2018. május 20. vasárnap
Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

Napi ajánló

Gyermekkori álmok

Bármily érthetetlen is, voltak és vannak olyan országok, népek, akik csendben tűrik – sőt nagy többségükben támogatják! – azt a pusztítást, elnyomorítást, izolálást, kollektív lebutítást, kulturális rombolást, amely a szomorú gyermekkor felnőttkori elégtételével jár. Az sem zavarja őket, ha közben rámegy az életük. Markó Beáta (Amerikai Népszava):

Óriási egy szülő felelőssége. Utódjának nevelése a gyerek egész életére kihat, s a csillagok különösen szerencsétlen állása folytán, évtizedekkel később nemcsak a gyerekre magára, hanem akár egy egész országra, földrészre is befolyással lehet. Ismerünk ilyen példákat a történelemből, elég a sikertelen osztrák festő gyermek- és fiatalkorára, az akkor szerzett lelki sérelmeire gondolnunk, melyek orvoslása népirtásba és 50 millió halottal járó világégésbe torkollt.

Mert mi van, ha a gyerek – esetünkben kisfiú – gombfocizni szeretne, de az apja nem veszi meg neki a játékot, pedig megtehetné. Helyette erős kézzel fogja, szigorúan neveli, sertésólat takaríttat vele, veri, sőt – mint a kisfiú felnőttkori saját elbeszéléséből tudjuk – bele is rúg, ami valljuk be, elég ritka. Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy belássuk, ebben a kisfiúban elkezd gyűlni az indulat, a bosszúvágy, a düh.

Ha nincs gombfoci, elkezd modellvasútra vágyni. Semmit sem szeretne jobban, mint a szobájában lefektetett játéksíneken a kismozdony zakatolását hallani, s nézni, ahogy húzza maga után a helyes kiskocsikat. Erről ábrándozik éjjel-nappal, de a zord atya ennyit sem ad meg neki, hanem újra kizavarja a röfiket ganajozni. Mindez nem árulkodik az apa nagy pedagógiai érzékéről, mert a kisfiúban tovább nő a harag, a bizonyítási kényszer. Tudat alatt is elsajátítja a könyörtelenség, a kegyetlenség és a szívtelenség metodikáját.

Ha nem szabad sem gombfocizni, sem kisvasúttal játszani, talán a papa vesz neki más játékot, és megengedi, hogy például néhány ólomkatonával fiús játékot, háborúsdit játsszon. Ám ez az álma sem teljesül, szeretet helyett ismét csak verést, rúgást kap, s újra mehet ki az udvarra a röfik közé. A sertésól takarítása közben a jövőjét tervezgeti, azon töpreng, hogy fogja mindezt megtorolni, hogy fog visszavágni. Ettől kezdve ez az egy cél vezérli, ahogy elkerül poros, jövőnélküli falujából meg a disznóól mellől, és megkezdi tanulmányait a fővárosban.

Néhány év elteltével az egyéni tragédiából nemzeti tragédia válik. Amint lehetősége lesz és feljut a csúcsra, hazája legfontosabb politikai posztjára, a szegény, forrásnélküli, külföldi támogatásokból és juttatásokból élő ország bevételét, a dolgozó réteg munka után befizetett adóit szédületes tempójú stadionépítésre költi. Gombamód szaporodnak a futballstadionok az országban, miközben a lakosság egyre nagyobb hányada szegényedik el, s az ország labdarúgásban mutatott teljesítménye messze nem igazolja a stadionok építésének szükségességét. Milliárdokat szór el gyermekkori álma valóra váltására, s a válogatott vagy a helyi csapat minden egyes kudarca, csak újabb és újabb stadionok építésére ösztönzi, amelyek többnyire konganak az ürességtől.

Hatszázmillióból – melynek nagy része külföldről érkezik – megvalósítja szülőfalujában azt a kisvasutat is, amelyet anno a zord apa nem vett meg neki. Miközben az ország kórházaiban ötnapos hullák dőlnek ki a mellékhelyiségből, és ha nem a megfelelő helyen áll az ápolónő a kórteremben, akkor az álmennyezet egyszer csak leszakad és éppen a fejére zuhan egy patkány. De a faluban robog a vonatocska, kalauz mindig van rajta, csak éppen az utasok kerülik el nagy ívben.

Az ólomkatona hiánya által okozott sebeket is orvosolni kell. Miután szétverte az oktatást, akadályozza a tanulás és a továbbtanulás lehetőségét, a tankönyvek olvasása, a hasznos tudás megszerzése helyett, militáns képzést rendel el a felnövekvő generáció számára. Tornatermek hiánya ellenére is kötelező napi tornaórákra utasítja az iskolákat, lovaglásoktatást képzel el, majd hirtelen száz lőtér építése válik sürgőssé potom 18 milliárd forintért.

Folytathatnánk a sort vég nélkül, de csupán arra szerettük volna felhívni a figyelmet, mennyire nem mindegy, hogyan neveli egy szülő a gyermekét.

Bármily érthetetlen is, voltak és vannak olyan országok, népek, akik csendben tűrik – sőt nagy többségükben támogatják! – azt a pusztítást, elnyomorítást, izolálást, kollektív lebutítást, kulturális rombolást, amely a szomorú gyermekkor felnőttkori elégtételével jár. Az sem zavarja őket, ha közben rámegy az életük.

 

2017. szeptember 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tiketbaszki?

Tévedhetetlenül a legártalmasabbakat kiválasztani minden posztra: ez a negyedszer miniszterelnök egyik legnemesebb tulajdonsága. És ha még >

Tovább

Még egy szó a tegnapról

Május nyolcadika a teljes kapituláció napja volt. Nyilván nem marad ez örökre így, a történelem szerencsére >

Tovább

Ügyetlenség vagy árulás?

Nem megyek el, mert nem vagyok kíváncsi arra, hogy egy huszonéves fiúcska a színpadról lekezelően ismét >

Tovább

Európa csendes

Most folyik a próbája annak, hogy nyugodtan meg lehet gazdagodni az Unió fosztogatásával, hatalmon maradni gátlástalan >

Tovább

Első nap az árulásban

Ami csak azért érthetetlen számára, mert nem gondol arra, hogy Moszkvának egyáltalán nem érdeke a migrációs >

Tovább

Szerbia elvesztése a legfájóbb

Szerbia az elsők között zárta le határait a fertőzésgyanús magyar hústermékek előtt Nagy érvágást jelent a >

Tovább

Szeretünk gyűlölni

Valamelyest ráfizetéses üzletnek bizonyult a külhoni voksvadászat, hiszen minden erőfeszítés ellenére a környező országok potenciális levélszavazóinak >

Tovább

McAllister jó példaként emlegette Vajdaságot. Talán nem kellett volna

A néppárti képviselő figyelemre méltónak tartotta azt a módot, ahogyan Szerbia bánik a Vajdaságban élő nemzeti >

Tovább

Az igazság órája

Megtörtént a bejelentés, május 8-án, az új országgyűlés megalakulásának napján reggel hattól délután kettőig kordonnal lesz >

Tovább

A tyúkszaros kis nyűszítő, önző, vak félelmeidet...

Csak így személyesen, szemtől szembe: cseszd meg barátom, a nemzetállamodat, cseszd meg az állampolgárságodat, a tyúkszaros >

Tovább

Balog Zoltán emlékére

Schmitt Pál óta nem búcsúztattunk ekkora senkit. Nem siratni jöttem Balog Zoltánt, de az se volna >

Tovább

A vár és a kulcsa

Ungár ráadásul vevő lenne Simicska Magyar Nemzetére és Lánchíd rádiójára is, csakhogy hirdetők nélkül mindkettőt hatalmas >

Tovább