2024. november 23. szombat
Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Trump tragicomeydiája (Trumpizmusok)

A kirúgott FBI-igazgató visszavág

Amerika naivul megengedte ugyan, hogy egy dilettáns (vagy delikvens) kerüljön a legmagasabb hivatalba – de talán mégsem engedi meg azt, hogy egy öntelt pszichopata önkényuralommá tegye a demokrácia bástyáját. Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):

Donald Trump azt képzelte, hogy ugyanúgy kormányozhat egy demokráciát, mint saját magáncégét: mikor mi jut az eszébe, mikor kit akar éppen felemelni vagy elásni – miközben a valóság nem számít, mert a talpnyalók és a kegyencek úgyis elsímítják előtte (és különösen utána) az utat. Mert ugye pénzért úgyis mindenki és minden megvásárolható…

Nos, a szélhámos ígéretei alapján (egy kiábrándulásában megvezethető kisebbség által) megválasztott milliárdos lassan kénytelen rájönni, hogy a világ legrégebbi demokráciája mégsem számít az ő privát játszóterének. Lehet, hogy hosszú és ködös még az út a lemondásig, leváltásig, vagy netán egészen a börtönig, de minden utazás az első lépéssel kezdődik. És Trump már első 117 napja alatt több tucatnyi ballépést megtett, amelyekkel egyre mélyebbre süllyed a saját maga ásta gödörbe.

James Comey FBI-igazgató eltávolítása az orosz kapcsolat vizsgálatának – és az egész Szövetségi Nyomozó Irodának – az éléről az egyik ilyen végzetes lépés lehetett. A kétméteres Comey ugyanis nem hagyja magát lábtörlőnek használni. Amikor tavaly kétszer is Hillary Clinton ellen szólalt fel (sőt másodszor egy abszolút kritikus pillanatban, pár nappal a választások előtt), Trump azt hihette, hogy megszerezte magának. Ezért gondolhatta a dilettáns (vagy delikvens) elnök azt, hogy a Flynn-botrány kitörésekor is számíthat majd rá. De Comey nemcsak fizikailag, hanem politikailag és erkölcsileg is messze az elnök fölé tornyosul, a válsághelyzetek kezelésében való jártasság tekintetében pedig össze sem lehet őket hasonlítani.

Mint kiderült, Trump vacsorára hívta Comey-t a Fehér Házba, majd saját alelnökét és nemzetbiztonsági tanácsadóját kizavarva a teremből négyszemközt próbálta meggyőzni őt arról, hogy „hagyja Flynnt” futni, mert az „jó ember”. Az FBI-igazgató csak annyit válaszolt: „Egyetértek, Flynn jó ember.” És utána elment a kongresszus illetékes bizottságához, hogy további erőforrásokat kérjen a Trump-stáb orosz kapcsolatainak vizsgálatára.

Trump természetesen tagadja – csatlósaival tagadtatja, aminek következtében egyre jobban fő az egész elnöki stáb feje –, hogy a nyomozás leállítására kérte volna Comey-t. Az igazságszolgáltatás hátráltatása ugyanis akkora bűnténynek számít az Egyesült Államokban, amekkorának sokszor maga az eredeti vétség sem. Emlékezzünk csak Richard Nixon esetére: közönséges betörés miatt indult el a lavina, de az akkori republikánus elnök éppen az obstrukció miatt volt kénytelen lemondani. Pedig hol volt az a bűntény attól, amire most gyanakszanak egyre többen Trump orosz kapcsolatainak ügyében. Ott az ellenfél kampánytitkait próbálták ellopni – itt pedig nem kizárt, hogy az amerikai demokráciát ásták alá és az ország tekintélyét szolgáltatták ki a legnagyobb politikai ellenségnek.

Trump tragédiája az lehet, hogy maga sem érti, mibe keveredett. Elutasította a politikai játékszabályokat, azok pedig visszavágnak. A komédia (vagy ha úgy tetszik: Comeydia) az egészben pedig az, hogy olyan banánhéjon bukhat el, amelyet el akart taposni: ez a dilettáns elnök még ki is mondta, hogy mivel ő Comey főnöke, ezért „normális, hogy hűséget követel tőle”. Csakhogy az amerikai igazságszolgáltatás legerélyesebb összetevőjének gerinces vezetői nem úgy működnek.

Trump valamiféle „magnószalaggal” fenyegetőzött, Comey pedig azt válaszolta: „Elő vele!” Ha ugyanis létezik felvétel az ovális irodabeli beszélgetésről, akkor az már önmagában véve is problematikus – Nixon is saját titkos hangfelvételei miatt bukott le. Ha pedig nincs ilyen, akkor Trumpot megint dicsekvő hazugságon fogják – márpedig az igazságügyi szervek előtt hazudni ugyancsak bűnténynek számít. Ha pedig azt hiszi, hogy az ő szava többet ér majd egy kongresszusi ítélőszék előtt, mint a „közönséges főrendőré”, akkor megint csak óriásit téved. Ő ugyanis össze-vissza beszélt az elmúlt közel két év alatt, Comey viszont egyetlenegyszer sem mondott ellent önmagának.

Ráadásul az FBI-igazgató gondos feljegyzéseket készített minden fontos beszélgetéséről. A Trumppal folytatott ominózus szóváltásról is – és ez robbant újabb bombaként mindössze 24 órával azután, hogy kiderült, Trump izraeli titkokat árult el az oroszoknak. (Amikor erről legutóbb írtunk, még csak sejtésként említettük, de mára bebizonyosodott, hogy Izrael szolgáltatta a szuperbizalmas információt.)

Washingtonban gyorsulnak az események, és már a republikánus oldalon is egyre kevesebben állnak ki Trump mellett. Inkább bújkálnak a sajtó elől – amelyről Trump a tél végén azt javasolta Comey-nak, hogy „kezdje börtönbe vetni a kiszivárgató újságírókat”.

Amerika naivul megengedte ugyan, hogy egy dilettáns (vagy delikvens) kerüljön a legmagasabb hivatalba – de talán mégsem engedi meg azt, hogy egy öntelt pszichopata önkényuralommá tegye a demokrácia bástyáját. Trump most a tengeren túlra menekül az otthoni válság elől (Szaúd-Arábia, Izrael, G-7), de külföldön még kevésbé veszik komolyan. Ilyen tragiComeykus dilettáns bohóc még nem képviselte Amerikát a világ előtt.

 

2017. május 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább