2018. november 13. kedd
Ma Szilvia, Szaniszló névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

Napi ajánló

A magyar-magyar vacsoracsata

Egyben persze megmutatja mindkét közönségnek, hogy a határon belüli és azon túli hivatalosságokat mi érdekli a másikból, a másik által képviselni hivatott emberekből, ügyekből. Lóvé, szavazat. Ennyi. Pont ennyi. Hont András (hvg.hu):

Kelemen Hunor kedvelni fog. Azt írja ugyanis Facebook-oldalán, válaszul Tamás Gáspár Miklósnak lapunkban megjelent írására (Kelemen Hunor vacsorája), hogy kedveli a dühös embereket. Én pedig kurvadühös vagyok. Mégpedig azért, mert a hivatalos magyarországi kormányzati politika rangjára emelt nemzetveszejtésbe (melynek forrása a tudatos cinizmus és a mély műveletlenség) egy ideje külhoni véreink fölkent vezetői is beszálltak. Ugyanis lehet-e másnak tekinteni, mint nemzetvesztésnek, ha a nemzetből kirekesztik azokat, akik nem hívei a kormánypártoknak, aki meg nem fontos, azt leszarják (természetesen ideértve a határon túliak nagyobb részét, de erről később). És akkor még az előbbiek jártak jól, mert a másként gondolkodókat simán idegen ügynöknek is bélyegezhetik, vagyis nem egyszerűen nem tagjai alanyi jogon a kulturális-nyelvi-politikai közösségnek, de egyenesen ellenségei annak, mert csak. Aki nem illeszkedik hajszálra egy Németh Szilárd-alakú öntőformába, az nem magyar. Nehéz dilemma.

TGM is azt nehezményezi, hogy a legnagyobb határon túli magyar párt vezetője, miután elfogadta két magyarországi ellenzéki politikus invitálását, a közös vacsorát követően – mindenféle illemet, távlati, közös érdeket áthágóan – feltétlenül szükségét érezte hűségéről biztosítani mentorát és mecénását, a magyar kormányfőt. Mindezt azon az alapon, hogy „az RMDSZ a Fidesz-KDNP nemzetpolitikáját jónak és folytatandónak tartja”. Ami szubtilis jelzése annak, hogy a többiek „nemzetpolitikáját” nem tartják annyira jónak, illetve ha ők jönnének, akkor a „jó nemzetpolitika” majd nem folytatódna. Nos, ha már „nemzetpolitika” – amely alatt, ha jól tippelek, valami magyarság-erőforrásgazdálkodást kell értenünk –, akkor vegyük magát a „nemzetpolitikát”, mely szó a legmegengedőbb esetben is redundancia, de nemzetünk és politikánk integráns részét képező szép nyelvünk mégoly flexibilis szabályai alapján is inkább értelmetlen hadova. Magyarán Kelemen Hunor nem mondott semmit, de legalább jól megbántott egy csomó embert, akinek fontos, hogy mi történik Erdélyben, de magyarországi, ellenzéki szavazó. (Mondom ezt úgy, hogy engem ugyan sem Karácsony Gergely, sem Molnár Gyula nem képvisel.)

A 2004-es sajnálatos decemberi eseményeket, majd a NER állampolgársági törvényét követően súlyosan terhelt a magyar-magyar viszony. Valamennyi felelős vezetőnek az volna a dolga, történelmi szerepe, hogy a kölcsönös gyanakvást és ellenszenvet csökkentse, hogy magyarszámba vegye a „nemzetpolitikai” alapon stigmatizált áramlatok híveit is. Magyarország felé azt kéne mutatni, hogy a határon túli közösségek világnézetileg pont olyan sokszínűek (valójában sokkal inkább), mint a csonkamagyar, míg határon túlra azt, hogy aki nem fideszes – még ha nem is értünk egyet vele – az attól még lehet derék magyar, kiváló „nemzetpolitikus”.

Ehhez képest Kelemen Hunor csinálta, amit csinált, majd – jó politikushoz méltóan – besértődött. Válaszában ezt írja: „úgy tűnik, hogy amikor az erdélyi magyar emberről van szó, akkor néhány hasonló elvárás mind román, mind magyar (értsd magyarországi) oldalról elő-elő bukkan. Nem tudok kezdeni semmit azzal az elvárással, hogy a »lelki függetlenség« szerény jelzése és az erdélyi magyar ember bátorságának a fokmérője az lenne, hogy bizonyos kérdésekben mélyen hallgat”. Kelemen Hunornak itt a következőket sikerült elkövetnie: 1. azonosította az őt ért kritikát, az „erdélyi embereknek” szóló intéssel. Ismerek még valakit, aki pontosan így szokott eljárni hasonló helyzetekben, nekünk, magyarországi magyar embereknek semmi jó nem származott eddig ebből. 2. a kolozsvári TGM-től érkezett bírálatot „magyarországi” megjegyzésként tipizálta, és még megtoldotta azzal, hogy fölöltötte a mártírpózt, amikor így fogalmazott: „onnan nézve magyarul beszélő büdös bocskoros román vagyok. A románok feléről nézve pedig irredenta bozgor, nemzetbiztonsági kockázati tényező.” Kelemen Hunor jól tudja, hogy kinek címzi ezeket a sorokat, azt is, hogy Tamás Gáspár Miklós fiatalkorában mennyivel nehezebb volt erdélyi magyarnak lenni, mint az övében, ennek ellenére éppen egy TGM-szöveg kapcsán érzékenykedik (összemosva TGM és a TGM által is megvetett kommentelő szavait), hogy ő, Kelemen Hunor „onnan” (azaz Magyarországról) „magyarul beszélő büdös bocskoros román”. Szóval, aki rosszallását fejezi ki egy erdélyi megnyilvánulás miatt és nem fideszes, hát az egy, az egy... egy gyurcsány.

Ahogy ezt Kelemen Hunor el is mondja, amikor elismeri, hogy a „magyarországi közvélemény fontos része ellenséges az erdélyi magyarokkal szemben”, és utal rá, hogy ez így van „2004 óta [mióta] Gyurcsány úr 23 millió románozása megalapozta az utóbbi bő évtizedet”. Kelemen Hunor itt összekuszált valamit, a 23 millió románozást nem Gyurcsány úr követte el, hanem a lassan makulátlanná nemesülő, Nemzet Karhatalmistája, Horn úr 2002-ben. 2004-ben a rettenetes, xenofób népszavazási kampány idején Gyurcsány úr nem 23 millió románozott, hanem a benne lakozó Freud úr „összecsórt fontokról” szónokolt, ezzel legalább egy – még ha véletlen – őszinte pillanatot teremtve politikai pályafutásában, mely most a régi nyomvonalon haladva valóban vérbő ukránozással vesz új lendületet. Ami errefelé sem nyeri el mindenki tetszését, annak ellenére, hogy közülük sokan fenntartásokkal viseltetnek Orbán úr politikájával szemben is, beleértve Orbán úr „nemzetpolitikáját”.

Amelynek lényegét – ha már értelmét nem sikerült – most már fejtsük meg. Így hangzik: aki nem fideszes, az magyar szempontból közömbös. Vagy a másik oldalról: az számít magyar ügynek, ami a Fidesznek hasznot hajt, legyen szó szavazatról, pénzről, befolyásról. Ezt Kelemen Hunor a saját bőrén tapasztalhatta meg, ha még emlékszik rá, miként lett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. 2011-ben Kelemen a Markó Béla-i irányvonal (azaz óvatos lavírozás és el nem köteleződés sem a magyar, sem a román politikában) folytatójaként lépett föl, ami csöppet sem nyerte el a Fidesz tetszését. Olyannyira nem, hogy saját aspiránssal álltak elő, és a kongresszusra elküldték egyik, akkori alelnökét, a lehengerlő Pelczné Gál Ildikót a következő üzenettel: „ha ma a változás mellett döntenek, akkor segítő kezet nyújtunk a jövőben”. Amennyiben nem döntenek a változás mellett, úgy basszák meg az urak a sarkantyújukat, továbbá a nemzet határon átívelő magasztos újraegyesítését. Ám Csaba királyfi és Bocskai nyakas utódai lehurrogták Pelcznét, elhajtották a fideszes jelöltet, és pajzsra emelték Kelemen Hunort.

A Fidesz pedig megkísérelte – a magyar parlamenti és helyhatósági képviselet veszélyeztetése árán is – saját kreatúráit futtatni. Orbán Viktor valamennyi környező országban megpróbálkozott a rendszerváltásokkal létrejövő és a helyi küzdelmekben kiformálódó magyar érdekképviselet vazallus szervezetté süllyesztésével, és ha nem ment – márpedig nem ment –, akkor a magyar közösségek megosztásával. És Vajdaságtól a Felvidékig mindenhol kudarcot vallott, kénytelen volt megalkudni. Ami a kisebbségi magyar vezetők szempontjából azt jelentette: a beavatkozási kísérletek elhárítása után, jöhet a biznisz.

Ami annyiból áll, hogy a magyar kormány – legalábbis nyíltan – nem ártja magát a kisebbségi szervezetek belső ügyeibe, követett politikájába, és valamekkora beleszólást enged a magyarországi pénzek elosztásába. Aminek viszont minden normatív jellege eltűnik, cimborák, helytartók, korrumpált intézmények diszponálnak fölöttük, és elsősorban a fideszes szavazat- és vagyonszerzés céljait szolgálják. Miközben a határon túli közéleti szereplők egyre inkább igazodni látszanak a szájhős, budapesti külpolitikához – veszélybe sodorva a korábban egész hatékonynak bizonyuló, kisebbségi magyar reálpolitikát.

Kelemen Hunor nem olyan régen ezt még pontosan tudta. Néhány éve, lapunknak adott interjújában így fogalmazott:

Bukarestben, Romániában kell partnereket keresni, még akkor is, ha ez Kövér Lászlónak és a hozzá hasonlóan gondolkodóknak nem tetszik. Üzenni tudnak, de ezzel nekünk nem segítenek.

 

Kelemen még ezt is hozzátette: „folyamatosan el vagyunk számoltatva, ami egy magyarországi politikus részéről meglehetősen lényegvak hozzáállás. Mi sem kérjük számon azt, hogy hova lett Magyarország egykori tekintélye, és nem kérünk számon számos olyan dolgot, amit szívünk szerint számon kérnénk.” A beszélgetés egy korábbi részében pedig azt is megjegyzi, hogy az RMDSZ-t a román közigazgatási reform vagy a restitúciós törvény foglalkoztatja, és nem az, hogy miként alakulnak a magyarországi, parlamenti választások.

Ehhez képest mostanra sikerült a bukaresti alkupozíciókat tökéletesen meggyengíteni, nem észnél lenni az adótörvények elfogadásakor, érdeklődve nézni az önkormányzatok ellehetetlenülését, és tűrni (a korábban magyar szavazatokkal és Orbán Viktor személyes kiállásával elnökségben tartott) Traian Băsescu vagy (a szintén magyar voksokkal megtámogatott) Klaus Johannis nacionalista kirohanásait. De legalább az RMDSZ háromszéki szervezete regisztrációs karavánt indít a magyar választások előtt: őszintén kijelölve a dealt. Egyben persze megmutatja mindkét közönségnek, hogy a határon belüli és azon túli hivatalosságokat mi érdekli a másikból, a másik által képviselni hivatott emberekből, ügyekből. Lóvé, szavazat. Ennyi. Pont ennyi.

 

2018. február 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A helyes magyarságról - válasz TGM-nek

Ha egy újdonsült ismerősnek elárulom, hogy az elmúlt negyven évben főként nyelvészettel foglalkoztam, akkor azonnal nyelvhelyességi >

Tovább

A legitimitás súlyos hiánya

Az eddigi információk szerint a regisztrált vajdasági magyar választók (majdnem 130 ezren) csak 30-35 százalékban járultak >

Tovább

Hetedíziglen

Ha a magyarságot nem lehet értelmes és igaz tartalmakkal megtölteni, akkor marad a B közép magyarság. >

Tovább

Mélyrepülés

Az emberiség szerte a világban egyre butul. Az emberek utálják a bonyolult és a szakszerű fejtegetéseket. >

Tovább

Végre akarni kellene

Tartok tőle, hogy Orbán mai, fonnyadt gerincű, löttyedt lelkű alattvalóit egy ilyen vérfürdő sem bírna szent >

Tovább

Aradivértanúzgatás

Ajánlanám viszont helyettük a nagy szervező Alexander Bachot, a közéletet erélyesen megtisztító, idős korára magyaros mentét >

Tovább

Ki a magyar?

Most, hogy Orbán Viktor faj- vér- és magyarságszakértő tudatosította, miszerint „Azt, hogy ki a magyar, én >

Tovább

Ha Orbánt nem lehet elszámoltatni a repülésről, ki kell jönni a parlamentből

Jó lenne, ha az ellenzék végre ráébredne arra, hogy itt már nem korrupciót kéne emlegetnie, hanem >

Tovább

Ez a harc lesz a végső?

Orbán Viktor megkapta azokat az ellenfeleket, akikre mindig is vágyott. Még mindig számíthat sikerekre. Ezek a >

Tovább

Nekrológ

Csakhogy itt még az ellenkultúra sem radikális, hanem kiegyezéses, besimulós, benyalós, üzleti szempontú. Konfliktuskerülés és politikamentesség >

Tovább

Focin át az ország

„Ahol tó van, előbb-utóbb békák is lesznek”, ezzel indokolta Orbán, hogy miért kellenek új stadionok, csakhogy >

Tovább

Menjenek el a falig!

Ahogyan Simicska Lajost Mészáros Lőrincre, Pokorny Zoltánt Németh Szilárdra cserélték, úgy fogják most a szellemi életben >

Tovább