2021. június 15. kedd
Ma Jolán, Vid, Viola névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Félelem és rettegés mindenfelé

Félelem és rettegés mindenfelé

Kuncze Gábor meséli Mihancsik Zsófiának a nemrég megjelent interjú kötetben (Kuncze Gábor: Várjuk ki a végét. Beszélgetés Mihancsik Zsófiával. Kuncze. Kossuth Kiadó. 2020.), hogy, „amikor aztán 2010-ben hordtam ki a cuccomat a Fehér Házból egy autóba, jött szembe Lázár János, akiről már lehetett tudni, hogy ő lesz a Fidesz parlamenti frakcióvezetője. Te, mondtam neki, bevállalsz egy ekkora frakciót, és azt nyilatkozod, hogy megtartod a hódmezővásárhelyi polgármesterséget is, nem lesz ez egy kicsit sok? Szervezés kérdése az egész, felelte, nem tudom még, hogyan fogom megoldani, de csak nem képzeled, hogy teljesen kiszolgáltatom magam ennek a gecinek.” Vásárhelyi Mária:

Sok mindent tanultam és sok mindent megértettem a történelemből, az emberi viselkedés sajátosságairól, az elmúlásról és a „fontos dolgokról” ebben a 2020-as, covid-fertőzött évben. Többet, mint korábban akár egy évtized alatt.  Nem mondanám, hogy feltétlenül vágytam erre tudásra. Talán inkább ellenkezőleg,  jobb lett volna, ha nem ismerem meg a társadalmi szorongásnak, az egyén védtelenségének és kiszolgáltatottságának ezeket a mélységeit.

A környezetemben egyre több a covidos, és van olyan ismerősöm, aki belehalt a fertőzésbe. Október 24-én elment a meccsre és három hét múlva meghalt. Pedig amúgy minden előírást szigorúan betartott. Csak hát a szenvedély, az felülír minden józan megfontolást. Tudta, hogy veszélyes, de nem tudott ellenállni a csábításnak. Olyan felfoghatatlan, hogy egy focimeccsen múljon valakinek az élete. Tavasszal megfagyott a levegő, ha valakiről kiderült, hogy covidos, ma már alig lepődünk meg ezen. A vírus mellénk szegődött és hétköznapjaink részévé vált. És aki átesik a fertőzésen és túléli, az a szerencse fia. Mert ma ez jelenti a szabadságot, a felszabadulást. Legalább átmenetileg. 

Csodálkozom, hogy milyen gyorsan alkalmazkodunk a változásokhoz. Néha meglepődöm, ha egy filmben az emberek az utcán összeölelkeznek, szorosan egymás mögött állnak vagy kezet fognak. És időnként az is eszembe jut filmnézés közben, hogy „na, jó, de hol a maszk”.  És ezek csak formaságok. Kinézek az ablakon és látom az őrjöngést a parkolóhely-mizéria miatt. Amióta Orbán Viktor ingyenessé tette a parkolást, valóságos háború dúl Budapest utcáin. Ma egy csomagszállító autó vezetője ordítva káromkodott a Tátra utca sarkán, mert egy órája képtelen volt leparkolni a furgonjával. Tegnap az ablakom alatt két autós majdnem összeverekedett egy parkolóhely miatt. Volt olyan ismerősöm, aki 1 óra 40 percen keresztül körözött a környéken, hogy helyet találjon. Végül feladta, átment Budára és egy taxival jött haza. És mindez csak azért, hogy Orbán Viktor bosszút álljon a fővároson, amiért itt kiszavazták a hatalomból. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy az ingyen parkolásnak semmi köze a vírus elleni küzdelemhez. Csillapíthatatlan bosszúvágya azonban felülír minden józan számítást. Addig akarja sanyargatni a fővárost, amíg ki nem vérzik. Semmitől nem riad vissza. Az egyébként hideg és számító zsarnok itt nem tud uralkodni az indulatain. Mert elrontottuk a játékát, mert le mertük győzni. És mindig vannak kéznél cselédek, akik végrehajtják az akaratát. Most éppen Parragh László az Iparkamara elnöke veszi nevére az ötletet, hogy a fővárost fosszák meg utolsó bevételi forrásaitól is.

Az egész város vibrál a feszültségtől. Részben a vírustól, részben a mesterségesen kreált háborús légkörtől fél mindenki. Nappal folyamatosan vijjognak a mentők, éjszaka gépfegyveres katonák és páncélautók vigyázzák a rendet. Az emberek idegei pattanásig feszültek, lökdösődnek, káromkodnak, üvöltöznek egymással. Este 8 után meghal a város. Félelmetes és buta csend vesz körül minket. Ha az utcán cipőkopogást hallunk, kimegyünk a teraszra megnézni, hogy mi történik. Ha felvillan egy autó lámpája eltűnődöm, hogy vajon honnan jöhet, mi dolga van a városban ilyenkor, amikor itt a madár sem jár. A parkból eltűnt a kutyasétáltatok összeszokott csapata és nem buliznak éjszaka a gimnazisták a ping-pong asztaloknál. Soha nem gondoltam volna, hogy ez is hiányozni fog. 

Tavasszal az emberek minden este 8-kor kinyitották az ablakokat, hogy tapssal köszönjék meg az egészségügyben dolgozóknak az emberfeletti munkát, amit végeznek értünk. Most amikor a küzdelem sokkal inkább emberfeletti, senki nem tapsol. Nemcsak nálunk nem, hanem sehol a világon. Ki érti ezt? Talán elfogyott az emberek lelkéből a remény és a bizakodás. Nem éreznek mást, csak esendőségüket és végtelen kiszolgáltatottságukat. 

De nem ülnek tort a hatalom körül legyeskedők sem. Időnként elképzelem, hogy mennyire gyűlölhetik Orbánt saját pártjának képviselői és funkcionáriusai. De a rettegés felülírja a gyűlöletüket. Hiszen tudják, hogy aki kilép a sorból, annak vége. De azt is tudják, hogy ez már a – ki tudja meddig húzódó – végjáték. Pedig eddig úgy képzelték, hogy életük végéig megélnek a gombnyomogatásból. És gondolom, sokan vannak közöttük olyanok is, akik tudják, hogy amiben részt vesznek, az gyilkos játék. Talán néha még szégyellik is magukat. És félnek a jövőtől, de még jobban félnek a vezérüktől.

Kuncze Gábor meséli Mihancsik Zsófiának a nemrég megjelent interjú kötetben (Kuncze Gábor: Várjuk ki a végét. Beszélgetés Mihancsik Zsófiával. Kuncze. Kossuth Kiadó. 2020.), hogy, „amikor aztán 2010-ben hordtam ki a cuccomat a Fehér Házból egy autóba, jött szembe Lázár János, akiről már lehetett tudni, hogy ő lesz a Fidesz parlamenti frakcióvezetője. Te, mondtam neki, bevállalsz egy ekkora frakciót, és azt nyilatkozod, hogy megtartod a hódmezővásárhelyi polgármesterséget is, nem lesz ez egy kicsit sok? Szervezés kérdése az egész, felelte, nem tudom még, hogyan fogom megoldani, de csak nem képzeled, hogy teljesen kiszolgáltatom magam ennek a gecinek.” Mondta 2010-ben Orbán Viktorról akkori bizalmasa és jobbkeze, Lázár János. És ez mindent elmond a Fidesz belső viszonyairól. Van amikor egy ilyen, hurcolkodás közben, talán meggondolatlanul elejtett mondat, többet árul el a valóságról, mint mindaz, ami tíz éve a szemünk előtt zajlik.  

A propagandistákon is látszik a rettegés. A rettegés attól, hogy egyszer csak véget ér a korszak, amelyben nyilvánosan kiélhették a lelkükben összegyűlt összes frusztrációt, irigységet, gyűlöletet, és vetélkedtek, hogy ki tud több mocskot hordani az ellenzékre, a liberálisokra, a Nyugatra és a világra. Ezért kapták a fizetésüket, ahogy Márai mondja „baksist az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potyanyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a „jobboldaliság” igazi értelme”.

És a páni félelem attól, hogy elvesztik kiváltságaikat, fokozza a bennük élő gyűlöletet. Éppen úgy írnak és beszélnek, mint a sztálinista és náci propagandisták. És lényegében ugyanazt is mondják. Átkokat szórnak mindenkire, aki mást gondol a világról, mint ők. De már oszladozik a magabiztosságuk, a pökhendiségük, a gúny helyét átveszi a félelem, a fölényes mosoly torz vigyorba fullad. Pedig ők is azt hitték, hogy mindez örökké fog tartani.  Most kezdenek ébredezni, és elgondolkodni azon, hogy milyen lesz az élet akkor, amikor nem ők mondják meg, hogy ki a magyar és ki az idegen, ki a hazafi és ki a hazaáruló. Ha nem engedhetnek szabad folyást a gyűlölködésnek. Ha egyszercsak nem jár baksis az aljas hazudozásért. Ha egyszer nem mondják meg nekik, hogy miről mit kell írni, ha nekik maguknak kell eldönteni, hogy mi legyen a téma.

Ők már soha nem fogják megtudni, hogy milyen érzés lehet autonóm emberként, méltósággal élni.

 

2020. november 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A magyarok ezrei tüntettek a homoszexualitás elleni törvény miatt

Az Európa Tanács emberi jogi biztosa arra kéri a magyar országgyűlési képviselőket, hogy ne fogadják el >

Tovább

Finckelstein után kapkodás

Amióta Finckelstein meghalt, azóta egy tehetségtelen, fantáziátlan vitrin szakértő és egy rendkívül drága, de lényegében használhatatlan >

Tovább

Önkényurak látják vendégül Európát

Vendégségben despotáéknál, így Magyarországon, Oroszországban, valamint Azerbajdzsánban – írja a Spiegel  a futball EB-ről, hozzátéve, hogy >

Tovább

A magyar kivétel: telt stadion

Magyarországon a futball a legfőbb vezetésre tartozik és változatlanul politikai kérdésnek számít. Elképesztő összeget mentek el >

Tovább

Vessenek egyszer s mindenkorra véget Orbán disznóságainak

Miközben a magyarok igencsak haszonélvező voltak, hogy más nemzetek hajlandónak bizonyultak menekülteket befogadni. Így 1956 után, >

Tovább

Orbán Viktor népszavazást jelentett be

Mégpedig a kínai egyetem ügyében, miután erős a tiltakozás a tervvel szemben. Az ellenállást részben az >

Tovább

További kérdések a Pápa-látogatás körül

Így most nem tudni, hol lenne a megbeszélés. Állítólag felmerült, hogy a helyszín a Szépművészeti Múzeum >

Tovább

Orbán elszámította magát

Úgy néz ki, hogy Orbán Viktor elgaloppírozta magát, nem készült fel ekkora ellenállásra a Fudani Egyetem >

Tovább

A német példára vérszemet kapnak a magyarok

A Bizottság várhatóan ma megszavazza, hogy kötelezettségszegési eljárást indít Németország ellen, nehogy vérszemet kapjon a magyar >

Tovább

A németeknek tele van a hócipőjük a magyarokkal

A nacionalista magyar miniszterelnök igen szoros kapcsolatokra törekszik Kínával. Akadékoskodása miatt a napokban már hangot adott >

Tovább

A Fidesz nagyságai félnek a magyar

Minden hatalma ellenére a miniszterelnöknek megvan az oka, hogy tartson a tavaszi választástól. Mert mi más >

Tovább

Orbán odadobta az országot Kínának

Az új Selyemút egyirányú, melynek elsődleges célja Kína expanzív terjeszkedésének, gazdasági, pénzügyi és civilizatorikus befolyásának növelése. >

Tovább