Ma Emma, Flóra, Virág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Alakulóban
Öreg Dezső
Ünnepek után vagyunk, majd egy hétig nem kellett dolgozni, már akinek nem, mégsem tűnik elégedettnek az ország. Pedig most már nem is fázunk nagyon. Áram is volt a mini téli szabadság alatt. Nem kockáztatta a kormány a háztartások kikapcsolását, nagyon rossz emlékeket ébresztett, nagyon rossz időket idézett volna. Így maradt a gazdaság, annak is a roggyantabb része. Az az állami. Főleg.
Nemigen lehetett megtudni az elmúlt majd három hétben, hogy mely vállalatokat érinti a korlátozás. Arról lehetett olvasni, hogy a takarékoskodás mintegy 500 millió eurós kárt okoz, de iparágakra, vállalatokra esetleg körzetekre lebontva nem. Azt már nem lehetett letagadni, hogy az amerikaiaktól választás előtti kényszerből frissen visszavásárolt smederevói vasművek azzal kezdte újfent hazai tevékenységét, hogy leállították a kohókat. Sokba kerül majd ez az egy dolláros üzlet a szerbiai választóknak. Ez is. Ehhez is hozzászoktunk már. Nem is igen teszi senki szóvá. Mint ahogy azt sem kérdezte meg senki eléggé hangosan, miért kényszerül Szerbia árambehozatalra, amikor állítólag bőven akadna potenciális energiaforrás. Csak befektetni kellene. Valahogy nem erre koncentrál ez a kormány (sem). Még mindig Koszovóval van elfoglalva hatalom és ellenzék egyaránt. A kettő pedig nem megy együtt. Láthattuk az elmúlt negyed évszázadban. Így már nem is föltűnő, hogy mihelyt hidegebbre fordul az idő nem csak a földgázt, hanem az áramot is importáljuk. Nem téma a sajtóban, tehát nem is létezik a probléma. Itt a Koszovó, ahol a szerbek, a tömbben élő kisebbség, megtartotta azt a népszavazást, melynek eredményét bátran jósolhatta minden magát elemzőnek tartó homo politicus ebben az országban. Meg rajta kívül is. Azt nem lehet mondani, hogy az itteni sajtó nem vett róla tudomást, de azt igen, hogy harmadosztályú eseményként kezelte. Mint ahogy az is volt. De nem azért, mert egy olyan közösség szervezte, amely erre semmiképpen sem illetékes. Nem azért, mert nem volt sem koszovói, sem szerbiai, sem európai jóváhagyás vagy ellenőrzés, hanem azért mert az észak-koszovói szerbek szembefordultak a hivatalos Belgráddal. És egyes ellenzéki pártok egyértelmű befolyása alatt cselekedtek. Csökkentve ezzel a szerbiai tárgyalócsoport amúgy sem túl nagy tekintélyét azokon a tárgyalásokon, amelyeken mégis az Európai Unió képviselője közvetít. Amikor már csak napok maradtak hátra a tagjelöltségi státusra vonatkozó újabb döntésig. Amelyre, persze a kedvezőre, annyira számít a hatalmi koalíció. Úgy látszik, a népszavazás nagyobb figyelmet keltett az orosz diplomaták körében mint a szerbiai sajtóban. Mert az orosz külügyminiszter még bécsi sajtóértekezletén is felhozta.
Igaz, volt itt egy téma, amely jócskán lekötötte az újság íróit meg olvasóit is. A szervezett bűnözők, szerbiai maffiózó vezérek spanyolországi letartóztatása. A hírhedt és rettegett zimonyi klán, amellyel állítólag még a néhai Đinđić miniszterelnök meggyilkolását követő rendkívüli állapot során leszámolt az akkori hatalom. A második vonalba tartozó embereit azonban csak most sikerült elfogni. Akik időközben átvették az irányítást. Emberek tucatjainak meggyilkolása fűződik nevükhöz. Világi banditák és a mieink. Persze, hogy van mit írni róluk. És van vevő is az írásokra. Tele voltak velük az újságok. Tetejébe két társuk majdnem megszökött Szerbia egyik legjobban őrzött börtönéből. Ki figyel oda a koszovói szerbek referendumára ilyen szenzációk közepette? Kellettek is az ünnepek, hogy legyen idő megemészteni mindezt.
Az, hogy egy nemrégi, ünnepek előtti közvélemény kutatás szerint a lakosságnak alig a fele tudja, hogy milyen sorrendben követik egymást a színek az állami lobogón, és valamivel kevesebben tudják mit ünneplünk, ünnepeltünk február 15-én már kevésbé lényeges. Nem is Szerbia akart független állammá válni, majd lesz idő beletanulnia az új ünnepekbe a plebsznek is. Hiszen ezt az új ünnepet két címerrel várta be az állam. Az 1882-es kétfejű sas még mindig nem öltött formát az állami bizottság tervezőinek az asztalán. Ilyen az, amikor alakul az ország. A Koszovó körüli huzavona arra utal, hogy nem is utoljára.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Putyin nem csak a Nyugatot próbálja figyelmeztetni
Az hangsebességnél gyorsabb rakéta kilövésével Putyin nem csupán a Nyugatot próbálta figyelmeztetni, hanem saját népének is >
A gyűlölet mint hiány
Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre? És ők miért veszik készpénznek az >
Mi van, ha bukik?
Várható-e, hogy a választások eredményétől függetlenül kilenc, tizenkettő, akárhány évre kinevezett pártcselédek és -kreatúrák udvarias meghajlással >
Az EU bővítése és Oroszország
Mindebből az EU számára több következtetés adódik. Az orosz befolyás ellensúlyozása érdekében továbbra is törekednie kell >
Vizsgáznak Európában a liberális értékek, mert erősödik az antiszemitizmus
Az Economist szerint ez a legrégebbi csapás a földrészen. Sajnálatos módon visszatér az a fajta türelmetlenség, >
Elon Musk egyszerre jelent lehetőséget és veszélyt – Trump fő rombolójaként
Ezt rögzíti az Economist szerkesztőségi véleménye. Merthogy a milliárdos az amerikai kormányzatot célozta meg és így >
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >