2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A magyar értelmiség sír a legszebben a világon

Ahelyett, hogy fellépne a rasszista, homofób, nacionalista, soviniszta nézetek ellen, látványosan kiállna a humánus értékek mellett, ócska választási matematikát követve, a saját előnyére akarja felhasználni az elhülyített választók korlátoltságát, az országban felszínre tört gyűlöletet.

(...) A magyar értelmiség, a magát demokratikusnak nevező ellenzék ma nem képes arra, hogy visszavegye a hatalmat Orbán Viktortól és helyreállítsa a demokráciát. Egyrészt azért, mert ezt ma már demokratikus eszközökkel, választás útján nem lehet, másrészt azért, mert semmi egyéb megoldásnak még csak az ötlete sem fordult meg a fejében. Már azon kívül, hogy az erőszak, az ki van csukva, hiszen abban még megsérülhet valaki, akár életekbe is kerülne a szabadság, ami annyit azért nem ér meg.

Ezt látja a magyar társadalom, a magyar vidék is, amikor begubózik, visszavonul és hagyja a hülyéket tobzódni. Fél és úgy érzi, nincs, aki megvédje. A legjobb, amit tehet, ha jóban van a hatalommal, mert ebből lesz állami megrendelés, munkahely, legrosszabb esetben közmunka. Jól látja, hogy Orbánnak igazából nincs ellenzéke, ellenfele, így vele kell a jövőben is együtt élni. Senki nem hülyébb a végeken, mint a székesfővárosban, ahol ugyanúgy százezrek tudják hová kell állni, hogy csurranjon és cseppenjen. A különbség csak annyi, hogy vidéken az emberek kiszolgáltatottabbak, mert arrafelé kevesebb a hazai politikai viszonyoktól független munkahelyet kínáló multi.

A plakátoktól és az agymosó állami tévétől nem lett több műveletlen, alulképzett, enyhén gyenge elméjű az országban. Ennyi mindig volt. Az idegengyűlölők, rasszisták és antiszemiták létszáma is permanensnek tekinthető. Eddig is volt ennyi, csak kussoltak, mert nem kaptak állami támogatást, a hatalomtól eredő megerősítést a világképükhöz, sőt – jó időkben – ellenkező behatásnak voltak kitéve.

A magyar társadalom olyan, amilyen. Nem változik szíre-szóra, évről évre, csak a szélsőségek mozgástere módosul. Most éppen szélesedik. Ezért aktívak és jobban látszanak, mint korábban. Amit eddig egymás között tartottak, azzal most bátran kimennek az utcára és beülnek a kocsmába, kiteregetik a gondolataikat a világról a tévé kamerái előtt is.

A magyar demokratikus ellenzék legnagyobb felelőssége az, hogy nem képes ellensúlyozni ezt a folyamatot, mert kiengedett a kezéből minden erre alkalmas eszközt, átengedte a terepet Orbán szellemi pribékeinek és egyszerű gondolkodású megmondóembereinek. Nem képes sem a megfelelő harci eszközhöz nyúlni, se a tömegeket a barikádra vinnie, egyáltalán semmi másra nem képes, csak sírni és ríni.

Ennél csak az nagyobb bűn, hogy maga is megpróbálja választási voksokra váltani az emberek korlátoltságát, primitív reakcióit. Ahelyett, hogy fellépne a rasszista, homofób, nacionalista, soviniszta nézetek ellen, látványosan kiállna a humánus értékek mellett, ócska választási matematikát követve, a saját előnyére akarja felhasználni az elhülyített választók korlátoltságát, az országban felszínre tört gyűlöletet. Ezt teszi a déli határkerítéssel az MSZP, de a Momentum is, amikor a többségi véleménynek meghajolva kiáll annak fenntartása mellett. Az értelmiségnek, a demokratikus ellenzéknek akár a tömeghangulattal is szembe kellene fordulnia, amennyiben elvei ezt követelik meg. Már, ha egyáltalán volnának elvei.

A magyar társadalom jól látja, hogy a demokratikus ellenzéknek nem csak ereje és szándéka nincs egy rendszerváltáshoz, de világos és koherens elvrendszere, erkölcsi tartása sincs ami mellé oda lehetne állni. Nem tisztességes ebben a helyzetben a vidéket leszólni, azzal palástolni a saját fantáziátlanságot és tehetetlenséget, az óckodiást az áldozatvállalástól, hogy a vidékiek hülyék és semmilyen áldozatra nem képesek a nagy eszmékért, a szabadságért és a demokráciáért.

Ennek akkor sem lenne hitele, de legalább jobban hangzana, ha állásukból kidobott vagy a rendszer elleni tiltakozásul a munkahelyüket önként feladó értelmiségi tömegek koldulnának a Szent István körúti közlekedési lámpáknál a napi megélhetésre valóért. De nem látjuk a budapesti mártírokat, az elveik és értékrendszerük mellett bátran és önfeláldozóan kiálló, a szellemi és a tényleges harcra, a tömegek meggyőzésére és irányítására alkalmas magyar értelmiségieket.

Helyette a magyar vidék folyamatos lecsúszását és elbutítását látjuk. Munkanélküliséget, éhezést, fagyhalált, kiszolgáltatottságot és reménytelenséget. Egy olyan végzetes történelmi folyamatot, amelyet a demokratikus ellenzék nem csak megállítani nem tud, de teszetoszaságával inkább erősíteni látszik. Mindazzal, amit napjainkban ellenzéki összefogás és választásra gyúrás címszó alatt művel.

Ahelyett, hogy a tettek mezejére lépne, kimenne az utcára, lemenne vidékre, megszervezné a magyar demokratikus ellenállást, zászlajára tűzné az általános polgári elégedetlenséget, országos sztrájkokat hirdetne, bojkottálná az orbáni intézmények munkáját, mindenek előtt a parlamentet és a valójában nem demokratikus és nem szabad parlamenti választásokat.

A magyar értelmiség és a demokratikus ellenzék okos és bátor cselekvés helyett sír, rí, patakokban folynak a könnyei, hogy egyedül maradt, nincs kire támaszkodnia, a magyar vidék, a tömegek nem mozgósíthatók a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok jelszavával. És ez így is van. Mert mit tehetne a megalázott és félrevezetett magyar vidék, a magyar társadalom vezetők, áldozatkész és erkölcsileg kikezdhetetlen értelmiség és ellenzék nélkül? A vidék nem megy fejjel a falnak, nem ragad kaszát és kapát a győzelem legkisebb esélye nélkül, nem fogja puszta kézzel kikaparni a gesztenyét az impotens magyar ellenzék számára, mert – talán nem ok nélkül – úgy véli, a mai magyar ellenzék a forradalom lángját is csak arra használná, hogy a saját pecsenyéjét süsse meg rajta.

Zsebesi Zsolt (Amerikai Népszava)

 

2017. október 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább