Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nyári munkák
Nem szólnék bele, de ha engem kérdeznének, én másképpen csinálnám. Nem a Julis néni mondta ezt a szomszédasszonyról, hanem az állam elnöke az alkotmánybíróságról. Mert az alaptörvény őrei bokros teendőik közepette megfeledkeztek az ügyészség tavalyi kezdeményezéséről, hogy be kellene tiltani néhány szélsőséges szervezetet. Erről kérte ki az alkotmánybíróság véleményét. Ezt megelőzően a parlament törvényt fogadott el a neonáci és a fasiszta szervezetek rendezvényeinek betiltásáról. Az államfő tehát diszkréten figyelmeztette a hatalom egyik pillérét, az igazságszolgáltatásit, hogy most, amikor az egyébként éber törvényhozás kollektív pihenőre vonult a közeli vagy távolabbi tengerekre, lehetne valamit tenni egyes káros politikai szervezetek betiltása érdekében. Jobb az ilyesmit nyáron intézni, különösen ha egyes szakszervezetek és a lakosság bizonyos csoportjai, mint amilyenek a szegények meg a nyugdíjasok, forró őszi napokat emlegettek még a nyár elején. Nem sok maradt már hátra ebből a laza évszakból. Végső ideje volt tehát drágítani a tejen, bejelenteni a kenyér és más élelmiszercikkek drágítását. Azoknak, akiknek muszáj. A piacon csak tapasztaljuk, hogy az itteni paradicsom drágább, mint a görög meg a spanyol.
Mondta tehát az elnök, hogy ha rajta múlna, ha ő lenne az alkotmánybíróság, akkor nem halogatná a szélsőséges szervezetek betiltására vonatkozó döntés meghozatalát. Az eddigi tapasztalatok – a szerbiai tekintélytisztelet több százéves hagyománya, amelybe biztosan vegyült valami a török időkből származó félelemből is –, arra engednek következtetni, hogy lesz foganatja az elnök szavának. Sőt még arra is mernék fogadni, hogy a bíróság milyen álláspontra helyezkedik. Nagyobb biztonsággal, mint egy hónappal ezelőtt a Koszovóval kapcsolatos nemzetközi bírósági eljárás kimenetelére. De maradjunk a betiltásoknál. Az esetleges betiltásoknál. Félreértés ne essék, még véletlenül sem kell védeni azokat a nacionalista szervezeteket, amelyek a konzervatív értékeket, a nemzettudatot, a nemzet védelmét kiegyenlítik az idegengyűlölettel, a másként gondolkodók elleni verbális meg fizikai leszámolással. A „veszélyben nemzetem, kultúrám, vallásom” jelszóval toboroztak a múlt század végén a balkáni hadurak. Az akkor szított gyűlölet gyakran ma is ápolt hajtásai bújnak elő lépten-nyomon. Nem csak Szerbiában, és nem csak a szerbek körében. De hasznos lenne-e betiltásuk? Csak akkor, ha nem csak egy-két szervezetet érintene egyszeri érvényességgel. Mert ezek a csoportok szívósak, és hajlamosak feltámadni más néven, más alakban, de ugyanazokkal a célokkal. Nem egy csatát kell megnyerni a hatalom erejével és fölényével, hanem háborút kell hirdetni és folytatni ellenük a mindenkori hatalomnak. A köztudatot kellene úgy formálni, hogy annak sikere legyen. Azt a nemzedéket kellene kinevelni, amelyik számon kérné a szülőktől, mit csináltak a múlt század kilencvenes éveiben. Persze hogy nehéz akkor, amikor a vereségekért most is fizetni kell. Legalábbis ezt üzeni nekünk az itteni politika, amikor Koszovó jövőjéről van szó. Bár az is igaz, hogy a napokban csupa hurráoptimista hírrel traktálták, traktáltuk a szerbiai polgárt. A nemzetet és a nemzeti közösségeket is. Az államfő le sem veszi fejéről a védősisakot. A parlament ülése és a bolgár miniszterelnökkel való találkozó közötti napokat különböző építőhelyeken töltötte. Ahová magával vitte a képviselők előtt tanúsított kimért optimizmusát. Az európai úton való kitartást. Mert ugye, Európába vezet a 10-es szárazföldi folyosó, az új beskai és belgrádi híd, és az út Újvidéken keresztül halad. Ezeket az építőhelyeket tisztelte meg az államfő jelenlétével, és beszélt nyílt sisakkal a ránk váró sikerekről meg a szélsőséges szervezetek betiltására vonatkozó alkotmánybírósági véleményről. Ebbe a nyárba még belefér. Jövőre sokkal közelebb kerülünk a választásokhoz.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >
Raszputyin Romániában
Mint ahogy az erdélyi magyar politika, vagy legalábbis számos itteni magyar értelmiségi is most ébredhetett rá, >
Amikor a diktatúrák összeomlanak
Hans Rauscher úgy látja Asszad csúfos vége után, hogy a diktatúrák nem tartanak örökké, egy csapásra >
Maradjon inkább Orbán Viktor?
Találgatás helyett inkább kérdezek: csak nem Magyar Péternek van igaza, és a régi ellenzék összejátszik a >
Oroszország gyengébb, mint ahogy gondolnánk
Fareed Zakaria úgy véli így a Washington Postban, hiszen Asszad Putyin értékes vazallusa volt, az orosz >
Fennáll a veszély, hogy Közép-Európa gazdasága megsínyli Trump politikáját
Erre figyelmeztet a Standard & Poor’s jelentése, amely a térség keleti felének szuverén adósság besorolásával foglalkozik. >