2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A befőzésről

Nem a harmadik kétharmad lepett meg igazán, sosem voltam egy nagy optimista ilyen kérdésekben. De azért amikor Kósa Lajos, ezerháromszázmilliárd kósza lajosarannyal a zsebébe akadva meg a nemstróman édes jó anyjával röhögve, csont nélkül elvitte a körzetét, akkor azt gondoltam: itt az ideje feladni!

Befőzni, ugyebár, identitásképző foglalatosság. Mutasd a befőtted, megmondom, ki vagy! – szól az ősi keletmagyar mondás, mely az idők kezdete óta zajló nagy élelmiszer-tartósítási versenynek állít emléket: hogy tudniillik kinek az üvegében maradt hersegős a barack és hol a legszebb a színe a sárga és zöld juliskababoknak, nem is beszélve a lekvárok konzisztenciájáról, a savanyúságok kiegyensúlyozottságáról...

Befőzni, mint ebből a rövid felvezetőből is kiviláglik, sokkal fontoasbb tevékenység, mint tárcát írni. Az írott szó elszáll, míg a tartós élelmiszer megmarad. S aki komolyan veszi a befőzést, az aztán ki nem bontja a kész befőttet még januárban sem, hisz akkor a végén még elfogyna. Valójában archívumot képezünk: emléket állítunk mindannak a frissességnek, amit nem volt módunk nyersen bezabálni, és az üvegekbe betuszkoljuk a róla való tudásunkat. A befőtt tehát, legyen savanyú vagy édes: mementó. Emlékeztet mindarra, amit az elménk ugyan felért, mégsem állt hatalmunkban magunkévá tenni. Tisztességes ember a saját befőttjeit nem is maga fogyasztja, hanem gyermekeinek, szeretteinek tartogatja, esetleg vendégségben ajándékként adja át, éppen úgy, ahogyan az író ember önmaga gondolatainak igyekszik valamiféle transzcendenciát csiholni a művein keresztül.

Magam is fontosabbnak ítéltem hétfő este befőzni (lecsót, padlizsánt, sült paprikát), mint a neves politikai-gazdasági hetilap számára nagy műgonddal szavakba önteni csalódottságomat az emberiség állapotai felett, vagy akár túlélési stratégiákat felvázolni fasizálódás idejére. Pedig megírhattam volna, hogy felhasalni egy hullámra rendre kifizetődőbb, mint dühösen kiabálva nekirohanni. (Mondják. Én nem tudom. Nem hullámlovaglok. Nincs időm, hiszen muszáj befőzni.)

Mert hát tulajdonképpen meg lehet szokni a fasizmust, ha úgysincs más. Félreértés ne essék: nem lett sem elfogadható, sem elviselhető, és mégis megtanulunk együtt élni vele, arra a kis időre, amíg még élünk. Végtére is felelősek vagyunk saját magunkért éppúgy, mint egymásért, és ha nem gondoskodunk a saját jóllétünkről, azzal csak újabb feladatot testálnánk mindenki másra. Egy ideig azt lehetett képzelni, hogy az emberi ostobaság és gonoszság talán mégiscsak alulmarad a belátással és jóindulattal szemben. Aztán nem így lett.

Én például megtettem, ami tőlem tellett; tavalyra már olyan hajszolt voltam, hogy nem is főztem be egyáltalán (na jó, csak három üveg lecsót, de az nem értelmezhető mennyiség; persze nem is nyitottam ki őket azóta se, túl szépek). Szóval szépen bedaráltam magma a napi szintű reagálás taposómalmában, és bár nem hittem, hogy ezzel megváltom a világot, reméltem, hogy a munkámnak haszna és értelme lesz.

Ezt már nem gondolom április 8-a óta. Nem a harmadik kétharmad lepett meg igazán, sosem voltam egy nagy optimista ilyen kérdésekben. De azért amikor Kósa Lajos, ezerháromszázmilliárd kósza lajosarannyal a zsebébe akadva meg a nemstróman édes jó anyjával röhögve, csont nélkül elvitte a körzetét, akkor azt gondoltam: itt az ideje feladni! Sosem gondoltam szépeket Debrecenről. Nyíregyházi vagyok, a személyi igazolványom átvételekor alá Kellett írni egy kötelezvényt, hogy mindig haragudni fogok a hurkásokra. De ez így is messze meghaladta a legrosszindulatúbb sztereotípiáimat. Tényleg ezt gondolja Hajdú-Bihar népe?

Szóval türelmes építkezés jobbra, nekilendülés balra, én, basszameg, feladtam az illúziót, hogy a munkámnak bármi közvetlen haszna van. Tavaszra a fogaim lazultak a talpalástól és az örökös hajszoltságtól, és a befőttespolcon lassacskán mégiscsak lukak kezdtek feltünedezni. Elkezdtük kibontani az üvegeket: elsősorban a kislány kérésére vettem le a barackokat, szilvákat, uborkákat, szedreket, de egy idő után kénytelen voltam belátni, hogy már én magam is elkezdtem dézsmálni a saját szellemi (!) hagyatékomat. Ez azért már mégiscsak túlzás.

Úgyhogy idén nyáron nem írok könyvet, nem forgatok filmet, hanem befőzök. Vibráló színű tanulságokat savanyítok, és keserédes, leveses következtetéseket dunsztolok az utókor számára, meg persze a magam gyönyörűségére, mert legyünk őszinték: befőzni meditatív tevékenység.

Akit mégis jobban érdekelnek az írott formájú gondolataim, azoknak, csak a tisztesség kedvéért, éjszaka a dunsztolás után mégis megírtam az eheti HVG-be, hogy mi ez az érthetetlennek tűnő felfordulás a világpolitikában, hogy mit jelent valójában a tények_utáni_világ, és hol kell keresni a megoldást. Olvassátok el! Friss, hideg lecsó vagy kapros paszulyleves mellé ideális olvasmány.

Papp Réka Kinga (Facebook)

 

2018. július 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább