Ma Ágnes, Agnéta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Csávában a szerb elnök
Benne van a csávában a szerb elnök, mert az USA legújabb oroszellenes szankciói miatt vége Belgrád hintapolitikájának. Így most Vucicnak választania kell, Moszkvát, vagy Washingtont haragítja-e magára. Putyin már évekkel ezelőtt rátette a kezét a szerb stratégiai infrastruktúrára, amivel bebiztosította befolyását, ám ennek Amerika véget akar vetni. A szerb politikus mestere a kétkulacsos politikának, ügyesen kihasználta idáig a térségben a nagyhatalmi vetélkedés kínálta mozgásteret. Ám mostantól nehezebb egyensúlyoznia, mert tengerentúli nyomásra vissza kell szereznie az oroszoktól a kulcsfontosságú energiacég, a NIS többségi tulajdonjogát. De hogy miként, az nem világos, a határidő azonban már megvan: február 25. Ám addig nem lehet lebonyolítani egy ekkora tranzakciót. Ezért valószínű, hogy állami kézbe veszik a holdingot. A szerb szakértő, Miodrag Kapor azt mondta a Neue Zürcher Zeitungnak: az oroszok láthatóan dühösek, és ezúttal nem hajlandóak elfordítani a tekintetüket, amikor Belgrád nyugati érdekeket szolgál ki. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Die Presse
A magyar miniszterelnök a Szabadságpárt segítségével be akarja venni Ausztriát, ehhez jelent főpróbát a holnap burgenlandi választás – írja a kommentátor, Thomas Vieregge, „Gulyás-orbánizmus címmel. A viktátor ugyan nem megy el két nap múlva nagy barátja washingtoni beiktatására – lehet, hogy azért, mert nem kapott VIP-meghívót.
De az is elképzelhető, hogy azért nem, mivel van jobb dolga is annál, mint hogy oda-vissza átrepülje az óceánt, csak azért, hogy pompom fiú legyen Melei és Meloni oldalán. Merthogy vasárnap választás lesz a szomszédban, kőhajításnyira Soprontól, Kőszegtől és Szombathelytől – a tartomány kicsi, ám a próbatétel nagy.
A kormányfő számára a tét a gulyás-orbánizmus exportja, vagyis Ausztria magyarizálása, az egykori Dunai-monarchia testvérállamának gyarmatosítása. Fontos vizsga vár az Orbán-utánzat Kickl-re, ezért a magyar vezért elküldte az osztrák unokatestvérekhez Gulyás Gergelyt, hogy megdobja a Szabadságpárt helyi kampányát. A mottó az: először meghódítjuk Kismartont, majd utána megkaparintjuk Bécset is.
Die Presse
A Szabadságpárt keresi, hogy miként vezeti fel a kapcsolatot a legmagasabb szinten Trump republikánusaival és ebben Orbán segíthet. Az FPÖ már a kampányhoz igénybe vette a tengerentúli konzervatívok tapasztalatait, kezdve az adatgyűjtéstől, a választási videók legyártásán át, a kulturkampf nyomatásáig.
De az elnök stábjához közvetlenül nem jutottak el. Ugyanakkor a magyar miniszterelnöknek nagy érdemi vannak a jobboldal nemzetközi hálózatának kiépítésében. Budapesten már lerakata van a CPAC-nek, a Konzervatív Amerikai Akciókonferenciának. Ott már több magas rangú osztrák szélsőjobbos is megfordult, pl. Vilimsky, a strasbourgi pártfrakció első embere.
A novemberi választás után mind Orbánt, mind Melonit villámlátogatásra hívták meg Mar-a-Lagóba, de az olasz vezető idáig nem lépett fel nyíltan a Szabadságpárt szövetségeseként. A Fidesz ugyan az EP-n belül ugyanabban a csoportban van, mint az FPÖ, vagyis az újonnan alapított Patriótáknál, az Olaszország Fivérei viszont maradt a korábbi pártcsaládban.
A bécsi politikai szakértő, Thomas Hofer azt mondja, ha Trump viszályt akarna szítani az EU-ben, akkor nyugodtan fordulhat a Brüsszel-ellenes kormányokhoz, ez ügyben Magyarország mellett most már Ausztria is rendelkezésére áll.
Spiegel
A NATO európai erőinek korábbi főparancsnoka úgy véli, nem kell mindjárt berezelni, hogy mi lesz Ukrajnával Trump alatt, mert a következő elnök nem szeretne úgy bevonulni a történelembe, hogy ő volt az, aki elveszítette az országot. Ben Hodges ezért úgy gondolja, hogy a politikus erőt kíván mutatni Putyinnal szemben. Az ugyanis csakis abból ért.
A nyugalmazott tábornok igen fontosnak tartja az ukránok offenzíváját Kurszknál, mert az megmutatta, hogy az orosz hadsereg egyáltalán nem legyőzhetetlen. A Kreml igyekszik úgy tenni, mintha az egész ügy mellékes volna, pedig nagyon is számít, főleg az esetleges tárgyalásokon.
A szakértő nem ért egyet azzal, hogy az agresszor nagy sikereket érne el, Pokrovszknál pl. 11 hónap alatt mindössze 65 kilométert haladt előre, napi több mint ezer áldozat árán. A kijelölt amerikai megbízott, Kellogg azt mondja, az orosz félben nem lehet megbízni és ez megfelelő kiindulópont a párbeszédhez.
Viszont minden ajándék Moszkva számára, ami veszélyezteti az összefogást a NATO-ban. Ezért nem jó az, amikor Trump bejelenti, hogy meg akarja szerezni Grönlandot. Ugyanakkor Putyin blöfföl, amikor az atomfegyverrel fenyeget. De ha az Ukránok alulmaradnak, az a Nyugat bűne lesz. Az amerikaiaknak, a németeknek, franciáknak és briteknek rá kell jönniük, hogy stratégiai érdekük Kijev győzelme.
Ha véget ér a háború, olyan biztosítékokat kell adni az ukránoknak, mint amilyen az IFOR-csapatok jelenléte volt Boszniában a Daytoni békemegállapodás után. Több mint 20 ország küldött katonát, mindhárom haderőnem képviseletében.
Viszont ha nem sikerül Oroszországot megverni, akkor a Kreml más országokat is megtámad, mint ahogy az is, aki Putyin után kerül hatalomra. Addig biztosan nem változik semmi, amíg nem fektetik két vállra az orosz rezsimet.
Wall Street Journal
A vezércikk úgy gondolja, hogy Trump erősebb elnök lesz, mint korábban, és szeretné is felforgatni a status quót, csakhogy egyelőre rejtély, miként csinálná és mennyire megy el. A népszerűsége magas, csaknem 50%, de a mozgástere korlátozott. Az ország fele nem kedveli, a republikánusoknak minimális a többségük a Képviselőházban. Ha túlzásokba esik, hamar bajba kerülhet.
Fő törekvése az illegális migránsok kitoloncolása, ehhez az a legjobb, ha ellenőrzi a határt és megállapodik a Kongresszussal. A másik fő vesszőparipájával, az adóval az a gond, hogy az inkább a jövedelmek elosztására szolgál, és nem serkenti a növekedést. Nem teszi zsebre, ha nem sikerül javítania a reálbéren a munkásosztály számára.
A vám valójában adó, ezért ugyancsak gátolja a fejlődést. Ráadásul az elnök politikai fegyverként kívánja bevetni, aminek kapcsán felmerül, hogy mennyire óhajtja szétrobbantani a szövetségesi rendszert. Lehet, hogy nem lép ki a NATO-ból, legalábbis egyelőre, de azon van, hogy Európa, valamint Ázsia többet költsön a saját védelmére.
Nem tudni, mennyire gondolja komolyan, hogy a világot osszák fel amerikai, kínai és orosz befolyási övezetre. Az elképzelés biztos recept a világ kaotikus újrarendezésére. A legnagyobb kockázat azonban az, ha Ukrajnát előnytelen egyezségre kényszeríti rá, az nagyjából olyan lesz, mint amikor Biden elpucolt Afganisztánból.
De a legfőbb kockázat, hogy udvarol Hszinek, a diktátornak. És mi van, ha az Tajvan blokádjával válaszol a vámemelésre?
Ha odahaza Trump a számlák kiegyenlítését forszírozza a keresetek növelése helyett, a demokraták bezsebelik két év múlva az időközi választásokat és 2028-ban bosszúszomjasan visszatérnek a hatalomba. Rettenetes volna, ha az elnök elszúrná a kapott újabb esélyt.
Time
Ian Bremmer szerint Trump új helyzetbe kerül az első időszakához képest, mert Kína mellett ott van neki két veszélyes háború is. Előrejelzésében a washingtoni Eurázsia Központ igazgatója nem gondolja, hogy tartós lesz a tűzszünet. A régi-új elnök azon dolgozik majd, hogy megállapodást hozzon tető alá Izrael és Szaúd-Arábia között, erre ösztökélik az Ábrahám-egyezmények, amelyek annak idején a közvetítésével rendezték a kapcsolatokat a zsidó állam és 4 arab szomszédja között.
Hogy Rijad ragaszkodik a palesztin állam megteremtéséhez, az nem olyan nagy akadály, mint amilyennek elsőre hangzik. Nem követeli ugyanis, hogy legelőször a palesztin kérdést rendezzék. Ennél fogósabb dilemma viszont Irán, amelynek vezetői tudják, hogy a rendszer meggyengült.
Netanjahu szívesen tönkre bombázná az atomlétesítményeket, de belátja, hogy ez nem megy jelentős amerikai közreműködés nélkül. Trump azonban azt hangoztatja, hogy senkinek a háborújába nem száll be.
Ukrajnában Zelenszkij azon tépelődik, hogy elfogadja-e, amit az amerikai politikus megpendített, hogy ti. a békéért cserében területeket engedjen át, mert ez kiválthatja saját népe felháborodását. A másik opció, hogy szálljon szembe Washingtonnal, azt remélve, hogy Európa majd segít.
Magyarországot leszámítva, amely lehetőséget lát, hogy jó pontokat szerezzen Trumpnál és Putyinnál is, a többi keleti kormány elutasítja, hogy Amerika gyakorlatilag megadásra kényszerítse Kijevet.
De hogy mi várható az amerikai külpolitikától, azt jó 8 évtized óta nem volt ennyire nehéz megjósolni. Az elnök szeszélyes, lehet, hogy még ő sem tudja, mik a tervei. De a viszályban érintett feleknél sem kristályosodott ki, hogy merre van a kiút. Nagy különbség van az átfogó rendezés, illetve a nagy nehezen összehozott egyezségek között, amelyek éppen olyan gyorsan összeomolhatnak, mint ahogy ez a két háború kirobbant.
Daily Telegraph
Trumpnak nem szabad lebecsülnie Putyin törekvését, mivel az orosz vezető napjaink cárja kíván lenni. Erre figyelmeztet Ivana Stradner, a Demokráciavédelmi Alapítvány munkatársa. Attól is óv, hogy Nyugat jóvoltából a Kreml tartósan elnyomhassa Ukrajnát. Épp ezért azt tanácsolja az új amerikai kormányzatnak, hogy az ne hagyja magát átverni, mivel Moszkva célja a tárgyalásokkal nem a béke, hanem Kijev leigázása. És csak kiaknázza, hogy Amerika szeretne mielőtt megállapodást tető alá hozni.
Ennek megfelelően kitart maximalista követelései mellett. Bebiztosítaná a fronton elért hódításokat, ugyanakkor kiszolgáltatottá tenné az ukránokat egy újabb orosz támadás esetére. Akkor pedig terrorizálhatná a kisebb szomszédállamokat is. Ukrajnának kulcsszerepet tulajdonít Moszkva nemzetközi helye szempontjából.
Putyinnak meg van az az előnye, hogy nem kell törődnie a 4 évenkénti választásokkal, amikor birodalmi szándékairól van szó. Célja az orosz hatalom helyreállítása, a NATO megrendítése és multipoláris világrend bevezetése. Nem gondolja, hogy Trump barátságosabb lesz vele, mint a korábbi washingtoni kormányzatok.
Ezért az új elnöknek arra kell törekednie, hogy neki és az ukránoknak több adujuk legyen a játszmában, amihez további szankciókat kell elrendelnie, és még több fegyvert kell küldenie Zelenszkijnek. Nem mehet lépre a Kremlnek. Sem párbeszéd, sem vodka, sem a kereskedelem útján megteremtendő béke nem képes eltéríteni szándékaitól az orosz vezért.
FAZ
A kommentár azt hangsúlyozza, hogy Oroszországban ma rosszabb az elnyomás, mint a Szovjetunió idején volt. A szerző, Reinhard Veser azért írja ezt, mert az orosz hatóságok most már a börtönben megölt Navalnij ügyvédjeire is súlyos szabadságvesztést szabtak ki.
Annak idején a rezsim legalább próbálta elleplezni az önkényt. Viszont Putyin a háború kezdete óta minden gátlását levetkőzte, a mostani ítélet üzenet: aki a hatalmat bírálni merészeli, az eljátssza minden jogát. A rezsim ma brutálisabb, mint amilyennek a Sztálin halála utáni évtizedekben mutatkozott.
Az irány egyértelmű: egyre több a politikai per, a vádak mind inkább légből kapottak, a verdiktek viszont keményednek. Ez rettenetes a rendszer minden ellenfele számára, már aki még otthon él. De minél tovább folytatódik, annál kilátástalanabb lesz, hogy Oroszország, Putyin elkerülhetetlen búcsúja után, olyan hely lesz, amely nem jelent veszélyt Európára nézve.
Die Zeit
Az amerikai jobboldal egyik ideológusa azt mondja, hogy teljesen újrarendeződik az amerikai és ezzel a nemzetközi politika is, mert a Trump-adminisztráció nem kér a háború után kialakult liberális programból, bármennyire is az USA vezette azt. Patrick Deneen, az indianai Notre Dame Egyetemen oktat politológiát és elsősorban Vance, a leendő alelnök tart igényt a tanácsaira.
Szerinte már nem igaz, hogy a liberalizmus az egyetlen előrevivő út a történelmi tapasztalatok alapján. Ezt igazolja, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei a két világrendszer megszűnte óta sorra vereségeket szenvedtek, pl. Irakban és Afganisztánban. De ezt támasztja alá az is, hogy sok ember került anyagilag nehéz helyzetbe a szabadelvű gazdasági és migránspolitika miatt.
A szakértő szerint nincs épeszű ember, aki komolyan gondolná, hogy manapság erővel lehetne területet rabolni. Grönland ügyében inkább úgy véli, hogy Trump pénzügyi eszközöket fog bevetni.
Ukrajnáról szólva úgy értékelte, hogy az új amerikai vezetés számot vet a valósággal és a békés rendezést szorgalmazza. Ehhez megint csak a pénz jelenti az eszközt és nem a fegyver, ami vonatkozik az újjáépítésre is.
Európának az eddiginél sokkal inkább a saját lábára kell állnia mivel az USA Kínára, illetve a Csendes-óceán térségére összpontosít. A NATO fennmarad, de szerepe szűkül, illetve jelentős részben Európának kell átvennie a feladatokat.
FT
A szerkesztőség úgy értékeli, hogy már nagyon esedékes volt a tűzszünet Gázában, de most kell megkezdeni a tartós izraeli-palesztin béke megteremtését. Kritikus szerep hárul Trumpra, Katarra és Egyiptomra, hogy fenntartsák a két félre nehezedő nyomást. A veszély az, hogy Netanjahu nem lesz hajlandó a 2. szakaszban belemenni a harcok végleges leállításába és a csapatok kivonásába. Pedig a lerombolt övezet újjáépítése csak akkor kezdődhet meg.
Sürgősen hozzá kell látni Gáza politikai jövőjének megtervezéséhez, a zsidó állam idáig szándékosan nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. A kormányfő és szélsőjobbos szövetségesei hallani sem akarnak arról, hogy a Palesztin Hatóság bármiféle szerepet kapjon. Ezen felül az amerikai elnöknek meg kell győznie Izraelt, hogy annak konkrét lépéseket kell tennie a palesztinok államának megteremtése felé.
Az is lehetséges forgatókönyv azonban, hogy belemegy a palesztin területek, így Ciszjordánia megszállásába. Ez azonban csak gerjeszti a fegyveres ellenállást, a véget nem érő viszályt garantálja, nem a békés egymás mellett élést. A szélsőséges ideológiát azonban csak az igazságos és békés alternatíva képes legyűrni. A tűzszünet megkönnyebbülést hoz, de a térség még messze van a békétől.
Következő cikk: Az ellenzék dilemmája: hazafiak legyenek vagy hazaárulók?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A balkáni nacionalisták hátszélben reménykednek
A balkáni nacionalisták, ideértve Orbán Viktort, abban bíznak, hogy Trump hátszelet jelent számukra. Szívesen ott lettek >
Magyarország gazdasága szinte megbénult
A vállalatok elbizonytalanodtak, a befektetők elriadtak, az uniós támogatásokat befagyasztották. A gazdaság mély válságban van, és >
Amerika többé nem liberális birodalom
Ivan Krasztev csatlakozik azokhoz, akik szerint új korszak kezdődik Trump hatalomra lépésével. Úgy ítéli meg, hogy >
Trump a sovinizmus új korszakának kezdetét jelenti
Sokat segíthet, de sokat rombolhat is, az EU pedig kemény próbatétel elé néz – fejti ki >
Schilling Árpád rendezőt Orbán az „állam ellenségének” nyilvánította, mert demonstrálni mert
Schilling Árpád feladta, hogy bírálja Orbán Viktort, mert ugyan egyetlen pontban sem ért vele egyet, ám >
Az ellenzék dilemmája: hazafiak legyenek vagy hazaárulók?
A régi ellenzéki pártok nem csak a bőséges anyagi juttatások miatt tervezik megszegni az „egy az >
Csávában a szerb elnök
Benne van a csávában a szerb elnök, mert az USA legújabb oroszellenes szankciói miatt vége Belgrád >
Nehéz hinni a tartós békében, amíg az izraeli kormányfő hatalmon van
Sok jót nem tud mondani a fegyverszüneti megállapodásról Simon Tisdall. A Guardian külpolitikai szakírója szerint Trump >
Képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót?
Az Economist kommentátora azon filozofál, vajon képes-e kiállni Európa a „Trumpnádót, vagyis a megválasztott elnök miatt >
Mi az a Kanada?
A világ tetején hülyék ülnek. Ehhez kell hozzászokni. Persze nem ilyen egyszerű, bővebben a világ állapotáról >
Trumpot lehet kezelni, csak félre kell tenni a finnyáskodást
A Times külpolitikai szakértője Edward Lucas úgy látja, ha valaki belehallgat az általános európai károgásba, az >
Hirtelen ismét kérdésessé váltak a nemzeti határok
Az egész világrend megkérdőjeleződik hirtelen, mivel Putyin és Trump paradigmaváltást tanúsít a határok sérthetetlensége ügyében – >