2019. június 20. csütörtök
Ma Rafael, Dina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Európa is egy macska, csak egy kicsit nagyobbacska

Európában viszont többséget szerzett az a vonal, amely liberálisként azonosítja magát. De legalábbis anti-illiberálisként. Bizony, pupák, beleértve az Európai Néppártot. Azzal nyertek, és csak azzal nyerhettek, hogy elhatárolódtak Orbán Viktortól. Ami a magyaroknak sláger, az odakint fülsértő ricsaj. Nem sikerült bevenni Európát. Magyarország nem győztes, hanem bokszzsák. Tóta W. Árpád (hvg.hu):

Gyurcsányék megmutatták, hogy a Fideszen kívül is van élet.

Soha ennyien nem szavaztak európai parlamenti választáson. Ez akkor is jó hír, ha bőven benne vannak azok, akik minden kontinentális megfontolás nélkül, csak azért vonultak fel, mert nagyon szeretik vagy nagyon utálják Viktort, Ferit, Jaroslawot vagy Heinz-Christiant.

De a belpiacos pecsenyéjüket sütögető pártok is európai témákkal és tervekkel kampányoltak, még ha jelszavakká lebutítva is. A közös politika valamilyen megváltoztatását tűzték ki célul az Európa ellen fenekedő, a saját szemétkupacuk feletti hatalmat féltő „szuverenista” pártok is, és azok, akik pont ellenük mobilizálták szavazóikat.

A nacionál-kleptokrata irányzat jelenléte és agresszív rágalomhadjárata csatatérré tette az uniós parlamentet, és ezzel megemelte a jelentőségét. Már nem mindegy, mi történik az EP-ben, és kik mennek oda. Nemcsak minket képviselnek Európában, hanem fordítva is: a képviselők a legláthatóbb szereplői az uniós gépezetnek, és tőlük tudjuk meg először, ami rólunk szól.

Ami egyébként nincs így rendjén, de a látható unió fogalma már az Európai Egyesült Államok vitájához vezet, amit nem most kell lefolytatni.

Tulajdonképp lefolyt, és az eredmény az, hogy messze a legjobban mobilizáló felvetés, noha így is messze lemaradva attól a programtól, hogy „azérmerkülönben jönnek a pomogácsok”.

Torpanjunk le egy szusszanásra ennél a kampányígéretnél, mármint az Európai Egyesült Államoknál. Szimpla megfogalmazása ez egy kevéssé kidolgozott modellnek, de az világos, hogy mi az iránya. Integráció, további felségjogok átadása a közösségnek, demokratikusan kontrollált központi irányítás. A magyar (és lengyel, holland, olasz stb.) jobboldal fogalomkészletében ez természetesen hazaárulásnak számít, és rá is számolják hangosan. Sokáig sikerült ezzel a ráolvasással sakkban tartani embereket és pártokat, de most már vannak elegen Európában, akik beleállnak. Vállat vonnak, és azt mondják: leszarom, ha szerinted hazaárulás meg istenkáromlás, én viszont fenntartom, hogy úgy lenne jobb. És meg is tudom indokolni – amire persze ritkán van lehetőség, mivel a nagy honvédők általában nem hajlandók vitázni. Sohasem vetemednének arra.

Rajta, rajta, törhetetlen fajta

A DK beleállt, kiplakátozta. Vitte tovább Gyurcsányt, és előretolta Dobrev Klárát, akinek támadási felületei (szintén) nyilvánvalók. Várható volt, hogy mászkálni kezdenek a családfáján, felcsámcsognak közismert tényeket – de ők tettek rá magasról. Mentek tovább – nem felszisszenve minden lépésnél –, és minden nappal csorbították a represszió kaszáját. A színpadon győzték le a félelmet, hogy akit listáznak meg kiátkoznak, az páriává válik, és sorsa megpecsételődik. És elég sok kiátkozott gyűlt már fel az évek során, emberek, akik különböző okokból érzik, hogy őket nem szereti a Fidesz. Nekik kétségtelenül jó látni, hogy van, aki felett nincs hatalmuk.

Élhet és boldogulhat itt az is, aki nekik nem tetszik. Van helye a nap alatt, daccal, méltósággal, és Semjén Zsolt ízlésének teljes figyelmen kívül hagyásával. Milliárdosként ez valószínűleg könnyebb – de láttunk behódolni elég mágnást.

Akiknek ez a dolguk, majd megmérik az átrendeződés okait és indokait. Mások rajzolnak olyan mérést, amilyet kérnek tülük. De a hangok azt súgják, hogy talán a többi ellenzéki pártnak kevésbé sikerült azt a benyomást keltenie, hogy nincs felettük hatalma a kormánypártnak.

Ugyanez a Momentum erőssége is – noha arra mutattak hajlandóságot, hogy a jobbos/nackó trombitálásnak engedjenek, a választók többsége nem feltételezi, hogy a kormány bábjai lennének, mert ahhoz túl kényelmetlenek.

Európába, de mindannyian

Az ellenzéki küldöttek között van maroknyi tisztességes, alkalmas, jó ember, akiknek fontos szerep juthat az Európai Parlamentben. A teljes listát ma még nem ismerjük, mert hátra van némi elég undorító kenyérharc, amiben a legnagyobb lúzerek eldöntik, hogy akarnak-e még valamit a világtól, vagy már csak kinyalogatnák a bödön aljáról, amit lehet. Pedig minden kijuttatott agysejtre szükség lesz, ugyanis a rekordszámban szavazó polgárok helyesen érzik: életbevágó, milyen döntések születnek a következő öt évben. Különös fintor, hogy az európai döntéshozatalba több beleszólása lesz Magyarország nem fideszes felének, mint a hazai történésekbe.

Európa súlyos kihívások előtt áll. Azazhogy álldigál, egyik lábáról a másikra billegve és zavartan nevetgélve. Védelmi-katonai, gazdasági, szociális és technológiai, sőt futurológiai kérdésekre kell választ adni. Valamint arra az izgalmas dilemmára, hogy mi a teendő a határokon belül szárba szökkenő kánságokkal és/vagy maffiaállamokkal.

Hogyan billenthető vissza az erőből lejtőssé hajlított pálya? Hogyan léphet közbe az EU, ha a tagállami kormányok gazdasági, média- és politikai monopóliumot építenek ki? Vannak szabályok arra, ha ilyet cégek csinálnak – ezeket teszi épp próbára a Facebook és a Google, amelyeket uniós intézkedések sorozata igyekszik kordában tartani.

Magyarországon csak az ellenzék vezető erejét termelte ki a szembenállás mindazzal, amit Orbán Viktor képvisel. Európában viszont többséget szerzett az a vonal, amely liberálisként azonosítja magát. De legalábbis anti-illiberálisként. Bizony, pupák, beleértve az Európai Néppártot. Azzal nyertek, és csak azzal nyerhettek, hogy elhatárolódtak Orbán Viktortól. Ami a magyaroknak sláger, az odakint fülsértő ricsaj. Nem sikerült bevenni Európát. Magyarország nem győztes, hanem bokszzsák.

Idehaza magasan győzött a Fidesz. Tünet maga az eredmény is, és a módszer, amivel létrejött. Győzelme azonban drága volt. Amit megnyert, az nem más, mint nevezés egy gladiátorviadalra. Ahol nem az oroszlán szerepét fogja játszani.

És most joggal remélhetjük, hogy elviszi végre a cica. Vagy az oroszlán, aki szintén egy macska. Csak egy kicsit nagyobbacska.

 

2019. május 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán eltévedt az európai rengetegben

Az ellenék javarészt arra összpontosít, hogy egymástól vegyen el minél több teret, illetve mozgósítsa az uniót >

Tovább

Kis János: A liberális demokrácia válságáról

A jobboldali illiberalizmus, melynek egy változatát 2010 óta mi magyarok szenvedjük el, züllött, hazug, elnyomó; félelmek >

Tovább

Hátborzongató

Ki gondolta volna harminc évvel ezelőtt, hogy egyszer majd odajutunk, hogy nem engedélyezik, hogy megemlékezzünk a >

Tovább

Még egyszer

A Tarlós elleni győzelem Orbán elleni győzelemmé is átfordítható volna, de nem bárki által. Szerintem erre >

Tovább

Orbán Viktor elrabolja Magyarország jövőjét

A tragédia része, hogy az EU nem találta meg az ellenszert. A brüsszeli elitet is felelősség >

Tovább

Trump Orbán után

Vasárnap egy szupermarketben összefutottam a külügyminisztérium egyik Európával foglalkozó szakemberével. Ezt kérdezte: „Mondd, ezek a magyarok >

Tovább

Máz

Folyik a kenés, dolgoznak az ecsetek. Átfestik a Viking Sygint, és átfestik bőszen az ország hajóját >

Tovább

Orbán, mint mérgezett ajándék

A baj sokkal inkább az időzítéssel van, mert a Néppárt most ül le a szocialistákkal, a >

Tovább

Halottak háborúja

Megoldás mindig van, ha azok, akiknek a hatalmat a kezébe adták a választók – bőven kapott >

Tovább

A nemzetállami ideológia térhódítása Erdélyben

Orbán a magyar kisebbségben is a nacionalizmust fűti, aztán csodálkozik, hogy a határon túliakra rárontanak az >

Tovább

Keleten a helyzet változik

Úgy néz ki, mintha egyelőre leállt volna a jobboldali populisták áttörése a földrészen. Hirtelen még Orbán >

Tovább

Die Welt: A berlini Szimpla

Hogy a kormány mégis ennyire népszerű, azt a korrupt függőségi viszonyoknak tulajdonítják. De az EU-t is >

Tovább