Ma Klotild, Cecília, Károly névnap van.
Fiók
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Nekem jó ebbe beledögleni”
Beszélgetés G. Erdélyi Herminával
„Amikor például van egy takarítós monológom, azt kifejezetten imádom, mert előbújik Kosztolányi, mint költő, és öröm számomra, hogy azokat a szavakat kimondhatom.” Drubina Orsolya (Tiszatáj):
Édes Anna immáron 90. életévét tölti. Egészen pontosan a Nyugat, 1926. XIX. évfolyam 22. számában közölte Kosztolányi kisregényének befejező részét. A Szabadkai Népszínház Magyar Társulata pedig egy éve tarthatja már műsorán az előadást, melynek címszereplőjével, G. Erdélyi Herminával Drubina Orsolya beszélgetett.
Szabadkai fagy elől ülünk be éppen egy kávézóba grapefruit teázni, még vacognak a fogaim az előadástól, de rögtön kezdjünk is bele. Czajlik József rendezte nálatok most ezt a darabot, nem is emlékszem, te dolgoztál már vele korábban?
– Nem dolgoztam még vele, de ismertem, hiszen egy drámaíró versenyen találkoztunk Újvidéken, illetve a Kisvárdai Fesztiválról is ismertem őt, meg a társulatát is. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, nagyon jó volt vele a próbafolyamat, ő egy karizmatikus, pozitív kisugárzású ember. Szeretem benne azt, hogy végtelenül nyugodt, és türelmes. Nincs benne egy csepp agresszió sem. Az egész darabot együtt csináltuk. Én álltam a színpadon, és ő az összes gesztusával csak adott, és adott. Értettem, hogy mit szeretne látni tőlem, vagy belőlem. Emlékszem, az volt a legeslegjobb tapasztalatom, mikor már állt a darab a két lábán, lerendelkeztük, akkor azt mondta, hogy ezt most csak úgy lazán csináljátok. És az első pillanatban eldőlt, hogy nem lehet. Hogy nem tudunk spórolni magunkkal.
– Mikor kiderült számodra, hogy te fogod játszani a címszerepet, akkor mit éreztél, milyen volt?
– Nagyon meglepődtem. Tudtam, hogy körülbelül mi lesz az évad, és ez volt az az előadás, amiből ki is húztam magam, hogy ebben biztos nem leszek benne. Szoktam ilyet. Előre kitalálom, hogy ki gondol rám, mint színészére, és ki talán nem. Amikor pedig évad végén meghallottam a szereposztást, megriadtam. És tudom, hogy furcsa volt, örültem is neki, de azonnal rengeteg kérdés kavargott a fejemben. Először is én korban sem vagyok Édes Anna. Nem 19, de kétszer 19 évesen eljátszani, ilyen érzés. Meg hát alkatilag sem passzol már. Habár főiskolás koromban a szerepálmaim között volt, tudom. De akkor nem volt erre lehetőség, hiszen Újvidéken Harag György rendezésében készült egy zseniális alkotás ebből a műből, és sokáig nem mert hozzányúlni senki. Ott akkor Annát Rövid Eleonóra adta.
A mi változatunkkal az történt, hogy beválogatták a Steria játékokra, ami az egyik legrangosabb szerbiai színházi fesztivál nálunk, és ott meg is kaptam a női főszereplőnek járó díjat. Körülbelül tíz évvel ezelőtt volt a magyar társulat ezen a fesztiválon utoljára, Csáth Géza Emma című novellája alapján készült előadásunkkal. Az azért sok idő. Most nagyon jó, hogy ez megtörtént.
– A előadás szövege alapvetően narratív elemekből építkezik, és ebben csak Kosztolányi anyagát használjátok. Mennyire volt nehéz ez a folytonos ki-be lépegetés, önnarráció?
– A legelején mindannyian megijedtünk tőle. Nem tudtuk elképzelni, hogy ez hogy tud működni, vagy hogyan fog hatni. A néző figyelmét például tudjuk-e majd tartani? Egyébként egy zseniális dramaturgiának tartom azt, ahogy ez a darab létrejön . Sokan hiányolták azt a pillanatot például, hogy miért nem mutatjuk meg, amikor Anna eldönti, hogy a gazdáit megöli. Szerintem egyetlen pontján sincs egy határozott momentum, amivel ez kijelölhető. Az Édes Anna egészen egyszerűen nem tud máshogyan végződni.
– Van-e olyan része a szövegnek, amihez nagyon kötődsz?
– Nekem jó ebbe beledögleni. Amikor például van egy takarítós monológom, azt kifejezetten imádom, mert előbújik Kosztolányi, mint költő, és öröm számomra, hogy azokat a szavakat kimondhatom a szájamon. Kedvenc mondatom talán az lett belőle, hogy: „Minden nő megcsúnyul valamit a hidegben.” Inkább tudod az van, hogy én félek azoktól a részektől, amelyek húznának engem arra, hogy sok érzelemmel kelljen valamit kimondanom. Nagyon küzdök a patetikus részek ellen. A regényben pont azt szeretem, hogy az Anna nagyon keveset beszél. Gimiben olvastam először, és akkor is mindig az volt a fejemben, hogy hogyan tud ez a lány ennyi mindent befelé elviselni. Szabadkán Kosztolányinak érezhetően itt van a szelleme. Itt születtem, Kosztolányi mintha mélyebbre fúródott volna itt, mint Csáth. A lányom például most elsős gimnazista, és ő pont oda jár, ahol Kosztolányi édesapja volt igazgató, és ő fontosnak tartja mindig elmondani, hogy a tantermük ott van, ahol a Kosztolányiék laktak. Jelen van, érezzük, emlékezünk rá. Egyszer rendezett Hernyák György egy kosztolányis összeállítást, Futó por volt a címe, megzenésített verseket adtunk elő, arról a periódusáról szólt, amikor már megtudta, hogy beteg. Emlékszem, én játszottam benne a halált, én vittem el a Dezsőt. Hernyák egyébként osztályvezető tanárom volt, ahogy Soltis Lajos is.
– Mik voltak azok a főbb szerepeid, amik esetleg ilyen meglepetéssel hatottak még rád?
– Volt egy évadom, amikor csupa férfi szerepeket játszottam. A Közellenségben, a Rómeó és Júliában, és akkor már föltettem a kérdést magamnak, hogy vajon én lehetek a legférfiasabb színésznő a társulatban? (kacag) Tudod, nálunk minden évad végén egy szakmai zsűri díjakat oszt ki a legjobb férfi, női és mellékszerepekért. És abban az évadban én lettem a legjobb női főszereplő, de pont ezekért a szerepekért, amikről mesélek. Átvettem a díjat, viszont mondtam is, hogy itt biztosan valami tévedés történt.
– Min dolgozol most? Miben láthatunk legközelebb?
– Hernyák Gyuri rendezi éppen a Münchausen a Sajtszigeten című darabot, abban fogom Kleopátrát illetve Mirjámot játszani, ott próbálunk most nagyon, ezen kívül folyamatosan játszom a Picasso kalandjaiban (r.: Edvin Liverić) és az Amadeusban is, amint Béres Attila rendezett nekünk idén.
Következő cikk: Mécsest gyújtott a rendőr a déli határon, leégett a szolgálati magasles
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >
Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?
A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy >
„A nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása alapvető feltétele annak, hogy Szerbia előre haladjon az európai úton”!
Nem lehet, tehát, azt mondani, hogy a szerb állam vezetősége – köztük Kovács Elvira, a parlament >
SZERBIA EGYRE TÁVOLABB BRÜSSZELTŐL!
Vicsek és Kovács, a VMSZ két sokéves, de eredménytelen megélhetési lakájpolitikusa – a néhai Pásztor István >
A VMSZ, a civil szervezetek és az egyházak összefonódása
A két esemény, illetve cikk alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vajdasági magyar civil >
Viharfelhők Szerbia égboltján
Hónapokkal ezelőtt Vučić nagylelkűen ígérgette, hogy bármikor kiírhatja a rendkívüli választásokat, moszkvai üzenetében azonban nem mondott >
Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült
Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben >
Megszűnt az utolsó független nyomtatott vajdasági magyar nyelvű újság!
A Családi Kör megváltozásával nemcsak a lap, de a vajdasági magyar nyomtatott sajtó történetében is új >