Ma Erhard, Ákos, Döme névnap van.
Fiók
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Volt, ahol az ellenzék megpróbálta a parlamenti bojkottot, de az csúnyán besült
A magyar belpolitika langyos állóvíz ahhoz képest, amit az exjugoszláv államok és szomszédjaik produkáltak a kilencvenes évek óta. A Balkán történetében mindenre volt már példa, amit Magyarországon politikai újdonságnak élünk meg. Az április 8-i országgyűlési választás után merült fel, hogy az ellenzéki képviselőknek bojkottálniuk kellene a parlament munkáját, tiltakozásul az általuk illegitimnek tartott választási rendszer ellen. Olyanra, hogy az ellenzék képviselői nem veszik át a mandátumukat, a közelmúltban Montenegróban volt példa. Szekeres W. István (hvg.hu):
A sztori 2015 őszén kezdődött, amikor az ellenzék először kivonult a parlamentből. Montenegróban lassan három évtizede Milo Đukanović és pártja, a DPS (Szocialisták Demokratikus Pártja) kormányoz, ellenzéke pedig megosztott. Az egyik oldalról szerb és oroszbarát nacionalista pártokból, a másikról liberális értékrendű, pragmatikus, modernista pártokból áll. 2015-ben az ellenzéki erők mégis összebékülni látszottak, a szerb pártok háttérbe szorították nacionalista politikai programpontjaikat, és közösen tartottak korrupcióellenes megmozdulásokat, különös hangsúllyal követelve tiszta választásokat. A tüntetések sikerén felbuzdulva az előrehozott választásokat is felvették programpontjaik közé.
Hogy nyomatékot adjanak a megmozdulásoknak, kivonultak a parlamentből is, egyenesen a parlament elé az utcára, ahol hangulatos sátortáborokat vertek fel. A rendőrség erélyesen, néhol brutálisan lépett fel – az erről készített képsorok, továbbá a helyzet értékelése a külföldi szereplőket is állásfoglalásra késztette, és rá tudták bírni a kormányzó pártokat, hogy átmeneti kormányt hozzanak létre, bizonyos kulcspozíciókba beengedve az ellenzék politikusait. Így a belügyminisztériumban, a közmédiában, a választási bizottságban is helyet kaptak az ellenzék delegáltjai, hogy a 2016-os választás előkészületeiben részt kapjanak.
Akkor még nem sejtették, hogy valójában csapdába kerültek. Egyrészt a sok pártot, több különböző nézetet magába olvasztó, egységesen fellépő, de messze nem egységes ellenzéki összefogást rögtön el is kezdte szétverni a pozíciókért folyó harc, másrészt a végül kiválasztott ellenzéki delegáltak meglehetősen magukra maradtak: a szervezetek, ahol megjelentek, összezártak előttük, érdemi munkát nem tudtak végezni. Néhány fontos újítást sikerült keresztülvinni, elsősorban a választási jegyzékek és a személyi azonosítók reformját, amivel legalább a legprimitívebb választási csalásokat sikerült megakadályozni (halott emberek szavazását, illetve a szavazók utaztatását). Viszont ezzel kijátszották a választási csalás kártyát, többet nem hivatkozhattak erre.
A 2016-os választást mindezzel együtt is szokás szerint a DPS nyerte, igaz, minimális előnnyel - a kisebbségi pártok képviselőivel háromfős többséget tudott alkotni a Szkupstinában. De a választás napjának volt másik eseménye is, egy zavaros puccskísérlet Đukanović ellen. Az üggyel kapcsolatban a legnagyobb ellenzéki pártszövetség, a Demokratikus Front két vezetőjét rögtön is le is tartóztatták, az őket megillető képviselői mentességet megkerülve.
Emiatt történt az, hogy az ellenzék képviselői nem vették fel a mandátumukat. Ez különösebben nem hatotta meg a DPS-t, megalakította a kormányt és megkezdte a törvénykezést, olyan nagy jelentőségű döntéseket meghozva, mint az ország NATO-csatlakozási szerződésének ratifikálása. Éppen emiatt a döntés miatt nyomás nehezedett az ellenzékre, hogy térjen vissza a parlamentbe, még a Podgoricába látogató Mike Pence amerikai alelnök is megpróbált közbenjárni, de eredménytelenül.
Paradox módon az ellenzéki bojkottot éppen a Demokratikus Front törte meg. A képviselőik különböző ürügyekkel egyre gyakrabban jelentek meg a Szkupstina épületében, majd pár hónap múlva be is ültek – miközben a többi ellenzéki párt folytatta a bojkottot. A DF vezetői arra hivatkoztak, hogy a bojkott éppen a vezetőiket sújtja, a párt nem jut elegendő médiafelülethez, hogy kifejthesse a nézeteit, így a parlamenti felszólalásokat is ki kell használnia, hogy a választókhoz szóljon.
A bojkottot teljesen kontraproduktívnak látja a HVG által megszólaltatott Rajko Milić is, a podgoricai Vijesti korábbi szerkesztője. „A mostani bojkottnak semmilyen hatása nincs az ellenzék szempontjából, pozitív meg aztán végképp semmi. A kormánytöbbség szilárd és az ellenzék jelenléte nélkül is zavartalanul végzi a munkáját. Bármilyen törvényt vagy rendelkezést simán át tud tolni, anélkül, hogy ellenérvek hangoznának el a parlamentben. Végső soron így a nyilvánosság sérül, a politikusok pedig nem képviselik azok érdekeit, akik megválasztották őket.”
A bojkott sikertelenségét mutatja az is, hogy az áprilisi elnökválasztást simán nyerte Milo Đukanovic.
Következő cikk: Nem derült ki mit jelent a nemzeti tanácsok politikától való mentesítése
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A mostani gazdasági zűrzavarból egy valaki profitál csupán: Putyin
A nyugati kereskedelmi rendszer lebontása az orosz elnök érdekeit szolgálja, ami lehet, hogy véletlen – de >
Vučić Achilles sarkát a tömegek erkölcsi tiltakozása jelenti
A volt szerb igazságügyi miniszter úgy gondolja, hogy szakértői kormány felállításával kellene megtalálni a kiutat a >
A súlyos belpolitikai válság a bukás kezdetét jelentheti a szerb elnök számára
Az elnök számára az utóbbi két évtizedben még volt ennyire nehéz a lecke, lehet, hogy rámegy >
Trumpnak Putyinba beletörik a foga
Trump azt hirdette, hogy egy nap alatt véget vet az ukrajnai háborúnak, ám az látszik, hogy >
Trump gazdasági felfordulást okoz eszement vámjaival
Az Economist vezércikke arra számít, hogy gazdasági felfordulást okoznak a Trump által elrendelt eszement vámok, de >
Tolnai Ottó
Nem, Tolnai Ottó nem kozmopolita lokálpatrióta, ez nem kozmopolitizmus és nem lokálpatriotizmus – bármennyire kedves volna >
Egyesített erővel a nemzetközi jog ellen
Netanjahunak rengeteg dolga lenne otthon, mégis – és a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC) körözése ellenére – >
Orbán Viktor vörös szőnyeget terít Netanjahu lábai elé
Ugyanakkor Maya Sion, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora súlyos hibának tartja a látogatást. Mert azzal mindenekelőtt >
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >