Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Miért fogok szavazni?
Az osztrák alkancellár már biztosan nem lesz Európa vezetője, remélhetően Orbán sem soha, de az még sokkal fontosabb lenne, hogy végre Magyarország vezetője se legyen. De ehhez május 26-án, az ellenzéknek muszáj felmutatnia valamit, máskülönben indulnia sem érdemes ősszel, az önkormányzati választáson. Bruck András:
Napok óta bennem van, hogy esetleg írhatnék valamit, hiszen jövő vasárnap EP választás. Tulajdonképpen nem sok múlik rajta, max., hogy a Fidesznek 12, 13 vagy 14 képviselője lesz-e Brüsszelben. Úgyhogy az írást mindig félreteszem, elhessegetem, nem gondolok rá. Aztán összefutok valakivel, az illető elmondja, hogy nem fog szavazni, és felsorolja az összes ismert érvet, amelyek lényege: semmi értelme. Másnap rám ír valaki: Fogsz szavazni? Igen. Én nem. Az indokai ugyanazok. Tudom, hogy végül úgyis elmennek, és én is el fogok, mert az esélytelen soha nem adhatja fel, mert akkor soha nem lesz esélye. Végül írni is ezért írok. Úgyhogy elmondom ismét, nagyon sokadszorra az érveimet. Pedig azt se tudom még, hogy kire fogok szavazni, csak azt, hogy kire nem.
Nem fogok az LMP-re, mert meggyőződésem, hogy a Fidesznek dolgozik. (Mellékszál: most történetesen Puzsér Róbert révén igyekeznek Tarlóst a helyén tartani, továbbá Ungár Péterről, Schmidt Mária fiáról és az LMP elnökségi tagjáról is úgy gondolom, hogy cinkelt lapokkal játszik.) Nem fogok szavazni a kétfarkúakra sem, mert nem hiszek benne, hogy céljuk komolyan vehető párttá válni. Humort meg, ha akarok, találok máshol is. És nem fogok az MSZP-re sem szavazni, de nem a múltjuk, hanem a jelenük miatt. A fejemben már ők is össze vannak kapcsolva a Fidesszel, és attól tartok, nem csak a fejemben. Akik maradtak, azokból választok majd egyet. És akkor most az érveim.
A diktatúra, amelyben élünk, se nem totális, se nem brutális, de a céljai népirtás nélkül is lényegileg nemzetellenesek. Ez egy páratlanul gonosz rendszer, Orbán pedig páratlanul gonosz ember. Tőrőlmetszett gazember. Persze, ha Sztálin vagy Hitler a mérték, akkor ő valóban humánus és jóságos. Legyünk hálásak neki ezért? Akár lehetünk is, valóban jobb élni, jönni-menni, mint politikai gyilkosság áldozatává válni, vagy börtönben rohadni, de azért ragadjunk meg minden alkalmat, hogy legalább egy kis sebet ejtsünk kielégíthetetlen egóján, ha már a győzelmét megakadályozni nem tudjuk május 26-án. Én azért megyek el szavazni, mert minden egyes szavazat ellene, egy icipici seb.
Nagyon sok éve írom - nem itt a facebookon kezdtem -, hogy azon az úton, amelyre ő lépett, nincs kilépési pont, ezért a Fidesz-korszak legvégéig az fog történni, amit most látunk. Szisztematikusan tarolják le, ejtik foglyul a társadalom különböző szektorait, egyiket a másik után. Ismerjük. Kezdték az alkotmánnyal és az egész jogrenddel, folytatták a médiával, most pedig az Akadémia van soron, aztán jön majd valami más. Például a bíróságok. Mindig lesznek új célpontok.
A 2010 óta folyó pusztításnak áldozatul estek a kórházak, az iskolák, maga az egész oktatás, elszegényítették és totális ellenőrzés alá vonták az önkormányzatokat, tiltják és gyötrik a szabad társadalmak nélkülözhetetlen közösségépítő elemét, a civilszektort, elűzték az országnak sok kutatási bevételt, kulturális és tudományos kapcsolatokat hozó CEU-t, teljesen felszámolták az iskolák autonómiáját és felzárkóztatási programjait, veszélyesen elavult a magyar pedagógiai kultúra, a tanulási teljesítmények drámaian csökkennek, az oktatásból tömegével kerülnek ki a gyerekek, a felsőoktatásba jutás lehetőségeit adminisztratív és anyagi eszközökkel korlátozzák, egyre kevesebb a képzett szakember, de a szakképzetlen, betanítható munkások is elfogytak.
Ez az egész így egyetlen revolverlövés nélkül is gyilkosság.
A törvényekből gyurmát csináltak, úgy formálják, alakítják őket, hogy azok mindenekelőtt a miniszterelnök és családja „igényeit” szolgálják, így mára alighanem az Orbán-család legszerényebben élő tagjai is milliárdosok. Közben a lemaradó, versenyképtelenné tett nemzetgazdaság, együtt a tegnapelőtti tudású munkaerővel és a rohamosan kasztosodó társadalommal lehetetlenné tesz bármiféle nemzetközi versenyt, felzárkózást. Hiába rendelte be Szijjártó lassan az összes ország nagykövetét, hogy visszautasítsa a „magyar embereket ért rágalmakat”, ez csak színjáték az ostobáknak és félrevezetetteknek, a világ meg egyre távolabbra kerül tőlünk. Ráadásul az állami iskolák negyedannyi működési támogatást kapnak, mint az egyháziak, holott a templomtornyok keresztjein kívül semmi keresztényi nincs Orbán Magyarországában; kegyetlen, egy-egy szép történetet leszámítva részvét és szolidaritás nélküli, egymást gyűlölő társadalom lett a mienk.
Meddig soroljam? A lista ötször-tízszer ilyen hosszú lehetne, de már ennyi is sokszorosan borzalmas. Úgyhogy elmegyek szavazni. Ejtek egy láthatatlanul kicsi sebet a mocsárba ragadt dinoszaurusz hatalmas, bűzlő testén. Mert elviselhetetlen egy ennyire igazságtalanná, egyenlőtlenné tett országban élni. Elviselhetetlen, hogy minden ezeké a bűnözőké, az övék minden talpalatnyi hely, ilyenkor választás idején az összes villanyoszlop is, plakáthely, hirdetés, reklám – vidéken talán azt se tudják, hogy a Fideszen kívül más párt is létezik. Elviselhetetlen, hogy míg a Fidesz évi 80-100 milliárdot költ reklámra, kampányra, propagandára, addig az ország másik felét képviselő pártoktól az utolsó fillérét is elveszi a NAV. És a legaktuálisabb elviselhetetlenség: míg az osztrák alkancellár, Heinz-Christian Strache egy csupán tegnap kirobbant botrányba mára már bele is bukott és lemondott – mellesleg saját magában és Orbánban látta Európa új vezetőjét – addig Magyarország egy olyan hely, ahol Orbán és társai tucatnyi, ennél sokkal súlyosabb ügyek után is vígan elvannak, mert itt már nincs jog és törvény, és mert a Fidesz főügyésze megmenti őket. És végül azért is elmegyek szavazni, mert egyetértek Gandhival, hogy a „szervezett zsarnokság eltűrése a romlás mélypontja”.
Utóirat: Az osztrák alkancellár már biztosan nem lesz Európa vezetője, remélhetően Orbán sem soha, de az még sokkal fontosabb lenne, hogy végre Magyarország vezetője se legyen. De ehhez május 26-án, az ellenzéknek muszáj felmutatnia valamit, máskülönben indulnia sem érdemes ősszel, az önkormányzati választáson. Egy őszi jó szereplés nélkül pedig 2022-ben is ismét teljesen esélytelen lesz. A nagy győzelmek olykor egészen kicsikkel kezdődnek, ezért én szavazok május 26-án.
Következő cikk: A CDU-elnök szerint az európai jobboldali populisták készek eladni országuk érdekeit
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >