Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A parvenü svihákság
És most értettem meg, miért volt olyan fontos és sürgető az Alaptörvényben megtenni azt a módosítást, hogy „Az anya nő, az apa férfi.” Tudniillik Orbán, úgy tűnik, kezd elbizonytalanodni. Gábor György:
Jelentős a szociológiai, pszichológiai és mentalitástörténeti irodalma annak a társadalmi jelenségnek, amelyet „name-dropping”-nak nevezünk. (Jellemző, hogy nincs igazán használatos magyar megfelelője: lehetne talán név-csepegtetés, a nevekkel való dobálózást nehézkesnek érzem, nem kellően frappánsnak.)
A parvenü svihákság tipikus megnyilvánulásáról van szó: a műveletlenek, vagy ami még ennél is rosszabb, a félműveltek ama szánalmas és nevetséges igyekezetéről, hogy pozicionálják magukat a társadalmi és műveltségi hierarchia egy bizonyos fokán, ahová – legalábbis ők úgy érzik – az oda elérkezni kívánó belépőjegyéről a jól tájékozottság és a fontosság gondoskodik: sok formája van ennek, így például egyes „jelentős” élő emberek keresztnevükön történő emlegetése, vagy művek, műcímek, alkotók nevének látványos bedobása, amiből nyilvánvalóvá válik az illető olvasottsága, kulturáltsága, sokoldalúsága, figyelemre méltó intellektusa.
Tegnap a külügyminiszterével folytatott és a nagy nyilvánosság elé tárt szürreális beszélgetés során Orbán Camus A pestis c. regényét emlegette, amelyet a járvány kitörésének hírére – mint mondta – „levettem a polcról”, s leereszkedő atyai gesztussal felhívta a gyermekded módon, hálásan és szolgaian vigyorgó miniszterének a figyelmét arra, hogy „ha ez kimaradt volna, akkor olvasd el.” S a mai szokott rádiós interjújában a paidagógosz mély elkötelezettségével újra Camus regényét találta fontosnak megemlíteni.
Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy bizonyára Orbán levette a polcáról A pestist, bizonyára el is olvasta, de bizonyára átlapozta a mű legelején olvasható mottót, ami egy Daniel Defoe-tól (aki mellesleg maga is írt járványról, A londoni pestis címmel) vett idézet: „Valamilyen bebörtönzést másfajta bebörtönzéssel ábrázolni éppoly ésszerű, mint bármilyen valóban létezőt valamilyen nem létezővel.” A gyengébbek kedvéért: Camus – ahogy ennek milliószor hangot adott, s ahogy ennek milliószor hangot adtak és adnak irodalom- és eszmetörténészek – nem pusztán a „bebörtönzésről”, magáról a járványról írt, hanem leginkább, s minden látszat ellenére vagy a regény minden történése és „pszichológiája” mellett valamely „másfajta bebörtönzésről”: egyebek között arról, hogy „mindenki magában hordja a pestist, mert senki, de senki a világon nem érintetlen tőle”, meg arról, hogy az emberek „azt hitték, szabadok, pedig soha senki nem lesz szabad addig, ameddig csapások lesznek” (úgy bizony, kedves miniszterelnök!), meg arról, hogy „a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik, mert évtizedeken át szunnyadhat a bútorokban és a fehérneműben, türelmesen várakozik a szobákban, a pincékben, a bőröndökben, a zsebkendőkben és a limlomokban.” Illyés az Egy mondat a zsarnokságról c. versében ugyanezt így írja: „tányérban és pohárban, / az ott van az orrban, szájban, / hidegben és homályban, / szabadban és szobádban”.
Úgyhogy most azt javaslom Orbánnak, hogy ha kimaradt volna, akkor sürgősen lépjen oda ismét a polcához, s vegyen le onnan egy másik Camus-művet, mert abból is fontos ismeretekkel gazdagodhat, mondjuk az ország és a saját jövőjét illetően. Camus A lázadó ember c. munkájára gondolok.
De Orbán name-dropping diaréja korántsem ért véget Camus asztaltáncoltatásszerű megidézésével. A mai rádiós interjújában Tolsztojt is szóba hozta, imígyen: „Több levelet is írtam, lassan ilyen Tolsztoj-regényhősnek érzem magam. De most ennek van szezonja, hogy leveleket kell írni.”
Tolsztoj levelezése fontos irodalomtörténeti forrás, nekem is itt áll a polcomon (bármikor leemelhetem) a 10 kötetes Tolsztoj-sorozat 10. kötete, Tolsztoj leveleivel. De olyan Tolsztoj-regényhősre nem emlékszem, akinek a levelezését szokás emlegetni, ellenben a levélírás apropóján az orosz irodalom egy másik hősét, Tatjánát, Puskin Anyegin c. remekművének egyik hősét annál inkább, olyannyira, hogy Tatjána levelét képesek vagyunk elmondani, mi több, bizonyos életkor fölött akár még oroszul is. Tolsztoj és Tatjána. A kezdő T ≠ másik kezdő T. De úgy látszik, Orbán egy óvatlan pillanatban Tolsztojt összekeverte Tatjánával, hisz valójában rá kívánt utalni azzal, hogy mostanában mennyire kitölti idejét a levélírás.
És most értettem meg, miért volt olyan fontos és sürgető az Alaptörvényben megtenni azt a módosítást, hogy „Az anya nő, az apa férfi.” Tudniillik Orbán, úgy tűnik, kezd elbizonytalanodni.
Következő cikk: A magyar emigránsokról Méray halála kapcsán
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >