Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A nemzet közszelleme volt béklyóban
S ez olyan destruáló hatással volt az egész világra, hogy az új generációk már úgy nőttek, hogy akaratnélküli engedelmes szolgái legyenek a hatalomnak.” Ezek a sorok Móricz Zsigmond 1931-ben megjelent Forr a bor című munkájában olvashatók. Sorostól még nem befolyásolt, s a milliárdos által még nem kivásárolt magyar ember volt Móricz, magyar író, újságíró, szerkesztő, hallgatott református teológiát és jogot." Gábor György:
Nem is annyira a beszűkült látásmód teszi az embert provinciálissá (habár az is), sokkal inkább az igénytelensége.
Tegnap a parlament elfogadott egy törvényt, amely a kulturális szférában dolgozók (könyvtárosok, levéltárosok, muzeális intézmények dolgozói stb.) közszolgálati státuszát szüntette meg.
Közben felnőtt magyar emberek undort keltő, fraternizáló és atyáskodó üzeneteket kaptak L. Simon László hatalmi-kormánypárti avantgarde-tól és Fekete Péter porondmestertől, a hatalom kegyeiben fürdőzőktől, nagypofájú és cinikus konyha- (helyesebben sufni) bölcseleteket, hogy aki jól dolgozik, annak nincs félnivalója.
Eddig még semmi baj sincs, mondhatni teljesen adekvát, mert nagyjából tudjuk, hogy a kultúra szó hallatán körülbelül mi jut eszébe a kormánypárti nagyuraknak, a törvényt beterjesztő, diplomát és doktorit, mindent, amit csak tetszenek parancsolni, plagizáló Semjénnek és a hatalom gravitációjában kerengő valamennyi további kormánypárti avantgarde és porondmester kisbolygónak.
A baj másutt van.
A Hungarian Spectrumon olvasom a Yale egykori dékánjától, a kiváló Eva S. Balogh-tól, aki beszámolt a magyar parlamentben tegnap történtekről, hogy milyen adatokat talált a British Library és a Library of Congress foglalkoztatási adatainak utánanézve. Akik ott dolgoznak természetesen közszolgálati dolgozók, versenyképes fizetést, sok-sok irigylésre méltó, pénzbeli, egyéb jóléti és életmód ösztönző támogatásokat kapnak, nyugdíjukat a könyvtár 20,9%-al kiegészíti, segítenek a tanulmányok végzésében, rugalmas munkaidőt biztosítanak számukra, gyermekgondozási támogatást, apasági szabadságot, fizetett örökbefogadási szabadságot, ingyenes belépőt a nemzeti és regionális múzeumokba és így tovább.
És még ezzel sincs baj: ott, a pusztuló nyugati világban amúgy, nálunk, az egyre jobban teljesítő Magyarországon meg emígy.
Az igazi baj a provinciális szemlélettel van.
Azzal, hogy amit Balogh Éva, a történész magától értetődőnek tekint ott a nagy vízen túl, holott nem tagja a magyar törvényhozásnak csúfolt politikai elfekvőnek, s utánanézett néhány adatnak, hogy máshol hogyan, s mint, vagyis a homework elvégzése számára magától értetődő volt, azt idehaza – legalábbis tudomásom szerint – egyetlen ellenzéki politikus, egyetlen újságíró, senki emberfia nem végezte el.
S ahogy Balogh Évának sem kellett az USA-ból átruccannia Londonba a kívánt adatokért, a magyar ellenzék tagjainak és az újságíróknak is elég lett volna leülni a Google elé, s ha a magyaron kívül megy még az angol (a német, a francia), akkor érdekes, fontos és hasznos információknak lehetnénk most a birtokában.
De nem vagyunk!
Mert ez nem is érdekel minket. A home office-t már szépen, angolosan mondjuk, mert rohadtul naprakészek vagyunk, de a homework továbbra sem megy. Sokkal fontosabb, hogy mi hülyeség ült ki X kormánypárti képviselő ajkára, vagy mit evett Y képviselő a kondérból.
Igaza van Móricz Zsigmondnak: (koráról írta)
„...a levegőben volt a megfegyelmezettség. Politikailag volt már megfegyelmezve a nép. Kivált az intelligencia.
Mameluk volt az egész világ. A kormánynak alázatos szolgája, s a szülő legelső szava az volt a fiához, hogy megéreztette vele, hogy senkinek semmi téren nincs szabad akarata.
Hivatalnokréteg adta a legtöbb diákot, s a hivatalnok valósággal szellemi pária volt, akinek nem volt szabad akarata.
Szavazni a kormánnyal kellett, s a hivatalfőnök és a szolgálati viszonyban levő főnökök biztosan szállították a szavazópolgárokat a szolgabírónak, a főispánnak.
A nemzet közszelleme volt béklyóban.
S ez olyan destruáló hatással volt az egész világra,
hogy az új generációk már úgy nőttek, hogy akaratnélküli engedelmes szolgái legyenek a hatalomnak.”
Ezek a sorok Móricz Zsigmond 1931-ben
megjelent Forr a bor című munkájában olvashatók.
Sorostól még nem befolyásolt, s a milliárdos által még nem kivásárolt magyar ember volt Móricz, magyar író, újságíró, szerkesztő, hallgatott református teológiát és jogot."
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >