2024. július 23. kedd
Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más eszköz a kezükben, mint a diktatúra védelme foggal-körömmel. Miért? Mert az életszínvonalunk harminc év elteltével is a fele, harmada a nyugatinak, Magyarország maradt, ami volt: keleti ország – leszakadó, kiszáradó pocsolya, ahol még egy nyomorult kerékpárút is kizárólag a Nyugat pénzéből épül. Bruck András:

Kivételesen egy vers utolsó soraival kezdeném. (Petri György, Pro memoria)

„… Mindennek van határa.

És néha érzelmi

tényezők is vezetnek

politikai válsághoz, például:

a hányinger”.

Október 13-a, az önkormányzati választások óta a hatalmon lévő banda folyamatosan hányinger közeli izgalmi állapotban van, az őket undorral és megvetéssel figyelő, sajnos még mindig csak figyelő állampolgárok százezreit pedig a hányinger kerülgeti. A bandát a csaknem egy évtizede tartó győzelmi mámorából egy pillanat alatt kijózanította október 13-a váratlan eredménye; a bandatagok hirtelen megértették, hogy sokkal több embernek van elege belőlük, mint gondolták. Úgyhogy átmeneti zavarodottság és fair-play színlelés után, ami még rosszabbul állt nekik, mint a nyílt szemétkedés, nekiláttak annak az egyetlen dolognak, amihez az ország kifosztásán kívül értenek: a diktatúra további, újabb védvonalainak kiépítéséhez.

Naponta érkező bejelentéseik szerint tervezik megszüntetni a színházak, általában a kultúra még megmaradt önállóságát, a könyvkiadás, a könyvpiac totális kontrolljára készülnek, jön rabszolgatörvény külön a pedagógusoknak is, és természetesen tovább nehezítik az ellenzéki pártok működését. És mi minden lesz még! Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más eszköz a kezükben, mint a diktatúra védelme foggal-körömmel.

Miért?

Mert az életszínvonalunk harminc év elteltével is a fele, harmada a nyugatinak, Magyarország maradt, ami volt: keleti ország – leszakadó, kiszáradó pocsolya, ahol még egy nyomorult kerékpárút is kizárólag a Nyugat pénzéből épül. A nyugdíjak vásárlóértéke most már zuhan, az egészségügy romokban, és már csak foltokban működőképes, a kórházak filléres adományokért könyörögnek, a közoktatás szándékosan egyre alacsonyabb szinten folyik, ami még akkor is végképp lehetetlenné tenne bármilyen felzárkózást, ha az a kormány céljai között volna. De nincs. A „holnap utolérjük” ezt vagy azt, sima hazugság, manipuláció. Senkit és semmit nem érünk utol, minden nemzetközi mutató az EU utolsó három helyének valamelyikére helyez bennünket, de globálisan is mind több területen vagyunk már csak a századik körüliek. Utánunk lassan már csak a sáskajárás, a vulkánkitörés és a szökőár van.

Mitől is lenne, lehetne másképp? A gazdaságot, amelyen végtére is minden nemzet sorsa áll vagy bukik, kizárólag a millió tonnányi beleöntött beton fűti, de stadionokban, sajna, nem születik életszínvonal. Végzetesen – és ez szó szerint értendő - hiányoznak azok a fejlesztések, amelyek a tartósan fenntartható növekedést biztosíthatnák. Ami szaknyelven úgy hangzik, hogy túl sok a „meg nem térülő beruházás”, az magyarul azt jelenti, hogy az EU-pénzekből döntően az ország jövője szempontjából értéktelen és haszontalan magánvagyonok lettek, valamint ugyanolyan értéktelen és haszontalan sportlétesítmények. Ez utóbbiak helyén lesznek majd az új rozsdaövezetek, de a rezsim még többet akar belőlük. Most éppen Csepelen 120 milliárdért. A diktatúrák jól bevált receptje ez: fuss, dobj, ússz, edzd halálra magad te szerencsétlen, a nyomorultak meg majd a nézőtéren tapsolnak neked, addig se gondolnak a konyhaasztalon gyülekező befizetetlen csekkekre. Hahaha, röhögnek a VIP páholyokban az illetékesek, és lenyelnek egy ingyen kaviáros szendvicset.

Ebből nem jöhetett ki más, mint ami kijött: az EU 281 régiójából a mi Észak-Alföldünknél csak hét régió szegényebb, de a Dél-Alföld, Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl is nagyon mélyen van. Plusz 5 kiló krumpli és rezsiutalvány. A másik oldalon, a sok millió vesztessel szemben állnak az önkényuralmi rendszer egyre szaporodó számú kegyeltjei, most legújabban tucatnyinál is több állami vezető: az ő további, mindhalálig lojalitásukat egészen brutálisan megnövelt fizetésekkel vásárolták meg. Az Alkotmánybíróság elnöke az eddigi 1,5 millió helyett 3,8-at, a Gazdasági Versenyhivatal vezetői 1,7 helyett 4 milliót visznek ezentúl haza, de még a Nemzeti Választási Iroda vezetője is az eddigi dupláját, 1,9 milliót. Na és ő miért? Csak nem az összeomló választási rendszerért?

Eközben teljes szektoroktól pár százalék béremelést is megtagadnak, pedig állítólag ez itt most nekik, nekünk, mindannyiunknak az „új aranykor” (Matolcsy). És persze az elnyomó, népnyúzó rendeletek azonnali aláírója, az államelnök is elnyerte jutalmát: az ő fizetése is a duplájára, három és félmillióra nőtt. Plusz teherként az egész családja is itt van a nyakunkon, feleségestől, gyerekestől: nekik immár szintén több jár, mint egy átlag magyarnak az egész élete munkája után.

Ezt a rémálmot – ezt a velejéig rothadt, az elképzelhetőnél is ezerszer romlottabb, korruptabb, és égbekiáltóan igazságtalan rendszert kell tehát a bandának megvédenie. A kizárólag közpénzből, azaz bűntényekből szerzett százmilliókat, egy- és tízmilliárdokat, legfelül már egyenesen százmilliárdokat, a jachtokat, bankokat, kastélyokat, szállodákat, üdülőket, éttermeket, a gombokért kiutalt luxuslakásokat, ezer és ezer hektár földeket – durván fél Magyarországot. Na, ezért jár ide menetrendszerűen a cár és a szultán, ezért rohangál Orbán a félázsiai diktátor rokonsághoz, mert számára ők a lámpás a teljes sötétség felé vezető úton. Valójában már csak a még nyitott határok kötnek össze minket a Nyugattal, a valóban szabad világgal.

Megérdemeljük?

A kérdés költői, ha már egyszer úgyis verssel indítottam. Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok teljes megbénításának kísérletére lesz-e, lehetséges-e hatékony válasz? Nem tudom, szándékukban áll-e újabb három évet végigülni a parlamentben, hogy a 2,6 millió forintos parlamenti elnök tovább szórakozzon velük. Nem tudom, hogy a növekvő hányingerét október 13-án világosan jelző társadalom bekattan-e egy nap, és hajlandó lesz végre igazi társadalomként viselkedni, vagy továbbra is csak az egyik négynapos munkaszünetből zuhan a másikba.

A vidék halott, ott már most teljes a sötétség, némi fény csak a fővárosban pislákol. Ezért a diktatúrával szembeni ellenállás is csak innen képzelhető el, innen szervezhető. Június 29-én, „Budapest, Moszkvára néző ablak” című fb-posztomban írtam: „Nincs irigylésre méltó helyzetben Karácsony Gergely… lehetséges, hogy nem tudja, mi vár rá?... Elhiszi, hogy tudhat hasznos kompromisszumokat kötni azzal az emberrel, akivel még senki nem tudott?”

Azt hiszem, a „kompromisszumok embere” is kezdi már látni, nem lesz elég csak annyit mondania, amit mindenki tud, hogy „elvitték az iskolákat, elvitték a kórházakat, most a színházakon a sor.” Mivel megakadályozni semmit nem fog tudni, hiszen, ha kell, fél nap alatt törvényt hoznak bármiről, inkább szinte szellemi, spirituális vezetővé kell válnia. Félelmet nem ismerő patriótává. Ami itt és most egyetlen dolgot jelent: minden szavával, nyilatkozatával küzdeni az országot az oroszoknak átjátszó, a hazát szétlopó, a nemzetet letaposó, minden fejlődést csírájában elfojtó rezsim ellen.

Budapest az ország szíve és agya, és többségében ellenzéki érzelmű, ezért a hatalom a leginkább innen sebezhető. A főpolgármester kivételes helyzetben van ehhez, de a feladata is kivételesen nehéz. Csak kevesen lennének képesek ebben a helyzetben is helyt állni. Ő tehát vagy belülről megérik rá, felnő hozzá, vagy maradnak számára az olcsó kis alkudozások, buszokról, CT-kről, fákról – és marad a diktatúra.

 

2019. december 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak

Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >

Tovább

Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség

Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >

Tovább

Fogaggyisten

Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >

Tovább

Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának

Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >

Tovább

A világháló összeomlásának tanulsága

Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >

Tovább

Magyar Péter – hoz vagy visz?

Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >

Tovább

Trump attól félt, hogy az ördög elviszi?

A Frankfurter Allgemeine Zeitung kiadója úgy véli: Trump nem fél attól, hogy elviszi az ördög a >

Tovább

Mirre gondol?

Nem szoktam nagy sikert aratni azzal a gondolattal, hogy a kormányváltás itt nem elég, a rendszert >

Tovább

A futball nyelve a spanyol

Kérdés, a világfutballnak lesz-e koncepciója elkerülni a hasonlóan bágyasztó tornákat. Mert ma még megvan a csaknem >

Tovább

Putyin rájött, mennyire sebezhető

A brit védelmi tárca szerint az orosz hadsereg az utóbbi két hónapban 70 ezer embert veszített, >

Tovább

Az alaptalan elvárások elnöke

Von der Leyennél jelenleg nem lenne jobb elnöke a Bizottságnak, ám a sima megválasztása illusztrálja, milyen >

Tovább

Putyin, Hszi és Trump imádná, ha von der Leyen elbukna. Ezért meg kell tartani a tisztségében

Ezt fejti ki Paul Taylor, az Európai Politikai Központ nevű elemző intézet vendégkutatója a Guardianben. Úgy véli, >

Tovább