Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Napi ajánló
A Hét Nap szerepe a szovjet-jugoszláv konfliktusban
Az első magyar médiahekkről a „magyar nyelvű jugoszláv lap, a 7Nap” számolt be elsőként. Na nem most, hanem 1951-ben.
Rényi Pál Dániel írja a 444.hu-n:
Máig ismeretlen ellenállók a Szabad Nép egy 1951 novemberi számát elpostázták néhány párizsi címre. De ezek nem teljesen szokványos példányok voltak: a kiküldött lapokba külön szedett, meghamisított oldalpárokat illesztettek be: orosz nyelven beszámoltak a szovjet rémuralom részleteiről, és kérték a nyugati szövetségesek segítségét.
Az esetről akkor egy magyar nyelvű jugoszláv lap, a 7Nap számolt be elsőként, híre ment a nyugati nyilvánosságban, végül néhány hét elteltével megemlékezett róla a presztízsében "méltatlanul" megtépázott Szabad Nép szerkesztősége is.
A kommunista szerkesztők később tudni vélték a valódi felelősöket is, akik természetesen már akkor is a szovjet rendszert megbontani akaró, gonosz amerikai imperialisták voltak.
Egy propagandaháború fejezete
Egy 1948-as bukaresti határozatában Joszif Sztálin elítélte a jugoszláv Joszip Tito politikáját, a két diktátor egymásnak feszülése után pedig farkasszemet néztek az érintett államok sajtói is. Ennek köszönhetően maradt nyoma a sztorinak, mivel a propagandaújságok külön csatáiba belefért minden, ami akár csak kicsit bosszanthatta a rivális uralkodó felségterületeit.
A Vajdasági Népfront által szerkesztett 7Nap című magyar nyelvű vajdasági újság 1952. február 24-i számának ötödik oldalán, gúnyos hangulatú, Kiáltás a sötétből című cikkében számolt be a szovjetbarát cenzorok átveréséről.
„A fejükkel játszottak az új magyar ellenállási mozgalom tagjai, amikor hozzáláttak ennek a Párizsnak szánt felhívásnak kinyomtatásához és kijuttatásához a határon kívülre. A felhívást kicsempészték a tájékoztatóirodás MDP központi sajtótermékének jóvoltából. Jól sejtették, hogy a Magyar Bőripari Dolgozók Szakszervezetének borítékjában elhelyezett Szabad Népet a cenzor meg sem nézi és jól számítottak: a lap eljutott a címzetthez" - írta a 7Nap újságírója, megemlítve, hogy valószínűleg nem abban a nyomdában történt az eset, ahol a Szabad Népet előállították, mert ehhez túlon túl sok embert kellett volna beavatni.
A cikk szerint feltehetően titkos nyomdába juttatták el az újság 1951. november 15-i lapszám 3. oldalának szedését, aminek aztán egyes részeit megtartották, ehhez szerkesztették hozzá az új szöveget.
A pontos körülményeket képtelenség rekonstruálni, de az biztos, hogy aprólékosan megtervezett, életveszélyes akciót vittek végig az elkeseredett ellenállók. Kellett hozzá cirill betűs betűkészlet, és hozzáértő nyomdász is.
"Valószínűleg csak néhány példányt készítettek és ezeket a Szabad Nép két nappal korábban, 1951. november 13-án megjelent számába helyezték el, miután középső oldalát kiszedték" - írta a 7Nap.
Az eredeti oldalon Andrej Visinszkij, szovjet külügyminiszter ENSZ-közgyűlésen elhangzott felszólalása volt olvasható, miszerint a nyugati országok legyenek szívesek kevésbé fegyverkezni, úgy általában, mint nukleárisan.
Az ellenállók néhány soros magyar nyelvű bevezetőt hamisítottak a szöveg alá arról, hogy az »Orosz iskola« című új rovatban mostantól minden héten rövid orosz szövegeket is közölnek majd, ezzel is közelítve egymáshoz a szovjet és magyar néplelkeket. Ide másolták be a felhívást, mintha az Visinszkij felszólalásának szövege lett volna eredetiben.
(…) Erősre sikerült már a magyar nyelvű bevezető is, ami előkészítette az orosz szöveget. A Szabad Nép eszerint a mai naptól kezdve hetente egy orosz nyelven megírt szövegeket is közöl majd, "hogy dicső és nagy szövetségesünkhöz, a hatalmas Szovjet táborhoz még szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat, hogy népi demokráciánk minden polgára a halhatatlan Lenin és dicsőséges nagy vezérünk, Stalin nyelvén képezhesse tovább magát a tiszta Leninizmus örökéletű tanácsain.”
Alatta olvasható maga az orosz szöveg, aminek töredezett (a kipontozott résznél hiányoznak szövegrészek) magyar fordítását is a 7Nap idézett száma közölte:
„Vádirat a szovjet elnyomók ellen!
Kénytelenek voltunk orosz nyelven kinyomtatni ezt a felhívást, mert ha bármelyik nyugat-európai nyelven íródott volna, a magyar cenzúra nem engedte volna át. Ez egy kétségbeejtő helyzetbe jutott nép tagjainak felhívása, akik tisztában vannak ezen cselekedetük minden következményével: kockára tesszük csoportunk néhány tagjának életét.
A szabad világ előtt is ismeretes kell legyen, hogy egy kis csoport szovjetpolgár (még ha legtöbbjük magyar származású is) a szovjet szuronyok segítségével uralomra jutott hazánkban és a fanatikusok hevével Magyarországot lövészárkokkal és aknákkal körülvett börtönné változtatta, ahonnan lehetetlen a szökés.
Az országban minden mozgást szigorúan ellenőriznek és senki sem utazhat számos okmány és engedély nélkül, amelyeknek kiadása a titkosrendőrség jóindulatától függ. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tudnia kell azt is, hogy Magyarországot szovjet gyarmattá változtatták, és a legkönyörtelenebbül kizsákmányolják. Így szintén tudnia kell azt is, hogy a velünk szembeni cselekedet több mint vadállatias, rosszabb mint a rabszolgaság idejében, amikor a rabszolgatartó végső fokon birtokának felvirágozatásáról is gondoskodott. (…)
Ezért azzal a szerény kéréssel fordulunk az ENSZ-hez, fáradozzanak a szabadságszerető népek azon, hogy megszabadulhassunk orosz uraink igájától. De mindenekelőtt kérjük akadályozza meg az embertelen, tömeges deportálásokat, mert különben mindazokat, akik gondolkodnak, kiirtják. Jó, ha mi tudjuk, hogy a szabad világ nem feledett és nem is feledhet el bennünket, és hogy a civilizált népek előtt ismeretes szenvedő népünk kétségbeejtő helyzete.”
A 7Nap-cikk végén az esetet jelentő szerző fájdalmát fejezte ki, amiért szegény magyar népből mindent kifacsarnak a szovjet gyarmatosítók, és természetesen hálát adott Tito vezetésének, hogy felismerve a szovjetek alantas szándékait, bátran szakított az imperialistákkal.
Az ellenállók azért Párizsba küldték az üzeneteket, mert a hónapokban épp a francia fővárosban ülésezett az ENSZ, címzettként viszont nem a nemzetközi szervezetet tüntették fel, mert úgy aligha érhettek volna célt az üzenetek.
A cikk szerint, amit Révész Béla docens az Állambiztonsági Szervek Történeti Levéltárából1 kotort elő, a levelek rendben meg is érkeztek Párizsba. A címzettek neve sem ismert, de az biztos, hogy felfedezték a felhívást, azt a szöveg utóélete alapján biztosan tudjuk: nem sokkal később a nyugati nyilvánosságban híre ment a segélykiáltásnak.
Természetesen amerikai beavatkozásra gyanakodtak
Nem biztos, hogy a történet más úton visszaszivárgott volna Magyarországra, ha csak meg nem emlékezik az ármánykodásról a hamisítás áldozatául esett Szabad Nép.
Boldizsár Iván, aki egyébként a Magyar Nemzet főszerkesztője is volt, még abban a naptári évben, 1951. december 24-i számban jelentette az esetet az olvasóknak. (A cikk eredetileg névtelenül jelent meg, de az írás később felbukkant Boldizsár Összeesküvés a magyar nép ellen című kötetében.)
A buzgó szerkesztő az amerikai hadügy és védelmi minisztérium ellenséges propagandájáról számolt be Piszkos trükkök minisztériumáról című cikkében, és példaként emlegeti fel a kommunista pártlappal megesett csúfságot is.
„(...) a háborús uszítók rádiója, majd sajtója valamiféle orosz nyelvű felhívást kezd emlegetni, amelyet állítólag a Szabad Népbe csempésztek bele Budapesten, és amely felhívás az ENSZ segítségét kéri a magyar népi demokrácia megdöntésére. Mi nem tudtuk, miről van szó, de most beküldtek hozzánk Párizsból egy ilyen orosz nyelvű felhívást tartalmazó Szabad Népet, amely november 13-án kelt. A Szabad Nép első lapja eredeti, de a belehelyezett 3. és 4. oldalról első pillanatra felismerhető, hogy külföldi hamisítvány. Mégpedig rossz hamisítvány" - írta a szerző feldúltan, amiért hanyag munkát végeztek a hamisítók.
Nem elég, hogy eltérő betűket használtak az eredeti Szabad Néphez képest, a dátumra se figyeltek oda, és magyarságuk is kérdőjelezhető, miután a magyar nyelvű bevezetőben a "szovjetet sovjetnek", "Sztálint Stalinnak" írták, "ahogy ezt külföldön szokták".
A kommunisták szerint természetesen az amerikai háttérhatalom állhatott a manipuláció mögött, mivel az orosz felhívás hemzseg a hazugságoktól, ráadásul a borítékon müncheni postai pecsét van, és december 4-én adták fel a hamisított példányokat.
Azt nem tudhatjuk, ki volt a feladó, de Révész kutakodása alapján Boldizsár utóbbi állítást cáfolja egy, a Nyílt Társadalom Archívumában lelhető feljegyzés2, ami Szabó Zoltán, a Szabad Európa Rádió (SZER) legendás brit szerkesztőjének a francia rádióban elmondott magyar mondatait adja vissza.
Szabó Zoltán ismert magyar falukutató és szociográfus volt. 1949-ben emigrált Londonba, és - Spectator álnéven - több mint 20 évig volt a SZER vezérpublicistája, vezette a BBC magyar adását is, miközben tartotta jó párizsi rádiós kapcsolatait is.
Spectator három nappal Boldizsár cikke utána a francia rádióban elevenítette fel a történetet, kezében két Párizsból hozzákerült levéllel, és "a magyar ellenállási mozgalom legújabb segélykéréséről beszélt". Szerinte a Szabad Nép szerzője egy mondaton belül háromszor is hazudott.
"Azt állítja a cikkben, hogy a Szabad Nép ezen számának hamisított példányai amerikai hamisítások, melyet külföldön készítettel és Müncheni bélyegzővel december 4-én adtak postára. Ebben az egy mondatban három hazugság van. A lapokat a magyar Bőripari Szakszervezet borítékában Budapest 72-es postabélyegzővel és november 23-án adták fel. Úgy látszik, azt a régi közmondást is meg kell változtatni, hogy három az igazság, mert ezek szerint három a vörös hazugság" - oltotta le a szerzőt Spectator, aki még is felajánlotta a műsorban a Szabad Nép publicistájának, hogy örömmel megmutatja neki a leveleket, ha jelentkezik értük.
Három héttel később, már 1952 januárjában is előkerült az eset a párizsi rádióban, bár az nem világos, hogy ekkor is Spectator ült-e a mikrofon mögött, vagy valaki más. A bemondó arról számolt be, hogy a hekkelt Szabad Nép után újabb segélykiáltás érkezett a párizsi szerkesztőségbe, ezúttal kézzel írva, a levelet látszólag "ügyetlen, a munkától gyakorlatlanná vált írással egy becsületes magyar ember írta". Egyéb feljegyzés a történetről nincs, de legalábbis egyelőre nem került elő.
Az esetet kikutató Révész Béla abban bízik, ha a történet nagyobb nyilvánosságot kap, talán sikerül többet megtudni annak pontos körülményeiről. A docens szerint kifejezetten furcsa és különös, hogy az állambiztonsági-, sem pártdokumentumok nem szólnak a Szabad Népnél zajlott belső vizsgálatról, tisztogatásról, megtorlásokról, pedig az 50-es évek elején ennek a töredékéért is simán kötél járt volna.
Következő cikk: Egyetlen híres előadó sem volt hajlandó fellépni Trump beiktatását kísérő koncerten
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >