Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A magyar emigránsokról Méray halála kapcsán
Csalódottak voltak, mint aki élete szenvedélyes szerelmét veszti el. 2010 után pedig nem csak mellőzöttek, hanem "hazaáruló komcsik" lettek a hivatalos politikai narratívában. Azok kommunistázták őket a legbőszebben, akik maguk éppen csak levedlették magukról a kommunista jelmezt és átcserélték neofasisztára. Én azonban legalább itt most szeretném megköszönni nekik, hogy életüket a magyar függetlenség és demokrácia ügyének szentelték és bocsánatukat kérni a hálátlan hazájuk miatt. Vásárhelyi Mária:
Most, hogy 96 évesen Méray Tibor is elment, legalább itt a facebookon valamit el kell mondanom azokról az 56-os magyar emigránsokról, akiket én ismertem. Többségükben értelmiségiek, újságírók voltak, akik kommunistaként kezdték, majd szembesülve a Rákosi-rendszer rémtetteivel, szembefordultak azzal, aminek létrehozásában nekik maguknak is részük volt. A forradalom vérbefojtása után menekülniük kellett Magyarországról. Most hirtelen Molnár Miklós, Kende Péter, Méray Tibor, a Magos házaspár, Gimes Luci, Gáti Karcsi (Charles Gáti) jut eszembe, én őket ismertem/ismerem közelebbről. Ezek az emberek 56-ban elhagyták az országot, de életük végéig a hazájuk hűséges, semmiféle áldozattól vissza nem riadó fiai maradtak. Új hazájukban viszonylag gyorsan megtalálták a helyüket, többségük egyetemi, kutatói karriert futott be, de egész életükben egyetlen dolog érdekelte őket igazán: magyar hazájuk sorsa, a magyar függetlenség és demokrácia ügye. Jövedelmük és szabadidejük jelentős részét a magyar ügy szolgálatába állították, könyveket, újságokat írtak és finanszíroztak saját pénzükből, amelyek a forradalom igaz történetét, a demokratikus ellenzék itthon kiadatlan dokumentumainak, írásainak biztosítottak nyilvánosságot. Kende Péter a Magyar Füzeteket, Méray Tibor az Irodalmi Újságot írta, szerkesztette és adta ki hosszú éveken keresztül. Egészen a rendszerváltásig támogatták a forradalom özvegyeit és árváit; Nagy Imre, Szilágyi József és a többiek családjait. Kendéék azért vettek Párizs egyik külvárosában egy kis házat, hogy az udvarban kialakított kis apartmanokban vendégül láthassák a Demokratikus Ellenzék Párizsba kijutó tagjait. Olyan volt a házuk, mint egy "bed and breakfast hotel", én magam és a szüleim is náluk laktunk, ahányszor kiszabadultunk innen. És amikor együtt voltunk, reggeltől-estig nem folyt másról a beszéd, mint 56-ról és Magyarország sorsáról. Engem, fiatal lányként ez sokszor halálosan idegesített, hiszen úgy gondoltam, hogy az ember nem azért megy Párizsba, hogy Budapestről beszélgessen, de nekik ez volt a szenvedélyük. És a szüleimnek is.
Ezek az emigránsok - éppen az ellenzék aktív támogatása miatt - a rendszerváltásig nem is jöhettek haza, utána azonban, mint a vándor, aki végre hazatalál, úgy képzelték el életüket, hogy idejük nagy részét itthon fogják tölteni, és élvezik a szabadságot, amelyért annyit tettek egész életükben. Lakást vettek maguknak Budapesten és szerették volna tovább szolgálni a demokratikus Magyarországot. Ám mégsem így alakultak a dolgok. Mert amilyen hevesen szerették ők a hazájukat, annyira kevéssé szerette őket a hazájuk. Bár néha odalöktek egy-egy kitüntetést nekik, de valójában soha nem kapták meg azt a megbecsülést hazájuktól, amit megérdemeltek volna. A szállóvendégek gyorsan elfelejtették a sok segítséget, amit kaptak, a politikussá lett ellenzékiek többségének sem voltak már fontosak, hiszen nélkülük is hozzáfértek már a nyilvánossághoz, és ha Párizsba, Washingtonba, Genfbe, Zürichbe mentek, volt már pénzük szállodára, vacsorára. Így aztán ezek az 56-osok egyre magányosabbnak érezték magukat itthon, egy idő után el-elmaradoztak. Csalódottak voltak, mint aki élete szenvedélyes szerelmét veszti el. 2010 után pedig nem csak mellőzöttek, hanem "hazaáruló komcsik" lettek a hivatalos politikai narratívában. Azok kommunistázták őket a legbőszebben, akik maguk éppen csak levedlették magukról a kommunista jelmezt és átcserélték neofasisztára. Én azonban legalább itt most szeretném megköszönni nekik, hogy életüket a magyar függetlenség és demokrácia ügyének szentelték és bocsánatukat kérni a hálátlan hazájuk miatt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >