Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Bumeráng
A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív akár negatív értelemben a mindennapi létünket. Közhelynek tűnik ez, pedig nem az, mert a magyar kormány vétója az EU amerikai döntést elítélő nyilatkozatára mindannyiunk sorsát fogja befolyásolni. Akkor is, ha erről nem veszünk tudomást. Ferber Katalin:
“A teljes felelősség a miénk. Sosem fogjuk lemosni a szégyent. Sosem fogjuk tudni jóvátenni. Történelmi igazságtalanságban veszünk részt, és a vér a kezünkön Istenhez kiált. A gyalázat vissza fog hullni ránk.” (Jászberényi Sándor: Gyalázatunk vissza fog hullni ránk)
A hála csak egy szó, mégis most használnom kell. Hálás vagyok Jászberényi Sándornak hogy a fenti sorokat leírta. Mert többségben vannak azok, akik azt hiszik, hogy a politikusok döntéseinek, mint ezesetben Donald Trump amerikai elnök döntésének a haderők kivonásáról semmiféle következménye nincs, mert egyrészt Európából nézve az USA messze van, másrészt a kurdokkal mindig baj volt, vagy azért mert “üldözték” őket, vagy azért, mert ezek a kurdok mindig mást akartak, mint az establishment, nem tudnak beletörődni száműzetésükbe, bombázásukba. Szóval mindez messze van, két perc a hírekben vagy még annyi sem, valahol mindig vannak üldözöttek, panaszkodók, amíg ez nem közvetlenül érint bennünket, átkapcsolunk egy másik tévécsatornára.
Jászberényi Sándor rövid, de rendkívül fontos írása felidézte bennem Chalmers Johnson amerikai történész életművét, kompromisszumot, alkut nem ismerő makacs kritikai szemléletét, lénye egészét, mert kiváltságosnak tartom magam, hogy személyesen is találkozhattam vele.
Aki életműve iránt érdeklődik, könnyen megtalálja a nevét a Wikipédián, az interneten több ezer adat és részlet van tanulmányairól, előadásairól és könyveiről. Eredetileg Kínával foglalkozott, a kínai Japán-ellenes mozgalomból kinövő és győztes kommunista hatalomátvételről írta első könyvét. Mao kulturális forradalma azonban egy amerikai történész számára azt is jelentette, hogy nem tudja a helyszínen folytatni a kutatásait, hacsak nem válik kémmé.
Egyetemi témavezetője azt tanácsolta neki, hiánnyal foglalkozó generáció örülhetett, mert a huszadik század egyik legkreatívabb, legtöbbet bírált, támadott, a legtöbb indulatot (!) kiváltó modelljük lehetett mindaz amit írt Chalmers Johnson.
Nevezték kommunistának (ez közkedvelt kategória a mai amerikai körökben is, ha kifogynak a komoly érvekből) nevezték revizionistának, Japánban pedig, miközben hivatalos körök lényegtelennek tartották úttörő könyvét (MITI and the Japanese Miracle) a nagyhatalmú szakminisztérium MITI: Ipari és Kereskedelmi Minisztérium angol rövidítés, japánul Cúszansó) az újonnan felvett kezdő bürokratákat a könyvéből tanították évtizedeken keresztül.
Chalmers Johnson nyugdíjba menetele után az összes jogdíját egy társadalomtudományi online intézet létrehozására költötte, ami a progresszív társadalomtudósok fóruma lett.
1999-ben már nem a keletázsiai gazdasági és politikai rendszerekről írt, hanem saját hazája külpolitikájáról és annak első pillantásra megdöbbentő történetéről.
2000-ben jelent meg Blowback címmel a könyve, mely mint később kiderült egy trilógia első kötete volt. (Magyarázatul, a blowback eredetileg háborús kifejezés, az ellenségre dobott gázfegyver tartalma visszaáramlik a kilövőjére, ez először az első világháborúban történt.) A blowback kifejezést a CIA dokumentumaiban hasonló tartalommal használják, döntések és azok végrehajtásának nem várt következményei.
A könyvet egy mértékadó külpolitikai szakértő nevetségesnek tartotta, majd jött 2001 szeptember 11, és két hónap alatt hússzor kellett újranyomni. Pedig Johnson nem jósolt a könyvben semmit, de azon a tragikus napon pontosan az következett be, amire ebben a könyvében minden amerikai állampolgárt figyelmeztetett. Az amerikai birodalom azaz a politikai, katonai és gazdasági hegemónia megteremtése és fenntartása olyan, az amerikai demokráciával ellentétes eszközökkel valósult meg és történt a fenntartása, melyek elkerülhetetlenül a katonai, titkosszolgálati eszközökre válaszul, szélsőséges mozgalmak megszületéséhez vezettek. S ezek (akkoriban az Al-Kaida, ma az ISIS) bosszút fognak állni a demokratikus, a civilizáció vívmányait hirdető amerikai rendszeren. Hibába volt a berlini fal leomlása, a Szovjetunió szétesése, a hidegháború, éppen az amerikai külpolitika expanziós törekvései miatt újabb hidegháborúhoz vezetett, most már a Közel-Keleten.
A kötetet két újabb követte melyek még radikálisabb szemlélettel írta Chalmers Johnson. A több száz amerikai katonai bázis a világ szinte minden sarkában, a belföldi gazdasági és pénzügyi “problémák” semlegesítése katonai és pénzügyi terjeszkedéssel-így a szerző- tovább növelik annak veszélyét, hogy most már nem csak az amerikai társadalom a célpontja a különböző “terrorista” csoportoknak, hanem olyan-Johnson szerint megállíthatatlan szellemet szabadít ki a palackból, melyért az egész nyugati világ fizet.
Borzalmas, de tudomásul kell vennünk, Johnsonnak igaza volt. Én, bármennyire fájlalom hogy már évek óta nincs köztünk, hiszen hiányzik fantasztikus humora, lenyűgöző tudása és kíméletlen kritikai szemlélete, a lelkem mélyén örülök, hogy már nem érte meg Donald Trump hatalomra kerülését, és a múlt heti döntését amely az addig támogatott kurdokat odadobta a török katonai erőknek.
Nem nehéz elképzelnem mit mondana, írna most Chalmers Johnson.
Valami hasonlót, mint Jászberényi Sándor. Talán egyetlen kiegészítéssel, ami a sajátom. A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív akár negatív értelemben a mindennapi létünket. Közhelynek tűnik ez, pedig nem az, mert a magyar kormány vétója az EU amerikai döntést elítélő nyilatkozatára mindannyiunk sorsát fogja befolyásolni. Akkor is, ha erről nem veszünk tudomást.
Következő cikk: Tisztelet a magyar népnek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >