Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A katalóniai népszavazás Szerbiában is felkavarta az olajos vizet
Miközben a többnemzetiségű országokat a frász kerülgeti, ha újabb függetlenedési törekvésről hallanak, van Európának egy szeglete, amelyről örömmel lemondana egy ország, ha cserébe kapna valami mást. A Presevo-völgyi albánok örömmel mennének bele az üzletbe – csakhogy őket nem kérdezi senki. Majláth Ronald (Magyar Nemzet):
Mint az olaj és a víz – így jellemzik sokan Szerbiában a Presevo-völgyi szerbek és albánok együttélését, amelynél találóbb hasonlat aligha létezik a két etnikum viszonyára. A dél-szerbiai Preševóban, Medveđában és Bujanovacban a szerb és az albán gyerekek külön iskolában tanulnak, a szüleik külön boltokban vásárolnak, külön kávézókba járnak. Mindenki a sajátjaihoz. A két etnikum közti viszony napjainkra már békés, de az integráció sehol nem tart.
Voltak persze idők, amikor még ennyire sem működött az együttélés. A napjainkra már százezer főt számláló dél-szerbiai albánság – koszovói nemzettestvéreihez hasonlóan – a nyolcvanas-kilencvenes években kivonult az állami intézményekből, sőt 1992-ben még népszavazást is rendeztek arról, hogy elszakadnának Szerbiától. A miloševići hatalomnak természetesen esze ágában sem volt elismerni a referendum eredményét, ők akkor még Koszovó teljes integrálásáról ábrándoztak. Miután a koszovói háború végével Belgrád álma szertefoszlott, a presevói albánok is aktivizálták magukat. Ekkor, Milošević bukása után alakult meg egy fegyveres csoport, Preševo, Bujanovac és Medveđa Felszabadítási Hadseregének (OV PMB) nevezve magát. A gerillacsoport 2000 ősze és 2001 tavasza között számos aknavető-támadást hajtott végre a helyi szerb rendőrség ellen, hogy kivívja az általa Kelet-Koszovónak nevezett terület elszakadását Szerbiától. Közel ötszáz négyzetkilométert vontak akkor az ellenőrzésük alá, s csak a NATO határozott közbelépésével tudták elkerülni, hogy újabb helyi háború robbanjon ki a két etnikum között.
A preševói albánok azonban nem adták fel. Ugyan kezdetben még abban reménykedtek, hogy a Koszovóról szóló tárgyalásoknak témája lesz ez a terület is, a Nyugat gyorsan a tudtukra adta, hogy Koszovó és Dél-Szerbia két teljesen különböző eset, így nincs miről beszélni. Politikai szervezeteik az önkormányzati választásokon hatalomra kerültek a dél-szerbiai albánok legfontosabb városaiban. A helyi albán vezetők, akárcsak a helyi társadalom persze több szállal is kötődik Koszovóhoz: az „anyaországukban” megvannak a saját patrónusaik, a vállalkozók számos céget alapítottak, a fiatalok egy része pedig már inkább Pristinába megy tanulni. A különállásnak aztán 2011-ben sajátos módját választották: az albán nemzeti tanács felhívta az albánokat, hogy ne vegyenek részt a népszámláláson. Kérték mindezt arra hivatkozva, hogy a népszámlálási íveket szerbül, cirill betűkkel gyártották le, és hogy a több mint egy éve külföldön élőket nem veszik számításba. Mivel a preševói és bujanovaci albánok nem engedték be a lakásukba a népszámlálókat, végül egészen furcsa eredmény született: míg a 2002-es népszámláláson Preševóban és környékén 88 százalékos többségben éltek az albánok, 2011-re 13 százalékra „csökkent” az arányuk, miközben a szerbeké 74 százalékra ugrott. Bujanovacon ugyanez történt: ott 55-ről 1,5 százalékosra „esett” az albánok aránya – persze csak papíron. A Preševo-völgyi albánok száma ugyanis a születések száma miatt folyamatosan nő, ráadásul Szerbiában rendre előkerül az a hír, hogy a koszovói albánok tömegesen vásárolnak ingatlanokat Szerbia déli részén.
Idén azonban váratlan fordulat történt. Ivica Dačić szerb külügyminiszter helyi albán lapnak kifejtette, hogy a területcsere lenne a legjobb megoldás a Koszovó és Szerbia közti vita rendezésére. A szerb külügyér szerint Pristina és Belgrád akár meg is tudna egyezni arról, hogy a Preševo-völgyért cserébe Szerbia megkapja Koszovó északi részét. Hiszen ahogy az albánok egykor nem akartak a szerb állam fennhatósága alatt élni, és létrehozták a koszovói köztársaságot, úgy ma a koszovói szerbek sem kívánnak abban az „úgynevezett államban élni” – fogalmazott akkor Dačić. Júliusban aztán Aleksandar Vučić szerb elnök lépett elő javaslattal. A Koszovóról szóló nemzeti konzultáció szükségességéről szóló írásában úgy fogalmazott egy szerb újságnak írott cikkében: Szerbiának meg kell oldania a Koszovóval fenntartott viszonyt annak érdekében, hogy ezt a terhet a jövő nemzedékeinek ne kelljen cipelniük, és Szerbia is tovább tudjon lépni. „Itt az ideje, hogy nemzetként felhagyjunk azzal, hogy struccként a homokba dugjuk a fejünket; próbáljunk meg végre realisták lenni, ne engedjük meg magunknak azt, hogy elveszítsük vagy átadjuk másnak, amink van, de ne is várjuk, hogy az ölünkbe hulljon az, amit már rég elveszítettünk” – fogalmazott a szerb elnök, s bár ő nem említette a területcsere lehetőségét, sokan egyértelműen ezt olvasták ki a soraiból.
A katalóniai népszavazás most újra felkavarta az olajos vizet. Jonuz Musliu, az albán nemzeti tanács elnöke – aki Bujanovac első embere is egyben – üdvözölte a katalán referendum eredményét, és arra kérte a nemzetközi közösséget, hogy ismerjék el az ő 1992-ben tartott népszavazásukat. A kedélyeket aztán gyorsan lehűtötte a szerb külügyminiszter: Ivica Dačić azt üzente Musliunak, hogy inkább köszönje meg Istennek, hogy még nem tartóztatták le. Mondani sem kell, a szerb kormánynak eszében sincs egyezkedni a dél-szerbiai albánokkal a huszonöt éve tartott referendumról. Nekik sokkal fontosabb tárgyalópartnerük van, ez pedig Pristina, amellyel ha kedvezően alakulnak a dolgok, a Preševo-völgy még rendkívül fontos cseretárgy lehet abban az üzletben, amelyet Koszovó északi részéért kötnének az egykori ellenséggel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >