Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Magyarok, kérlek, ne fojtsátok meg egymást!
Addig nem normalizálódik, nem pacifikálódik a magyar politikai élet, amíg az erdélyi (határon túli) kérdést nem sikerül semlegesíteni. És mindaddig nem sikerül semlegesíteni, amíg mindenki meg nem érti, hogy pont olyan veszélyes jelenség ez, mint az antiszemitizmus, a romaellenesség, bármely társadalmi ellenségkép, amely megoszt, indulatot és agressziót kelt. Parászka Boróka:
"Isten éltessen minden romániai magyart!" - így köszöntötte Florin Cîțu március 15-én az erdélyi magyarokat. Bár az utóbbi években is volt példa visszafogott, diplomatikus gesztusokra, idén tényleg, egyértelmű, tiszteletteljes üzenetet küldött a román miniszterelnök.
Nem ő az egyetlen, Klaus Iohannis is kiadott egy ünnepi, március 15-i szöveget, hasonló tartalommal. Neki (a romániai szász államfőnek) van mit ledolgoznia, az elmúlt években még a Diszkrimináció Ellenes tanács elé is került egy, a romániai magyarokat és a magyar nyelvet sértő nyilatkozata. Bírósági határozattal kötelezték emiatt bírságfizetésre. Most mégis barátkozik Iohannis is, és mintha fordulat lenne a romániai belpolitikai életben.
Vagy azért, mert a romániai román pártok felismerték, hogy a magyarellenesség és a nacionalizmus elfogadhatatlan, (legyünk jóhiszeműek), és úgy gondolják, hogy az etnikai közeledés, konfliktusoldás hozzátartozik a normális, szakszerű kormányzáshoz.
Vagy azért, mert a magyar szavazatokért RMDSZ-el folytatott verseny erre ösztönzi őket.
Vagy azért, mert erősödik a román szélsőjobb és a román szélsőjobb magyarellenessége, ezt pedig csak egyértelmű állásfoglalással lehet visszaszorítani.
Magyarellenes provokációk most is vannak Romániában, de állami, kormányzati szinten határozottan jó jelek mutatkoznak.
Annál szomorúbb, ahogyan a románok látják a magyar-magyar viszonyokat. Nagyon sok román barátom értetlenkedik, mert nem tudják követni a magyarok között fellángoló vitákat. Pontosabban a viták tartalmát értik: a módját, a hangnemét viszont nem tudják hova tenni. Ezt az ádáz, egymással való leszámolást. Ezt az agresszivitást. Ez még a sokat látott és megért román közélet ismerői számára is riasztó, felfoghatatlan.
Sokszor nekifutottam, hogy elmagyarázzam a viszonyokat, és mindannyiszor beletörött a bicskám. A magyar-magyar leszámolás természetét racionális érvekkel megmagyarázni nem lehet, legalábbis nekem nincsenek ehhez eszközeim.
A rendszerváltás óta minden demokráciadeficites magyar kormány valamely társadalmi csoport elleni izgatással maradt kormányon. Kezdetben volt a rendszerváltás idején felparázsló antiszemitizmus. A kilencvenes évek végére, az ezredfordulóra jött a cigányellenesség. Aztán, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás éveiben az erdélyizés. Jött egy kis szünet, 2015 környékén, a menekültellenes hullámmal, és most úgy tűnik, megint visszajutunk az erdélyiekhez, a "határon túliakhoz". Mikor, melyik ellenségkép piacképes a magyar politikában.
Az erdélyizés kétélű fegyver, mindenkit mozgósít. Azokat is, akik erdélyieket akarnak látni a magyar közéletben, és azokat is, akik nem akarnak erdélyieket látni a magyar politikában. Az egész társadalom bevonható ebbe a vitába. Mindenkinek terítékre kerül az anyja, apja, nagyapja. Vagy azért, mert erdélyi, vagy azért, mert soha közelébe nem járt Erdélynek. Zsigeri, személyes és ugyanakkor általános, elvi társadalmi kérdés. Elevenébe vág mindenkinek.
Addig nem normalizálódik, nem pacifikálódik a magyar politikai élet, amíg az erdélyi (határon túli) kérdést nem sikerül semlegesíteni. És mindaddig nem sikerül semlegesíteni, amíg mindenki meg nem érti, hogy pont olyan veszélyes jelenség ez, mint az antiszemitizmus, a romaellenesség, bármely társadalmi ellenségkép, amely megoszt, indulatot és agressziót kelt.
Tulajdonképp ugyan az a xenofóbia, ugyanaz a tribális kollektív szemlélet, viszonyrendszer alakul ki újra és újra. És amíg ez újra feléledhet, addig tart a magyar-magyar leszámolás, ez a parttalanná váló irracionalitás.
Hogy lehet ezt megmagyarázni ma a maguk módján normalitást akaró, kínáló románoknak? Nem tudom. Mint ahogy azt sem tudom, hogy lehet benne és együtt élni ezekkel az elviselhetetlen viszonyokkal. Mert nekem, és sok más erdélyinek ez a legbensőbb magánéletemig ható kérdés. A barátságaim, a legközvetlenebb emberi viszonyaim múlnak rajta.
Eszem ágában nincs semmiféle március 15. üzenetet összetákolni itt. Semmi okunk az ünneplésre, a büszkeségre. Örüljünk, ha még köszönünk egymásnak, ha nem vájtuk ki egymás szemét. Ha mégis kérni lehetne ma valamit ezen a szomorú március idusi napon, annyi lenne: magyarok, kérlek, ne fojtsátok meg egymást.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >