2021. május 13. csütörtök
Ma Szervác, Imola, Imelda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Napi ajánló

Vajdasági vérengzés: nyomasztás felsőfokon

„A Katona szokott és természetes társadalmi érzékenységének és színházi felelősségérzetének újabb tanúbizonysága ez az előadás így is, csak az elementáris élmény, az maradt el.” Csáki Judit kritikája (hvg.hu):

„Holttestek hevernek egy fekete tömegsírban. Kilóg egy-egy testrész – és meg nem mondhatni, magyar vagy szerb fej, kar, láb... Fasiszta vagy partizán, férfi vagy nő, fiatal vagy öreg. Erre tessék gombot varrni: hangzatos lózungok, ünnepélyes „együttműködési” aláírások, szavazatmaximáló karnyújtás a határon túlra, leereszkedő buksi simogatás helyett a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a budapesti Katona József Színház közös előadást hozott létre; a Vöröst játsszák itt és ott, itteniek és ottaniak.”

„A közös múlt a téma: az 1944-es vajdasági vérengzés. Amelyet – van rá utalás a Brestyánszky Boros Rozália által dokumentumokból és emlékezésekből összeszőtt darabban – megelőzött az 1942-es újvidéki mészárlás. Akkor a németek oldalán harcoló magyar katonák öldösték a szerb partizánokat, a zsidókat és aki az útjukba került, utóbb – a bosszú, megtorlás nevében – a szerbek a fasisztának címkézett magyar lakosságot. Majd nemrégiben – az elmúlt nyáron – elhangzottak a hivatalos kölcsönös bocsánatkérések. Aki azt hiszi, hogy ezzel a múltfeldolgozásnak ez a fejezete ki van pipálva, téved.”

„A játék tere egy fekete műanyagzúzalékkal töltött medence: tömegsír vagy sár, ingoványos talaj. Nehéz rajta a járás, hát még a tánc: konkrét és szimbolikus jelentés súlyosbítja mindkettőt. Nyomasztó közelségben a nyomasztás: a kiszolgáltatottság, a fenyegetettség, az életveszély, a megalázás és megalázottság. Halál, halál, halál. Innen a „vörös”: a vér színe, piros kendő. Színházi jel, amiként a jelenetek átkötésekor a pillanatnyi „privát” személycsere is, ahogy ki-ki magára ölti a következő jelenet figuráját – látjuk: ma emlékezünk. Hátul világos messzeség.”

„A felgyülemlett tényanyag tartalmában drámai, szerkezetében nem annyira. Máté Gábor rendezőként szinte belekapaszkodik minden, színházi drámaiságot sugalló helyzetbe – és ezek az előadás legjobb pillanatai. Az elején az öttagú család rettegéssel terhelt életképe, melyben az asszonylány a férje haláláról értesül; később a magyar asszony és szerb szeretőjének már-már abszurd dialógusa, melyben az élet akar élni a halál kellős közepén; még később az elkötelezett fasiszta főjegyző utolsó percei: ő volt az, aki a ’42-es mészárláshoz összeírta az elpusztítandó zsidókat, és most Szálasi nevével az ajkán hal meg.”

„Ezek és néhány más hasonló jelenet építik az előadást, a számos, újabb és újabb kivégzésről, ártatlan emberek összetereléséről, elhurcolásáról szóló epizód pedig kötőanyagként működik, mármint színházi értelemben. Repetitív karakterük révén nem válnak a fokozás eszközévé, mintegy vízszintesen terítik szét a feszültséget, belefásulunk az alig változó tartalmú vérengzésbe, egészen a következő, ismét drámai jelenetig. Mert – ezt is nyilván a felhalmozott tényanyag okozza – kevés figura bír igazi karakterrel, legtöbben a különböző helyzetekbe csöppent jellemek kliséit hozzák.”

„Mindez a legkevésbé sem a színészek hibája, akik varázslatos összjátékkal és összeszokottsággal léteznek és játszanak a szűk térben. Ambrus Richárd, Baráth Attila, Csernik Árpád, Dankó István, Fekete Ernő, G. Erdélyi Hermina, Hegymegi Máté, Kalmár Zsuzsa, Körmöci Petronella, Kovács Lehel, Mészáros Béla, Pálfi Ervin, Szilágyi Nándor, Szirtes Ági, Szőke Attila egy társulatként áll a fontos gondolat és igazi vállalás mögé, és ahogy a táncban a Hegymegi Máté által létrehozott koreográfia, a dalokban az ifj. Kucsera Géza zenéjére létrejött erős, együttes hangzás az igazi összhangról beszél.”

„Mégis felemás este ez – és bár Brestyánszky Boros Rozália a nyilván heroikus kutatómunka nyomán összegyűlt tengernyi anyagot elszántan állítja hadrendbe annak érdekében, hogy a történelemnek ez a kevéssé ismert és amennyiben ismert, annyiban is többnyire egyoldalúan tálalt epizódja a maga hétköznapjaiban táruljon elénk, éppen ez sikerült a legkevésbé. Miközben sok a felvillanó emberi arc és érzelem, kevés a kibomló, „testes” emberi sors. Oly gyorsan hullanak alá az emberi életek, hogy nincs időnk a még élőhöz viszonyulni, máris halott.”

„Az emberi drámák kibomlásához és elmélyüléséhez a helyzet is, a szöveg is hiányzik, nemcsak a figura. Szirtes Ági a tömegsír peremén üldögélve egy vajdasági parasztasszony monológjából indítja az előadást, aki a saját, nyersen egyszerű szavaival a mi jelen időnkből emlékezik vissza az 1944-es események személyes mélyrétegére – aztán ez az intimitás, ez a közvetlenség tovatűnik, és csak a legvégén tér vissza, amikor befejezi a „mesét”. De hát csak elkezdte és befejezte – közte meg eltűnt a történetből.”

„Így aztán egy mélyen tragikus történelmi esemény lelkifurdalásig ható (hogy ugyanis milyen keveset tudunk erről) nyomasztását kapjuk. A Katona szokott és természetes társadalmi érzékenységének és színházi felelősségérzetének újabb tanúbizonysága ez az előadás így is, csak az elementáris élmény, az maradt el.”

2013. november 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább