Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Napi ajánló
Isten? Kegyelem? Gondviselés? Minden hazugság!
„Márai esetében hiába keresnénk szemérmetlenül intim részeket. Kivéve az utolsó naplóját.” Gazdag József (Magyar Nemzet):
Rádióműsoromban szemelvényeket olvasok fel Márai utolsó naplójából, ebből a megrendítő, felkavaró, csodálatos könyvből – amely szerelmi vallomásnak indul, de a vége már kíméletlen vádbeszéd ember és Isten ellen –, és ügyelnem kell, hogy ne remegjen a hangom.
Márai igazi műfaja nem a regény, a bölcselkedő aforizma vagy a tárca volt, hanem ezek ötvözete, a napló, amely az újságírást helyettesítette számára. Naplója a publikumnak íródott, a világ eseményeire reflektált benne, ezért aztán szemérmetlenül intim részeket hiába is keresnénk a több ezer oldalon.
Utolsó naplója azonban más.
Felesége, Lola haldoklik, és Márai egyszeriben elveszíti az origót, a biztos pontot. „Nem tudtam, hogy ennyire egy velem. Hatvankét éven át éltünk együtt, volt szerelem, harag, minden, ami a közös életből múlhatatlanul következik, de azt, hogy ennyire összenőttem vele, eddig nem tudtam.”
A nappalok és az éjszakák összemosódnak Márai számára, az idő megszűnik, csak a kiszolgáltatottság érzése marad. S a félelem, hogy nem sikerül idejében, méltósággal távozni. „Az élet teljes értelmetlensége. A semmiből jöttünk, és eltűnünk a semmiben, minden más gyermekes képzelgés. Ami közben volt, néha csodálatos, mindig értelmetlen és céltalan.”
Lola már nem lát, s alig hall. Tolókocsiba ültetik, odakötik a szék támlájához. „Olyan szép 87 éves korában, mint volt fiatalon; másképp, de »szép«.” Felolvas neki a Toldi szerelméből, és azért imádkozik, hogy egyszerre haljanak meg. Aztán csak ülnek egymás mellett, órákig. Fogják egymás kezét.
A kassai nyarakra emlékezik, a Bankó fenyveseire, az erdő toboz- és málnaillatára; apjára, aki konzervatív-liberális volt („a legjobbfajta ember ebben a században”); éjjelente pedig még bele-belelapoz Arany verseibe vagy Krúdy regényeibe („mint a fuldokló, aki az utolsó korty oxigént kortyolja”).
Az 1986. január 4-i bejegyzés: „Lola meghalt.”
A temetés puritán, nincs egyházi szertartás, kis hajóval ki az óceánra, ott a kormányos zsebkéssel felvágja a műanyag zacskót, s mielőtt a maréknyi hamut beszórná az óceánba, megkérdi, olvasson-e föl imát, de Márai int, hogy erre semmi szükség, és intézkedik, hogy őt is ugyanígy temessék.
„Harag az orvosra, mert nem tudott segíteni. Harag az Istenre (ha van), mert nem segített, és harag az Istenre (ha nincs), mert miért nincs, mikor segítség kell. Harag az emberekre, mert nem segítettek. És magamra, mert nem tudtam többet tenni. Harag reá, mert meghalt.”
Márai elfordul a világtól. „Nem olvasni a nevem, nem hallani magamról, eltűnni.” Mint kisfia halálakor. Márai Kristóf – akinek a születésekor a boldog apa hatalmas, virágbaldachinos ágyat készíttetett a feleségének – 1939-ben, néhány hetes korában halt meg belső vérzésben. A rokonok visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy kisfia halála után Márai hónapokig nem szólalt meg. „Nem pörölök. Élek és hallgatok. / Most angyal, ha vannak angyalok. / De itt lenn minden unt és ostoba. / Nem bocsátom meg. Senkinek, soha” – írta az Egy kisgyermek halálára című versében.
Felesége halála után Márai – nyolcvanhat évesen – revolvert vesz, és lőtanfolyamra jár; ha már a világot nem lőheti le, legalább magával végezhessen.
Lola karosszékét üresen hagyja. Néha hangosan beszél hozzá, a leveleit olvasgatja. Ébredés után pedig kinyújtja a kezét – „ahogy 62 éven és nyolc hónapon át mindig” –, és félálomban Lola kezét keresi. Lola azonban nincs, és amikor egy évre rá meghal fogadott fiuk, Babócsay János is, Márai teljesen magára marad.
Hónapokig nincs más látogatója, csak Elizabeth, az öreg takarítónő. Máskülönben senki. Olykor – ritkán – tesz néhány lépést a ház előtt, de már egyre nehezebben, támolyogva jár. A revolvert a fiókba teszi, hogy kéznél legyen, ha eljön az ideje.
„A szavak. Isten, kegyelem, gondviselés. Minden, amit papok, bölcselők valaha mondtak. Minden hazugság. Nincs »cél«, sem »értelem«. Csak tények vannak, irgalmatlanul.”
Az 1988. évet pedig ezzel a bejegyzéssel zárja: „Ma nagyon hiányzott L. testének nemessége és előkelősége. Mosolya. Hangja.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán
Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >
A liberális nemzetközi rend után
Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >
A magyaroknak kell megszabadulniuk Orbántól, ha úgy látják jónak, ebbe nem szabad kívülről beavatkozni
Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója gondolja így és megállapítja, hogy a kormányfő folyton >
MAGYAR TYACIK
Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >
Európa jelenleg a szabadság szigete
Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >
A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét
A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >
A szerb elnök mesterséges „népi mozgalommal” igyekszik elfojtani a diákok tiltakozását
Ehhez ösztönzést kap Dodiktól, illetve Orbántól. Utóbbi az EU-ra és a világ liberálisaira utalva azt üzente >
A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag
Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >
Trump súlyosan megsebesült, ez azonban még jól jöhet Európának és Nagy-Britanniának
Így véli Will Hutton, a Guardian vasárnapi számának volt főszerkesztője. Kiemeli: itt az idő kialakítani az >
A meggyőzhetetlenek
Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >