Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Európa is egy macska, csak egy kicsit nagyobbacska
Európában viszont többséget szerzett az a vonal, amely liberálisként azonosítja magát. De legalábbis anti-illiberálisként. Bizony, pupák, beleértve az Európai Néppártot. Azzal nyertek, és csak azzal nyerhettek, hogy elhatárolódtak Orbán Viktortól. Ami a magyaroknak sláger, az odakint fülsértő ricsaj. Nem sikerült bevenni Európát. Magyarország nem győztes, hanem bokszzsák. Tóta W. Árpád (hvg.hu):
Gyurcsányék megmutatták, hogy a Fideszen kívül is van élet.
Soha ennyien nem szavaztak európai parlamenti választáson. Ez akkor is jó hír, ha bőven benne vannak azok, akik minden kontinentális megfontolás nélkül, csak azért vonultak fel, mert nagyon szeretik vagy nagyon utálják Viktort, Ferit, Jaroslawot vagy Heinz-Christiant.
De a belpiacos pecsenyéjüket sütögető pártok is európai témákkal és tervekkel kampányoltak, még ha jelszavakká lebutítva is. A közös politika valamilyen megváltoztatását tűzték ki célul az Európa ellen fenekedő, a saját szemétkupacuk feletti hatalmat féltő „szuverenista” pártok is, és azok, akik pont ellenük mobilizálták szavazóikat.
A nacionál-kleptokrata irányzat jelenléte és agresszív rágalomhadjárata csatatérré tette az uniós parlamentet, és ezzel megemelte a jelentőségét. Már nem mindegy, mi történik az EP-ben, és kik mennek oda. Nemcsak minket képviselnek Európában, hanem fordítva is: a képviselők a legláthatóbb szereplői az uniós gépezetnek, és tőlük tudjuk meg először, ami rólunk szól.
Ami egyébként nincs így rendjén, de a látható unió fogalma már az Európai Egyesült Államok vitájához vezet, amit nem most kell lefolytatni.
Tulajdonképp lefolyt, és az eredmény az, hogy messze a legjobban mobilizáló felvetés, noha így is messze lemaradva attól a programtól, hogy „azérmerkülönben jönnek a pomogácsok”.
Torpanjunk le egy szusszanásra ennél a kampányígéretnél, mármint az Európai Egyesült Államoknál. Szimpla megfogalmazása ez egy kevéssé kidolgozott modellnek, de az világos, hogy mi az iránya. Integráció, további felségjogok átadása a közösségnek, demokratikusan kontrollált központi irányítás. A magyar (és lengyel, holland, olasz stb.) jobboldal fogalomkészletében ez természetesen hazaárulásnak számít, és rá is számolják hangosan. Sokáig sikerült ezzel a ráolvasással sakkban tartani embereket és pártokat, de most már vannak elegen Európában, akik beleállnak. Vállat vonnak, és azt mondják: leszarom, ha szerinted hazaárulás meg istenkáromlás, én viszont fenntartom, hogy úgy lenne jobb. És meg is tudom indokolni – amire persze ritkán van lehetőség, mivel a nagy honvédők általában nem hajlandók vitázni. Sohasem vetemednének arra.
Rajta, rajta, törhetetlen fajta
A DK beleállt, kiplakátozta. Vitte tovább Gyurcsányt, és előretolta Dobrev Klárát, akinek támadási felületei (szintén) nyilvánvalók. Várható volt, hogy mászkálni kezdenek a családfáján, felcsámcsognak közismert tényeket – de ők tettek rá magasról. Mentek tovább – nem felszisszenve minden lépésnél –, és minden nappal csorbították a represszió kaszáját. A színpadon győzték le a félelmet, hogy akit listáznak meg kiátkoznak, az páriává válik, és sorsa megpecsételődik. És elég sok kiátkozott gyűlt már fel az évek során, emberek, akik különböző okokból érzik, hogy őket nem szereti a Fidesz. Nekik kétségtelenül jó látni, hogy van, aki felett nincs hatalmuk.
Élhet és boldogulhat itt az is, aki nekik nem tetszik. Van helye a nap alatt, daccal, méltósággal, és Semjén Zsolt ízlésének teljes figyelmen kívül hagyásával. Milliárdosként ez valószínűleg könnyebb – de láttunk behódolni elég mágnást.
Akiknek ez a dolguk, majd megmérik az átrendeződés okait és indokait. Mások rajzolnak olyan mérést, amilyet kérnek tülük. De a hangok azt súgják, hogy talán a többi ellenzéki pártnak kevésbé sikerült azt a benyomást keltenie, hogy nincs felettük hatalma a kormánypártnak.
Ugyanez a Momentum erőssége is – noha arra mutattak hajlandóságot, hogy a jobbos/nackó trombitálásnak engedjenek, a választók többsége nem feltételezi, hogy a kormány bábjai lennének, mert ahhoz túl kényelmetlenek.
Európába, de mindannyian
Az ellenzéki küldöttek között van maroknyi tisztességes, alkalmas, jó ember, akiknek fontos szerep juthat az Európai Parlamentben. A teljes listát ma még nem ismerjük, mert hátra van némi elég undorító kenyérharc, amiben a legnagyobb lúzerek eldöntik, hogy akarnak-e még valamit a világtól, vagy már csak kinyalogatnák a bödön aljáról, amit lehet. Pedig minden kijuttatott agysejtre szükség lesz, ugyanis a rekordszámban szavazó polgárok helyesen érzik: életbevágó, milyen döntések születnek a következő öt évben. Különös fintor, hogy az európai döntéshozatalba több beleszólása lesz Magyarország nem fideszes felének, mint a hazai történésekbe.
Európa súlyos kihívások előtt áll. Azazhogy álldigál, egyik lábáról a másikra billegve és zavartan nevetgélve. Védelmi-katonai, gazdasági, szociális és technológiai, sőt futurológiai kérdésekre kell választ adni. Valamint arra az izgalmas dilemmára, hogy mi a teendő a határokon belül szárba szökkenő kánságokkal és/vagy maffiaállamokkal.
Hogyan billenthető vissza az erőből lejtőssé hajlított pálya? Hogyan léphet közbe az EU, ha a tagállami kormányok gazdasági, média- és politikai monopóliumot építenek ki? Vannak szabályok arra, ha ilyet cégek csinálnak – ezeket teszi épp próbára a Facebook és a Google, amelyeket uniós intézkedések sorozata igyekszik kordában tartani.
Magyarországon csak az ellenzék vezető erejét termelte ki a szembenállás mindazzal, amit Orbán Viktor képvisel. Európában viszont többséget szerzett az a vonal, amely liberálisként azonosítja magát. De legalábbis anti-illiberálisként. Bizony, pupák, beleértve az Európai Néppártot. Azzal nyertek, és csak azzal nyerhettek, hogy elhatárolódtak Orbán Viktortól. Ami a magyaroknak sláger, az odakint fülsértő ricsaj. Nem sikerült bevenni Európát. Magyarország nem győztes, hanem bokszzsák.
Idehaza magasan győzött a Fidesz. Tünet maga az eredmény is, és a módszer, amivel létrejött. Győzelme azonban drága volt. Amit megnyert, az nem más, mint nevezés egy gladiátorviadalra. Ahol nem az oroszlán szerepét fogja játszani.
És most joggal remélhetjük, hogy elviszi végre a cica. Vagy az oroszlán, aki szintén egy macska. Csak egy kicsit nagyobbacska.
Következő cikk: Digitális diktatúra?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >