Ma Dávid, Hunor, Libériusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Hagytuk elveszni
Csorba Zoltán
A miénk volt, a magyar nemzeté. De hagytuk elveszni. Könnyelműen lemondtunk róla. Vannak a Kárpát-medencében élő magyarság között, akik annak ellenére, hogy az elvesztést szabályzatban rögzítették, tehát hivatalosan, úgymond kötelező érvényűen, elveszettnek nyilvánították, nem mondtak le róla. A Felvidéken, a Délvidéken… talán másutt is. És én, személyesen, aki egy ilyen konstellációban senki sem vagyok, én sem fogadom el. Hiszen a legnehezebb lemondani olyanról, ami már egyszer megvolt, a miénk volt. Én nem mondok le róla, én megszegem a szabályt, én használom!
A lemondásra senki sem kényszerítette a magyarokat. Sem nagyhatalom, sem Trianon, semmilyen nemzetközi összeesküvés. Valaki kimondta, hogy „sajnos az évtizedek során kiveszett”! Annak ellenére, hogy nem mindenütt veszett ki, ahol magyar ember a magyar nyelvet beszéli. De az a Megmondható, aki kimondta a Kárpát-medence olyan részén élt, ahol már nem használták, és kötelező érvényűen szabályzatba foglaltatta a verdictet: kiveszett!
Az igazságtalanul halálra és kiveszésre ítélt „ly” hang védelmében szeretnék szólni, annak tudatában, hogy, mint általában, amikor a hatalmasságok kihirdetik a halálos ítéletet az egyszerű ember, a Senki véleményének akceptálására vajmi kevés a remény, szólhat, az utolsó szó jogán, de… Érvelhet érvekkel az ítélettel szemben, hivatkozhat arra, hogy akár egy egész nemzet külföldön a nevetségesség, a közröhej célpontjának teszi ki magát e szerencsétlen verdict miatt, az érvelést a hatalmasságok fennkölt és méla undorral törlik le az asztalról, vélt tévedhetetlenségük tudatában.
– Hogy hívják a Magyar Köztársaság Elnökét? – tette fel a megdöbbentő kérdést néhány évvel ezelőtt (amikor még az országot Magyar Köztársaságnak nevezték) Szerbia Köztársaság (és nem a Szerb Köztársaság, ahogy Magyarországon erőltetik egyesek, ugyanis a Szerb Köztársaság az fordításban a Republika Srpska, azaz, a boszniai, Banja Luka központú, szakadár irányultságú, senki által el nem ismert államalakulat elnevezése) nagykövete. – Sólyom László – válaszoltam én. – Ezt hogy ejtik? – szólt a kérdés. Én Sólyomnak (így: „ly” hanggal kiejtve). „Te vajdasági vagy, de itt Magyarországon hogy ejtik?” Sajnos, a magyar érvényes előírások értelmében, amely nem ismeri el a „ly” hangot, Sójomnak – válaszoltam. Akkor Szerbiában így kell írni: Шојом!
Förtelmes!
Hasonlóan förtelmes lett volna, ha annak idején, megfelelő alkalom adtán, egy szerb lánynak így teszem fel a kérdést (fonetikusan:) „Hotyes dá sze júbimo?” A lány teljes joggal visszautasíthatta volna a kezdeményezésemet, arra hivatkozva, hogy beszédhibással nem csókolódzik. Különösen, ha történetesen Ljiljana a neve, amit a nem létező ly hangra hivatkozva Jijanának ejtettem volna. Vagy az orosz csajt Judmila, esetleg Ludmilának szólítottam volna. Nevének megcsúfolása.
Ha már a szerb nyelvet említettem: maradjon a szerbek gondja, hogy kiröhögik őket a németek, amikor Düsseldorfot Dízeldorfnak nevezik, ha Saint Beuve irodalomkritikust a tankönyvekben is Szenbevként tüntetik fel, ha Párizsban értetlenül fogadják, amikor a keresett utcát a „rue” helyett ri-nek ejtik, arról nem is szólva, hogy az Ödön az szerbül Eden, a Szűcs vezetéknevű magyar ember pedig majdhogynem sicc! Maradjon a franciák gondja, hogy nem tudják kiejteni a „h” hangot és Bachot, a barokk kor zseniális zeneszerzőjét baknak nevezik, vagy a hawaiiak szerencsétlensége, hogy csak három (Abháziában csak kettő!) magánhangzót ismernek, de még a „t” hangot sem tudják kiejteni!
Miért kerül a magyar ember például Spanyolországban abba a nevetséges helyzetbe – tiszteletbe tartva azt a szabályt, hogy a magyar nyelv a „ly” hangot nem ismeri – hogy Sevillában, a város nevét is tévesen ejtve tortiját rendel!?
Sorolhatnék még példákat a portugál-brazil nyelvterületről, nem is szólva az albán nyelvről, amelynek kifejezett jellemzője a „ly” hang. Még azt a finom, orientális diós süteményt, amit a szerbek is „l” hanggal baklávának (magyarul: baklávé) ejtenek, az albánok baklyávának nevezik…
Lényegében nem egy kimondhatatlan fonémáról beszélünk. Nem egy olyan hangról, mint amilyeneket, tegyük fel, a Kalahári-sivatagban élő törzsek használnak, akik 141 hangot ismernek! A magyar nyelv ismeri, használja a számos nyelv által ismeretlen ö, ő, ü, ű, e, a fonémákat. De a „ly” hangról lemondott. Pedig mindenki akinek van szájürege, nyelve, szájpadlása egyszerűen kiejthetné, hiszen csak a nyelvet kell az „l” hang kiejtéséhez képest másfél centiméternyire hátrább csúsztatni. Palatalizálni. De úgy tűnik, hogy a múltban egyszer, valahol, akadt olyan beszédhibás nyelvész, akinek ez kivitelezhetetlen mutatványnak tűnt, és anélkül, hogy egy kicsit körüljárta és megismerte volna a magyarul beszélő nyelvterületet kimondta: ez a hang a magyar nyelvben kimondhatatlan! És előírásba foglaltatta (amit a kétharmados többséggel bíró beszédhibások elfogadtak).
Javaslom, hiszen nem elképzelhetetlen szituáció, hogy valamelyik magyarországi fiatalember, akár a küszöbön álló nyáron, az Adrián, Mljet szigetén (nem Mlet, nem is Mjet, hanem Mlyet) édeskés románcba keveredik, mi folytán egy horvát nemzetiségű kisasszonnyal való kapcsolatban az egyedülálló, gyönyörűséges érzelmet kifejező szerelem szavat kellene kiejteni, ne úgy mondja, hogy júbáv, hanem nyelvét egy kissé hátrább csúsztatva úgy, ahogy helyesen ejtik és megértik: lyubáv.
És visszatérte után is igyekezzen használni ezt a hangot, akár a lyubáv kedvéért is, ne azt mondja, hogy (apropó) luk, vagy juk, hanem úgy ahogy elődeink a Kárpát-medencében évszázadokon keresztül is ejtették, „ly” hanggal.
Kommentek
Zolikám,
Éppen ideje, hogy megszólaltál és egy jó írást olvashattam. Már hiányzott. Üdv. Feri
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ukrajnának nem szép szavakra, hanem ágyúkra van szüksége
Ezt hallotta Peter Pomerantsev egy kijevi konferencián, hogy, így a barátoknak és szomszédoknak fel kell futtatniuk >
Ez van, ezt kell szeretni!
2024–25 fordulóján a helyzet tehát feltétlenül fokozódik. Az ellentmondás is nyilvánvaló. Bár az ország egy felmérés >
A populisták patrónusa
Erősen megosztotta a Die Welt konzervatív lap szerkesztőségét, hogy az újság vezetése lehozta Elon Musk véleményét, >
Gyatra a vezetés Európában
Paul Lendvai a Der Standardban úgy ítéli meg, hogy gyatra a vezetés Európában, és a nyugati >
Hogyan hódol be egy nemzet szégyenteljesen
A Frankfurter Rundschau publicistája, Bill Kristol szerint olyan, mintha kezdene orbanizálódni az amerikai politika. A magyar >
Putyin fegyverei és Isten hozzájárulása
Egy neves német történész úgy látja: radikalizálódik az orosz történelemkép, ezt támasztja alá, hogy a Kreml >
Mi történik, ha Trump félreérti a mandátumát
William Galston a Wall Street Journalban óva inti Trumpot attól, hogy túllőjön a célon, mert a >
Előre hozott választás Szlovákiában?
Jókora felháborodást váltott ki moszkvai látogatásával odahaza a szlovák kormányfő, hiszen az osztrák kancellár jó két >
A halálos őrület
A magdeburgi merénylet halálos őrület eredménye, de nem lehet a hagyományos keretekben értelmezni, mert a tettes >
A Georgescu-hadművelet
A Neue Zürcher Zeitung összeállítása időrendbe szedve levezeti, miként szervezték meg a Georgescu-hadműveletet, vagyis a bizonyítékok >
Pannon ég alatt
Lehet, hogy Európában alkonyul, de nálunk vaksötét van. A rendszer vezetői a vaksötétben ordítoznak, mert félnek >
Mi van, ha az oroszok győznek Ukrajnában?
Timothy Garton Ash rettentő nagy bajnak gondolja, ha az oroszok kerekednének felül a háborúban, miközben már >