tagjában. Muszáj elhinnünk, hogy ők is valóban ugyanúgy akarják a változást, mint mi. De ha nem, ha a lelkük mélyén megelégszenek a képviselőség nyújtotta kényelmes megélhetéssel, akkor marad a rezsim. És újra lesz Lázár János is, tele szép, új tervekkel. Egy részüket már el is mondta, és higgyük el neki, hogy nem lesz bennük köszönet.

 

2021. március 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább

Mi történik, ha Ukrajna veszít?

Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >

Tovább

A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort

Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >

Tovább

Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták

Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >

Tovább

Anti-Orbán jelenségnek…

… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >

Tovább

Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás

Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban  Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >

Tovább

A remény mint drog

Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >

Tovább