Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Gyermekkori álmok
Bármily érthetetlen is, voltak és vannak olyan országok, népek, akik csendben tűrik – sőt nagy többségükben támogatják! – azt a pusztítást, elnyomorítást, izolálást, kollektív lebutítást, kulturális rombolást, amely a szomorú gyermekkor felnőttkori elégtételével jár. Az sem zavarja őket, ha közben rámegy az életük. Markó Beáta (Amerikai Népszava):
Óriási egy szülő felelőssége. Utódjának nevelése a gyerek egész életére kihat, s a csillagok különösen szerencsétlen állása folytán, évtizedekkel később nemcsak a gyerekre magára, hanem akár egy egész országra, földrészre is befolyással lehet. Ismerünk ilyen példákat a történelemből, elég a sikertelen osztrák festő gyermek- és fiatalkorára, az akkor szerzett lelki sérelmeire gondolnunk, melyek orvoslása népirtásba és 50 millió halottal járó világégésbe torkollt.
Mert mi van, ha a gyerek – esetünkben kisfiú – gombfocizni szeretne, de az apja nem veszi meg neki a játékot, pedig megtehetné. Helyette erős kézzel fogja, szigorúan neveli, sertésólat takaríttat vele, veri, sőt – mint a kisfiú felnőttkori saját elbeszéléséből tudjuk – bele is rúg, ami valljuk be, elég ritka. Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy belássuk, ebben a kisfiúban elkezd gyűlni az indulat, a bosszúvágy, a düh.
Ha nincs gombfoci, elkezd modellvasútra vágyni. Semmit sem szeretne jobban, mint a szobájában lefektetett játéksíneken a kismozdony zakatolását hallani, s nézni, ahogy húzza maga után a helyes kiskocsikat. Erről ábrándozik éjjel-nappal, de a zord atya ennyit sem ad meg neki, hanem újra kizavarja a röfiket ganajozni. Mindez nem árulkodik az apa nagy pedagógiai érzékéről, mert a kisfiúban tovább nő a harag, a bizonyítási kényszer. Tudat alatt is elsajátítja a könyörtelenség, a kegyetlenség és a szívtelenség metodikáját.
Ha nem szabad sem gombfocizni, sem kisvasúttal játszani, talán a papa vesz neki más játékot, és megengedi, hogy például néhány ólomkatonával fiús játékot, háborúsdit játsszon. Ám ez az álma sem teljesül, szeretet helyett ismét csak verést, rúgást kap, s újra mehet ki az udvarra a röfik közé. A sertésól takarítása közben a jövőjét tervezgeti, azon töpreng, hogy fogja mindezt megtorolni, hogy fog visszavágni. Ettől kezdve ez az egy cél vezérli, ahogy elkerül poros, jövőnélküli falujából meg a disznóól mellől, és megkezdi tanulmányait a fővárosban.
Néhány év elteltével az egyéni tragédiából nemzeti tragédia válik. Amint lehetősége lesz és feljut a csúcsra, hazája legfontosabb politikai posztjára, a szegény, forrásnélküli, külföldi támogatásokból és juttatásokból élő ország bevételét, a dolgozó réteg munka után befizetett adóit szédületes tempójú stadionépítésre költi. Gombamód szaporodnak a futballstadionok az országban, miközben a lakosság egyre nagyobb hányada szegényedik el, s az ország labdarúgásban mutatott teljesítménye messze nem igazolja a stadionok építésének szükségességét. Milliárdokat szór el gyermekkori álma valóra váltására, s a válogatott vagy a helyi csapat minden egyes kudarca, csak újabb és újabb stadionok építésére ösztönzi, amelyek többnyire konganak az ürességtől.
Hatszázmillióból – melynek nagy része külföldről érkezik – megvalósítja szülőfalujában azt a kisvasutat is, amelyet anno a zord apa nem vett meg neki. Miközben az ország kórházaiban ötnapos hullák dőlnek ki a mellékhelyiségből, és ha nem a megfelelő helyen áll az ápolónő a kórteremben, akkor az álmennyezet egyszer csak leszakad és éppen a fejére zuhan egy patkány. De a faluban robog a vonatocska, kalauz mindig van rajta, csak éppen az utasok kerülik el nagy ívben.
Az ólomkatona hiánya által okozott sebeket is orvosolni kell. Miután szétverte az oktatást, akadályozza a tanulás és a továbbtanulás lehetőségét, a tankönyvek olvasása, a hasznos tudás megszerzése helyett, militáns képzést rendel el a felnövekvő generáció számára. Tornatermek hiánya ellenére is kötelező napi tornaórákra utasítja az iskolákat, lovaglásoktatást képzel el, majd hirtelen száz lőtér építése válik sürgőssé potom 18 milliárd forintért.
Folytathatnánk a sort vég nélkül, de csupán arra szerettük volna felhívni a figyelmet, mennyire nem mindegy, hogyan neveli egy szülő a gyermekét.
Bármily érthetetlen is, voltak és vannak olyan országok, népek, akik csendben tűrik – sőt nagy többségükben támogatják! – azt a pusztítást, elnyomorítást, izolálást, kollektív lebutítást, kulturális rombolást, amely a szomorú gyermekkor felnőttkori elégtételével jár. Az sem zavarja őket, ha közben rámegy az életük.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >