Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Napi ajánló
Vajdasági vérengzés: nyomasztás felsőfokon
„A Katona szokott és természetes társadalmi érzékenységének és színházi felelősségérzetének újabb tanúbizonysága ez az előadás így is, csak az elementáris élmény, az maradt el.” Csáki Judit kritikája (hvg.hu):
„Holttestek hevernek egy fekete tömegsírban. Kilóg egy-egy testrész – és meg nem mondhatni, magyar vagy szerb fej, kar, láb... Fasiszta vagy partizán, férfi vagy nő, fiatal vagy öreg. Erre tessék gombot varrni: hangzatos lózungok, ünnepélyes „együttműködési” aláírások, szavazatmaximáló karnyújtás a határon túlra, leereszkedő buksi simogatás helyett a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a budapesti Katona József Színház közös előadást hozott létre; a Vöröst játsszák itt és ott, itteniek és ottaniak.”
„A közös múlt a téma: az 1944-es vajdasági vérengzés. Amelyet – van rá utalás a Brestyánszky Boros Rozália által dokumentumokból és emlékezésekből összeszőtt darabban – megelőzött az 1942-es újvidéki mészárlás. Akkor a németek oldalán harcoló magyar katonák öldösték a szerb partizánokat, a zsidókat és aki az útjukba került, utóbb – a bosszú, megtorlás nevében – a szerbek a fasisztának címkézett magyar lakosságot. Majd nemrégiben – az elmúlt nyáron – elhangzottak a hivatalos kölcsönös bocsánatkérések. Aki azt hiszi, hogy ezzel a múltfeldolgozásnak ez a fejezete ki van pipálva, téved.”
„A játék tere egy fekete műanyagzúzalékkal töltött medence: tömegsír vagy sár, ingoványos talaj. Nehéz rajta a járás, hát még a tánc: konkrét és szimbolikus jelentés súlyosbítja mindkettőt. Nyomasztó közelségben a nyomasztás: a kiszolgáltatottság, a fenyegetettség, az életveszély, a megalázás és megalázottság. Halál, halál, halál. Innen a „vörös”: a vér színe, piros kendő. Színházi jel, amiként a jelenetek átkötésekor a pillanatnyi „privát” személycsere is, ahogy ki-ki magára ölti a következő jelenet figuráját – látjuk: ma emlékezünk. Hátul világos messzeség.”
„A felgyülemlett tényanyag tartalmában drámai, szerkezetében nem annyira. Máté Gábor rendezőként szinte belekapaszkodik minden, színházi drámaiságot sugalló helyzetbe – és ezek az előadás legjobb pillanatai. Az elején az öttagú család rettegéssel terhelt életképe, melyben az asszonylány a férje haláláról értesül; később a magyar asszony és szerb szeretőjének már-már abszurd dialógusa, melyben az élet akar élni a halál kellős közepén; még később az elkötelezett fasiszta főjegyző utolsó percei: ő volt az, aki a ’42-es mészárláshoz összeírta az elpusztítandó zsidókat, és most Szálasi nevével az ajkán hal meg.”
„Ezek és néhány más hasonló jelenet építik az előadást, a számos, újabb és újabb kivégzésről, ártatlan emberek összetereléséről, elhurcolásáról szóló epizód pedig kötőanyagként működik, mármint színházi értelemben. Repetitív karakterük révén nem válnak a fokozás eszközévé, mintegy vízszintesen terítik szét a feszültséget, belefásulunk az alig változó tartalmú vérengzésbe, egészen a következő, ismét drámai jelenetig. Mert – ezt is nyilván a felhalmozott tényanyag okozza – kevés figura bír igazi karakterrel, legtöbben a különböző helyzetekbe csöppent jellemek kliséit hozzák.”
„Mindez a legkevésbé sem a színészek hibája, akik varázslatos összjátékkal és összeszokottsággal léteznek és játszanak a szűk térben. Ambrus Richárd, Baráth Attila, Csernik Árpád, Dankó István, Fekete Ernő, G. Erdélyi Hermina, Hegymegi Máté, Kalmár Zsuzsa, Körmöci Petronella, Kovács Lehel, Mészáros Béla, Pálfi Ervin, Szilágyi Nándor, Szirtes Ági, Szőke Attila egy társulatként áll a fontos gondolat és igazi vállalás mögé, és ahogy a táncban a Hegymegi Máté által létrehozott koreográfia, a dalokban az ifj. Kucsera Géza zenéjére létrejött erős, együttes hangzás az igazi összhangról beszél.”
„Mégis felemás este ez – és bár Brestyánszky Boros Rozália a nyilván heroikus kutatómunka nyomán összegyűlt tengernyi anyagot elszántan állítja hadrendbe annak érdekében, hogy a történelemnek ez a kevéssé ismert és amennyiben ismert, annyiban is többnyire egyoldalúan tálalt epizódja a maga hétköznapjaiban táruljon elénk, éppen ez sikerült a legkevésbé. Miközben sok a felvillanó emberi arc és érzelem, kevés a kibomló, „testes” emberi sors. Oly gyorsan hullanak alá az emberi életek, hogy nincs időnk a még élőhöz viszonyulni, máris halott.”
„Az emberi drámák kibomlásához és elmélyüléséhez a helyzet is, a szöveg is hiányzik, nemcsak a figura. Szirtes Ági a tömegsír peremén üldögélve egy vajdasági parasztasszony monológjából indítja az előadást, aki a saját, nyersen egyszerű szavaival a mi jelen időnkből emlékezik vissza az 1944-es események személyes mélyrétegére – aztán ez az intimitás, ez a közvetlenség tovatűnik, és csak a legvégén tér vissza, amikor befejezi a „mesét”. De hát csak elkezdte és befejezte – közte meg eltűnt a történetből.”
„Így aztán egy mélyen tragikus történelmi esemény lelkifurdalásig ható (hogy ugyanis milyen keveset tudunk erről) nyomasztását kapjuk. A Katona szokott és természetes társadalmi érzékenységének és színházi felelősségérzetének újabb tanúbizonysága ez az előadás így is, csak az elementáris élmény, az maradt el.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >